Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Vadas Ferenc: Porkoláb-völgyi regények

18 Ú; Dunatáj 1996. április „Sváb falu volt azelőtt, de a lakosság java részét, a volksbundistákat, a háború után visszatelepítették Németországba. A házaikban pedig őket helyezték el, akik Mold­vából települtek vissza Magyarországra.” Bátakolosról hazafelé menet, Dunaszentgyörgy és Földvár térségében, reflekto­rok sugárkévéjében fénylő bogárraj elevenít fel Bálintban erős és nyugtalanító ha­zai képeket. Talán az utolsó Tardoson töltött nyáron történt, edzés közben a Dinga (Séd)­­patak gátján, hogy a hatszázadik yard táján „olyan vadul kezdett el kaszálni a karjá­val, mint egy kezdő. Ugyanis váratlanul eléje röppent a fák közül egy hatalmas, szőrbolyhos lepke, és bármit csinált, nem ment le róla, hiába kaszált meg csapko­dott feléje. Először a mellének koppant neki, lesöpörte. A lepke erre a vádliján ka­paszkodott meg, és onnét kezdett lassan fölfelé mászni. O viszont nem akart meg­állni semmikép, időre futott, s féltette az eredményt”. Edzett, futott, versenyzett, a test intő szavára sem hallgatott a sebesség és telje­sítmény megszállottja. Salakos, darált parafa és gumi alapozású pályákon győzel­meket aratott, de a lét csatájában alulmaradt. Egy Mészöly Miklósnál vissza-vissza­­térő jelképpel intett búcsút a világnak: ujjai közt lepkeszárnyat tartott és „a nagy szőrbolyhos potrohból egy darabot”. Edzés közben érte a halál. A stopperóra is nála volt: nullán álltak a mutatók. Az atlétát, szülőatyja szerint, „a lélektani regény és az impresszionista ábrázolás címszavával lehetne jellemezni”. A Saulus bölcseleti mű. Központi gondolata a lé­lek és a szellem metamorfózisa. Az egyik cselekménye Közép-Európában, a másiké bibliai tájakon játszódik. A különbségek ellenére mélyebb rétegeiben mindkettő ugyanazt a gondolati-érzelmi kört boncolgatja: a lét Porkoláb-völgyében sok min­dent von kétségbe, és sok mindennek az összetevőjét. Babits Mihály 1921 nyarán előhegyi pincéjük előtt a Halálfiait írta. Évtizedek múlva Mészöly Miklós porkoláb-völgyi tanyájuk diófája alatt Az atléta halálát és a Saulust. Babits írógépének kattogását kereplőnek vélték a körötte röpködő madarak. Mészöly gépelését kiváncsi szarvasok hallgatták. Időnként be-beköszöntek a sza­bad ég alatti dolgozószobába, mintha érezték volna, ki által híresül el a daragói bi­ka, a fránya agancsos, amelyik beleszeretett a grábóci erdész asszonyába. Ilyen ez a Porkoláb-völgy. Békés, csendes, regényt termő. Egyrészt. Másrészt: a szurdik akácosában száműzötten / hentereg a meztelen készülődés, / de csak rókákat köly­­kezik. A regényeknek is megvan a maguk hátsó dimenziója, szurdik világa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom