Dunántúli Protestáns Lap, 1914 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
■ 78. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1914. gondolt velük; nem játszottak életében szerepet; nem „vetett gondot“ rájuk. Lehetetlen volt megbántani hírneve kisebbítésével. Nem akart hírnevet magának. Süket volt a bántalom előtt. Mikor szidalmazták, nem szidalmazott vissza. Valóban nem volt, amivel a világ föifodrozhatta volna lelke tükörét. — Folytatása következik. — K. G. Á magyar protestantizmus problémájához. Irta VASS VINCE. A magyar protestántizmus, úgy látszik, kezd öntudatra ébredni. Kezdi belátni, hogy azok a támadások, melyek ellenségei részéről érik, nem egészen alaptalanok; kezdi megérteni azoknak a gyászdaloknak, ‘siránkozásoknak és örömrivaígásoknak jelentőségét, melyek itt is, ott is egyre sűrűbben felhangzanak; kezd foglalkozni önmagával. Mi is ő ? Mit akar ? Mi a célja ? Van-e jogosultsága ? Olyan kérdések ezek, melyek az egyének és a társadalmak felkavarására s ezzel az öntudat fényeinek tisztázására, megvilágosítására, az emberi öntudat kiszélesztésére, teljes kibontakozására vezetnek. Társadalmi tényező-e a protestántizmus, mely képes hathatós, a mai kor kívánalmainak megfelelő eszközökkel, modern fegyverekkel küzdeni céljai megvalósításáért, vagy csak védekezni akar haszontalan, elavult, rozsdás pengéjű kardokkal ? Aktiv szerepe van-e, vagy csak passzív ? Van-e egyéneket éltető, újjáalakító, megmentő ereje, teljes embereket, igazi férfiakat formáló hatalma, vagy csak tétlen s talán öntelt szemlélődés a múlt dicsőséges romjai fölött ? Hatalmas problémák előtt állunk, ha e kérdésekre meg akarunk felelni. Problémák előtt, melyek már foglalkoztatják a lelkeket, melyek az élettelenség riasztó leplével letakart dohos levegőjű világba az élet forró lehelletének áramát vezetik be. Megmozdúl a lepel, fellélegzik a világ, felszabadulnak a lappangó energiák, lerázzák bilincseiket az alkotni vágyó erők: ébredünk. Nem akarok foglalkozni azoknak a nézeteknek ismertetésével, melyek a magyar protestántizmus nagy problémája felé irányulnak. A Protestáns Szemle folyó évi első füzetében alapos tájékozottsággal tárgyalja azokat Veress Jenő, ki a magyar protestántizmus problémáját az egyetemes protestántizmus problémájával egy szempont alá veendőnek tartja. Ámde ez nem lehet egyéb, mint maga a keresztyénség problémája. A keresztyénség pedig Wernle szavaival nem egyéb, mint „a Jézus szerint való élet, melyet Isten minden keresztyén emberben sajátos módon támaszt.“ A konzervatív tatarozás, a szociális megújítás és az ultramontán rombolás irányaihoz tehát egy mindent összefoglaló, mindennek a forrását, a gyökerét orvosolni óhajtó irány csatakozik: az egyéni megújítás irányzata. Az egyének azok, akik panaszkodnak, feljajdulnak. Ott kell gyógyítani, ahol fáj, tehát az egyénekben, az emberi szívekben. Avagy a társadalmi kérdések nem az egyénből indulnak ki, következőleg nem tulajdonképen erkölcsi kérdések ? Ha először mi magunk egyenkint leszünk keresztyének, protestánsok, ha megtisztítottuk, meggyógyítottuk saját magunkat, ha letöröltük a belső egyenetlenségeknek foltjait szívünkről, ha eltávolítottuk az abnormális fejlődés harcának sebhelyeit, ha öntudatunk hálószobának berendezett sötét kamráját átalakítjuk derűs, világos modern dolgozószobává: akkor meg fog indulni a nyomasztó problémák megoldása, megkezdődik az igazi fejlődés, a magyar protestántizmus újjászületése, győzelme. Szeretve, melengetve szívünkben, a jobb jövő lassankint alakot ölt, kibontakozik, felnő és győzedelmeskedik. Hogyan kívánhatunk olyant, hogy a probléma megoldása, az átalakulás, az ébredés végbe menjen rajtunk kívül ? Minden megváltozzék, csak mi nem ? Az igazságot, a szeretetet, a bocsánatot, a tökéletességet, a szívnek, a belső embernek, az emberi öntudatnak sok más valóságát megadhatják-e nekünk a társadalmi intézmények ledöntése, újra felépítése, a ruházat, a külső felcserélése, üres, élettelen törvények, rendeletek, stb. ? Ha a keresztyénség a Jézus szerint való élet, akkor annak megvalósulása az élő és fejlődő egyéneken keresztül történhetik. Ha a protestántizmus az egyéni lelkiismeret felszabadítása, jogaiba visszahelyezése, akkor az csak az öntudatos egyéneken keresztül érheti el diadalát. A protestántizmus az emberi lélek igazság és szabadság után való vágyakozásának kilobbanása. Isteni erő ragadta meg a lelkeket. Ez támasztott oly nagy egyéni és társadalmi forradalmat, ez mutatta fel az új világ irányát. De az egyéni for-A szabadság emlékünnepe: március 15-íkére alkalmas beszédek, felolvasások és alkalmi költemények kaphatók Kis Tivadar könyvkereskedésében, Pápa, Fö-u. 2b Márciusi dalok és költemények. Irta Ábrányi Emil. Ára .............................,............................,.................... Szabadság, Haza. Irta Ábrányi Emil. Ára . . . . 1848 március 15. Irta Gracza György. Ára, . . . Március 15-iki szózatok. Irta Jókai Mór. Ára . . Kurucvilág költészete. Ára.................... Haza és Szabadság. Irta Petőfi Sándor. Ára . . . Kossuth Lajos élete. Irta Magyar. Ára ...... A szabadság ünnepére. (Alkalmi költemények.) Ára 1848-iki törvények emlékezete. (Áprliis 11.) Ára 30 fill. 30 fill. 30 fill. 30 fill. 60 fill. 60 fill. 30 fill. 20 fill. 20 fill. Kegyelet ünnepe. (Aradi vértanuk) Ára . . . .r . 24 fill. Nagyjaink emléke. (Kossuth, Rákóczi, Széchenyi). Ára 28 fill. Emlékbeszédek. (Honvédek apotheosisa. Szabadságünnepén. Kossuth születése napján. Honvédek emlékezete. Március 15. Emlékezés honvédeinkre, stb.) . Irta Csomasz Dezső. Ára...........................................1 kor. Ünnepi versek. Szavalókönyv iskolai ünnepélyekre. 496 oldalon 300 költemény. Irta Vajda Emil. Ára . 3 kor. Ifjúsági és hazafias színdarabok nagy választékban kaphatók Kis Tivadarnál, Pápán, Fö-u. 21.
