Dunántúli Protestáns Lap, 1913 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-28 / 52. szám
52. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 439. oldal. A jelentkezés folytatása. Miután a Szondy-Kenessey-féle kegyes alapítványról szóló névtelen tudósítóként Faragó János úr mint az alapítvány agentiális részének gondnoka jelentkezett, bár még mindig nem tudom, hogy a tudósítás a gondnoki kar tudtával adatott-e közre, mégis mivel tudósítóként gondnok jelentkezik, azért már magam iránt tartozó kötelességemnek tartom az én kicsapatásom történetének némely részletét közzé tenni. A Galgóczy Károly úrral történt összekülönbözésemnek egyik oka ez: Még boldog emlékű Kenessey Kálmán gondnokkari elnök életében, amikor a debreczeni egyház részéről Istenben boldogult Tóth Antal, Eőry-Szabó Sándor agentiális gondnok és Galgóczy Károly joggyakornoki gondnok voltak a gondnokság alkotó tagjai, felmerült az eszme, hogy miután az alumnusok alapítványa, mely az alapítványi ágak legnagyobbika, már úgyis a debreczeni ref. egyház kezelésébe adatott át: arra való tekintettel, hogy az alapítványt már semminemű veszély nem fenyegeti, viszont az egyházkerületek és főiskolák rendes pénztári hivatalokat tartanak fenn, másrészről a nagybecsű végrendelet intézkedései a XVIII. századból valók, úgyszólván idejüket múlták, nem volna-e célszerű az alapítvány többi részeit is a dunamelléki, illetve a dunántúli ref. egyházkerületeknek átadni? Az eszme akkor megbukott, mert különösen a joggyakornoki alapítvány gondnoka, arra való hivatkozással, hogy a végrendelet intézkedései megmásíthatatlanok, makacs és megalkuvást nem ismerő ellenállást fejtett ki. Mikor én gondnok lettem, az eszmét újra felvetettem, mert feleslegesnek tartottam az egyik évben Pesten, másik évben Debreczenben, harmadikban Pápán tartani szokott évi gyűléseket s az azokkal járó kiadásokat. El lettem hallgattatva, de nem meggyőzve. Azután jött egy másik eset. Még boldogúlt ipám életében tőkekamat-adóval rótták meg az agentiális alapítványt azon az alapon, hogy az alapítvány jövedelmeinek egyrésze egyházkerületi segélyre fordíttatik. Miután ezt a tényt be kellett ismerni, a megadóztatást a közig, bíróság, mint III-ad fokú hatóság is helyben hagyta. Mikor a határozat jogerőre emelkedett, akkor már én voltam a gondnok, természetes tehát, hogy az adót rajtam hajtották be. Azt gondoltam, hogy évi számadásomban jogosan számítom fel kiadásba a kifizetett adó mennyiségét: Ezen tétel a számadásból töröltetni rendeltetett. Nekem, mint ügyvédnek látni és tudni kellett, hogy mindaddig, míg az alapítványban jelzálogi hipothekára kihelyezett tőkék vannak, ez az adó töröltethető nem lesz. Az alapítvány összes vagyonát, mely kezelésem alatt volt, adómentes koronajáradékba fektettem nagyrészben, takarékpénztári betétbe helyeztem másik részében. Erre a tőkekamat-adó, miután a pénzügyigazgatóságnál mindent igazoltam, végzésileg megszüntettetett. Mikor azonban a nálam lévő vagyonról az átcserélt értékkel számoltam be, számadásom visszautasíttatott azzal, hogy mutassam be a beszerzésről szóló okmányokat. Bemutattam, okmányaimat ma sem kaptam vissza. Ekkor történt meg az injuria, hogy papirosaim és betéteim fedezetűi el nem fogadtattak azért, mert a beszerzés nevemre szól; nem fogadtattak el, dacára annak, hogy a papirosok a Pápai Takarékpénztár által lettek beszerezve, dacára annak, hogy a takarékpénztárnál voltak letéve, dacára annak, hogy a Pápai Takarékpénztár letétjegyei alapján lett a már újólag kivetett tőkekamat-adó leírva. így jutottam abba a kellemetlen helyzetbe, hogy mint gondnoknak, azt kellett kérdeznem Galgóczy Károly úrtól: „Quos ego?“ Az ebből keletkezett kellemetlenségek után kijelentettem, hogy én más szerepekre nem vagyok kapható. Most következett aztán a gondnoktárs által közvetített felhívás a dimisszionálásra azzal, hogy adjam át a gondnokságot fiamnak. Miután ezen ajánlatot sem fogadhattam el, következett a levélben közlött kicsapatás. A felmerült súrlódások közben gondnokkari elnök azt követelte tőlem, hogy az értékpapírokat s takarékbetéteket küldjem be hozzá. Ezt tenni nem akarván, püspök és főiskolai gondnok uraktól kihallgatást kértem, feltárván előttük a helyzetet. Abban állapodtunk meg, hogy a letétet ki ne adjuk. STELCZER KAROLY *"“ műasztalos, oltárépítö és templom-berendezési vállalata a®9®*®««®®e®®®ffla®a ^ •••••••••••••••••• Gtjó'r, JCossuth £ajos utca 2^-ik szám. □ §zámes elismerő nyilatkozat e téren készített kiváló munkálatokért. _____________ «9stMto*eeietc«e< a ««••••••••••••••*»
