Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-07 / 49. szám
795 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 796 latok hangzottak el, a „dagályu .csakugyan megjött; de úgy látszik, hogy nem auuyira a tettek vagy az eszmék, hanem csak a szó dagálya. Igaz, hogy a minden pártból összealakult nagy többség elfogadta a Szivák határozati javaslatát, amely szerint a képviselőház kimondja 1) a kérdéses miniszteri rendelet törvényességét, 2) az 1868: Lili. törvényczikk változatlan fentartását és 3) szükség esetén a polgári anyakönyvek behozatalát; — de az is igaz, hogy gróf Csáky miniszternek a vita legvégén tett azon kijelentése, hogy „a rendeletet lényegében fentartja ugyan, de az alaki eljárásban lehetségesnek tartja azon változtatást, hogy az elkereszteltek anyakönyvi kivonatai a közigazgatási közegek utján tétessenek át az illetékes lelkészhez“ — valóban gondolkodóba ejti az embert. Hiszen ha áll az, hogy a katholikus papság azért van ellene a kivonatok kiszolgáltatásának, mert dogmája és lelkiismerete tiltja az általa megkeresztelt gyermeket az eretnekség kezébe átbocsátani, akkor tökéletesen mindegy, akár közvetlenül a keresztelő pap által, akár a közigazgatási hatóság közvetítésével történik a kiadás; és igy ez utóbbi módozatot sem fogja a klérus elfogadni, úgyhogy ismét ott leszünk, ahol voltunk. Szerintünk legczélszerübb dolog lett volna az 1868: Lili. törvényczikk 12 §-ának novelláris utón büntető sanctioval ellátása. Ha csakugyan megérkezett a „dagály“, ezt is keresztül lehetett volna vinni. A polgári házasság nagy és szép reményekkel telitett léggömbje is, úgy látszik, a valóságban igen össze fog zsugorodni, mert némely lapok azt Írják, — bár állításukra csakhamar megjelent a czáfolat, de egyiknek ép úgy lehet hinni, mint a másiknak, — hogy csak az úgynevezett szükségből való polgári házasságot (Noth-Civilehe) fogják életbeléptetni, t, i. az egyfelekezetli jegyesek ezentúl is az egyház előtt tartoznak házasságra lépni s csak olyanok köthetnek polgári házasságot, kiknek szándéka elé az egyház gördít valami akadályt. Ilyen félrendszabályokkal aligha lesz a helyzet tisztázva. — Az államsegély ügye is szóba került a képviselőház nov. 28. és 29-ki ülésein. Csáky miniszter Ígéretet tett, hogy nemsokára törvényjavaslatot fog beterjeszteni a tanítói fizetés minimumának 300 forintban megállapítására nézve s amennyiben ezt az egyes felekezetek meg nem bírnák, az államsegély fogja fedezni a hiányt; viszont azonban az állam bizonyos befolyást kíván magának biztosítani a tanerők minősítettségére nézve. Az egyes egyházak részére megállapított államsegélyek tételénél többen felszólaltak a protestáns, különösen a református egyház államsegélyének arányos felemelése mellett; most azonban maradt a dolog a régiben, de a miniszter megígérte, hogy a jövő évi költségvetés megállapításáig fontolóra veszi a kérdést s igyekezni fog a méltányos kivánalmaknak eleget tenni. A felszólalások közt igen érdekes volt a Kovács Alberté, ki számokban mutatta ki, hogy épen a református egyházat segélyezi legmostohábban az Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. állam. Mig ugyanis az erdélyi szászoknál és unitáriusoknál 10 krajczár, a görögkeletieknél 7. az ágostai hitvallásuaknál 4 krajczár esik egy-egy lélekre a részükre megállapított államsegélyből, addig a református egyházban ugyancsak egy-egy lélekre nem egészen 3 krajczár, 2V2 krajczárnál alig valamivel több esik! Mindenesetre a legfeltűnőbb aránytalanság oly egyházzal szemben, mely nemcsak kulturális, de kiválólag nemzeti missiót is teljesít. — Lelkészválasztások. A komáromi ev. ref. egyházmegyébe tartozó Nagy-Jókára három pályázó közül kijelöltetvén kettő, közülök Galambos László förge-patonyi helyettes lelkész lett három szótöbbséggel megválasztva. — A bokodi egyház lelkészévé Barsi Sándor, bönyi lelkészszé pedig ifjú Czike Lajos lettek megválasztva. Szívből gratulálunk. — Köszönet. A dunántúli ev. ref. egyházkerület nagytiszteletü esperesi karának itt a nyilvánosság előtt fejezem ki legőszintébb köszönetemet jóakaratu, buzdító támogatásáért, melyben az eme kerület egyházaira vonatkozó s az anyagi viszonyokat feltüntető statisztikai adatok szives megküldésével részesített. A „Protest. Szemlében“ immár befejezett tanulmányomra későn kaptam ugyan azokat, de az anyag oly becses, hogy további, közvetlen gyűjtésekkel kiegészítve, — melyekben a nagytiszteletü s tiszteletes lelkészi kar támogatására bizton számitok — uj, teljesebb munka tárgyát képezhetik. — Eperjes 1890. nov. 26. Kiváló tisztelettel Dr. Barth a Béla jogtanár. — Igazítás. Lapunk múlt számának 769-ik hasábján, a hatodik bekezdés első sorában 16-ik század helyett 17-ik század olvasandó. HIVATALOS RÉSZ. Lelencnek anyakönyvezése. 8989—1890. A vallás és közoktatásügyi miniszter úr 48809. sz. a. kelt levelében, intézkedésre hívta fel a püspöki hivatalt az iránt, hogy — miután tudomására jutott az, miszerint az országban és különösen az ország határszéli vidékein elhelyezett külföldi illetőségű lelenczek halálesetei némely lelkész részéről külön naplóban jegyeztetnek fel és nem a rendes halotti anyakönyvekbe vezettetnek be, — ezen visszaélés megszüntetve legyen. Miután az ily eljárás mindenképen tilos, felhívom lelkésztestvéreimet, hogy ha ilyen haláleset jönne elő, azt a rendes halotti anyakönyvbe időszerinti sorrendben mindig pontosan jegyezzék be. Révkomárom 1890. deczember 2. Pap Gábor püspök. A kiadóhivatal kezelője: KIS ERNŐ. Pápán, 1890. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debreczeny K.
