Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-28 / 52. szám

250. oldal. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. 1930. gása zúg bele az éljenzésbe. Lassan halad tovább a menet, miközben a magas dombon levő templom tor­nyában szólnak a harangok. A lelkészlak kapujában, melynek ormán nemzetiszinü zászlót lenget az esti szél, újabb diszkapu áll »Isten hozott!« felírással, maga a lelkészlak kapuja is virággal, zöld ággal s égő villanykörtékkel van ékesítve. Itt a presbitérium élén Nyirő Károly helybeli lelkész palástosan kö­szönti a Főpásztort, a mozsár ágyú most is elmarad­hatatlan, majd Pintér Eszter V. oszt. elemi iskolai tanuló versmondása közben csokrot nyújt át. Püspök úr és kísérete részére a lelkészíakon szolgálnak fel vacsorát, melyen résztvesz dr. Frey Vilmos ország­gyűlési képviselő is. Vacsora alatt az énekkar Szabó Ernő rektortanító vezetésével népdalokat énekel, mely kedves figyelmet Püspök úr meleg szavakban köszön meg. Érdekes, hogy egy-egy újabb dalt tarack­lövés vezetett be. Éjszakára Püspök úr a lelkészlakon, kíséretének tagjai plédig presbiterek és egyháztagok házaiban nyertek elhelyezést. Másnap, szeptember 12-én reggel 9 órakor veszi kezdetét az istentisztelet. A templom a falut uraló magas dombon épült. Valóban »hegyen épített vá­ros«, 225 lépcsőn lehet feljutni. A tornyon nemzeti­szinü zászló, az urasztala, szószék cserlevelekkel és georginák megszámlálhatatlan változatával díszítve, az oszlopok borostyánnal s közbül piros őszirózsák­kal befuttatva. Magyarruhás leányok sorfala között lép be Püspök úr és kísérete, melyhez Reviczky Ele­mér esztergomi járási főszolgabíró is csatlakozott, a zsúfolásig megtelt templomba. Felállónak énekeljük az 1. dicséretet, főéneknek a 103. dicséret 1—2. ver­sét. Nyirő Károly helybeli lelkész bibliát olvas és szárnyaló imát mond. Az énekkar Szabó Ernő kán­tortanító vezetésével »Isten áldd meg« kezdetű éne­ket énekli. Püspök úr az I. Kor. XVI. r. 13. versé alapján hatalmas erővel szólott a kisértések közötti éber vigyázásról s buzdította a híveket, hogy állja­nak meg a hitben, legyenek erősek az Isten iránti hű­ségben és engedelmességben. Püspök úr főpapi imája után az énekkar a Himnuszt énekelte el, a gyü­lekezet pedig a LXXXVÍ. zsoltár hangjai mellett hagyta iel a templomot. Istentisztelet után az egész gyülekezet kivonult a templom mellett elterülő temető nyugati szélére, hol az egyház Pintér Károly és felesége Peszeki Ju­liánná sírja fölé síremléket emelt, kik ezelőtt nyolc évvel az egyháznak 22 hold földet adományoztak. A síremléken a hagyományozok neve, születési és ha­lálozási éve van bevésve s alul: »Emeltette hálás ke­gyelettel a pilismaróti ref. egyház.« A síremlék fel­avatása a következőkép ment végbe: Az énekkar az »Eltávozál, örökre hát« kezdetű gyászdalt énekelte Szabó Ernő rektortanító vezetésével. Majd Püspök úr lelőfohász után rövid felavató beszédet és imát mondott s a kegyeletes ünnepély az énekkar énekével végződött, mely a »Komor gondok borongnak át« kezdetű gyászdalt adta elő. A síremlék felavatása után a gyülekezet vissza­tért a templomba s itt fogadta Püspök úr a küldött­ségek tisztelgését, melyek során Lik Lajos törvény­­biró Pilismarót község, Raab Lajos kereskedő az izr. hitközség, Bády Ferenc főjegyző a levente-egyesület, Pintér Lajos elnök a közbirtokosság, Fehér József a pilismaróti Hangya szövetkezet, Molnár Ferenc a pi­lismaróti presbitérium, Hajdú Sándor a dömösi pres­bitérium nevében köszöntötték Püspök urat. Igen