Dunatáj, 1984 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám - Lukács László: Az ozorai diadal a mezőföldi néphagyományban
LUKÁCS LÁSZLÓ Az ozorai diadal a mezőföldi néphagyományban A magyar szabadságharcban 1848 őszén a győzelmes pákozdi ütközetet az ozorai diadal követte. 1848. október 7-én Perczel Mór ezredes, Görgei Artúr őrnagy, Csapó Vilmos őrnagy, tolnai nemzetőrparancsnok vezetése alatt harcoló honvédek, népfelkelők és nemzetőrök Ozoránál bekerítették, majd fegyverletételre kényszerítették Roth és Philippovics császári tábornokok hadtestét, Jellasics utóvédseregét. Illyés Gyula Ozorai példa című történeti drámájában dolgozta fel az eseményt, amelyről a Mezőföldön még ma is hallhatunk történeteket idős emberektől. Az ozorai diadal előtti helyi eseményekről a mezőszentgyörgyi, a szabadbattyáni és a kálozi néphagyományban maradtak fenn emlékek. Mezőszentgyörgyön ma is emlegetik, hogy a helyi nemzetőrök elfogták és megölték Jellasics futárait. Székesfehérvárról Simontornyára igyekeztek a futárok Roth és Philippovics generálisokhoz, azzal az utasítással, hogy seregrészük minél gyorsabban vonuljon észak felé és csatlakozzon a fősereghez. A három tábori szekéren ülő 16 felfegyverzett katonát és egy hadnagyot falujuk határában fogták el a mezőszentgyörgyi nemzetőrök. Szabadbattyánban Molnár M. József földműves (sz. 1875.) nagyapja elbeszélése alapján így emlékezett meg a horvátok bevonulásáról: „Negyvennyolcban jöttek a horvátok Öregapámat szólította meg az egyik tiszt, mutassa meg, hol lakika bíró. Abban a köményes házban. Akkor még csak minden tizedik házon volt kémény. Elrendelték, hogy a katonaságot azonnal lássák el élelemmel, mert különben felperzselik a falut. Megkérdezték a horvátokat, hogy miért jöttek. Azt mondták, hogy odahaza akasztófa volt felállítva, és aki nem akart jönni, azt fel is húzták azonnal. A horvátok nagyobb része civil volt, hatvanéves korig kellett jönni. Fegyver nélkül, jobbára kapával, kaszával voltak felszerelve. A grófok és a nagyuraink hozták be ránk a horvátokat. A lángi zichy grófot e! is fogták, és Lóréban cigánnyalfelakasztatták. A lángi Zichy kastélyban két megrakott szekér fegyver volt elkészítve, hogy majd a horvátok között kiosztják. Megkérdezték Zichy t, hogy miért hozta Magyarországra a horvátokat? Azt mondta, hogy azért, mert a horvát nép alázatos, megbecsüli az urait, ha beszél vele letérdel előtte, de a magyar olyan büszke, hogy a kalapot sem igen akarja levenni, ha urával beszél. Mikor Fehérvárra bevonultak a horvátok, már menet közben osztogatták el egymás között a házakat, hogy ez a sógoré lesz, ez a komáé, ez a nagy pedig a tisztelendő úré. A Kálozon lejegyzett történet a következő: Gróf Zichy Ödön, „aki Jellaciccsal jött be, ” kálozi földbirtokos volt, 12 pusztája és kastélya volt itt. Jellasics serege Siófokon keresztül Fehérvár felé ment, Zichy Ödön csak Szabadbattyánig ment velük. Onnan Kálóz felé igyekezett. A honvédek Soponyán fogták el. Reggelig Abán őrizték: a csöpögőre kötötték ki, esett az eső és folyott rá a háztetőről a víz. Másnap vitték Adonyba, ott mentek át a réven a Csepel-szigeti Lórévre. Zichy Ödönt ott akasztották fel. Egy másik történetben a késett kegyelem mondaelemét is megtaláljuk: „Mikor Zichy Ödön behozta a horvátokat az országba, hazaindult ide Kálozra. Abán magyar hadiszállás volt, onnan aztán a környező utakat ellenőrizték A gróf Soponyán belefutott ebbe ajárőrbe. A járőrparancsnok megismerte a Zichy egyik kocsisát, mert korábban valamelyik birtokán intéző volt, de elcsapta. Megkérdezte, hogy hányadik kocsiban van a gazdája. Az aztán megmondta, így könnyűszerrel elfogták Átvitték Abára, ott a csöpögőben állt egész éjjel, az eső megfolyott rá. A házigazdája dobott alá egy kéve zsúpot, hogy ne a vízben kelljen neki lenni. Hajnalban mindjárt tovább is vitték Csepel szigetre, 9
