Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-10 / 41. szám
Huszonhatodik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1915 október 10. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. IMA OKTÓBER 6-ÁN. ervadó levelek közt suhanó szellő, a múlt kriptáinak fagyos lehellete érinti arcunkat s remegteti meg szivünket e napon, amelyet Te, Örökkévaló, a nemzeti kegyelet napjává rendeltél. Elődbe hozzuk azért és lerakjuk terhűnket a Te szentséges zsámolyodnál, elődbe, nagy Isten, aki minden vagy mindenekben s aki csodálatos bölcseséggel intézed az egész emberiség s abban az egyes nemzetek sorsát. Hisszük, hogy célt tűztél ki mindennek ebben a végtelen világban, hisszük, hogy el is láttál mindent, ami csak él és mozog, a célhoz vivő eszközökkel, hisszük és valljuk, hogy még az élet és halál is kiegészítő részei egymásnak a Te bölcs terveidben. Tudjuk s ma már szemeinkkel látjuk, hogy magyar nemzeted elé is kimérted rendeltetése pályáját, kijelölted feladatunkat a népszabadság, józan műveltség, emberséges érzés terjesztésében s felruháztál bennünket képességekkel isteni gondolataid megértésére és örök terveid megvalósítására. Megértettük Atyánk, miért állítottál minket őrállókul a Kárpátok bérceitől övezett hármas hegy és négy folyó ölébe s érezzük azt a szent tüzet, melyet csontjainkba rekesztettél, hogy tudjunk megszabadulni a rideg számító ész kalmár szellemétől s semmi áldozattól vissza nem riadva önfeledt lendülettel vetni be magunkat az élet-halál küzdelembe, ha meg kell harcolnunk az eszmények harcát. Óh mennyi mártíromságot szerzett már a te magyar népednek ez a belénk oltott szent tűz s mégsem riadunk vissza még a százegyedik sebtől sem, ha már száztól vérzik a szivünk, csak méltók lehessünk dicső apáinkhoz. Légy áldott Istenünk a magasztos célért, amelyet magyar néped elé állítottál, légy áldott a belénk oltott szent szenvedelemért, légy áldott a hősökért, akiket beállítottál időről-időre a nagy nemzeti munkába, légy áldott azokért a szenvedésekért is, amelyeken át nagyra növeled a kicsinyt is. Szenvedésekről beszél nekünk ez a nap is. Felszítjuk tüzünket a kegyelet oltárán és 66 év ködén át is rávilágít az aradi Golgotára, ahol egy ily napon 13 |H vértanú irta be nevét e nemzet jövendősége szivébe kitörölhetetlen betűkkel. Hála neked az erőért, amellyel megerősítetted szivüket a nehéz harcra, hogy a hazát nem átkozva, hanem áldva zárult le örök némaságra a hősöknek ajka, így méltókká tetted őket arra, hogy az utókor hozzájuk zarándokoljon s tőlük tanuljon emelt fővel s nyugodt szívvel meghalni a hazáért. Most már kezdjük érteni a titkot, Istenünk! hogy miért engedted végbemenni azt az égbekiáltó rettenetes igazságtalanságot, amelyre gondolva eddigelé ökölbe szorított kézzel, bosszúért lihegő szívvel tudtunk csak ünnepelni. Most már hálával borulunk bölcsességed királyi trónjának zsámolyára és nemcsak megbékülünk, de áldva emlegetjük nagy nevedet és csodálatos intézkedésedet, aki a halálba új élet csiráit ültetted el. Mert ime napjaink története igazolja, hogy nem hiába járt ez a nemzedék a hősök iskolájába, ráneveltél minket ott a bitófák tövében, az aradi vár sáncaiban arra, hogy erősek legyünk ennek a mai mártíromságnak elviselésére, arra, hogy a világháború rettenetességei között nemcsak becsülettel megálljuk a helyünket, hanem olyan dicsővé és messze ragyogóvá tegyük a magyar nevet, aminő az történelmünk legszebb napjaiban vala. íme, Atyánk! élet fakadt a vértanuk sírjából, feltámadtak ők és megsokszorozódva újra élnek vitéz katonáinkban. Óh boldog feltámadás, óh szent Ölelkezése a múltnak a jelennel, hogy nagy jövendője szülessen belőle magyar nemzetednek. Magasztaltassál és légy áldva ezért az igazságtételért is, örökkévaló Istenünk! Úgy láttad jónak, seregeknek Ura, hogy ismét harcba szálljon ez a nemzet hazánk védelmére s tengernyi véren, toronymagasságu holttetemeken, a mi édes testvéreink, apáink, fiaink tömegsírjain át vezessen fájdalmas, de dicsőséges utunk a jobb jövő felé. És te, erős Isten, csodákat láttatsz velünk; amikor számunk kicsiny voltát mérlegelve csüggedezünk, megerősítesz, amikor veszteségeinket siratva megriadunk a hátralevő próbák elgondolására, te megbátorítasz. Megbátorítasz, hogy itt küzdenek látatlanul sorainkban
