Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-04 / 242. szám

15. OLDAL lIMH 2004. Szeptember 4., szombat SZALATNAK B E MUTATKOZIK Szakinak a Hegyhát csendjében Festői völgyre tekinthet vissza, aki Ká­rász felől kapaszkodik föl a szalat- nak-köblényi fennsíkra, hogy a vasút­vonal mentén, egy öreg indóházat is érintve egy hasonlóan festői, takaros házakat sorakoztató településre, a 427 lakost számláló Szalatnakra érkezzen. A fölfelé kaptató busz ablakából jól szem­ügyre vehetők az út menti présházak, ame­lyek a hajdani, mainál elevenebb szőlőkul­túráról is árulkodnak, bár az a hét szalat- naki család, amelynek a tagjai ma is szépen gondozzák szőlőjüket, a borukkal sem val­lanak szégyent. Szalatnak után Köblény, a zsákfalu a „végállomás”. Talán ez a zsákfalujelleg és az ezzel járó közlekedési viszonyok, a ne­hezen elérhető munkahelyek az elsődleges okai annak, hogy a lakosság fogyatkozó- ban, hiszen a kilencvenes évek közepén még több mint 500 lakosú településen ma 427-en élnek.- A népesség öregszik és csökken - summázza Radios József polgármester -, és noha ma már összközműves a falu - gázve­zetékünk van, tavaly kiépült a szennyvíz­csatorna-hálózat a fiatalok többsége egy­előre még nem szívesen marad Szalatna- kon. Nincs igény házhelyre, pedig az ön- kormányzat megfelelő érdeklődés esetén kedvezményesen tudna telkeket kínálni a Köblény felé vezető út mentén. A munka­helyek felszámolásával - a bánya megszű­nésével, a termelőszövetkezet felbomlásá­val - az itt élők többsége is alkalmi munká­ra kényszerült. Az utolsó komolyabb helyi munkáltató, a Carbon műhelyét egy német cég vásárolta meg, de ez is megszűnt a kö­zelmúltban. A fehérneműket varró üzem negyven asszonynak-lánynak adott mun­kát, így most különösen a nők kerültek ne­héz helyzetbe. A hagyományos erdőműve­lés mellett főként az építőipar foglalkoztat­ja a férfiakat - Pécsre ingáznak legtöbben. Szalatnakon jelentős hagyománya volt az állattartásnak, de ma már csak egy tizenva- lahány marhából álló gulya jár ki a legelő­re. Mezőgazdaságból mindössze három őstermelő él, de egyikük vállalkozása sem lép túl a családi kereteken. ‘Az önkormány­zat az idén hét közmunkást foglalkoztatva szociálisan rászoruló családokon segít. Hosszan lehetne sorolni azokat a fel­újítási, átalakítási munkákat, amelyek a falufejlesztés jegyében nemrégiben való­sultak meg. Kívül-belül felújították a mo­ziteremmel rendelkező rendezvényházat; a helyi önkormányzat és a német rotten- burgi püspökség erőfeszítéseinek, pénz- beni hozzájárulásának köszönhető, hogy a gesztenyefákkal övezett műemléki ka­tolikus templomuk szebb, mint valaha. A templom megszépülő környékéért és a falu vi­rágba boruló közterüle­teiért külön fejezet illeti meg a faluszépítők oda­adó munkáját. Mint a polgármester megje­gyezte, sokat köszön­hetnek plébánosuknak, Gyurosovics Mihálynak is, aki a falu szá­mos ügyes-bajos dolgában is a segítsé­gükre van. Ami a jelent illeti, a TEKI-pályázat révén most nyertek 4 milliót a ravatalozó felújítá­sára, és az is újdonság, hogy még ebben az évben vasúti fénysorompó teszi majd biz­, ■ A lakóknak is köszönhető, hogy ma ilyen gondozott a templom és környezete tonságosabbá a közlekedést Szalatnaknál. Egyébként rövidesen az öreg vasúti indó- házzal is az önkormányzat rendelkezik majd, amely egy turisztikai célú kulcsos­ház kialakítására látszik a legalkalmasabb­nak. Az új rendezési tervben az a játszótér is szerepel, amely most még hiányzik a megnyugtató összképhez, s mint a polgár- mester elmondta, szeretnék a kis, másfél hektáros horgásztavukat is a