Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-27 / 352. szám
2004. DECEMBER 27., HÉTFŐ - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA Pécsi gordonkásfiií Pablo Casals nyomában Mészáros B. Endre Utoljára Jandó Jenő pályafutásának kezdetét tartotta a szakma olyan sikeresnek, miként napjainkban szerepel egy pécsi fiú a klasszikus műfajban. Várdai István megnyert minden korosztályos gordonkaversenyt, majd felnőttkorba lépvén tovább gyűjti az elismeréseket. A mindössze 18 éves Várdai István tíz esztendeje kezdte az ismerkedést a hangszerrel a pécsi Mátrai Mária tanárnőnél, no meg otthon, egy igazi zenészcsaládban. Édesanyja, Huszics Ibolya zongorakorepetítor a pécsi Zeneművészetin, az apa, Várdai István pedig karvezető és ugyancsak tanít a PTE-n. Az ifjabb Várdai a Tiborc utcai két- tannyelvűben végezte az általánost, majd kiemelkedő tehetségként 1997-ben felkerült Budapestre a csellisták, zongoristák, hegedűsök zeneakadémiai előkészítő tagozatára.- Most már elsőéves vagyok, és igyekszem mindenhol bizonyítani a gordonkatudásomat - mondja a fiatalember. Nem is akárhogy teszi ezt. Legutóbb ősszel 65 nevezett versenyző közül megnyerte a budapesti 39. Popper Dávid Nemzetközi Gordonkaversenyt, mely egykor Pablo Casals nevét viselte. Az indulók korát csak felülről korlátozták 32 esztendőben, s jött is ezen belül mindenféle náció a világ minden tájáról. Végül a két legfiatalabb vitte el megosztva az első díjat, egy orosz hölggyel karöltve a pécsi Várdai István állhatott a képzeletbeli dobogó tetejére.- Hogy mi a játékom fő erőssége? - kezd filozofikus fejtegetésbe a gordonkaművész. - Talán, hogy igyekszem a zenei gondolatokat olyan síkra hozni, amely minden embernek közel áll a lelkivilágához. Természetesen a versenyen célom volt az is, hogy magamhoz mérten a lehető legtisztábban játsszak, és legfőképpen ne hibázzak. Tudni kell azt is, hogy a legtöbb darab nem világmegváltó eszmékről szól, inkább érzelmi hullámokkal telítettek és megfelelő ügyességgel visszaadhatok ezek a különleges hangulatok. Valójában mindenkor minél közelebb szeretnék ahhoz az állapothoz kerülni, amit a zeneszerző érzett, amikor művét megalkotta, és az a szándékom, hogy ezt a játékom révén a hallgatóság is átélje - összegzi zenei ars poeticáját a gordonkaművész. Kiemeli egyúttal, hogy mindenkor hazajár majd Pécsre, mert idekötik a barátok és az ifjúkori évek. A fővárosban elsősorban a szólistakarrierjét építgeti, de jeles kamarazenekarokban is aktív szereplő, mert az önálló fellépések nem töltik ki a „teljes kapacitását”. Beszámol arról is, hogy 40 évre visszamenőleg ismeri ennek a nemzetközi gordonkaversenynek a történetét, mert mai tanára, Mező László akkor lett itt első. Azóta pedig olyan hírességek vehették át a If Vardai István p minden előadásán a mű megalkotásának pillanataihoz ^igyekszik közel kerülni Csaba vagy az orosz Natalja Sakovszkaja. Várdai István úgy fogalmaz, eddigi legnagyobb sikere ez, miközben szerényen elhallgatja, hogy 1996 óta szinte minden évben a legjobb volt a korcsoportjában, és ez az első eset, amikor idősebbekkel is összemérte tudását. A fiatalember a karácsonyt megelőzően édesanyjával lépett fel közös koncerten a Bazilikában, de a játékát a pécsi zenerajongók már öt éve folyamatosan élvezhetik, miután a Művészetek Házában ifjabb és idősebb Várdai István gyakran adott közös esteket. A versenydíjas gordonkaművész pedig azt is hozzáteszi: örömmel folytatja ezt a sorozatot, ha igényli a baranyai közönség. Doktor úr, amióta ezt az ismeretlen eredetű mézet eszi, kínaiul kezdett el beszélni a Pétiké! JEGYZET .....