Dunatáj, 1978 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 1. szám - Pálkovács Jenő: Paksi riport
PÁLKOVÁCS JENŐ: Paksi riport Megálltam a biskói révnél és lenéztem a víz után, hova, merre megy az öreg Duna az Alpokból, a Kárpátokból merre viszi a sódert, hova a kátrányt, meddig sodorja a mosópaszta dobozát. Nézek a víz után. Lomhán, csöndben hömpölyög, közepes a vízállás, ha ráfeküdnék, s hagynám magam úsztatni, óránként négy kilométer maradna mögöttem. A biskói révnél állok, figyelve a vizet borzoló hangos motorcsónakot, csipegetek a földi szeder futó indáin gazdag termést adó növényből. Ősz van. A naptár azt mondja, hogy 1977. szeptember vége. Szeptember Pakson. * A révút alatt kavarog a víz, ide fordult valamikor a komp, most csöndes a mély, akkor hatvankét búcsújárót követelt a víz. A komp elveszett a mélyben, hullámsírjába vitte utasait, állítólag csak a pap, meg a komphúzó ló maradt életben. A ló tud úszni. A búcsúsok szaladtak a komp egyik végéből a másikba, felborult a víziedény, a ló a víz színén maradt, a pap kezében a felszentelt zászlóval partra úszott. A komphúzó ló is megmenekült. A búcsúsok a vízben lelték halálukat. Itt áll a parton a feszület. A korabeli újság azt írta, hogy kétszáztízen vesztek a vízbe. „Ha a paksi búcsúsok művelt nép, s nem fanatikus tömeg — ma nem siratnák annyian kedveseiket, ma nem lenne annyi árva.” A katasztrófa 1887 június 18-án történt. Csepel-sziget, Fájsz, Dusnok, Bogyiszló? Közben volt Paks. Ki tudja miért került az atomerőmű-koncepció Paksra?! Hiszen van víz másutt is, van energiafelvevő közösség az ország minden részében. Itt vagyunk Paksnál. Pakson épül hazánk első atomerőműve. * 72
