Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)

2002-12-27 / 351. szám

2002. December 27., péntek K U L T Ú R A RIPORT 7. OLDAL Minden korosztály örömére A Bóbita Bábszínház egy éve játssza, nemzet­közivé nőtt sikerrel Csajkovszkij Diótörőjé- nek bábváltozatát. Tüneményes gyermekelő­adás. Kellemes karácsonyi ajándék, hogy most, minden korosztály örömére, a balettet is bemutatták, a Pécsi Nemzeti Színházban. Egerházi Attila koreográfiája és rendezése lemond arról, hogy gügyögő, de káprázatosán dekoratív mesebalettet állítson színpadra. Kamaraváltozata azonban megszerettetheti a kicsikkel a műfajt, s a szőrösödő szívű felnőttek leikébe visszacsempész­het parányit hajdani paradicsomi állapotukból. Ám a túlzott meghatódás ellen minden nemes gesztus kap egy kis csavart. Az ősmítoszra épülő egyszerű mese - a gonoszság elleni harc - némi iróniával áb- rázoltatik, a fenségest átszövi a komikum, a roman­tikus táncok, karakteresek is. . Érdekesen keveredik a klasszikus és a modern táncnyelv az előadásban. Nincs spiccen tipegés. Mégis a hagyomány továbbélését érezzük, főként a felső régiókban, az emeléseknél, s a lírai kettősökben. Ugyanakkor sok a modern, földközeli elem. De* itt is táncos maradhat a táncos. Nem görcsölnek a földön. Gördülő mozgást, leszorított táncot, tréfás hanyatt esést látunk. A legszebb mozzanat talán, amikor a hópely­heket, táncuk végén kisöpri a szín­ről az udvarmester. A jelenet egy­szerre szellemes és bájos. Végre is­mét, táncolnak a táncosok a tánc­színpadon. S jól! Egerházi koncepciója, szükség­szerűen változtatja az eredeti me­sét. Ugyanakkor áttekinthetőbbé is teszi. Nem vész el a vékony dra­maturgiai fonal a mellékszereplők garmadájában. Bár egy-egy főalak - pl. Mária hercegnő - a hiányzó szereplő karaktertáncát is eljárja. Nem zavar. Mégis jónak gondol­nám, ha a műsorfüzetben elolvas­hatná a közönség a balett új mesé­jét. Akik most ismerkednek a mű­fajjal, azért, akiket még köt a fél- százszereplős emléke, azért. (Ne keressék a Dadát, a nagyszülőket, Lujzit, Ferit, a gyermeksereget, a karácsonyfa növekedését, a dió­héj-sajkát.) Sajnos a műsorfüzetek egyre semmitmondóbbak. Végre ismét élőzenére táncolt a Pécsi Balett. Az első részben né­hány hangszer még nem melege­dett be, de a második felvonásra már kifényesedett a zene, a komplex élmény teljes értékű összetevője lett. Cser Miklós karmester, végig együtt él a színpa­di történéssel, s. biztos támasza a táncosoknak. Nem kis karmesteri erény. S egyre ritkább. Kéri Nagy Béla ismét megmutathatta ragyogó humorát. Apaként is emlékezetesen teszi idézőjel­be fennkölt gesztusait, Királyként a kevés lehetősé­gét látványosan aknázza ki. Nagy írisz, az Anya fi­gurájában elsősorban dekoratív és magabiztos, mint Királynő méltó társa Kéri Nagynak a finom burleszk hatások megteremtésében. Fenséges, ro­mantikus, hosszú slafrok-palástos ruhájukban, ug­rásokkal tűzdelt táncuk vidám perceket szerez. Te­litalálat Vörös Henriette a bájos Marika szerepében. Valódi kislánynak látjuk. Nagy András Fricije ked­ves rosszcsont, ám ő az izgalmas ritmusra járt kínai táncban villog igazán, Daczó Eszter partnereként. Kettősük a produkció egyik gyöngyszeme. Abszurd dolog, hogy a kitűnő táncos Daczó asszisztensként folytatja máris pályáját. A kínai táncban kecsessé­ge, technikai tudása, nőiessége egyaránt elbűvölt. Remélem, nem a táncos hattyúdala volt. Ahogy á legparádésabban megoldott betétnek Czebe Tünde arabnak mondott, keleti táncát tar­tom. A szokott selyemlepel sehol, csak egy szug- gesztív táncos, fekete hajjal, alig kígyózva, árasztja a vonósok és oboák sugallta érzékiséget. Linda Schneiderova és Czár Gergő spanyol tánca is a zenei