Dunatáj, 1982 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám - Tüskés Tibor: "Én ott vagyok honn ..." - Illyés tolnai évei
Az anyai nagyszülők háza a pusztai kovács háza mellett: áll. Később, harminchat évi pusztai szolgálat után a bognár-nagyapa feleségével együtt faluba költözik, házat vesz Cecén, ahol Mili lányuk van férjnél, és Lajos fiúk él. Ettől kezdve Gyula látogatásainak egyre gyakrabban ez a falu a célja. A bognár-nagyapa lassan elveszti látását, méhekkel foglalkozik, negyvennyolcasságát hangoztatja. Férje halálát (1924) felesége néhány évvel éli túl. Kállay Ida 1878-ban született, nyolc évvel volt íiatalobb férjénél. Lánykorában Simontomyán és Pálfán varrni tanul, élete későbbi éveiben jó hasznát veszi ennek. Tartózkodó, rendszerető természet, de mosolyogni is tud, rendkívüli színjátszó képességgel bír. „Anyám szép volt - emlékezik vissza az író. - Üde, lányos szépség, egy kicsit tatáros arccal, de tiszta, finom arcbőrrel s mindvégig ártatlan gyermeki tekintettel. Gyermekkorunkban megszoktuk, hogy amikor valami ismeretlen helyre vitt bennünket, mindenki lánytestvérünknek nézte; készültünk ezekre a félreértésekre és ki nem fogytunk a nevetésből; ilyenkor ö maga is gyerek lett, lelkileg valóban egymása velünk.” A könyv megbecsülését már otthon látja, s maga is szeret olvasni: „kétoldalúan is intelligens volt: születetten és nem közönséges olvasottsága révén.” Évek mú'lvla tartózkodása nő, hallgataggá, szótianna válik. Elvágyódik a pusztától. Gyula harmadik gyereknek született a családban. Testvéreit a szülők a pusztai iskola helyett már korán az ozorai elemibe járatták, de nyaranta se töltöttek sok időt odahaza. Feri jókedvű, virgonc gyerek, nehezen fér a bőrébe, gyakran rossz fát tesz a tűzre. Bonyhádon jár gimnáziumba, de nem fejezi be a középiskolát: előbb egy pusztai gépészműhelybe szerzi be a család, majd Csepelen tökéletesíti gépszerelői ismereteit. A világháború alatt katonának sorozzák, de nem kell a frontra mennie. Huszonnyolc éves korában, nem sokkal azután, hogy megnősül, és két gyereke születik, baleset éri, és meghal. Ozorán temetik el. Bátyjához fűződő ambivalens érzéseit sok év múlva fogalmazza meg az író: ,,Ha testvérbátyánk jóeszü, jóképességű fiú, van ennek hátránya is, reánk, öccsükre. Az enyém három évvel volt idősebb nálam. Közvetlenül léptem utána iskolába, futballpályán, lánytársaságban. Mint az ö másodpéldánya, utánnyomata, már-már hamisítványa. Hosszú évekre belém fojtotta a szót, saját mivoltomat. Akkor is, amikor fiatalon meghalt, s mintha utamra bocsátotta volna, így kell mondanom, saját lelkemet.” Testvéménje, Klára egy évvel idősebb nála. Előbb az iskoláiról jóhírű Ozorán, majd a pincehelyi zárdában nevelődik. Az apa Erzsébet nevű, férjnél lévő, de gyermektelen testvére örökbe fogadja. A két szülő szakítása után végleg az apai családhoz kötődik. Később a gyántpusztai tiszttartó felesége lesz. ,,Én arcra anyám fajtájának tudtam magam” - mondja az Ebéd a kastélyban írója. Ügy tudja, daliás termete, szemének sárgásbarna színe, „a meglehetős orr és tág szemöldök egylendületü vonala” a Kállayak öröksége, arcát a prédikátor ősök közül választotta, vonásai - „a kerek fej, az egy kicsit ferde szem, az aránytalan szempilla és a már említett mongolosan lapos orr” - az anyai ág vonásai. De nemcsak külsejében hasonlít a Kállay-ágra, természetében, lelki tulajdonságaiban is az anyai örökséget véli a meghatározóbbnak. Gyerekként a bognárnagyapát tekinti példaképének, az ő haligatagságát, tartózkodó udvariasságát, gavallériáját fedezi föl később magában. „Aki engem ismer, ismeri anyai nagyapám 10
