Dunatáj, 1983 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A 18I.századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben
SZILÁGYI MIHÁLY: A XVIII. századi boszorkányok Tolna megye Duna menti községeiben Tanulmányunkban olyan korba kalauzoljuk el az olvasót, amelynek a hiedelemvilágában kulcsszerepet játszottak a boszorkányok. A helyszín, ahol az események lejátszódnak: a Duna Tolna megyei szakasza, annak is hat községe, Dunaföldvártól Decsig. Az időszak pedig kereken fél évszázad: 1713-1762. Kell lennie valami történeti izgatóanyagnak, hogy a boszorkányperek gyűjtése és a bennük rejlő tanulságok levonása régóta foglalkoztatja a kutatókat. A Tolna megyei Levéltárban megtalált 32 boszorkányper aktái nemcsak a jog- és művelődéstörténet, a néprajz és a nyelvészet művelőinek kínálnak bő ismeretanyagot, hanem a helytörténészek is haszonnal forgathatják. A következő kérdésekre keresünk választ:- mi váltotta ki a boszorkányüldözést?- mit hasznosíthat a boszorkányperekből a történetírás? A boszorkányperek a Rákóczi-szabadságharc bukását követő első években lángolnak fel. Ebben az időszakban lendül fel Tolna megye újratelepítési mozgalma. A korabeli büntetőperes és szolgabírói iratokból kitűnik, hogy a Duna mente népe nehezen kezelhető. A közgyűlési jegyzőkönyvek a 18. században egyvégtében sürgetik a vagabund elemek, a fosztogató, gyújtogató csavargók, a földesurakat elszámolás nélkül otthagyó telepesek üldözését, de csekély eredménnyel. Sok mindent tudunk a 18. század első felének történelméről, de még ma sem mondhatjuk el, hogy feltártuk a nép mindennapi életének jellemzőit, kínzó gondjait és örömeit. A Duna mente történetének arról a korszakáról igyekszünk vázlatot készíteni, amit a dogmává kövesedett történelemszemlélet a babona elleni küzdelemként ábrázol. Kutatási eredményeinkre támaszkodva az itt élt nemzedékek gondolatait és cselekedeteit motiváló hidelemvilágról igyekszünk föllebbenteni a fátylat. Szeretnénk megismerni az üldözöttek társadalmi helyzetét és életmódját. Kísérletet teszünk arra, hogy bemutassuk a boszorkány-kreáló társadalmi habitust. Választ keresünk arra, hogy miért vetette ki magából a reformátusok vezette községek népe a boszorkánygyanús elemeket. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy mennyiben hibáztathatok a perbefogottak azért, hogy környezetük ki akarta őket közösíteni. Közülük öten - jelképesen szólva - miért hordták maguk a rozsét a máglyához? 62
