Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Töttős Gábor: 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában

Töttős Gábor ■ 1848/49 emlékei Tolna megye irodalmában

61

Mindezekből együttesen kívánunk ízelítőt adni a nyolc emberöltővel az események után élő olvasónak. Napló- és levélrészletek éppúgy irodalmi értékűek ma már, mint a sokszor csetlő-botló rímű-ritmusú versek, visszaemlékezések, vagy éppen Babits és Illyés örökbecsű sorai: ki-ki eldöntheti, hogy számára melyik hoz közelebb kort és embert, mit lel többet, alkotókészséget vagy történelmet, lendületet vagy szomorúságot.

Jóval 1848. március 15-e előttről indulhat az emlékezet. Csapó Ida naplója még 1847 novemberében láttatja a későbbi időket.

„Képzeletemben még most is előttem áll a palatínus-választás a prímási palota nagy termében; milyen fény, milyen pompa! Aranybrokát öltönyök, színes bársony, drága prémek, ékkövek ritkán egyesült mennyiségben! Főpapjaink tündöklő ornatusban, az udvarhölgyek virágkoszorúként környezvén Mária Pia császárné és királyné nemes alakját, ki égszínkék magyar ruhát és ragyogó gyémánt diadémot viselt; a trónuson pedig Ferdinánd császár kisded alakja, akadozottan olvasva rövid magyar beszédét az egybegyűltek örömrivalgásai közben. Mivé lön az akkori, jelenvolt délceg férfiak nagy része? Gonoszság, vagy tévedés áldozatává.

Zichy Eugén büszke magatartással köszönt fel hozzánk hölgyekhez, kalpagján, kardján, mentéjén egy milliónyi érték csillogott, erőteljes alakja örök életre látszott teremtve és alig egy év múlva Csepel-szigetén akasztófán halt meg. Volt még egy jelenség ezen gyülekezetben, kiről tekintetemet nem valék képes elvonni, minden igyekezetem dacára; Batthyány Lajos állt ott, sajátszerű ősmagyar szabású barna köntösben, minden arany és ékszer nélkül; hosszú szakálla, sima koponyája és a halovány, kísértetszerű arc láttára szinte összeborzadtam; mindenkire hasonló benyomást tett; valaki kérdezé: »mit jelent e fő, vámpyrt, vagy prófétát?« Nemzetünk gyászangyala volt...

Következő napon az ifjú nádor rendkívül fényes bált adott, mely úgy látszék, a császár tetszését is elnyerte; ezen estélyen alkalmam nyílt István főherceget közelebbről megismerni: vacsoránál Nádasdy Júlia és közém ülve, Magyarországról\a]rm különös kifejezésekben és sajátszerűen nyilatkozott... Esterházy hercegen annyi gyémánt volt, hogy szinte kápráztatott, midőn hozzám lépve mondá: »kedves szomszédnőm, jövő nyáron felkeresem Miszlán és elviszem Tamásiba a vadászatokra, hol már az idén is vártam«. Lett is vadászat és vérontás, de másnemű...”

Tagyosi Csapó Ida, a fiumei kormányzó nemeskéri Kiss Pál felesége sajátos nézőpontja után lássuk a száz nap múlva, Párizsban lezajló eseményeket az egyik résztvevő, Garay Antal Párisi és hazai forradalmi emlékeim című műve lapjairól.