Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-10 / 2. szám
19 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 20 Kerkapoly Károly. ________1824-1891________ L Azon férfiú, ki nekünk méltó büszkeségünk vala, ki fényes elméjével, nagy szellemi tehetségeivel oly sokak előtt világolt: Kerkapoly Károly a dunántúli ref. egyházkerület világi tanácsbirája s a pápai ev. ref. főiskola világi gondnoka, hosszú szenvedés után az 1891-ik év utolsó napján jobb létre szén derült. Benne főiskolánk egykori hírneves tanárát, később ügyei iránt melegen érdeklődő világi gondnokát, a dunántúli ev. ref. egyházkerület egyik mély belátásu vezéríérfiát veszítette el. A szerető hitvesen és rokonságon kívül méltán gyászolja őt azon számos erkölcsi testület, a melyeknek körében és javára életének utóbbi s fényesebb szakában kiváló szellemi tehetségeit s törhetlen munkaerejét értékesítette; de mégis talán legjobban illet a gyász minket, a kik leghosszabb ideig mondhattuk őt magunkénak. Kerkapoly Károly született Szent-Gálon 1824. óv május 15-én jómódú nemes szülőktől. Elemi iskoláit szülőföldén elvégezvén, 1834-ben Pápára jött a gymnasiumi tanfolyamra; ugyanitt végezte a 3 évi akadémiai tanfolyamot is, melybe akkor a jogi tanfolyam is bele volt foglalva. Alig van főiskolánk életében korszak, a melyben oly sok kiváló tehetséget nevelt volna e szellemi édes anya, mint éppen ez időben. Egy osztályban tanultak itt: Gaál Péter, Kerkapol}7 Károly, Jókai Mór, Kozma Sándor, Gondol Gábor stb. s velük egy időben, habár rövidebb ideig Petőfi Sándor, Orlai Petrich Soma. Egyszersmind a nemzeti szellem és szabadelvű eszmék erős fejlődésének kora volt ez, a mely irányban megtalálta a nagy eszmékért hevülő ifjúság lelkes vezérét az 1831. évben tanárrá választott Tarczy Lajosban és 1835-ik évtől itt működő Bocsor Istvánban. Az ő vezetésük irányát s az akkori ifjúság nemes előretörekvését legjobban mutatja az „Ifjúsági képzőtársulat“ megalapítása, a melynek a nevezettek mind alapitói és tevékeny munkásai voltak. Kerkapoly Károly már mint tanuló eleitől fogva a komolyabb tudományos irány felé hajlott s a képzőtársulatban is inkább bírálatai által tűnt ki, melyekben mély és alapos gondolkodása, éles uélőtehetsége keltett figyelmet. A bölcsészeti tanulmányokhoz nagy tehetsége és hajlama volt és miután a hegeli irány alapelveivel Tarczy Lajos vezetése mellett megismerkedett, ezen irányban képezte tovább magát. Bevégezvén az akadémiai tanfolyamot, 1844-ben Pozsonyba ment jogi tanulmányai folytatására, majd egészségi változása miatt a tanfolyamot itt félben hagyván, szül a házához vonult vissza s mint magántanuló tette le a vizsgálatot Pápán. Azután Zala megyébe ment mint joggyakornok Barcza Sándor megyei ügyész mellé, a hol közelebbről megismerkedett Deák Ferenczczel, a mely ismeretség nagy befolyással volt későbbi életpályájára. 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát és Zalamegye tiszteletbeli alügyészévé neveztetett ki, ez állásban azonban csak rövid ideig maradt. A pápai főiskolában ugyanis Tarczy Lajos kénytelen volt a bölcsészeti tanszéket felesére!ni a természettani tanszékkel, mivel az egyházkerületben sokan, kik Márton István tanítványai és a Kant-Krug-féle rendszernek hívei voltak, erős mozgalmat, egész irodalmi harezot indítottak a hegeli bölcsészet s még inkább a pápai főiskolában azt képviselő és sokszor a vallás és hit tárgyait előadásaiban és irataiban gúnyos megjegyzésekkel illető Tarczy Lajos ellen. Az egyházkerület ez alapon szükségesnek látta az áthelyezést, de a bölcsészeti tanszék alkalmas tanerővel való betöltése sok nehézséget okozott, mígnem pár évi kísérletezés után az 1817-ik évben Kerkapolyt választotta meg a dunántúli ev. ref. egyházkerület a pápai főiskola bölcsészeti tanszékére rendes tanárul s vele újra visszaállíttatott a hegeli irányzat. E tanszékben működött Kerkapoly Károly 1847-től 1865-ig mint akadémiai tanár, tanítván a bölcsészettudományokat s e mellett az 1860-ik évig az irodalom történetet, a jogakadémiának 1860-ban történt visszaállítása után pedig a nemzetgazdászatot s a politikai tudományokat is. Kerkapoly Károlvnak mint tanárnak kiváló jellemvonásai voltak a mély tudományosság, szorgalom és pontosság, bámulatos előadási képesség; ezen tulajdonainál fogva mind a tanári karban, mind az ifjúság előtt nagy tekintélyre tett szert. Tantárgyai természeténél ép úgy, mint egyéni sajátos felfogásánál és gondolkodásánál lógva előadásaiban mindig mélyen, egy nyomon szoros logikai rendben szövődtek a gondolatok^
