Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-01 / 40. szám
665 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 666 tünkben a tanítói állomások sajátos természetét, intézkedését a tanítói nyugdíjügyben kegyeskedjék tanítói állomásaink természetének megfelelően módosítani. Ugyanis, a mi egyházkerületünkben a tanítói dijlapokat mindenütt az egyházak alapították; s egyházkerületünk szinte kivétel nélkül kis, csekély uépességü s épp ennélfogva szegény egyházaiban mindenütt a népiskolatanítók egyúttal kántorok is. Egyházaink ismeretes szegénységüknél fogva, mondhatni teljeseu vagyont és alapokat nélkülöző helyzetükben, jövőre sem intézkedhetnek másként. Egyházaink, a tanítói állomásokat, saját egyházi érdekükben, mindenütt a vallás-erkölcsi tantárgyak és nevelés szempontjából alapitották. Kezdetben s még csak e század elején is, a népiskolai oktatás, alig is állott másból, mint vallási tárgyak (kis és nagy káté, erkölcstan, templomi és halotti énekek tanítása) tanításából s csak amennyiben a fenti tárgyak tanithatása czéljából elkeríilhetlenné vált, lett felölelve az irás-olvasás s a szintén nélkülözhetlen számjegyek ismertetése, illetve számtan tanitás is. A reáliáknak a fejlődő idők követelményeinek megfelelően a népisk. tantárgyak közé felvétele folytán, azok tanítása természetesen nem bízathatott másokra, mint a létezett tanerőkre. E körülmény azonban mit sem változtat a mi egyházaink által fenntartott népiskoláink természetén. Az egyház által adott javadalommal fenntartott tanítói állást betöltő tanító, ha vezeti is a templomban és temetések alkalmával az énekeket, nem mint külön kántor, hanem mint tanító teszi azt; mint oly tanító, aki egyházi szempontból az iskolában is tanitja az énekeket, akinek tanítói állásával tehát össze van szőve forrva az ének vezetés is. Épp ezért egyházkerületünkben a tanítói dijlapok, nem szóllnak a kántori teendőkről s azok ilynemű díjazásokról s igy nem is lehet a kántori foglalkozás szempontjából elkülönítést tenni dijlapjainkban. A dolog természetéből foly, hogy a temetésért járó díjak kántori fizetésekül tekintendők; de ezen egy tárgyon kívül a tanítónak semmi más foglalkozását nem tekintheti egyházkerületünk kántorinak; kivéve tán a templomi énekvezetést, de ami meg az egyházak által az éppen egyházi érdekben alapított tanítói díjazás természetes folyománya. S egyházaink helyzete, érdeke, továbbra is azt igényli, hogy ezen állapot tartassák fönn; miután a legtöbb helyen szegény kis egyházainkra nézve teljes lehetetlenség, hogy külön kántori hivatalokat szervezzenek, avagy, hogy a kántori teendőkért külön dijázást állapítsanak meg. Ha ily természetűek ami tanítói dij lapjaink, akkor teljes meggyőződésünk szerint teljesen sérelmes is egyházaink népiskola tanítóira nézve azon magas ministeri intézkedés, mely szerint, ott, ahol a népisk. tanítók kántori foglalkozásáért külön díjazás nincs megállapítva, a tanítói díjlap fele értéke kántorinak, és csak a másik fele, a tandíj hozzá adásával, számittatik tanítóinak. így ami egyházainkban szegényesen megállapított, sok helyt a minimális tanítói fizetést sem fedező tanítói díj lapok értékének felére redukáltan számított tanítói díjazás után esedékes nyugdíj járulékok oly csekélységre szállanak le, a mi tanítóinkban méltó aggodalmat költ s a tanügy fejlődésére is oly nyomasztólag hat vissza, hogy kötelességének tartja egyházkerületünk a nm. minister urat még idejében megkeresni, hogy a tanitóikar, illetve a tanügy iránt mindenkor tanúsított nemeslelküségébőt kifolyólag kegyeskedjék úgy intézkedni, hogy szegénysorsú tanítóinktól elhárittassék azon veszély, mely a tanítói dijlapi járulékok fele részének kántori díjazásra fölvételéből származnék. Hiszen a mi tanítóink csekélyebb díjazás mellettjis épp úgy s épp oly terjedelemben és viszonylag éppen oly eredménnyel tanítják a nem valláserkölcsi, tehát a reál tárgyakat is, mint azon szerencsésebb helyzetben levő* más vallásfelekezetek tanítói, akik az illető iskolafenntartó egyházak kedvezőbb viszonyainál fogva magasabb díjazás mellett is, mint egyúttal nem kántorok is, aránylag kevesebb tantárgygyal foglalkoznak, kevesebb teendővel terhelvék, és ha megfáradnak, vagy munkaképtelenekké lesznek, esetleg magasabb nyugdíjban részesülnek, mint azok, akik több s talán sikeresebb működésükért is tán egy egész életen át csekélyebb díjazásban részesültek. Mindezeknél fogva, s tekintettel még arra is, hogy a tanítói dijlapi javadalmak egyházaink elidegeníthetetlen tulajdonát képezik, egyházkerületünk azt határozza, hogy a nm. vallás és közokt. minister úrhoz fölirat terjesztessék föl az iránt, hogy a tanítói nyugdíjak, melyeknek természetük és kántori díjakul is mínősithetésük tárgyában egyházi felsőbb hatóságaink megkérdezése nélkül egyoldalúan történt intézkedés, a temetési díjak levonásával, az összes tanítói dijlapi járulékok után számítva adassanak meg felekezeti tanítóink számára. A fölirat elkészítésével Körmendy Sándor kér. egytu jegyző bizatik meg. A gyűlés harmadik napján délelőtt a nagy gonddal készített s az egyházak életének minden nevezetesebb mozzanatára kiterjeszkedő püspöki jelentést, melynek bevezető része az egyházpolitikai helyzetet rajzolja nagy általánosságban, de mindig hűen jellemző vonásokban és helyes kritikai belátással s éllel, vette tárgyalás alá a közgyűlés. Az elnökileg elintézett ügyek helyeslő tudomásul vevése mellett elhatározta a közgyűlés, hogy a) hazánk koszorús költőjének, nemzeti irodalmunk ez idő szerint legkimagaslóbb bajnokának Jókai Mórnak félszázados irodalmi jubileumán magát küldöttségíleg képviselteti, az elnökséget bízván meg a küldöttség tagjainak kinevezésével, s egyúttal elrendelte a költő összes müveinek, melyek jubileuma alkalmából illusztrálva, diszkiadásban jelennek meg, a főiskolai könyvtár részére megszerzését; b) mivel az országos özvegyi s árva gyámintézetnek felállítása tárgyában javaslat — és tervezet készítésére választott bizottság munkálata mindez ideig meg nem küldetett s igy kerületünk nincs abban a helyzetben, hogy a tervezetre véleményét nyilváníthatná, felkéretik a konvent, hogy az ezen ügyben leendő végleges döntést halassza az 1895. évre, hogy igy az egyházmegyéknek is alkalom adassák ezen fontos ügyben való nyilatkozba-
