Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
47 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 48 helyeken ref. családok kevesebb számmal vannak, elemi iskolakötelesek néhol egyáltalán nincsenek. Mindezekre való tekintetből azt javasolnám a kér. miss, bizottsági eladó urnák, hogy pótlólag rendelné el a közép és szakiskolai ref. növendékek felvételét is a kimutatásba ! Nyitra, 1908. január 15. Sedívy László ref. lelkész. Vegyes közlemények. Az előfizetési pénzek és hirdetési díjak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Bartók György utódja. Az erdélyi ref. egyházkerület. igazgató-tanácsa a püspök választó egyházkerületi közgyűlést február 18-ára tűzte ki. Eddig négy jelölt van: Bar/ha Dezső esperes. Boda János lelkész, Vancsó Lajos esperes, Kenessey Béla egyházker. főjegyző. — Lelkészválasztások. A diósjenöi egyház a megüresedett lelkészi állásra Baranyay Károly kis-oroszi-i lelkészt, a diósjenöi volt lelkésznek : Nagy Gedeon úrnak vejét választotta meg. Két szempontból is szép ez a választás ; egyik a gyülekezet kegyelete hosszú időn át volt kedves lelkésze iránt ; a másik a híven teljesített kötelességnek illő elismerése; mert Baranyay Károly úr több éven (talán 10 éven át is) szolgált ebben a gyülekezetben, mint káplán-tanító. Szívből üdvözöljük a hálás gyülekezetét ép úgy, mint az ezt kiérdemlő megválasztott lelkészt. Ad multos annos ! Folyó hó 13-án az alistáli ref. rendes lelkészi állásra Kis Dániel deáki-i segédlelkészt választotta meg a gyülekezet. Szivből gratulálunk a szerencsés választáshoz ! — „Kabarettel egybekötve“... Kabaret-től hangos a világ, vagy legalább is Budapest. Kabarét itt, kabarét ott, kabarét minden kávéházban, minden lebujbán, minden utcasarkon. Hát nem villámszárnyakon terjed nálunk a civilizáció, mely immár behatol a vidéki kis falucskákba is? — Meghatottsággal olvastam az új szerűnek és a prózának oly merész és váratlan gyorsasággal egyházi cél szolgálatába állításának híréről, hogy t. i. egy kis gyülekezetünkben három pap közreműködésével szombat este kabaret-es táncestély lesz. Szombat este, mely az én „jó mulatást“ kívánásom nélkül is — hiszem — csak vasárnap reggel felé ér véget. Szombat este. Persze, hogy annál üdébb lélekkel szolgálhassanak másnap az Urnák. — Tehát kabarét. Református templom-alap javára „kabarettel egybekötött táncestély.“ Rendezők között van három pap és egy ref. ifjúsági egyleti titkár, vagy jegyző, nem tudom bizonyosan. — Tetszik tudni, mi az a kabarét ? Azt jelenti ez a szó, hogy kocsma. Azután azt jelenti, hogy a kávéházakba is, a kocsmákba is bevonult valami művészetféle. De én nem akarok sem fogalmi meghatározásokba bocsátkozni, sem leírni nincs kedvem, mi az a kabarét. Nem. Csak meghatottan konstatálom, hogy hazugság mind az, amit a magyar reformátusság elmaradottságáról, közönyös álomba merültségéről mondanak. Mert • me él és halad a korral ! Amit a legjobbak, a legbölcsebbek kifundálni nem tudtak : meg van immár a magyar refotmátusság betegségének panaceája ! „ Kabarettel egybekötve“ . . . Szeretem hinni, hogy a megnyitót mondó lelkész a helyzet magaslatán fog álla ni s meggyőző ékes szólással fogja kifejteni az egyetlen oda illő thémát : A kabarét, mint a hitélet emelésének hathatós eszköze. A másik papi ember meg bizonnyal Ódát fog zengeni a kabaret-hez, mely hivatva van uj elevenséget önteni az elernyedt életerekbe. És a felolvasás, amit egy ref. ifj. egyleti titkár, vagy jegyző fog tartani, bizonyára nem fogja az egésznek harmóniáját zavarni, hanem alkalmazkodni fog, hogy ne bgyen esetleg dissonantiában a „Zsúr a Dobutcában“ c. zenés magánjelenettel. — Persze a kabaretisták megbotránkozva mondják : micsoda csúfolódás ez ! ? Pedig nem az. Sírni szeretnék. — Vagy azt mondják : igy lehet csak megnyerni a közönséget és igy lehet megnyitni erszényét a „jótékony“ célra. Igen ? Nos akkor csukjuk be a templomot, csapjuk a földhöz a bibliát és — éljen a kabarét! — Egy Őszinte hang. Az Orsz. Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny legutóbbi számában az 1908. évi közoktatásügyi költségvetést ismertetik s a sok tekintetben érdekes és érdemes ismertetés így végződik : „Ha pusztán mint középiskolai tanárok szemléljük a költségvetést, lehetetlen egy kellemetlen érzést elnyomnunk. Visszagondolunk ugyanis arra az időre, midőn az elemi iskolák után a középiskolák voltak a műveltség kizárólagos terjesztői és mint ilyenek elfoglalták azt a helyet, melyet nekik a tiszteletreméltó hagyomány biztosított. Egészen természetesnek találjuk, hogy az életviszonyok differenciálódása a közelmúltban új iskolatypusokat teremtett; de nem tartjuk természetesnek, hogy az egyetemi oklevélnél sokkal kisebb képesítés a miénknél jobb ellátást biztosítson oly állásokban, melyekből a középiskolai tanár teljesen ki van zárva. Azért múlhatatlannak tartjuk, hogy a szolgálati pragmatikával kapcsolatban oklevelünk presztízsének biztosítását követeljük, mert ezzel — nézetünk szerint — együtt jár anyagi ellátásuuk ügye is. Továbbá minden megengedett eszközzel oda kell hatnunk, hogy az egyetemek és egyes művészeti iskolák tanerőit nem számítva, a középiskolai tanárokat sem rangban, sem díjazásban meg ne előzne senki.“ Tökéletesen igaza van. Nagyobb töke után nagyobb kamat dukál s csakugyan nem lehet tovább az egyetemi képzettséggel rendelkező középiskolai tanárságnak egykedvűen nézni, mint emelkednek, egyes, máról-holnapra keletkezett iskolák alkalmazottai sokszor az ő hátraszorításukkal. — Kegyes adomány. Hegyeshalmi Fischer Viktor és neje (kenesei lakosok) 1908. évi január hó 14-én főtiszt, püspök úrhoz 800 koronát küldött oly célból, hogy ezen összegen korán elhunyt Mártha leányuk emlékére a kenesei ref. templom részére egy jobb szerkezetű harmonium szereztessék be. Főtiszt, püspök úr a nemes szivből szár mázott kegyes adományért hálás köszönetét nyilvánította. — Szegény gyermekek felruházása. Kocáról kapjuk az örvendetes hirt, hogy a várpalotai Palotay Testvétek, a Szt. Lukácsfürdő tulajdonosai, akik Kocson nagyobbszabásu gyógyfürdőt akarnak létesíteni, a múlt
