Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Solymár Imre: A kakasdi sváb bábaasszony szakmai és etnikai identitása
Solymár I. • A rakasd! sváb bábaasszony szakmai és etnikai identitása 61 Solymár Imre A KAKASDI SVÁB BÁBAASSZONY SZAKMAI ÉS ETNIKAI IDENTITÁSA A magyarországi németség gazdasági magatartásának, mentalitásának kutatása - a régi források szisztematikus feldolgozásán túl - a személyiségkutatás révén hozhat új eredményeket. Az értékrend feltárására törekedve, tényanyagot gyűjtve az ún. életrajzi módszert alkalmazzuk. Az egyre bizalmasabbá váló interjúk, oral history anyaggyűjtések során lassan feltárulnak előttünk a személyiség identitáskategóriái, még akkor is, ha egy részük stigmákban, sztereotípiákban, szimbólumokban fogalmazódik meg. így nyerünk érzékletes képet a nemzeti, etnikai, vallási, társadalmi, szakmai identitásról, melyek mögött csoport-hovatartozások állnak.. Másfél évtizede végzett gazdasági mentalitáskutatásom során kutatópontokat választottam, így - többek között - a színkatolikus kakasdi svábságot is, ám a véletlen hozta úgy - meg a Völgységi Múzeum 1989-es Sváb szorgalom című időszaki kiállítása -, hogy több mint 30 interjúmat egy sajátos életútú személyiséggel, Amri nénivel folytattam le, 1989 és 1993 között. Eredménye több mint 700 tételnyi rögzített szöveg. Amri néni, a Kakasdon közismert és szeretett Váradi Józsefné, született Studer Anna ma 76 éves. Az utolsó évfolyamon végzett a Bábaképzőben, ahol ezt követően már csak szülésznőket képeztek. Bábamesteri oklevelét - melynek fotóját közli Sebestyén Ádám „Kakasdi stációk” című könyve - 1942. június 25-én állították ki. Működése alatt csak Kakasdon 987 gyereket segített a világra, 1960 októberében az utolsót. Ezt követően az egészségügyben dolgozott nővérként, elmeintézeti ápolóként és 41 évi szolgálat után vonult nyugdíjba. Etnikai és szakmai hovatartozása: a falusi (kakasdi) svábság, a falusi bábák. Utóbbinak szinte utolsó képviselői közé tartozik. Svábnak lenni: születés, majd vállalás dolga volt. Hivatását úgy választotta. Legkorábbi gyermekkori emlékképei a kakasdi németek szüléskori szokásrendjéhez kapcsolódnak. A kilencedik napig a gyermekágyas nem lépett le az ereszről, akkor a bába kísérte a templomba. Az újszülöttet kézben vitték, fekete kendővel takarva. Selyemkendő volt, piros-zöld hosszú, ún. magyaros rojtokkal. Az 1920-as években Kirchner Józsefné, Kati néni volt a bába. A kis Amri lelkendezve futott az édesanyjához: „Mama, mama! Megint láttam a Kati nénit, vittek egy kisbabát, feketével letakarva!” Mire az: „Ez így való! Ezek a gyerekek, akik így kapják az áldást, az anyjuk karján, ezek nem veszhetnek el.” (A Józsi is így kapta, mégis elveszett! - mondja mélységes bánattal, százszor elsiratott fiára utalva.)
