Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
Tudősportrék: Szabolcsi Miklós 61 Kosztolányi Összes-kötetet, amit, ugyancsak apámnak dedikálva, én hoztam el Kosztolányi lakásáról. Ehhez a családi légkörhöz hozzátartozik az is, hogy apám nagy baráti, társasági életet élt, kb. a 30-as évek közepéig, amíg anyagilag és egészségileg bírta. Az asztalánál nagyon sokan megfordultak; hatalmas könyvtára volt, nagy szoba körbe könyvespolcokkal a mennyezetig. Új Dunatáj Volt arra alkalmad, hogy Kosztolányival, másokkal, személyesen akár otthon, akár másutt találkozzál? Szabolcsi Miklós Apám ifjúkori barátaival néhányszor beszéltem. Máig előttem van a színhely, a Margithid budai hídfőjénél, egy kávéház, ahol Móricczal találkoztunk. Élesen emlékszem rá, alakjára, feltűnően vékony hangjára. Karinthy és Kosztolányi néhányszor volt apámnál. Közelebbi baráti kapcsolatban voltunk a család szoros köréhez tartozó Turóczi Trostler Józseffel, a későbbi egyetemi tanárral, irodalomtörténészszel, vagy avval a házaspárral, akik a magyar kultúrtörténetben, a magyar újságírás történetében kétes hírnévre tettek szert, Békési Imréékkel. (Karinthy Frigyes legjobb barátja volt, újságíró, lapszerkesztő és fezőr, arról is nevezetes, hogy Karl Kraus őt üldözte ki Bécsből.) Az én baráti köröm persze magamkorúakból állt; a két korosztály között mintegy hídként szolgált, amelybe alkalmilag gimnazista koromtól eljártam, az a különleges társaság, amelyet Karinthy Ferenc a Szellemidézésben megírt. Tagjai voltak Karinthy Cini, Karinthy Gábor, Devecseri Péter és Gábor, Kosztolányi Ádám, Vájná János, Zolnay Vilmos és mások. Ebből a baráti körből már csak ketten élnek. Somlyó György és talán ennek a baráti körnek a legnevezetesebb tagja Szilágyi János György, etruszkológus, klasszikafilológus. Ugyanezekben az években és később egyetemista koromban abban a szerencsében is részesülhettem, hogy Bence bátyám köréhez tartozókat megismerhettem. Ő 1929-ben megnősült, elköltözött tőlünk. Lakása mindig középpontja volt a nemzedékéhez tartózóaknak. Éles emlékem: Szerb Antal, Kerényi Károly, Honti János és Tóth Aladár, amint Bencével találkoztak és beszélgettek. Az elemi iskolát Budán a Marcibányi téri iskolában jártam, gimnáziumi tanulmányaimat pedig egy azóta megszűnt, gimnáziumban, a Mátyás Király Reálgimnáziumban végeztem. A Mátyás Király Reálgimnázium első két évében a Jurányi utcai volt hadifogoly barakkokban működött, utóbb felköltözött az Ilona utcába, a vár oldalába, a Ferenc József Királyi Katolikus Gimnázium épületébe. A Mátyásban nagyon érdekes volt a diákság összetétele. A legnagyobb része az osztálytársaimnak pesthidegkúti és budakeszi sváb származású volt. Ide jártak a várbeli és főleg a vízivárosi, középosztályi hivatalnokok gyerekei. Volt egy része, amely vízivárosi
