Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
427 DUNANTtTLI PROTESTÁNS LAP. 428 kezembe adott, ott legyek rendíthetetlen bátorsággal, kitartó hit- és elvhüséggel, ahol az igazi férfias, komoly, tárgyilagos, elvi magaslatokon álló küzdelmek csatája foly, és ez által részt vegyek, legjobb meggyőződésem szerint, Isten országa építésének nehéz, de gyönyörűséges munkájában. Ily meggyőződéssel veszem át e Lap szerkesztésének sok fáradsággal járó munkáját, melyet eddig követett, általam is helyeselt irányában féntartani s tovább fejleszteni kedves kötelességemnek ismerem. Főmunkatársul szeretve tisztelt kartársamat Borsos István urat voltam szerencsés továbbra is megnyerni, ki szives lesz egyúttal a kiadói teendők intézését ezentúl is megtartani. Midőn Révész Kálmán kedves barátomnak teljes elismerésemet fejezem ki a lap létrehozása s eddig való fentarása körüli kiváló érdemeiért, köszönetemet annak szives átadásáért, egyszersmind kérem lapunk mélyen tisztelt olvasóinak kegyes támogatását. Németh István. w Évzáró vizsgálatok és örömünnepély a pápai főiskolában. Közbejött akadályok miatt lapunk múlt számában nem emlékezhettünk meg részletesebben az ifjúsági képzőtársulat jubiláris örömünnepélyéről, sem az évzáró vizsgálatok lefolyásáról. S mivel meg vagyunk győződve, hogy épen ezek minden olvasóinkat kiválóan érdeklik: most igyekszünk helyrepótolni az elmulasztottakat. Legelső volt június hó 17-dikén az ének-vizsgálat, melyen bármely hallgató örömmel győződhetett meg, hogy Gáthy Zoltán ének- és zenetanár szakszerű és buzgó vezetése alatt mily feltűnő haladást tettek növendékeink az éneknek mind elméleti, mind gyakorlati részében. Láttunk a jobbak közül olyat is, a ki előtte teljesen ismeretlen zsoltár dallamot a kezébe adott kottáról hibátlanul énekelt le. Különösen szép volt a gyermekeknek öszhangzatos éneklése. Az üde, csengő gyermek hangok hibátlan éneke ellen állhat! an hatást gyakorol a szívre s épen ezért nagyon helyes lenne, har ezután a templomban és iskolai ünnepélyeken a cantussal felváltva ezekből az alsóbb osztálybeliekből alkotott gyermek-kar is énekelne. Bizonyára nagyban emelné ez az újítás bármely alkalomnak ünnepélyességét és szépségét. Ifjúsági istenitiszteletek alkalmával is szerepeltetni kellene ezt a gyermek-kart. A 18-dikáu tartott zenevizsgálat igazolta ama szép. reményeket, melyeket a múlt évi vizsgálat eredménye után Gáthy Zoltáu urnák ebbeli működéséhez kötöttünk. A növendékek nagy része szépen és helyesen játszott; nem egyben csillant fel a szép tehetségnek és hivatottságnak biztos jele, a mely tehetség ily kedvező körülmények között s ily helyes vezetés mellett kellően kiművelhető lesz s egy Kor nemcsak gyönyörűségére, hanem még nagy hasznára is szolgálhat az illetőknek. De azt hiszem, hogy mivel már ily alkalmas és kellő előképzettségű anyaggal rendelkezünk: a jövő esztendőben okvetlen megalkotható lesz véglegesen egy erős és jó iskolai zenekar. Az ezzel járó sok munkát és fáradtságot, mely a növendékekre oly sok hasznot árasztana, bizonyára iskolai főhatóságunk sem hagyná jutalmazatlanul. Ifjúsági képzőtársulatunk 19-én, azaz vasárnap délután tartotta jubiláris örömünnepélyét a városi színház épületében. Városunknak és vidékünknek a főiskola iránt érdeklődő művelt közönsége teljesen megtöltötte a színházat délután 4 órára, mikor az ünnepély kezdetét vette. A társulat egykori alapitói, alelnökei s munkás tagjai számára külön helyek voltak fentartva s közülök többen meg is jelentek, de nem annyian, mint ily nevezetes alkalommal, a társulat 50 éves fennállásának jubileumán, vártuk volna. Örömmel szemléltük azokat a tiszteletre méltó férfiakat, a kik 50 évvel ezelőtt résztvettek a társulat megalapításában s együtt munkálódtak ott hazánk díszeivel: Petőfivel, Jókaival s Orlai Petrichcsel. Megjelentek közülük : Kiss János theol. tanár, Kis Gábor pápai lelkész s Baráth Ferencz volt főiskolai tanár. Bizonyára öröm töltötte el szivüket annak látására, hogy mily szépen gyümölcsöző fának voltak plántálói! Jól esett látniuk a késő utódok hálás tiszteletét! Borsos Károly mostani aleluökuek a társulat 50 éves múltját méltató rövid, de alkalomhoz illő felolvasása után Lampérth Géza VI. o. tan. pályanyertes ódájában költői szárnyalással magasztalta ezen alapítók érdemeit. Ugyancsak ő irta a másik szép költeményt, melyet szintén elszavaltak: „Óda Jókai Mórhoz. Társulatunk ugyanis most ünnepelte Jókai 50 éves Írói munkásságát is, a ki tudvalevőleg a pápai képzőtársulat körében irta első novelláit. Az ünnepély többbi részét a cantus szabatos énekei, szavalatok s felolvasások töltötték ki. A jubileum alkalmából megjelent: A pápai ev. ref. főiskolai képzőtársulat története. 1841 — 1891. Irta: Borsos Károly theol. hallgató, a társulat alelnöke. Ára 60 kr.u — melyről egymás alkalommal még meg fogunk emlékezni. E hosszantartó ünnepély után, 6 óra felé kezdődött a tornavizsgálat és verseny. Oly nagy és díszes közönség foglalta el a tornatérnek a közönség számára fentartott részét, milyen már régen nem. Sőt a Tapolcza folyó kis hidján olyan tódulás és szorongás keletkezett, hogy a collégium felső udvarán sorakozott s onnét párosán levonuló tanuló ifjúság jó ideig nem juthatott a tornatérre. A programm első pontja volt ellen vonul ás 16-os sorokba, úgy hogy az egész ifjúság egyetlen nagy oszlopban állott fel. Ezután nyitódással kellő távolságot vettek s kezdőd
