Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-07 / 1. szám

5 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6 proíessorai a mig egyfelől szorgalomra ösztönzők az ifjúságot, másfelől jó eleve hozzá szoktatták azon jótékony öntudathoz, miszerint bármi szű­kén, de saját érdemük után tanultak megélni.“ Jóízű, de éppen nem bántó rajzban tünteti föl a nagytudományu rector professort, Tordai Szabó Gerzsont, kinek nevelési maximáját éppen az a viszás körülmény zavarta meg leginkább, hogy neki volt legszebb leánya Nagy-Enyeden. — A Rézpataki lelkész magasztos alakja, az Elátkozott család, plasticitásában kiváló Gutái Thaddeusa csak egy oly prot. ember tolla alól kerülhetett ki azzal az átható melegséggel, aki maga közel­ről ismerte a „tiszteletes urak“ anyagiakban bár szükes, de magasztos egyszerűségekben lelkiek­től diszes életét. S találjuk-e valahol a kiengesz­­telődésnek szebben megirt rajzát, mint Gutái Thaddeusban ? aki miután mint pap megtette magasztos kötelességét, mint apa, mint szeren­csétlen apa megérti a szerencsétlen apának szív­fájdalmát s miután mentve volt az egyház, az apa kérelme utat talál az apai szívhez — mert hisz csak egy szülő értheti meg a szülői szív fáj­dalmát, midőn gyermeke igaztalanul szenved — s megérti az Isten szavát — ki maga a tiszta szeretet—ti harcban éltetek egymással, haragot támasztottatok az égbe vezető ut miatt, ime én szerelmet támasztok a haragból és ez vezet az tet­vességre; s visszadugja keblébe az átkot s a bé­kés szív tiszta örömével zengi „Uram, ki lészen lakója a te szentséges hajlékodnak?“; e pillanat­tól fogva nem volt többé megátkozott család- Magasztos kép, lélekemelő rajz! Történeti nevezetességű, bár nem teljes tör­téneti hitelességű az a megkapó kedves rajz „És mégis mozog a föld“ című művében, melyet a kollégiumi életről nyújt. S mily kedves, csak­nem könyekre indító a cívis s civa versengő adakozásának leírása! A kaleidoskop változatos, de mindig ragyogó színeiben vonulnak el sze­meink előtt a kalvinismus mindmegannyi jellemző mozzanatai, alakjai: a mendikánsok, szuplikán­­sok, legátusok, kántorok, rektorok, kurátorok, a „tiszteletes urak; — a jó szivü s bő adakozók: az egyszerű földmives, a becsületes kézműves, a buzgó ur; a kegyes ősz matrónák, a szűzies ha­­jadonok, a boldog családi élet vonzó képei, -k Énekeink zsoltáraink hányszor zendülnek meg; mily erős bizalommal tör ki az „Egy az Isten“ fő­alakjának szive mélyéből a szorongató körülmé­nyek között: Szivemet hozzád emelem, És ben­ned bízom Uram ! És meg nem szégyenittetem. Jókai protestáns egyénisége szembetűnően fölismerhető a nem prot. életből merített tárgyak előadásában is. A Magyar Nábob, az Uj földes ur, Mire megvénülünk, Kőszívű ember fiai, Fe­kete gyémántok részint főalakjai tőről metszett kálvinista alakok. Nincs egy szép Írónk sem, aki ily nagy mértékben fölhasználná a vallása nyúj­totta motívumokat; az ő káivinistasága végig vonul egész irói működésén, ben van csaknem minden egyes alakjában, jeleneteiben, de azért épen nem mondhatjuk, hogy felekezeties czélza­­tosságból ir; más vallásuakat művei nem bánta­nak, a magyar kálvinismus eredeti típusait, éle­tét pedig megkedveltetik. Midőn ma egy ország ünnepli Jókait, egy ország hangoztatja: fény nevére, áldás életére, nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról a forrásról, a honnan merítette Jókai az ő nagy­ságának cseppjeit s kétszeres mértékben kellene oda hatnunk, hogy Jókai műveiből éppen azon részletek jussanak bővebb ismertetésre iskoláink­ban, melyek történeti valóságukban őrzik a ma­gyar kálvinismus egész életét, a melyek hatha­tós mértékben mutatják be a kalvinismus val­lási s hazafias erejét, támogatják vagy esetleg fölkeltik lelkesülő szeretetre iránta az ifjakat. S midőn ma egy ország ünnepli Jókait, egy ország hangoztatja: fény nevére, áldás életére, nekünk nem szabad megfeledkeznünk arról, ki nekünk Jókait adta s a zsoltárossal adjunk neki hálát azon dicsőségért, melyet kiválasztott fiá­ban, Jókaiban, egyházunkra is árasztott: „Az Urnák dicsőség adassák, És az ő neve dicsértessók: Adjunk ő néki hálákat. — Örüljön az ég hangossággal, A föld örvendjen vigasság­gal; A tenger zúgjon, a mező zengedezzen és az erdő, az Ur előtt nagy hálaadással. Db. Kapossy Lucián. Jókai Mórnak pápai életéből. A nemzet legtermékenyebb koszorús Írójának és első rangú humoristájának 50 éves irói emlékünnepét üli meg most január 6-án egész Magyarország. A pápai főiskolai ifjúság képzőtársulata 1892 júniusban emlékezett meg ke­gyelettel róla, és tartotta meg 5ü éves fordulóját azon időnek, midőn 1841—42ben Jókai a pápai főiskolában, mint első éves philosophus (most VII. o.) tanult és az if­júsági képzőtársulat tagja is volt. Rövidesen menjünk vissza emlékezetben az 50 év 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom