Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-22 / 348. szám
I 2003. December 22., hétfő RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A A karácsonyi örvendezés „mestersége” Karácsony előtt: Echo A karácsony előtt megjelenő Echo ünnepi száma ezúttal az átlagosnál terjedelmesebb. A szerkesztőség által körbejárt tárgy és téma, amely a szám középpontjába került, a 2003-as év európai kulturális fővárosa, Graz volt. A szerkesztőség tagjai október közepén néhány napos kirándulást tettek a stájer fővárosban, és élményeiket - melyeknek hátterében Pécs bátor „kultúrfőváro- si” készülődésének híre áll - több dolgozatban is lejegyezték. Bevezetőként rövid áttekintés olvasható a lapban az Európai Kulturális Főváros intézmény múltjáról, a cím odaítélésének gyakorlatáról, a kritériumokról. Az íráshoz kapcsolódnak cikkek, amelyek hangulatjelentésként, szakmai beszámolóként, vagy éppenséggel a Pécsett élő lokálpatrióta aggódó megállapításaiként hatnak, de mindegyiket átitatja a városért tenni akaró értelmiségi felelősségérzete. Az október-december hónapokban Pécs a magyar képzőművészet egyik központja volt. Kiállítások sora, a vizuális művészetek legkülönbözőbb műfajai adtak találkozót a város kiállító- termeiben egymásnak. A lapban közölt kritikai krónika szinte hiánytalanul ezeket veszi számba rövid esszékkel, illetve nagyobb terjedelmű kritikai méltatások értékelik a pécsi Gyenis Tibor és a Pécshez oly sok szálon kötődő Schrammel Imre keramikus kiállításait. A magyar fotóművészet új generációjához tartozó, Pécsett élő Kemenesi Zsuzsával készült portréinterjú egy nem mindennapi alkotó profilját rajzolja fel. Egy írás az Indóház téri, Jókai utcai és uránvárosi posta átalakításának kérdéseit veszi számba. Majdhogynem centiméterenként segíti megismerni egy új ház felépítésének előtörténetét és használatba kerülését az írás, amely Getto Tamás építész művét mutatja be. Rendkívüli esemény volt Pécs színházainak és művészeti életének bemutatkozása a budapesti Nemzeti Színházban. A lap munkatársa tudósította az Echót a színházi eseményekről és kiállításokról. Ugyanakkor a helyi színházi és balettelőadásokról is közöl a lap értékeléseket. Pécs gazdag zenei életét a Pécsi Szimfonikus Zenekar két koncertjéről és Verdi Re- quiemjének székesegyházi előadásáról írt kritikák idézik fel. Egy érdekes amerikai könyv ismertetését is elvégzi a lap, éspedig azért, mert benne a rendszer- váltó európai országok művészeti eseményei kaptak főszerepet, köztük pécsi alkotó és művei. Fénykapu Bicsérden Impozáns látványt nyújt az új fénykapu FOTÓ: LÄUFER L. Falunap keretében pénteken nyitották meg az idei bicsérdi tárlatot, és adták át azt a díszes világítórendszert, amelyet Marton Ákos, Somogy megye főépítésze tervezett. Megújult faluközpont fogadja a Bicsérdre látogatókat. Nemcsak a korszerű közigazgatási centrum és ügyvitel kialakítása volt ezzel az önkormányzat és Vér József polgármester célja, hanem egy jellegzetes magyar falunak a kultúra irányába történő elmozdítása is. Ennek jegyeit viseli a pénteki Falunap a Faluházban és a H. Barakonyi Klára vezette Bicsérdi Művésztelep ez évi, kilencedik tárlatának a megnyitása. Marton Ákos, Somogy megye főépítésze alkotta az idei „fűművet”, hiszen ő tervezte azt a két díszes egyedi kandeláberből álló együttest, amit a bicsérdiek fénykapunak hívnak. Nem sok hazai faluban látható ilyen. A mű