meg­ható volt, amikor Szabó Ernő rektortanító, aki a ta­nítói kar nevében köszöntötte Püspök urat, kedvesen megemlékezett arról, hogy 40 évvel ezelőtt, mint kis diák hallgatta Püspök urat, amint gyermeki lelkűkbe hintegette a magokat, most pedig, mint az egyház­­kerület Főpásztorát üdvözölheti, amint a hívek lei­kébe hintegeti az ige magvait. Üdvözlő szavakat mon­dottak még Kis Pintér Sándor a ref. olvasókör, Ka­­pornai András a ref. énekkar, Frits Margit a refor­mátus leányok és Molnár István a református legé­nyek nevében, mely üdvözlésekre Püspök úr külön­­külön válaszolt. istentisztelet után Püspök úr az iskolát tekin­tette meg, hol Sárosi Eszter ismétlő-iskolás fogadta a gyermekek nevében s csokrot nyújtott át. A gyer­mekek bemutatták előhaladásukat, majd a rektoria­kon és másodtanítónál tett látogatás után Püspök úr visszatért a íekészlakra, hol pontban 12 órakor kez­detét vette a presbiteri gyűlés, melyen előimát mon­dott Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyzői Jelen volt a pilismaróti anya- és dömösi leányegy­ház presbitériuma. Püspök úr beható megbeszélést folytatott az egyházak ügyeiről. Örömmel állapította meg, hogy az egyházi épületek rendben vannak, csak a másoktanítói lakás szorul átalakításra. Nagyon szo­morú jelenség azonban a születések számának feltűnő apadása. Püspök úr lelkes szavakban buzdította pres­bitériumot,' hogy az egyke ellen szálljon síkra s en­nek a rettentő bűnnek terjedését akadályozza meg. A gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. Egy órakor 50 terítékes diszebéd volt a zász­lókkal és virágokkal szépen feldíszített Sáros-féle vendéglőben. Felköszöntőt mondottak Revitzky Ele­mér, az esztergomi járás főbírája, Lik Zsigmond presbiter, Raab Lajos kereskedő. Majd Nagy István meleg szavakban köszönte meg Püspök úr fáradha­tatlan buzgóságát, mellyel ezt a kicsiny, de törté­nelmi múltban gazdag egyházmegyét is meglátogatta s egyben köszönetét fejezte ki Püspök úr kísérete tagjainak is. Az egyházmegye esperesének szavaira Püspök úr válaszolt, megköszönte az egyházmegye elnökségének és kísérete tagjainak szives előzékeny­ségét, mellyel az egyházlátogatás sikerét előmozdí­tották. Áldás kívánások között vett búcsút az egy­házmegyétől és a látogatás során utolsó pilismaróti egyháztól. Délután Y^-kor megszólaltak a harangok, a gyülekezet tagjai megtöltötték újra a lelkészlak előtti széles utcát, Kis Mariska VI. oszt. elemi iskolai ta­nuló bucsuverset mondva, gyönyörű szép hófehér csokrot nyújtott át. Búcsúzóul a tarackok is mégegy­­szer megszólaltak s Püspök úr titkárja kíséretében Revitzky Elemér főbíró autóján azzal a jóleső érzés­sel, hogy Isten kegyelmes segítségével immár egy­házkerülete hatodik egyházmegyéjében sikerült vé-„ geznie az egyházlátogatás fárasztó, de lelki áldások­ban gazdag munkáját, Esztergomba, majd onnét vo­nattal hivatalos teendők végzésére Budapestre uta­zott, az egyházmegye elnöksége s a kiséret többi tagjai pedig otthonukba tértek vissza. — Stanley Jones, akinek nagyérdekü könyve most jelenik meg magyar fordításban, Indiában sorra látogatja a fő- és középiskolákat és mindenütt nagy érdeklődéssel hall­gatják Krisztusról való bátor bizonyságtevését. Madrasban húsz napos programmot dolgoztak ki számára és az első héten 700—1000 között volt naponta hallgatóinak száma; főleg pogányok hallgatták. Esténként 200-tól 400-ig ma­radtak ott az utógyülésekre, hogy bővebben halljanak az evangéliumról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom