Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Dobos Gyula: "Életemet a hazának szentelem" Perczel Mór (1811-1899)

Dobos Gyula • Perczel Mór

49

Az 1868-as esztendő a kimondottan pártcélokat szolgáló, de sikeresnek nem tekinthető Kossuth-ellenes fellépések negatív hozadéka mellett gondok sorozatát jelenti az Országos Honvéd egyletben. Állandó harcot folytat a belső áskálódok ellen és önigazolása érdekében számos beszédet tart.

Augusztusban a lengyel emlékmű rapperswyli avatási ünnepségen ő köszöntötte a résztvevőket.. Az évvégén 10 társával (Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán, Bónis Sámuel, Jókai Mór) lemondott delegációs tagságáról. Úgy vélték, elképzelésük megvalósításának nincsenek meg a feltételei. Egy hónappal később a honvédelmi törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság elnökeként terjesztette elő a bizottság javaslatát.

A politikai,Jalak” mellett családi tragédiái (legidősebb gyermeke a 23 Irma, majd nem sokkal később az újszülött, 14. gyermek Gábor is meghalt) egyaránt hozzájárultak gyors visszavonulásához.

Életének további évtizedeiben szinte magányban él. Családi körben rendezgette iratait, írta életrajzát, önigazoló munkáit.

Visszaemlékezése egy részletét a Tolnamegyei Közlöny 1881. februárjától folytatásokban közölte. Az „Aranykor Tolnamegyében ” címmel. Ebben megyénk nagyjai közül igazán csak Bezerédj István tevékenysége kerül előtérbe. A pecsovicsok és kubinszkiak küzdelmének felvillantása Perczel Mór, Perczel Miklós és a többi Perczel szerepének kidomborítását, előtérbe állítását célozza.

Visszavonulása évei egybeesnek Perczel Béla karrierjével. Öccse, aki 1848-ban alispán volt, eljutott az igazságügyminiszteri bársonyszékig, majd a Curia elnöki tisztéig. Főleg az ellenzék tudta nehezen megemészteni, hogy Perczel Dezsőt, a Bánffy-kormány belügyminiszterét családi szálak fűzték a tábornokhoz (unokaöccse és Júlia nevű lányának férje is volt). Számosán úgy vélték, hogy egy ilyen családi háttérrel rendelkező, a Szabadelvű Párt vezéreihez kapcsolódó Perczel Mór nevét az ellenzék nem tűzheti zászlajára.

Amikor 1899. május 23-án, 88 éves korában Perczel Mór örökre lehunyta szemét, egész Európa reagált a hírre. Életének hosszabb, rövidebb méltatása 110 újságban olvasható. A londoni Times-tól a St.Petersburger Herold-ig a lapok többsége tisztelettel adózott a matuzsálemi kort megért, már életében hőssé vált tábornok emlékének. Többségükben nem fölrótták, inkább csak megemlítették, magyarázták hibáit, sorolták eredményeit.

Az utókor ítéletét jelzi, hogy neve 1848/49. hőseinek első sorában található. A nemzet nem felejtette el, hogy a képzetlen, fegyelmezetlen, de a hazáért életüket áldozni is kész hazafiak élén szerezte múlhatatlan babérait.