tervezője elmondta, hogy Somogy főépítészeként is kötődik Baranyához, hiszen itt Pécsen tanított a főiskolán, majd ugyanitt dolgozott a tervezővállalatnál. A művésztelep tagja feleségével, Hidasi Ágnes tűzzománcművésszel együtt, aki H. Barakonyi Klára tanítványa. Lapunk kérdésére a főépítész elmondta, hogy tervezőként teljes erőbedobással részt vett a faluközpont rekonstrukciójában, egy korszerű intézményi központ kialakításában. A most felavatott, a faluközpontban, közvetlenül a polgármesteri hivatalnál elhelyezkedő világítási rendszert, a fénykaput szintén ő tervezte. A pénteki ünnepségen kettén vehették át a Deák Ferenc emlékérmet Vér József polgármestertől: Dó- czi Gyuláné, aki 40 éve pedagógus, és 1975 óta dolgozik és él Bicsérden, és Nyaka Gézáné, aki 34 éve dolgozik közalkalmazottként a községben. A bronz emlékérmet Soltra Elemér, a művésztelep tagja készítette. Ezenkívül többen kaptak jutalmat, elismerést. A Beatles Pécsett játszik Az Orvostudományi Kar Aulájában lép fel december 22-én 19 órától a magyar Beatles Zenekar, élén Mtikó István színművésszel. A Mindhalálig Beatles produkció egyébként épp 15 éve született. Annak idején Forgács Péter (akiből később Paja, alias Paul McCartney lett) ötlete volt, hogy legyen egy olyan színdarab, amiben a muzsikálni tudó színészek élőben is megcsillogtathatják zenészi tudásukat. Addig rágta Kazimir Károly fülét, amíg a Thália Színház igazgatója Munkácsi Miklóssal megíratta a Mindhalálig Beatles című darabot. Mondani sem kell, a siker fényes volt, amit más se bizonyít, mint hogy másfél évtized múltán az egykori előadásban szereplő magyar amatőrzenekar ma is együtt nyűvi a Beatles-nótákat a hangszereiken. Mikó István (Janó, de inkább John Lennon) a következőket mesélte:- Én a neveltetésem folytán inkább klasszikus zenén nőttem fel, de aztán jött a váltás. Előbb a Kaláka együttes, aminek alapító tagja vagyok, mi több, a nevét is én találtam ki. Persze, időközben már a Beatlest is hallgattam, de eleinte csak a Szabad Európán és a Luxemburgi Rádión, saját lemezeim csak később voltak, talán az Abbey Road volt az első. Azóta, nyilván, már minden megvan. Az együttes, amelynek Mikón és Forgácson kívül Győri Péter (Gyogyó, azaz George Harrison) és a lncze József (Ricsi, azaz Ringó Star) a tagja, ma is havonta két- három alkalommal próbál, ami inkább annyit tesz, hogy saját örömükre játszanak. Ami viszont fontos, hogy a mintegy 50 Beatles- számból álló repertoárjuk folyamatosan bővül, egy-egy új dalt mindig hozzátanulnak az eddigiekhez. Ha bemutathatónak ítélik, a hétfői pécsi koncerten a The Full on the Hill című „újdonságot” is hallhatja majd a közönség. KIÁLLÍTÁS A KÖNYVTÁRBAN. A pécsi kisiskolás, Siptár Ernő különleges technikával készült faliképéiből, makettjeiből nyílott bemutató a Városi Könyvtár Király utcai gyermekkönyvtárában. A változatos témakörben készült kis alkotások érdekes látványt kínálnak a va- kációzó gyerekeknek. _______________________________fotó: laufer László Jeg yzet Ajánlott irodalom-No és ki az új irodalmi Nobel-dí- jas? - hallom a kérdést.- Coetzee - jön rá az adekvát felelet.- Köcci 1 - ez már némi meglepettséget mutató hang. - Az nem valami ősember volt, akit a jégből bányásztak elő? Szóval, ez anekdotának, vagy inkább szóviccnek elmegy, de persze másmi szól. Ugye, egy éve azon nevetgéltünk itthon, hogy a tavalyi Nobel-díj bejelentése után Kertész Ákos könyveit (is) úgy elkapkodták, mint a pinty. Mi több, ezzel korántsem ért véget az ő felemelkedése, men az utóbbi hónapok során egyre-másra olvasom a Kertész Ákos-interjúkat, szerepel a tévében - egyszóval újból felfedezték. Ráadásul ő itthon van, könnyebb hozzájutni, mint az Imréhez. Mintha az egyik Kertész ajánbtta volna a másikát... ' Na itt akár le is tábomzhatunk egy kicsit. Iskolából emlékezhetünk rá hogy a kötelező imdalom meliert létezett az úgynevezett ajánlott imdalom. És az szép dolog is, valakinek ajánlani egy könyvet. De azért tán mégse mindegy, ki és mit ajánl a gyanútlan olvasónak. Nagy (kasszajsiker a 21 éves Gerlóczi Márton Igazolt hiányzás című regénye, amiről nem kisebb személyiség hozsannázik a hátsó borítón, mint a 82 éves Jancsó Miklós, „Isten hozott a magyar imdalomban, Gerlóczi Marci!” - rikolt fel az ősz mágus, mintha egy személyben ő lenne a magyar irodalom ajtónálló- ja és ő, filmes létére lenne az, aki bebocsátaná az ott első regénnyel tolongókat. A másik nagy ajánlga- tó pedig szintén a szenilitás határ- mezsgyéjén kóválygó Faludy György (a legtöbb ifjú titán Gyuri bácsija), akinek nyilván léiket balzsamozó, kedves élmény, ha minél több könyv borítóján virít ott a neve áruvédjegyként. Más kérdés, hogy ezáltal olyan nagy imdalmá- mkkal keveredik egy társaságba, mint Csisztu Zsuzsa vagy Marsi Anikó, hogy a magyar képes eroti- ka „imdalmát" művelő Michelle Wildot ne is említsem. De lehet, hogy épp arról van szó: lám, a legszélesebb rétegek is kaphatóak rá, hogy könyvet vegyenek a kezükbe, s ha nem is olvasnak bele, szívesen írnak a borítójukra. Szóval, jövel a karácsony, tessék kérni az angyalkától könyveket! Akad ám köztük szép és igényes is. MÉHES KÁROLY Az Értelmi Fogyatékosok Egyesített Szociális Intézményében 1981-ben tartották az első karácsonyi ünnepséget. Azóta eltelt 22 év, és idén is körülülték a karácsonyfát. De még több is történt. A fiatalok betlehemes játékkal léptek fel a Pécsi Advent keretében a székesegyházban, majd az intézmény falain belül kedveskedtek társaiknak, szüleiknek és nevelőiknek a Csavargók éjszakája című játékkal, ami a 2003 évvel ezelőtt betlehemi születést idézte fel. Ha az advent készülődés és várakozás, akkor péntek délelőtt igazi advent volt az intézetben. Ahogy egyre-másra érkeztek a szülők, ismerősök, barátok, az amúgy bezárt ajtók mögül mind gyakrabban kukkantott ki egy-egy angyal, napkeleti király vagy éppen pásztor. A tetőtéri teremben szépen gyűlt a közönség, az Acsády utcai részlegről érkező gyerekeket is a helyükre vezették, bár az egyik kislány megijedt a sok embertől, műsortól, s hiába csitították ketten is, ölelték, végül is ki kellett vele menni, hogy ne zavarja az előadást. • Mert az megérdemli az odafigyelést. A Csavargók éjszakája oly módon eleveníti fel József és Mária történetét, hogy még vicces is tud lenni, ami e témában nem mindennapos (pl. - Angyalok lehettek - mondja az egyik csavargó -, mert verébnek nagyok lettek volna!). A közönség pedig végtelenül hálás, nevetnek, tapsolnak, naná, amikor egy korty söröcskét kínálnának a most született Jézuskának. Gyúrok Ernő, az intézmény igazgatója azt vallja:- Ezekben az emberekben, fiatalokban is megvan az ősi, ösztönös őszinteség, amit nem intelligencia vagy tanulás útján szerzünk. Ki tudják fejezni az örömüket, a lelkesedésüket. Náluk ugyanis nincs megjátszás, vagy teljes odaadással csinálnak valamit, vagy sehogy. Számukra nagyon nagy szó, hogy ezzel a műsorral még inkább el tudják fogadtatni magukat, erre az időre ők vannak a középpontban: íme, egy betlehemes játékot „le tudunk tenni az asztalra”! Ami még igazán nagy szó, hogy olyanokat is sikerült megmozgatni, akik ugyancsak gátlásosak, vagyis korántsem arról van szó, hogy csak a legjobbak szerepelnek! A műsor után az igazgató jutalmazza meg a szereplőket, az egész év során jó munkát végző, sokat segítő gondozottakat, majd mindenki elvonul a saját termébe, ahol még egymást is megajándékozzák. Idén néhány pécsi cég, kisebb áruházlánc és a Donau- Schwäbische Kulturstiftung tette lehetővé, hogy mindenki kapjon egy kis édességcsomagot. A szereplőkkel egy asztal köré csoportosulunk, és mi másról is lehetne szó, mint a lezajlott műsorról és a közelgő ünnepről. Sarlós Judit és Fehér Katalin tanította be a betlehemest, a próbák november elején kezdődtek, méghozzá, ha úgy vesszük, keményen, hiszen mindennap kétszer elpróbálták. Csaba, aki az egyik pásztort alakította, azt mondja:- Nagy élmény volt, büszke vagyok rá, hogy szerepelhettem.- Izgulsz ilyenkor? - kérdezem tőle. '- Á, nem. Megy ez nekem! Csak azt nem szeretem, hogy a próbán gyakran elnevetem magamat, és üyenkor a többiek rám szólnak, hogy ej, ej, Csabi.- Nem baj, ha nevetsz! - mondja azonnal Sarlós Judit. - Mi inkább örülünk neki, azt jelenti, hogy jól érzi magát - teszi hozzá magyarázatképp. Mónika, az egyik főszereplő arról mesél, hogy ő bizony három nap alatt begyakorolta a szöveget, és az anyukája segített neki a kikérdezésben, ahogy fogalmaz:- Hogy jól tudjam a karaktert...- Jó anyukát fogott ki, nem úgy, mint én - veti erre közbe Csaba, de a két pedagógus megnyugtatja, hogy neki viszont nagyon aranyos apukája van. Külön felhívják a figyelmemet az egyik napkeleti királyt alakító Róbertre.- Nagyon visszahúzódó, csöndes fiatalember - mondja Judit. - Direkt rászóltunk, hogy kiáltson végre egy nagyot. Erre azt felelte: nem vagyok én olyan... Róbert a karácsonyról azt meséli, hogy számára a fenyőállítás a legszebb, a fán lógó angyalkás díszek. Hogy mit hoz neki a Jézuska, arról fogalma sincs, ráadásul mintha meg lenne elégedve a sorsával, mint közölte: rádiós magnója már van. Vissza is húzódik a másik asztalhoz, egy plüssnyu- szit simogat. Mónika bezzeg beszédesebb, ő szívesen szól arról, milyen karácsonyt képzel el otthonra:- Én gyűjtögetem a pénzemet, aztán odaadom az anyuéknak, hogy vegyenek maguknak valamilyen ajándékot, aminek örülnek. De azért meg szoktam nekik mondani, hogy attól függetlenül, hogy tudják, mi van a csomagban, csináljanak úgy, hogy meglepődnek, mert az a legjobb az egészben. Az egész napi készülődés után, amikor még mackónadrágban sütünk-főzünk, ilyenkor mindenki szépen felöltözik, és akkor jöhet az angyal. A hétköznapokban különféle kézművesmunkát (csuhéfonók, varrodások, asztalosok) végző fiatalok és felnőttek, akiket a hivatalos nyelv „értelmileg akadályozottként” említ, ahogy most végigsétálok a szobákon, valóban boldogok. Azért, mert érezhetik, hogy megint volt egy szép délelőttjük, megdicsérték, megajándékozták őket, és még mindig előttük a családi ünnep. Ahogy a pápa hirdeti karácsony első napján: Jézus megszületett! Örvendezzetek. És bizonyára hihetünk Gyúrok igazgató úrnak, hogy ezek az emberek erre biztosan képesek: őszintén örvendezni. MÉHES K.
