Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-02 / 9. szám
147 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 14S katliolikus leledzik tehát a „vallási türelmetlenség“ feltétlen hiányában, akinek a katli. vallás „sem ingét, sem gallérját“ nem képezi, az t. i. akinek mindegy, akár hiszi valaki a katli. vallás üdvözítő tanait, akár nem. De aki katli. hitéért kész életét is feláldozni, az a tévéig létjogosultságát nem ismerheti el; tehát a tévelyt kárhoztatva: azzal szemben, eo ipso türelmetlennek is bizonyul“............. De elég ebből ennyi! Óhajtom, hogy e sorokat, sőt az egész munkát figyelemmel olvassák el különösen azon hitfeleink. kik kisebb-nagyobb körökben oly nagy lelkesiiltséggel szoktak dicshymnusokat zengeni a magyar katliolikus klérus kiváló tiirelmességéröl! Záradékul megjegyzem, hogy Lauran szerint az 1848. XX. és az 1868. Lili. türv é jyczikkek épen nem vonatkoznak a római katholikusokra, (de azt már bölcsen elhallgatja, hogy a görögegyesültekre és nemegyesiiltekre vonatkoznak-e?) mert a katliolikus vallás nem „törvényesen bevett felekezet“, hanem „avita, haeredi taria, constitutional is, non recepta religio.“ Eddig még nem tudtuk, hogy Árpád apánk és honfoglaló őseink már katholikusok voltak! — A mártius 15-én tartandó emlékünnepély műsorozata: 1. Kossuth induló, előadja a főiskolai zenekar. 2. Kossuthhoz — Inczédi Lászlótól, — szavalja Czike Pál II. é. pn. 3. Kölcsey Hymnusa : előadja a főiskolai énekkar. 4. Kinlékbeszéd: tartja a képzőtársulati alelnök. 5. Alkalmi költemény Medgyaszai Vinczétől. 6. Dalok előadja a főiskolai énekkar. 7. Kossuth Lajosnak — Ormódi Bertalantól, szavalja Róka Lajos III. é. pn. 8. Elbeszélés a 48-4í)-es évekből — irta és előadja Zagyva Gyula 111. é. pn. 9. Marseillaise-, előadja a főiskolai énekkar. 10. Mártius 15-én — Ábrányi Emiltől — szavalja Sebestyén Ferencz II. é. pn. 11. Induló: előadja a főiskolai zenekar. — Spanyolországban egy jézsuita pater, De Zu fa Menendez Raphael a protestáns egyházba tért át. Nem kis jelentőségű ember lehet, mert a francziaországi Bordeauxbau tlieologiai tanár, majd afrikai missionarius, végre Madridban és Barcelonában igen kedvelt hitszónok volt. —- A porosz kormány, mely már a múlt évben .elhatározta, hogy a protestáns papi nyugdíj- s özvegyalapot évi 800,000 márk segélylyel gyámolitja, nemrég az egész porosz monarchiában minden protestáns lelkészt ezen nyugdij-intézet köteles tagjának nyilvánított. Megjegyzendő, hogy ezen országos nyugdíjintézet mellett még igen sok vidéki papi nyugdij- s özvegy-alap is van Poroszországban, különösen a református lelkészek számára, s van rá eset, hogy valamely özvegy a férje halála után a különféle cassából több jövedelmet húz, mint a mennyi a férjének conventiója volt. — Freiburg schweiczi városban, (melyet nem kell összetéveszteni a badeni nagyherczegségben levő Freihurg-gal) nemrég egy római katliolikus jellegű egyetem alapittatott (az első katliolikus egyetem íSchweiczban, mig protestáns 6 van). Ezen egyetem tlieologiai fakultásának vezetésére a dominikánus szerzetesek hivattak meg. A kormány erre az engedélyt oly feltétel alatt adta meg, hogy a dominikánus barátok az ország törvényeit tiszteletben fogják tartani. A tlieologiai tanárok évi fizetése 200<> frank, a mit bizony nem lehet nevezni fényes javadalmazásnak. (Csakhogy ezenfelül a szerzetes tanároknak bizonyára teljes ellátásuk is van a zárdában, lakással együtt. Így már aztán egy magános embernek elég szép fizetés.) — Egy római iró érdekes adatokat közöl arra nézve, hogy miként megy a szenttéavatás a római egyházban. A szenttéavatást éveken át tartó vizsgálat előzi meg. hogy az illető szent-jelölt személyisége s élete megfelel-é az igényeknek, s egy-egy canonisatio a jelölt rokonainak, vagy szerzetének gyakran 100,000 franknyi költségébe is kerül. Jelenleg épen két canonisatio okoz nagyobb nehézséget. A savoyai Mária Christina ügye függőben van azért, mivel levelei egyikében azt irta egy barátnőjének a herczegnő, hogy egy bálon nagy kedve telt egy elegáns tiszttel tánczolni. Ezért most a canonísatiót el kellett napolni, mig a szent-jelölt tetemei uj csudát nem tesznek. — Az ismeretes orleansi szűznek, Jeanne D’Arc-nak szentté avattatása pedig azért igen kényes, mivel őt egy rendes egyházi törvényszék, melynek a beauvais-i püspök volt elnöke, eretnekség s erkölcstelenségért máglyalialálra Ítélte, a mely Ítélet rajta végre is hajtatott. Hogyan lehessen tehát azt a nőt, most mint szentet az oltárra emelni, kit négy századdal ezelőtt az egyház a máglyára hurczolt? — Általánosan ismert dolog, hogy a „protestáns“ elnevezés onnan származik, hogy az 1529-iki speyer-i birodalmi gyűlésen az evangyeliomi hitű rendek a többségnek azon határozatával szemben, hogy az evangyéliomot nem szabad tovább terjeszteni vagy jobban megismerni, óvást (protestatiót) emeltek, kijelentvén, hogy az oly dolgokban, melyek Isten dicsőségét s lelkűnknek üdvösségét illetik, kiki önmaga ád számot az Istennek s valamely többség határozatával nem mentheti magát. E világtörténelmi tény" emlékének megörökítésére már több évvel ezelőtt gyűjtést indítottak Németországban, oly czélból, hogy Speyer városában (a bajor Pfalz tartományban) egy nagyszerű protestáns templomot „Protestations-Dom“ névvel emeljenek. E czélra ezideig már 754,500 márka folyt be, s most már a jövő évben tényleg meg fogják kezdeni az építést. Szerkesztői üzenetek. Ii—S J—f urnák. Cs—ó. A jövő számban bevégezzük. A «Nőneveldéről» írott szép czikk a 11-ik számban jő. Szerzőjének legyen szives addig is őszinte köszönetünket tolmácsolni. — Sz—ó .T —f urnák IV—e. Köszönettel vettem, a jövő számban jőni fog. — V. í í. urnák I *. A kérdéses támadó czikket olvastuk, bár a tisztelt szerkesztő úr hozzánk nem küldé meg becses lapjának ezen számát. Hogy felelünk-e rá?... miként tesz fel ön rólunk ilyet! Hadd forogjon az illető keserű levében, mi nem fogjuk háborgatni, csak — szánjuk. — TJa.—y E—e urnák Cs-ó. A küldött alkalmi beszédet köszönettel vettem, talán majd közölhetem is. — S. I. és F. Z. uraknak magánlevelet Írtam. Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. . A kiadóhivatal kezelője: KIS ERNŐ. Pápán, 1890. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debreczeny K.
