Új Dunatáj, 1996 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 1. szám - Vadas Ferenc: Porkoláb-völgyi regények

18

Ú; Dunatáj 1996. április

„Sváb falu volt azelőtt, de a lakosság java részét, a volksbundistákat, a háború után visszatelepítették Németországba. A házaikban pedig őket helyezték el, akik Moldvából települtek vissza Magyarországra.”

Bátakolosról hazafelé menet, Dunaszentgyörgy és Földvár térségében, reflektorok sugárkévéjében fénylő bogárraj elevenít fel Bálintban erős és nyugtalanító hazai képeket.

Talán az utolsó Tardoson töltött nyáron történt, edzés közben a Dinga (Séd)patak gátján, hogy a hatszázadik yard táján „olyan vadul kezdett el kaszálni a karjával, mint egy kezdő. Ugyanis váratlanul eléje röppent a fák közül egy hatalmas, szőrbolyhos lepke, és bármit csinált, nem ment le róla, hiába kaszált meg csapkodott feléje. Először a mellének koppant neki, lesöpörte. A lepke erre a vádliján kapaszkodott meg, és onnét kezdett lassan fölfelé mászni. O viszont nem akart megállni semmikép, időre futott, s féltette az eredményt”.

Edzett, futott, versenyzett, a test intő szavára sem hallgatott a sebesség és teljesítmény megszállottja. Salakos, darált parafa és gumi alapozású pályákon győzelmeket aratott, de a lét csatájában alulmaradt. Egy Mészöly Miklósnál vissza-visszatérő jelképpel intett búcsút a világnak: ujjai közt lepkeszárnyat tartott és „a nagy szőrbolyhos potrohból egy darabot”.

Edzés közben érte a halál. A stopperóra is nála volt: nullán álltak a mutatók.

Az atlétát, szülőatyja szerint, „a lélektani regény és az impresszionista ábrázolás címszavával lehetne jellemezni”. A Saulus bölcseleti mű. Központi gondolata a lélek és a szellem metamorfózisa. Az egyik cselekménye Közép-Európában, a másiké bibliai tájakon játszódik. A különbségek ellenére mélyebb rétegeiben mindkettő ugyanazt a gondolati-érzelmi kört boncolgatja: a lét Porkoláb-völgyében sok mindent von kétségbe, és sok mindennek az összetevőjét.

Babits Mihály 1921 nyarán előhegyi pincéjük előtt a Halálfiait írta. Évtizedek múlva Mészöly Miklós porkoláb-völgyi tanyájuk diófája alatt Az atléta halálát és a Saulust.

Babits írógépének kattogását kereplőnek vélték a körötte röpködő madarak. Mészöly gépelését kiváncsi szarvasok hallgatták. Időnként be-beköszöntek a szabad ég alatti dolgozószobába, mintha érezték volna, ki által híresül el a daragói bika, a fránya agancsos, amelyik beleszeretett a grábóci erdész asszonyába.

Ilyen ez a Porkoláb-völgy. Békés, csendes, regényt termő. Egyrészt. Másrészt: a szurdik akácosában száműzötten / hentereg a meztelen készülődés, / de csak rókákat kölykezik.

A regényeknek is megvan a maguk hátsó dimenziója, szurdik világa.