■ -..................—— Új jászületett pécsi Liszt-csoport D. I. A néhány éve téli álmát alvó . Liszt Ferenc Társaság Pécsi Csoportja idén újjáéledt. Május 25-én megtartotta a koncerttel egybekötött alakuló ülését, majd október 27-én évadnyitó hangversennyel köszöntötte a régi és új tagjait. Műsoron: Liszt B-A-C-H fantázia és fúga, Ó szív, ó szív; A lelked, mint a rózsa (dalok), Weinen-, Klagen-variációk voltak. A művekről Bánky József tartott előadást. Az estet Levente Judit visszaemlékezései színesítették, aki 1978- tól 1986-ig volt a Pécsi Liszt Ferenc Társaság vezetője. A csoport 2004-et december 21-én Liszt Karácsonyfa-ciklusáról tartott előadásával zárta, melyen közreműködött Király Csaba zongoraművész és Gombos László zenetörténész. A jövő esztendő első felére tervezett műsorok: Schubert- dalok Liszt-átiratai (március 10.), Liszt parafrázisok (április 12.), Beethoven összes szimfóniája Liszt átiratában (9/1) (május 18.). Hova tűntetek? Bebessi Károly f Winnetou, Robinson, Gulliver. Hol vannak a régi hősök? Grant kapitány gyermekei, Nemo, A rejtelmes sziget alakjai... Hogy Maugliról ne is szóljunk. És hol van akár csak Tarzan? Netán az idő rágta volna szét őket szörnyű vasfogaival? Sokan hivatkoznak a fokion változó divatra is. Úgy istenigazában azonban leginkább a vüág változott meg. Pár évtized alatt kiürültek, kicserélődtek azok az értékek, amelyeket az előző generációk magukénak vallottak. Mi még a gyerekkor karácsonyai környékén kisebb törzsi háborúkat vívtunk, ki legyen Old Shatterhand, ki legyen Tompakés, na és ki lehessen a nagyszívű, igazságtevő, a természet- és emberbarátság örök mintaképe, Winnetou, az apacsok nagy főnöke. A mai helyzeten csak ámulunk. Nem értjük, hogy maradhattak Ri ők vüágunkból. Ezek a markáns példaképek. Erejükre jellemző, hogy minden áttétel nélkül, közvetlenül hatottak. Nem kellett nekik fólvezetés, propaganda, győzködés. Uralták a terepet, beették magukat a kamasz ifjúság szívébe, elméjébe. Amikor mindezt hiába keresve saját gyerekeinknél, már csak a hiányukat érzékelhettük, elkezdtük a karácsonyi újraolvasásokat. Persze suttyomban. Egyik karácsonykor ezt, más évben azt Anélkül, hogy értettük volna, mit esznek a következő korosztályok a jó öreg Asimov utáni scifinek mondott fantazmagória-áradaton, a thriller- en, a magic-on, az arany ci rádás pottereken, mindazon, amiben már nemigen lehetett egyéni arcvonásokat, barátságos környezetet, lakályosságot, a mi hajdani világunkhoz valamiképpen belülről kötődő hasonlatosságot találni. Harsány burkolatok, idegborzoló címek, fantasztikus szörnyalakok. Sok külsőség, kevés igazi tartalom. A hajdan volt értékek mintha ugyancsak valami ősvadonba vették volna be magukat Kitalálnak-e még valaha is onnan? Komoly emberek állítják: Winnetou és társai halhatatlanok. Mindez ma már csak a nagypapák titka? Kár volna, ha így volna. Balogh Zoltán Elveszett egy feleség. Valahol Mongólia és Magyarország között veszett el. Azt nem merem írni, hogy az európai úton, mert egyrészt május óta állítólag már ott növesztjük a lehetősségünket, másrészt pedig az elveszéséig, meg azóta, éppen nem Európa veszi körül. A szakácsnő Marina 1987-ben kötött házasságot Ulánbátorban egy mongol wolframbányában dolgozó magyar vájárral, Jánossal - ami viszont csak 1990-ben emelkedett „törvényerőre”. Jánosnak ugyanis a házasságkötéskor itthon még folyt a bontópere, a válást 1988-ban mondta ki a bíróság. A mongol hivatal ezért csak 1990-ben jegyezte be az aktust a házassági anyakönyvbe. János és Marina abban az évben költöztek Magyarországra. Három év hercehurca következett Áz Idegenrendészet nem akarta megadni a bevándorlási engedélyt, arra hivatkozva, hogy a nőnek nincs állandó munkája, így állandó jövedelme, és albérletben él az akkor már nyugdíjas férjével. Munkát engedély hiányában, illetve azért nem kaphatott, mert egy határozat szerint a magyar munkavállalókat kellett előnyben részesíteni. Végül bíróság mondta ki jogerősen, hogy meg kell adni Marinának a bevándorlási engedélyt. Az indoklásban - és ez fontos a későbbiek szempontjából - egyebek mellett az szerepel, hogy „A kérelmező férje magyar állampolgár...”. Marina tehát letelepedhetett, munkát is vállalhatott. Hét évig volt konyhalány egy pécsi étteremben, majd az orvosegyetemen takarított, utóbbit zömében főállásban, a vége felé feketén vállalta. Idén júniusban leszázalékolták a negyvenhat éves nőt, a rokkantsága után valamivel több, mint húszezer forintot kap. November huszonegyedikéig nevetették fiúkat, a most tízéves Csabát, és addig nem is volt baj. Illetve: ha nagyon szegényen, de viszonylagos biztonságban éltek. Jánosnak százezer forint fölé kúszott a nyugdíja, így az albérleti díj lerovása után maradt annyi, hogy eltengődhettek. Azzal most ne foglalkozzunk, hogy a legkevésbé európainak nevezhető albérletért - főzni az udvari nyári konyhában lehet, bent néhol az ember feje majdnem súrolja a mennyezetet - a tulajdonos miért annyit kért, amennyit. Megadták, és tengődtek. Úgy, hogy a férj az utóbbi időben, súlyos betegen már az utcára sem tudott kimenni, csak ült vagy feküdt November huszonegyedikén hajnalban, kétnapi szenvedés után János otthon meghalt. A boncolási jegyzőkönyvben akut szívelégtelenség, agylágyulás, súlyos érelmeszesedés szerepel. A tizenegy éve megállapított szilikózisról, annak szövődményeiről szó nem esik. Kifelejtettem, mondta állítólag a kórboncnok, pedig Marina ebbe is kapaszkodott volna: hátha utólag megítélnek valami járadékot. A nő, aki addig a személyijében I. Jánosnéként megvolt, feleségi mivoltában két nappal később veszett el. A férjet a halotti anyakönyvi kivonatban ugyanis „elváltként” tüntették föl. Annak ellenére, hogy kezében van az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda által magyarra ültetett, igazolt mongol házassági anyakönyvi kivonat. Ennél hitelesebb okmány nincs, hogy nyilatkozzon az özvegyi nyugdíj és az árvaellátási segély miatt -, hogy nyugdíjat semmiképpen nem fog kapni. Mert nem volt házas. A kérelemhez a halotti anyakönyvi kivonatot kell mellékelni. Marina és Csaba, beszámítva a családi pótlékot Is, most huszonötezer forintból élnek. Az albérlet decemberi díjával már tartoznak, hamarosan fizetni kellene a januárit is. Nem akarok az ut- c á r a menni, néz rám újra és újra kétség- beesetten az asszony. Az éltanuló, ragyogó szemű Csaba, aki ötéves korában már remekül sakkozott, szó nélkül befordul a nagyszobába. Hmég 1992-ben. A hivatal- 1 ban múlt csütörtökön azt H mondták, állítja Marina - H miután bevitte a jH Nyugdíjfo- ■ l\ósít ó f Iga/ga A-'- tőség le- v e lét, s ÜHHI mondja erre a jónevű ügyvéd. Illetve van még valami: egy közjegyzői okirat. Csakhogy az is megszületett, Az elveszett feleség balladája
