Dunatáj, 1979 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1979 / 1. szám - Molnár István: Az eltűnt idő sodrában - Egy NEKOSZ-szervező feljegyzéseiből

Szekszárdi, 1946. augusztus iS. Vasárnap.

Megérkeztek a csepeliek. 65 munkás, egész héten a munkapadok fölé hajolva dolgoztak. A felcsendülő Internacionáléból sugárzó erő, a vonuló tömegek sodró lendülete s a dolgozók elismerése a munka iránt, eloszlatott bennem minden nyavalygást.

A csepeliek egyik része a Sárközbe, a másik része Bátaszék, Alsónána irányába ment. Munkások, akik szabad idejüket a parasztok segítésére, tanítására fordítják. Volt köztük olyan, aki egész évben még csak két vasárnapot volt otthon.

Szekszárd, ig4Ó. augusztus 26. Hétfő.

Ma délelőtt egy bizottság nézte meg a vitézi székházat. A szakszervezeti titkár dühöngött. Egészséges cserét ajánlottunk számára, a Szocdem Párt most kiürített helyiségeit. Ebbe a polgármester nem akart belemenni.

Délután — útban Dombóvár felé — Bátaszékre érkeztem. A jegyző arról panaszkodik, hogy a keleti—nyugati demokrácia vitájában nem látnak tisztán. Ezért az értelmiségiek behúzódnak. Tapasztalatok alapján azt látják, hogy nem érdemes kiállni. Nincs bennük bátorság a kiállásra.

A telepesek ügye is nehéz. A székelyek panaszkodnak, hogy nincs munkájuk. A rendeletek között is nagy a káosz. . . Külön nehézség a gádorosiak és a vésztőiek helyzete. Ezek június 6-án érkeztek ide. Ennivalójuk már nincs. Földet még nem kaptak, mert a svábok még nincsenek kitelepítve. A földalap nem tud nekik adni semmit. Pénzük sincs, hogy a közellátástól vegyenek.

A faluban sok a külföldet, Európát, sőt Ázsiát megjárt kőműves és egyéb szakmunkás. Az egyik parasztmenyecske franciául beszélt.

Dombóvár, 1946. augusztus 27. Kedd.

Tegnap éjjel érkeztem Dombóvárra. A hatalmas pályaudvar nyüzsgése szinte nagyvárosi jellegű. Már-már úgy volt, hogy az állomáson kell éjszakázzak, de végül sikerült megtudnom, hogy hol lakik kollégista társam, S. Anna.

Első utam a KP-ba vitt. Lelkes támogatás. A járási főjegyzővel holnap este 7-re összehívtunk egy értekezletet kb. 60—70 fő részvételével.

A környéken terült el a hatalmas Eszterházy-birtok, 30 pusztával. Közöttük Tüske-pusztán élt Illyés Gyula. A puszták népének helyzete különböző. Több helyen az egész puszta parasztpárti, vagy szociáldemokrata, ritkábban kommunista és kisgazda. Mostanában azzal riasztják őket, hogy azért a nagy beszolgáltatás, mert újból közösbe veszik a földeket. Újságot a legritkábban olvasnak. Még most is az ispánok zsarnokságától szenvednek. Alsóleperden a 28 éves intéző még ma is a gazda útján hívatja be a szobájába a csinos, fiatal lányokat. És nem is mertek szólni, csak most, hogy valamelyik este kinn járt a Kommunista Párt és a szakszervezet helyi vezetője. Másnap 2 panaszos jegyzőkönyvet küldtek be . . .

50