Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
415 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 416 ki azt a dicsőséget, hogy méltán legyen sorozható ama névtelen hősök közé, akik fentartják a hazát. Mert dolgoznak és meghalnak a hazáért. Borsos István. Lapszemle. A Debreczeni Prot. Lap január 26-iki számában Buday János „Hol van a baj?“ c. cikkében azt fejtegeti, hogy most, ha széjjel nézünk, mit látunk ? „Őseink csodákat mívelő hite szunyadóban van. Sokan csak múltjáért ragaszkodnak egyházunkhoz, nem pedig jelenéért. Nagy üggyel-bajjal beszedjük az egyház s iskolák fentartására szükséges egyházi adót. Fizetik híveink, mert fizetni kell. Templomaink azonban üresek.“ Azt tartják sokan, hogy liturgiánk egyszerűsége, ridegsége ennek oka. Egy túl a dunai ember is azt mondta, hogy „kíváncsiságból bementem a baptisták templomába s mikor láttam, hogy milyen keveset prédikál a pap s milyen sokat énekelnek a hívek, az ének buzgósága olyan hatást tett reám (no meg talán az egyházi adó), hogy baptistává lettem.“ Hát ez egvbeu megszívlelendő, azután nagy baj templomaink berendezése is. A hideg templomban közönségünk télen didereg, fázik. Azért ne maradjunk le a kor szekeréről, hanem fütsünk be jól s akkor nem „lesznek üresek templomaink, buzgóság nélküliek hiveink.“ A nagyobb egyházakat lelkészi körökre kell osztani, hogy bizalmas viszony lehessen lelkész és hívei között. Az Írott szó hatalmát, a sajtót is jobban igénybe kell venni. „Van-e nagyobb, hatalmasabb missiói eszköz, mint a sajtó s áldoz-e reá a közalap egy fillért is? Mozduljunk meg ebben az irányban s a dicső múlt akkor visszatér. Simon Károly orsz. egyes, elnök a tanítókat, egyesületeket hívja, buzdítja, hogy a nem állami tanítók is egyenlő fizetést nyerhessenek az állami tanítókkal. Dr. Gulyás István pedig „Debreczen és a harmadik egyetem“ c. cikkében azt fejtegeti, hogy Debreczenben fel kell állítani a prot. egyetemet, de csakis az úgynevezett csonka egyetemet theologiai, jogi és bölcsészeti fakultásokkal. Hajdan egy-egy lelkes ember is megtudott kezdeni, nyitni egy-egy kollégiumot, most pedig hajótörést szenved minden a költségvetésen, melynek egyes tételeit — napszám, béréhes, fizetésjavításos korban — nehéz, nagyon nehéz kielégíteni: ez az oka, hogy a debreczeni egyetem is csak vajúdik, de megnyílni nem tud. Szakvélemény az alapítványokról szóló országos törvény-tervezetről c. cikk után, Bokros Elek rohodi ref. lelkész gróf Bethlen Aladár, előbb gróf Lónyai Elemér, gróf Vay Péter róm, kath. hitre történt áttérésökből kifolyólag azt ajánlja, hogy a népre kell erősebben támaszkodni és a ref. jellemet öntudatosabbá tenni híveinkben, mert a főúri családok, mint „kifejlett egyéniségek feltétlenül érdekeiket követik.“ Hát a népet, híveinket arra tanítsuk, hogy ne kövesse feltétlenül az Ő érdekét ? Ez egy kissé furcsa orvosság lenne. Az evangóliom népnek és főurnak, szegénynek és gazdagnak örömhír, izenet ; ezt kell a szivekbe plántálni személy válogatás nélkül s akkor nem lesz képmutató four s tudatlanságból hivő nép, hanem lesznek minden érdek nélkül: Istennek iélekbeu és igazságban imádói. Fekete Gyula missiói levele, Bodor Sándor Divat és Erkölcs cimü angolból történt beszéd fordítása zárja a tartalmas lapot. A Debreczeni Prot. Lap febr. 9-iki számában Vándor „Jertek dallani“ c. cikkében azt fejtegeti, hogy mily üdítő forrás volna most is az ének a család körében. Nemes foglalkozás, ártatlan szórakozás az elvégzett munka után. Révész Kálmán a debreceni egyetemről c. cikkében jelzi, hogy az ág. hitv. evang. egyház csak erkölcsi támogatással jáiulna a protestáns tanárképző alapjához; de azért a csonka egyetem felállítására buzdít Ő is. Majd Andrássi Kálmán „Utazás egy tanítói díjlevél körül“ c. cikkében igen figyelemre méltó, nagy fontosságú, nagy jelentőségű dolgokat emleget. „A dolog lényege, hogy a népiskolai nevelés, bizonyos meghatározott emlézésben kimeríti célját.“ Általános nézet, hogy a népiskolai tanítás föladata a taukönyv beemlézése. Vaunak tanítók, kik reggeltől estig nagy buzgósággal bent kotolnak a bűzös négy fal között, rágódva minden betűn, minden hangon és nem vágyva az istenáldotta szabad levegőre, szabad mozgásra. Általános bevett szokásunk itt Magyarországon*, hogy nem a végzett munkát jutalmazzuk, hanem a végzett időt. Ez a régi bűnös szokásunk homlok-egyenest ellenkezik az élet törvényével és minden haladásnak útját vágja. — Minden munkakörben az úgynevezett szamárlétrán mozognak az egyének. Az élet törvénye a hatásra fekteti a súlyt. Nagy örömöt okozna szerzőnek, ha a mostani szociális mozgalmakból az jönne ki, hogy behoznák az egyedül igazságos munka-díjazást az élet és az evangéliom törvénye szerint. Eltörölnők a napszámot, mely a naplopónak is annyit juttat, mint a hű munkásnak. Angliában az eredményes tanítás csinos jövedelmet juttat a konyhára. Nálunk azonban népünk általában nem érzi a nevelés hasznos és szükséges voltát. Azért a tanítónak jó fizetés kell, azután kell mindenekfölött munkakészség, hogy a tanító ne szégyelje a testi munkát se. Az iskola legyen minta mindenben, ami szép, jó, hasznos, kellemes, ez az élet leckéje és nem a betű. Mind meg annyi hasznos, tanulságos dolog, csak a megszivlelők száma kevés. Ezután Csiky Lajos írja le igen tanulságosan a vámospércsi baptistákkal folytatott vitáját, melynek azonban több eredménye nem lett, minthogy szegett ütött beszédével sok baptista fejébe. A visszatérésnek a baptisták mondása szerint az a legnagyobb akadálya van, hogy mi közöttünk sok az Istenkáromló bűnös. A debreceni tanári gyűlés leirása után az új énekeskönyv ügye van ismertetve. Pápamellékú
