Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-04 / 18. szám
Első évfolya m. ________1tji. S/álll._________ DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt. félévre 2 írt. Az egyház és iskola köréből. A IHÍNTllLI ÍI1EF. EGÍHÁZKER. HIVATALOS MIMIÉ. Pápa 1890. május 4. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért ö. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivöl bélycgdij HO kr. ~© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 3-TARTALOM: A cultusmíniszter rendelete az elkeresztelések ellen és a róni. katli. sajtó. Antal (iábor. — A £örög nyelv ügyéhez. Borson István. — Egyházi élet: Református istenitisztelet Szeuiczen. Kerekes Sándor. Tár ez a: Döllinger a német refonnáczióról. Jurányi Gusztáv. — Vegyes közlemények. Hivatalos rész: Áttérők anyakönyvi megjelölése. — P á 1 y á z a t. A cultusminiszter rendelete az elkeresztelések ellen és a rom. kath. sajtó. Az elkeresztelések ellen már régebben kilálásba helyezett ministeri rendelet végre 1800. év február hó ‘26-án, illetőleg márczius hó 27-én megjelent, hogy orvosolja ez 1868.- Lili. t. ez., valamint az 1879. XL. t. ez. és az 1884. évi 24727. szám alatt kiadott cultusministeri rendelet által orvosolni megkisérlett, de orvosolni nem tudott súlyos vallásügyi sérelmet. A rendelet mind szellemében, mind intézkedéseiben más alapon áll, mint Trefortnak 1884. évi rendelete. EL fogadja azon álláspontot, a mivel az 1868. Lili. t. ez. ellenére, törvény szerint más felekezethez tartozó gyermekeket megkeresztelő kath. plébánosok a bíróság előtt magukat védelmezték és .a mely alapon a felsőbb bíróság által rendesen fel is mentettek: bogy t. i. a keresztelés által nem veszi fel a lelkész a róm. kath. egyházba a gyér. mekeket.*) Ugyazért a rendelet a büntető jogi sanctiót sem az 1868. Lili. t. cz.-re, sem az 1879. *) Szerintem nem teljesen jól fogta fel igen tisztelt barátom e legnjubh ministeri rendelet álláspontját, amennyiben az határozottan igy nyilatkozik: »A törvény ezen felrematjijnráihallan intézkedése da* czára számos eset fordult elő és fordul elő folyton, melyekben kér. lelkész oly gyermekeket is megkeresztelt, illetőleg megkeresztel, ki a törvény ezen rendelkezése szerint más hitvalláshoz tartozik. Ilnhúr fim eljárás teljesen ineij nem felel ni idnett lurveny mtenúojnnak• stb. Szerkesztő. XL. t. ez. 53. $-ára nem alapítja, a mennyiben nem ezen törvényezikkek megsértését, hanem magában a rendeletben foglalt intézkedések mellőzését mondja ki büntetendő cselekménynek. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a büntetés mérve is tetemesen alább szállíttatott: a két hónapig terjedhető fogság és 300 forintig terjedhető pénzbírságból lett első esetben 10—50 forintig, ismétlés esetében 100 forintig terjedhető pénzbírság. E mellett az ily ügyekbeni bíráskodási illeték«‘sség a bíróságok helyett a közigazgatási hatóságokra ruháztatott. Nyilván való tehát, hogy ezen rendelet tetemesen enyhébb, mint Trefortnak 1884. évi rendelete: annyira enyhe, hogy gyakorlati eredménye alig várható, legalább azt a czélt, a mit elérni akar, elérni nem fogja. Mert csak vegyük fel a dolgot a gyakorlati élet szempontjából: a más vallásfelekezethez tartozó gyermekek megkeresztelése a lelkésznek nincs eltiltva, sőt azoknak anyakönyvezése sincs eltiltva, csak 8 napon belől értesítse erről az illetékes lelkészi hivatalt és ez értesítést tudja igazolni. Ha azonban ezt nem tenné meg, akkor megbüntettetik 10- 50 forintig, illetőleg 100 frtig terjedhető pénzbirsággal. Még ha az mondatnék, bogy a büntetés, ha már egyedül pénzbüntetés állapíttatik meg, első esetben 50 forint, ismétlés esetében pedig mindig az előző büntetés kétszerese: annak volna értelme és volna kilátás arra. bog)- a fokozatos büntetés által a visszaélés korlátoztadk. De igy, a rendéin