közeljövőben életre kelteni, rendbe tenni. A privatizáció során ugyanis az önkormányzatnak kellett visszavásárolnia a gazdátlanná vált, elisza­posodott kis tavat, hiszen az a cél, hogy a község lakói használhassák. A turistautak, gyalogösvények kialakításán túl elsősorban az Alsómocsoláddal összekötő földes út fo­kozatos lekövezése sofolható a fontosabb jövőbeni feladataik közé. Iskola és közút: belépő a nagyvilágba Szalatnakon az iskola sorsa, fenntartása összefügg a köz­ség településföldrajzi helyze­tével - az utakkal és a mosto­ha közlekedési viszonyokkal A szalatnaki általános iskolába a köblényi és a néhány kárászi gye­rekkel együtt jelenleg 70 diák jár, az óvodások száma 20-ra tehető, tudom meg Radics József polgár- mestertől. A gyerekek száma az utóbbi években jelentősen le­csökkent, s már az is biztató, hogy ez a tendencia most várha­tóan megáll. Az iskolában tanító 10 pedagógusból mindössze hár­man helybéliek, és a két óvónő is bejáró. Semmiképp nem kárhoz­tatható, sőt becsülendő, hogy mindkét intézményéhez ragasz­kodik a, falu lakossága, noha a gyerekek fogyatkozó számával a fenntartási költségek mind súlyo­sabbá váltak. Azonban volt már egy nehéz időszak az életükben, amikor Bikáihoz „körzetesítet- ték” a környék gyerekeit - 25 ki­lométert kellett „körbeutazni”, hogy az iskolát elérjék. Ma, ami­kor korszerű, új iskolaépületük van, semmiképp nem szeretné­nek hasonló helyzetbe kerülni - különösen az alsós gyerekek utaztatását tartják károsnak akár Magyaregregyre, akár a még tá­volabbi Szászvárra -, nem szólva a buszozás eleddig végig nem gondolt költségeiről és más járu­lékos kiadásokról. A Köblénnyel együtt zsáktele­pülésnek tekinthető Szalatnak- nak létérdeke a környező közsé­gekkel való jó összeköttetés. Igaz ugyan, hogy a.vonat 10 alkalom­mal érinti a községet, ám nem jön fel ide ennél gyakrabban a busz sem. Hétköznap 16 óra után és a hétvégeken már csak az au­tósok tudnak kimozdulni a falu­ból. Ezért és természetesen a munkahelyek elérése szempont­jából tartják annyira fontosnak a földes út lekövezését Alsómocso- lád felé, amely „kaput” nyitna Dombóvár irányába is. Több érintett településsel közösen pá­lyáztak is összekötő út építésére, azonban a beruházásra egyelőre nem kaptak támogatást. A kése­delem fő okai közt a tervezett észak-déli irányú autópálya bi­zonytalan nyomvonala szerepel. Virágba boruló település Szembeötlő változást hozott az elmúlt néhány év Szalat­nak utcáin, főterén. Aki most toppan be a községbe hosszú évek után, annak úgy tűnik, mintha virágba öltözött volna.- A múlt évben, 2003. február 26- án alakult meg a Szalatnaki Falu­szépítő Egyesület, hosszú cégbí­rósági huzavona után - mondja Tamása Antal, az egyesület elnö­ke. Huszonöt fővel alakultunk, de már korábban is sokat tettünk a közterületekért, és azóta is folya­matosan dolgozunk, ma már har­minc aktív taggal. A közelmúlt­ban telepítettük a virágos szikla­kerteket is. Az egyesület anyagi­lag nem győzné az önkormányzat segítsége nélkül, amelytől min­den támogatást megkapunk, de segítségünkre volt egy bonyhádi vállalkozó is. De elsőként is Gás­pár Lászlóné odaadó munkáját kellene kiemelni: harminckilenc éves, kétgyermekes családanya, aki nagyon sokat tett és tesz most is azért, hogy a község szép, gon­dozott, virágos legyen. Persze az egyesület a falu szinte minden la­kójának köszönetét mondhat. Most, részben a munkánkhoz kapcsolódva, egy pályázat be­Tamása Antal: „nemrégiben építettük ezeket a sziklakerteket” nyújtására is sor kerül, hogy a vagyok, feleségem a boltban al- régóta tervbe vett játszótér is kalmazott. A