Dunántúli Protestáns Lap, 1915 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-21 / 47. szám
374. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1915 E dolog tudója nem más, csak az Isten ! . . . Reggel az esetről jelenteni fognak, Lelje meg a város nyitját a titoknak. * * * Ott, ahol a vén Vihorlát Komoran néz le a tájra : Erdős Kárpát havas ormát Magyar sereg tartja szállva. Jön az orosz tenger haddal, — Ahová ért: mindent ront, bont; Ámde büszkén szárnyal a dal: Jaj annak, ki bántja e hont! Ércpaizsként, acélfalként Áll a magyar a határon — Orosz jármot, durva önkényt Nem fog tűrni semmi áron ! És mig a közel sziklákon Az orosz gépfegyver kattog: Fenn a büszke Vihorláton Turulmadár szárnya csattog. * * * . . . Ráborult az este a magyar táborra, — Csillagtalan, sötét, búsfátyolu este — Komor felhők vonnak kárpitot a holdra, Köröskörül mindent feketére festve! . . . Majd leszáll az éj is — koromsötét éjjel — S a kifáradt sereg pihen szerteszéjjel . .. Csak az őrszem van fent, halk léptekkel járva, S belekémlelve a sötét éjszakába ! Tompa dübörgés zúg a vak éjszakában S mintha halk lépteknek hallaná a neszét! . . . Erőlteti szemét, de keveset láthat, A koromsötétség körül mindent áthat — — Talán képzelődés? — s csak a tölgyerdő zúg, Amint az ágak közt a siró szél átbúg . . . De nem képzelődés, nem is üres álom — Mert im’ a zaj egyre közelebbről hallszik . . . Tűnődik az őrszem, vájjon mit csináljon ! Hátha ellenség jő, mig a tábor alszik ?! Nem nyugszik a lelke s fegyverrel kezében Odakúszik, hol a vén Vihorlát épen Egy szelid lejtővel száll alá a völgynek, S hol a kilátást nem zárják el a tölgyek! . . . . . Sötét felleg mögül a hold is kibúvik — Keskeny karéjával — sápadt fényt hintve szét. . . Rejtett odújában megszólal a kuvik, Jósolva közelgő, alattomos veszélyt. . . Némán figyel az őr, — most már többet láthat. S im’, mintha mozogni látná lenn a fákat: Imbolygó árnyakat Iát a hegy oldalán, Tizet — százat — ezret! — vagy káprázat talán ? Összetömörülnek most a bolygó árnyak, S lassan, óvatosan közelegnek egyre . . . Mintha mesebeli órjás madár szárnyak Akarnának lomhán felszállni a hegyre! ... Az a szárny úgy csillog, — de mi csillog rajta! ? S jobb kezét az őr most a szeméhez tartja . . . Majd megriadva és döbbenve lép hátra: Mert ami ott csillog: orosz kopja — s dárda! Zimankós az idő, fagyasztó szél süvölt * * * Az évszázados fák tarlott ágain át . . . Valahol nagy messze farkascsorda üvölt — Maroknyi a magyar tábor, Az őr elmélázva suttog el egy imát ... De a honvéd szilaj, bátor Hazaszáll a lelke a messze távolból - Tizszer nagy°bb az ellenfél-Hü párja talán most éppen reá gondol, a a***l nem fél . Csillagszemét látja kicsiny gyermekének' — Ajakán talán ép érte zeng az ének! . . . ^lz orosz íut eSy emberre, De ő azért nem megy perre, S amig így elmereng, mélázva magában, Hisz csak tizet kell vágnia: Egyszerre döbbenve tekinget szerteszét.. . Tiz orosz már halál fia! ~==jr-—--L—=jr--—lm-==mj-^^ _______Lj=n JIFJ. STERN LIPÓT PÁPA, kossuth-u. 31. I Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. <=> Elvállal mindenféle templomi _ arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és fl 1
