Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-22 / 348. szám

I 2003. December 22., hétfő RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­A karácsonyi örvendezés „mestersége” Karácsony előtt: Echo A karácsony előtt megjelenő Echo ünnepi száma ezúttal az át­lagosnál terjedelmesebb. A szer­kesztőség által körbejárt tárgy és téma, amely a szám középpont­jába került, a 2003-as év európai kulturális fővárosa, Graz volt. A szerkesztőség tagjai október közepén néhány napos kirándu­lást tettek a stájer fővárosban, és élményeiket - melyeknek hátte­rében Pécs bátor „kultúrfőváro- si” készülődésének híre áll - több dolgozatban is lejegyezték. Beve­zetőként rövid áttekintés olvas­ható a lapban az Európai Kultu­rális Főváros intézmény múltjá­ról, a cím odaítélésének gyakor­latáról, a kritériumokról. Az írás­hoz kapcsolódnak cikkek, ame­lyek hangulatjelentésként, szak­mai beszámolóként, vagy éppen­séggel a Pécsett élő lokálpatrióta aggódó megállapításaiként hat­nak, de mindegyiket átitatja a vá­rosért tenni akaró értelmiségi fe­lelősségérzete. Az október-december hóna­pokban Pécs a magyar képző­művészet egyik központja volt. Kiállítások sora, a vizuális művé­szetek legkülönbözőbb műfajai adtak találkozót a város kiállító- termeiben egymásnak. A lapban közölt kritikai krónika szinte hi­ánytalanul ezeket veszi számba rövid esszékkel, illetve nagyobb terjedelmű kritikai méltatások értékelik a pécsi Gyenis Tibor és a Pécshez oly sok szálon kötődő Schrammel Imre keramikus kiál­lításait. A magyar fotóművészet új generációjához tartozó, Pé­csett élő Kemenesi Zsuzsával ké­szült portréinterjú egy nem mindennapi alkotó profilját raj­zolja fel. Egy írás az Indóház té­ri, Jókai utcai és uránvárosi pos­ta átalakításának kérdéseit veszi számba. Majdhogynem centi­méterenként segíti megismerni egy új ház felépítésének előtörté­netét és használatba kerülését az írás, amely Getto Tamás építész művét mutatja be. Rendkívüli esemény volt Pécs színházainak és művészeti életének bemutat­kozása a budapesti Nemzeti Színházban. A lap munkatársa tudósította az Echót a színházi eseményekről és kiállításokról. Ugyanakkor a helyi színházi és balettelőadásokról is közöl a lap értékeléseket. Pécs gazdag zenei életét a Pécsi Szimfonikus Zene­kar két koncertjéről és Verdi Re- quiemjének székesegyházi elő­adásáról írt kritikák idézik fel. Egy érdekes amerikai könyv ismertetését is elvégzi a lap, éspe­dig azért, mert benne a rendszer- váltó európai országok művésze­ti eseményei kaptak főszerepet, köztük pécsi alkotó és művei. Fénykapu Bicsérden Impozáns látványt nyújt az új fénykapu FOTÓ: LÄUFER L. Falunap keretében pénteken nyitották meg az idei bicsérdi tárlatot, és adták át azt a díszes világítórendszert, amelyet Marton Ákos, So­mogy megye főépítésze tervezett. Megújult faluközpont fogadja a Bicsérdre látogatókat. Nemcsak a korszerű közigazgatási centrum és ügyvi­tel kialakítása volt ezzel az önkormányzat és Vér Jó­zsef polgármester célja, hanem egy jellegzetes magyar falunak a kultúra irányába történő elmozdítása is. En­nek jegyeit viseli a pénteki Falunap a Faluházban és a H. Barakonyi Klára vezette Bicsérdi Művésztelep ez évi, kilencedik tárlatának a megnyitása. Marton Ákos, Somogy megye főépítésze alkotta az idei „fűművet”, hiszen ő tervezte azt a két díszes egyedi kandeláber­ből álló együttest, amit a bicsérdiek fénykapunak hív­nak. Nem sok hazai faluban látható ilyen. A mű tervezője