számviteli főiskolát megépülhessen. végzett nagyobbik lányom Mágo­- Magamról talán csak annyit, csőn dolgozik, a kisebb Dombó- hogy én valóban beleélem magam váron jár gimnáziumba. Otthon is a falu helyzetébe, örömmel tölt el, gazdálkodom - sertéseket tartok, ahogy a kezünk munkája nyo- és egy kis darab földet, 2,5 hektárt mán szépül, változik. Szalatnaki művelek... ___________________■ Me kénye$Ó Nagyhajmas A község vezetői A 427 lelkes település polgármeste­re: Radics József. Alpolgármester: Bregó János. A képviselő-testület tagjai: Almayer József, Lőcsá Jenő, Szedlák Zoltán, Varga Péter. A községnek kisebbségi önkor­mányzata nincs. Körjegyző: Havasiné Szakoly Zsuzsanna. Háziorvos: dr. Temesi Gyula Plébános: Gyurosovics Mihály. Falugondnok: Almayer József. A településen szeptember 12-én Mária-napi búcsút tartanak. A községben nyolc osztályos ál­talános iskola működik, ahová a szomszédos Köblény kisdiákjai, valamint néhány kárászi gyerek is jár. Az önkormányzat faluházat, teleházat is működtet. Cím: Polgármesteri Hivatal, Szalatnak 7334, Béke utca 3. Telefon: 72-420-750. Egy kis történelem írásos alakja, a Zalathna 1325- ben, az Anjouk uralkodása idején bukkan fel, amikor a község még Tolna megyéhez tartozik. A tö­rök hódoltság idején, 1554-ben 12 háza van, lakossága magyar. Nevét 1565-ben olvashatjuk elő­ször Szalatnak formában. A XVIII. században a német lakos­ság Elzász-Lotharingiábói érke­zik, földesura akkoriban Petrov- szky József ezredes. A XIX. szá­zad végén már 764 lakója van, a népesség az 1948-49-es kitelepí­tésekkel fogyatkozik meg. A hat­vanas években indul fejlődésnek a falu - bekötőút, mozi épül, de ehhez a lakók összefogása kell. Ma már, zsákfalu jellege ellenére, összközműves település. ■ szalatnak. dnnantulinaplo. hu Az összeállítás a szalatnaki önkormányzat, á Baranya Megyei Közgyűlés és a Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Bóka Róbert Sülé Zoltán Köblényt és Szalatnakot is bejárja a küldeményekkel Megőrizhették a postát A falu, de a szomszédos Köb­lény számára is fontos volt a kis postahivatal megőrzése, amely ma is tisztességes for­galmat bonyolít le. Szalatnak tágas, parkká szélesülő főutcáján, a katolikus templom magasságában elegáns, zöldre festett, verandás ház jelzi: itt van a postahivatal, tessék csak nyu­godtan betérni. Ismeretes, hogy a kistelepüléseknek egy jelentős há­nyada Baranyában is milyen har­cot vívott azért, hogy ne zárják be a postahivatalát - a valamivel több mint 400 lakosú Szalatnak pedig most büszke arra, hogy si­került hivatalát megőriznie.- A 600 léleknél kisebb telepü­lésekre vonatkozó szabály sze­rint be kellett volna zárnunk, ahogyan ez januárban nagyon sok helyen meg is történt, ugyanis statisztikailag a tőlünk két kilométerre lévő, hozzávető­leg 330 lakosú Köblényt nem számítják ide - mondja Tóth Ad­rien postamester. - Nagyon so­kat jelent az itt élők számára, és ennek a szép kis postának iga­zán tisztességes forgalma van. Ez indokolja azt is, hogy napi öt órában lehetünk nyitva. Az indokok között természe­tesen említhetjük az idős embe­rek emelkedő számát is. Minden­napjaikat nem csupán egyesületi élet, falugondnoki szolgálat, szo­ciális gondozónő, postahivatal könnyíti meg, de a két falut - Sza­latnakot és Köblényt - naponta bejáró Sülé Zoltán kézbesítői munkája is. A harmincas-éveiben járó fiatalember a feladatot alkal­mi munkaként vállalta, hiszen a szakmájára nézve növényter­mesztő gépész, aki korábban a bányánál dolgozott. A posta két települést szolgál ki t i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom