Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom
Nyilvánvalóan emlékfoszlányokból, emlékhangulatokból állt össze ez a mindössze huszonnégy sor. Szervesen illeszkedik a Vér és arany (1907) kötet A Halál rokona című ciklusába, annak szomorú, kísérteties romantikájába. Amiért ezt a költeményt választottuk ide, az formai megoldása. Kivételes az a műgond, amivel ez készült. Látszólag szegényes ruhát ölt, egy tucat sorpár sorakozik fel az elmúlást félve, két szótag mélységű keresetlen rímekkel. Ami itt igazán izgalmas, az a főnévi igenév költői használata, ahogy például Tiltakozni és akarni című későbbi versében is. Ady ezúttal a lírai alanyt némileg háttérbe szorítva, elvonatkoztatni, egyetemesíteni kívánt, s ehhez az infinitivus általánosító természete kitűnő grammatikai forma. Van ennek már hagyománya a 17. században Nyéki Vörös Mátyás költői eszköztárában, de a Nyugat költői közül Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő is szívesen használta. Ha kissé közelebb hajolunk a vershez, sok aktív mozzanat található ebben a tizenkét szakasznyi szomorúságban. A végtisztesség megadása, mint általános emberi gesztus, megköveteli a maga szertartásos mozdulatait, szokásait - és a költő a keresztény tanításoknak megfelelően mind eleget tesz ezeknek. Ettől valósággal eleven lesz a temetői kép. Titokzatossá viszont azáltal válik, hogy mindez éjféltájt történik, „babonás éjen”, a szellemek órájában, valamiképp ősi hiedelemmel. Több kultúrában is szokás volt éjnek idején megtartani a halotti szertartásokat, a kereszténység korai korszakában elsődlegesen a szükséges titoktartás indokolta az éjszakai összejöveteleket. így lesz azután versünk és költőnk életérzése még általánosabb - időtlen. HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjúság. Szépség, tisztaság és igazság, Lekacagott szavak, 5