elmondta, hogy Somogy főépíté­szeként is kötődik Baranyához, hiszen itt Pécsen tanított a főiskolán, majd ugyanitt dolgozott a terve­zővállalatnál. A művésztelep tagja feleségével, Hi­dasi Ágnes tűzzománcművésszel együtt, aki H. Ba­rakonyi Klára tanítványa. Lapunk kérdésére a főépí­tész elmondta, hogy tervezőként teljes erőbedobás­sal részt vett a faluközpont rekonstrukciójában, egy korszerű intézményi központ kialakításában. A most felavatott, a faluközpontban, közvetlenül a polgármesteri hivatalnál elhelyezkedő világítási rendszert, a fénykaput szintén ő tervezte. A pénteki ünnepségen kettén vehették át a Deák Ferenc emlékérmet Vér József polgármestertől: Dó- czi Gyuláné, aki 40 éve pedagógus, és 1975 óta dol­gozik és él Bicsérden, és Nyaka Gézáné, aki 34 éve dolgozik közalkalmazottként a községben. A bronz emlékérmet Soltra Elemér, a művésztelep tagja készítette. Ezenkívül többen kaptak jutalmat, elismerést. A Beatles Pécsett játszik Az Orvostudományi Kar Aulájában lép fel december 22-én 19 órától a magyar Beatles Zenekar, élén Mtikó István színmű­vésszel. A Mindhalálig Beatles produkció egyébként épp 15 éve született. Annak idején Forgács Péter (akiből később Paja, alias Paul McCartney lett) ötlete volt, hogy legyen egy olyan színdarab, amiben a muzsi­kálni tudó színészek élőben is megcsillogtathatják zenészi tudá­sukat. Addig rágta Kazimir Károly fülét, amíg a Thália Színház igaz­gatója Munkácsi Miklóssal meg­íratta a Mindhalálig Beatles című darabot. Mondani sem kell, a siker fé­nyes volt, amit más se bizonyít, mint hogy másfél évtized múltán az egykori előadásban szereplő magyar amatőrzenekar ma is együtt nyűvi a Beatles-nótákat a hangszereiken. Mikó István (Janó, de inkább John Lennon) a következőket mesélte:- Én a neveltetésem folytán in­kább klasszikus zenén nőttem fel, de aztán jött a váltás. Előbb a Kaláka együttes, aminek alapító tagja vagyok, mi több, a nevét is én találtam ki. Persze, időközben már a Beatlest is hallgattam, de eleinte csak a Szabad Európán és a Luxemburgi Rádión, saját leme­zeim csak később voltak, talán az Abbey Road volt az első. Azóta, nyilván, már minden megvan. Az együttes, amelynek Mikón és Forgácson kívül Győri Péter (Gyogyó, azaz George Harrison) és a lncze József (Ricsi, azaz Rin­gó Star) a tagja, ma is havonta két- három alkalommal próbál, ami in­kább annyit tesz, hogy saját örö­mükre játszanak. Ami viszont fontos, hogy a mintegy 50 Beatles- számból álló repertoárjuk folya­matosan bővül, egy-egy új dalt mindig hozzátanulnak az eddigi­ekhez. Ha bemutathatónak ítélik, a hétfői pécsi koncerten a The Full on the Hill című „újdonságot” is hallhatja majd a közönség. KIÁLLÍTÁS A KÖNYVTÁRBAN. A pécsi kisiskolás, Siptár Ernő kü­lönleges technikával készült faliképéiből, makettjeiből nyílott bemu­tató a Városi Könyvtár Király utcai gyermekkönyvtárában. A változa­tos témakörben készült kis alkotások érdekes látványt kínálnak a va- kációzó gyerekeknek. _______________________________fotó: laufer László Jeg yzet Ajánlott irodalom-No és ki az új irodalmi Nobel-dí- jas? - hallom a kérdést.- Coetzee - jön rá az adekvát fe­lelet.- Köcci 1 - ez már némi meglepett­séget mutató hang. - Az nem vala­mi ősember volt, akit a jégből bá­nyásztak elő? Szóval, ez anekdotának, vagy in­kább szóviccnek elmegy, de persze másmi szól. Ugye, egy éve azon nevetgéltünk itthon, hogy a tavalyi Nobel-díj beje­lentése után Kertész Ákos könyveit (is) úgy elkapkodták, mint a pinty. Mi több, ezzel korántsem ért véget az ő felemelkedése, men az utóbbi hónapok során egyre-másra olva­som a Kertész Ákos-interjúkat, sze­repel a tévében - egyszóval újból felfedezték. Ráadásul ő itthon van, könnyebb hozzájutni, mint az Im­réhez. Mintha az egyik Kertész ajánbtta volna a másikát... ' Na itt akár le is tábomzhatunk egy kicsit. Iskolából emlékezhetünk rá hogy a kötelező imdalom mel­iert létezett az úgynevezett ajánlott imdalom. És az szép dolog is, vala­kinek ajánlani egy könyvet. De azért tán mégse mindegy, ki és mit ajánl a gyanútlan olvasónak. Nagy (kasszajsiker a 21 éves Gerlóczi Márton Igazolt hiányzás című regé­nye, amiről nem kisebb személyi­ség hozsannázik a hátsó borítón, mint a 82 éves Jancsó Miklós, „Is­ten hozott a magyar imdalomban, Gerlóczi Marci!” - rikolt fel az ősz mágus, mintha egy személyben ő lenne a magyar irodalom ajtónálló- ja és ő, filmes létére lenne az, aki bebocsátaná az ott első regénnyel tolongókat. A másik nagy ajánlga- tó pedig szintén a szenilitás határ- mezsgyéjén kóválygó Faludy György (a legtöbb ifjú titán Gyuri bácsija), akinek nyilván léiket bal­zsamozó, kedves élmény, ha minél több könyv borítóján virít ott a ne­ve áruvédjegyként. Más kérdés, hogy ezáltal olyan nagy imdalmá- mkkal keveredik egy társaságba, mint Csisztu Zsuzsa vagy Marsi Anikó, hogy a magyar képes eroti- ka „imdalmát" művelő Michelle Wildot ne is említsem. De lehet, hogy épp arról van szó: lám, a leg­szélesebb rétegek is kaphatóak rá, hogy könyvet vegyenek a kezükbe, s ha nem is olvasnak bele, szívesen írnak a borítójukra. Szóval, jövel a karácsony, tessék kérni az angyalkától könyveket! Akad ám köztük szép és igényes is. MÉHES KÁROLY Az Értelmi Fogyatékosok Egyesített Szociális Intézményében 1981-ben tartották az első karácsonyi ünnepséget. Azóta eltelt 22 év, és idén is körülülték a karácsonyfát. De még több is tör­tént. A fiatalok betlehemes játékkal léptek fel a Pécsi Advent keretében a székesegyházban, majd az intézmény falain belül kedveskedtek társaiknak, szüleiknek és nevelőiknek a Csavar­gók éjszakája című játékkal, ami a 2003 évvel ezelőtt betlehe­mi születést idézte fel. Ha az advent készülődés és vára­kozás, akkor péntek délelőtt igazi advent volt az intézetben. Ahogy egyre-másra érkeztek a szülők, is­merősök, barátok, az amúgy be­zárt ajtók mögül mind gyakrabban kukkantott ki egy-egy angyal, nap­keleti király vagy éppen pásztor. A tetőtéri teremben szépen gyűlt a közönség, az Acsády utcai rész­legről érkező gyerekeket is a he­lyükre vezették, bár az egyik kis­lány megijedt a sok embertől, mű­sortól, s hiába csitították ketten is, ölelték, végül is ki kellett vele men­ni, hogy ne zavarja az előadást. • Mert az megérdemli az odafi­gyelést. A Csavargók éjszakája oly módon eleveníti fel József és Mária történetét, hogy még vicces is tud lenni, ami e témában nem mindennapos (pl. - Angyalok le­hettek - mondja az egyik csavargó -, mert verébnek nagyok lettek volna!). A közönség pedig végte­lenül hálás, nevetnek, tapsolnak, naná, amikor egy korty söröcskét kínálnának a most született Jé­zuskának. Gyúrok Ernő, az intézmény igazgatója azt vallja:- Ezekben az emberekben, fia­talokban is megvan az ősi, ösztö­nös őszinteség, amit nem intelli­gencia vagy tanulás útján szer­zünk. Ki tudják fejezni az örömü­ket, a lelkesedésüket. Náluk ugyanis nincs megjátszás, vagy teljes odaadással csinálnak vala­mit, vagy sehogy. Számukra na­gyon nagy szó, hogy ezzel a mű­sorral még inkább el tudják fogad­tatni magukat, erre az időre ők vannak a középpontban: íme, egy betlehemes játékot „le tudunk tenni az asztalra”! Ami még iga­zán nagy szó, hogy olyanokat is sikerült megmozgatni, akik ugyancsak gátlásosak, vagyis ko­rántsem arról van szó, hogy csak a legjobbak szerepelnek! A műsor után az igazgató jutal­mazza meg a szereplőket, az egész év során jó munkát végző, sokat segítő gondozottakat, majd mindenki elvonul a saját termébe, ahol még egymást is megajándé­kozzák. Idén néhány pécsi cég, kisebb áruházlánc és a Donau- Schwäbische Kulturstiftung tette lehetővé, hogy mindenki kapjon egy kis édességcsomagot. A szereplőkkel egy asztal köré csoportosulunk, és mi másról is lehetne szó, mint a lezajlott mű­sorról és a közelgő ünnepről. Sarlós Judit és Fehér Katalin ta­nította be a betlehemest, a próbák november elején kezdődtek, még­hozzá, ha úgy vesszük, kemé­nyen, hiszen mindennap kétszer elpróbálták. Csaba, aki az egyik pásztort alakította, azt mondja:- Nagy élmény volt, büszke va­gyok rá, hogy szerepelhettem.- Izgulsz ilyenkor? - kérdezem tőle. '- Á, nem. Megy ez nekem! Csak azt nem szeretem, hogy a próbán gyakran elnevetem maga­mat, és üyenkor a többiek rám szólnak, hogy ej, ej, Csabi.- Nem baj, ha nevetsz! - mond­ja azonnal Sarlós Judit. - Mi in­kább örülünk neki, azt jelenti, hogy jól érzi magát - teszi hozzá magyarázatképp. Mónika, az egyik főszereplő ar­ról mesél, hogy ő bizony három nap alatt begyakorolta a szöveget, és az anyukája segített neki a ki­kérdezésben, ahogy fogalmaz:- Hogy jól tudjam a karaktert...- Jó anyukát fogott ki, nem úgy, mint én - veti erre közbe Csa­ba, de a két pedagógus megnyug­tatja, hogy neki viszont nagyon aranyos apukája van. Külön felhívják a figyelmemet az egyik napkeleti királyt alakító Róbertre.- Nagyon visszahúzódó, csön­des fiatalember - mondja Judit. - Direkt rászóltunk, hogy kiáltson végre egy nagyot. Erre azt felelte: nem vagyok én olyan... Róbert a karácsonyról azt me­séli, hogy számára a fenyőállítás a legszebb, a fán lógó angyalkás dí­szek. Hogy mit hoz neki a Jézus­ka, arról fogalma sincs, ráadásul mintha meg lenne elégedve a sor­sával, mint közölte: rádiós mag­nója már van. Vissza is húzódik a másik asztalhoz, egy plüssnyu- szit simogat. Mónika bezzeg beszédesebb, ő szívesen szól arról, milyen kará­csonyt képzel el otthonra:- Én gyűjtögetem a pénzemet, aztán odaadom az anyuéknak, hogy vegyenek maguknak vala­milyen ajándékot, aminek örül­nek. De azért meg szoktam nekik mondani, hogy attól függetlenül, hogy tudják, mi van a csomag­ban, csináljanak úgy, hogy megle­pődnek, mert az a legjobb az egészben. Az egész napi készülő­dés után, amikor még mackónad­rágban sütünk-főzünk, ilyenkor mindenki szépen felöltözik, és akkor jöhet az angyal. A hétköznapokban különféle kézművesmunkát (csuhéfonók, varrodások, asztalosok) végző fia­talok és felnőttek, akiket a hivata­los nyelv „értelmileg akadályozott­ként” említ, ahogy most végigsétá­lok a szobákon, valóban boldogok. Azért, mert érezhetik, hogy megint volt egy szép délelőttjük, megdicsérték, megajándékozták őket, és még mindig előttük a csa­ládi ünnep. Ahogy a pápa hirdeti karácsony első napján: Jézus meg­született! Örvendezzetek. És bizonyára hihetünk Gyúrok igazgató úrnak, hogy ezek az em­berek erre biztosan képesek: őszintén örvendezni. MÉHES K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom