Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Fried István: "Az eredetiség alkotása..."
32 Út Dunatát • 1999 szeptember ismerős többek között XIX. századi cseh periodikumból, szlovén almanachból (Ceska vcela, Kranjska cbelica): a szlávság, a szlovákság békés-szorgalmas létének, megmaradásának Peter Jaros Az ezeréves méh című regényében emblematikus szerep jut. Nemcsak a falusi kert idillikus helye (mint például Jókai Mór Az újföldesúr\ában) hanem kulturális, szláv mitologikus kódként szolgál, amely időről időre fel-feltűnik a regényben, előbb álomképként, megszemélyesedésként, a regény végefelé maga, az elbeszélő azonosítja a szlováksággal, amely ráébred arra, hogy fullánkja van; a mitologizálás didakszisától a didakszis mitologizálásáig ível a regény, amely egyben (kommentárok, leíró betétek révén) politikatörténet, munkásmozgalom-történet, szlovák szempontú értelmezése az Osztrák-Magyar Monarchia végső évtizedeinek, de töredékes szlovák eszmetörténet is, tolsztojánus, szociáldemokrata, cseh-szlovák unionista, „bolsevik” szereplőkkel. A szerző történetszemléletét jellemzi az alábbi két idézet: „Akinek szeme volt, láthatta Iépten-nyomon, hogy a Pesten központosított, országos törvényhozói és közigazgatási hatáskörrel felruházott államhatalom kezében tartja a gazdaságpolitikát is, s hogy a szlovákok lakta terület fokozatosan elveszti önállóságát.” „Majd minden évben kirobbant a világgazdasági válság, és nem kerülte el soha az Osztrák-Magyar Monarchiát sem.” A túlságosan nagyvonalúan kezelt történeti adatok nem szervesülnek a történetbe, amely valójában későnaturalista krónikája lehetne a századfordulós szlovák falusi életnek. A szlovák hétköznapokba zsúfolja a nagyregény igényével munkálkodó Jaros több család házassági, halálozási, születési eseményeit, kitekintve a kiemelkedni vágyó, kitörni szándékozó fiatalok életére, illetőleg a munkát kereső és így a falutól távoli helyekre eljutó ifjakra. Ennek során kerülnek kapcsolatba „országos” eseményekkel, vasúti sztrájkkal, az élesdi sortűzzel, az egyik fiatal a prágai Károly Egyetemre jut el, ám vitát olvashatunk Szent István Intelmeiről, a magyar nemzetiségi politikáról, az öreg tanító Orfanides ateizmusáról, hiszen a klerikális reakció is képviselteti magát. A sztereotípiák közül kiemelendő a részeges renegát Szokolik figurája, aki följelenti a „pánszláv”-okat, illetőleg a már a csehjiráseknél és a horvát Kumicicnál is föllelhető „érzéki” magyar nő, itt: a „bájos, kacér, könnyűvérű pesti grófnő, Erzsiké” (és feltehetőleg Kumicic öröksége kísért még az igazán nem az ő örökébe lépő Nedeljko Fabrio Város az Adrián című regényében, mikor a vándor-orfeum Zsuzsájának hangjában „érzéki mélység”-et fedeztet föl Fumuloval). Jaros szlovák faluról ír, ahol nem élnek magyarok, hatásuk közvetett, az emlí