motívumok látványos hangsúlyozására épült. A trepák nem volt annyira guggolós - ahogy az orosz néptáncot Mojszejev és a filmek terjesztet­ték - csak kopogós. Spala Korinna és Szalka Krisz­tián elegánsan ropták. A rózsakeringő maradt ami volt, reprezentatív, ünnepélyes csoporttánc. A jóságos Lencsés Károly rémisztő Egérkirály­ként, elgondolkodtató. A Diótörő babát kedvesen elevenítette meg Pataki Szabolcs. Varázserejű Ke­resztapaként Vincze Balázs betöltötte dramaturgiai funkcióját. Szeretetreméltó volt és rejtélyes. A két sztárszerepet, Diótörő herceget és Mária hercegnőt, Valkai Csaba Csanád és Venekei Marianna táncol­ta. Ők mutatták a legtöbbet a balett klasszikus eré­nyeiből. Bár kurtahajú hercegnőt ritkán láttunk me­seszínpadon. Díszlet-, jelmez-, fényterv egyaránt híven szol­gálta a rendezői koncepciót. Az apró fenntartásom is ebből fakad. Árvay György ólomszürkében tartja Sthalbaumék lakását, hogy majd az álomvilágot ki­színezhesse. Andréa T. Haamer csukaszürkébe öl­tözteti a családot, hogy majd az álomvilág figuráit... Kovács Gerzson Péter fényei is tompák az ebédlő­ben, hogy később ragyoghassanak. A koncepció vi­lágos. Racionálisan dicsérendő. De érzelmileg? Az egész nap fáradt, este kapkodva színházba siető né­ző, az előadás elején mered a szürkén szürkére, s nem tudja, hogyan nyomja el az ásítását. Bükkösdi László Az arabnak mondott parádés keleti táncbetét fotó: tóth l. Ünnepi koncert a Bazilikában Különleges ünnepi koncertet ad a Mozart kórus december 27- én a Bazilikában. A templom ének- és zenekara kuriózum mű­veket mutat be, de maga a fellépés is egy régi hagyomány visz­szaállítását jelenti. A Bazilika Mozart kórusa az idén alakult Szamosi Szabolcs vezetésé­vel, azzal a nem titkolt céllal, hogy visszaállítsanak egy százeszten­dős hagyományt. A múlt század elején volt ugyanis egy kezdemé­nyezés az egyházzenében, mely szerint nagyobb teret kell adni a Palestrina- és gregorián stílusnak a miséken. Sőt, a pécsi püspök, Du- lánszky Nándor ekkor énekiskolát is alapított itt, és az államosításig ennek az iskolának a kórusai igen aktívan közreműködtek a misé­ken. Most pedig megszületett a Mozart kórus, mely nevét azért kapta a neves zeneszerzőről, mert az ő korában virágzott leginkább a zenés, énekes igehirdetés. Szamo­si Szabolcs együttese ebben az esz­tendőben havi rendszerességgel fellépett a Ferences templomban, s teszi ezt a jövőben is, 10-25 fős ze­nekari kísérettel, mely hol fúvó­sokból, hol vonósokból verbuváló­dik, mikor mit kíván a bemutatott kompozíció. Közben a Bazilika or­gonistája bújja a székesegyház kot­tatárát, hogy korabeli műveket ke­ressen a fellépésekhez. így sikerült több Lickl György- (az egyházi ze­neszerző a székesegyház karnagya volt 200 évvel ezelőtt) darabot is megszólaltatni. Szamosi Szabolcstól megtudtuk, a Mozart kórus december 27-i ün­nepi koncertje igazi ínyencségeket kínál. A sorból kiemelkedik Saint- Saens oratóriu­ma, mely ha­zánkban igen ritkán hallható. Hasonló érde­kesség Donizetti Ave Máriája, mely szintén nem szerepel a hazai kórusok repertoárjában. A Saint-Saens-darab sajátossága, hogy a szokásos oratóriumi gyakor­lattól eltérően három nő és két férfi énekel szólót, másrészt a vonósze­nekari kísérethez orgonaszóló is párosul, és megszólal egy hárfa is. M. B. E. Magyarul - magyarán Nyelvi takarékosság Óriásbábok parádéja Arkadi címmel december 30- án különleges űrutazásra hívja a világhírű orosz báb­társulat, a Puppet Show a ba­ranyaiakat. Az óriásbábok ezúttal szó szerint emberi jellemekkel telítődnek. Szokatlan bábokat és magával ragadó bábjátékot láthatnak azok a gyermek- és felnőtt né­zők, akik december 30-án kora délután elmennek a moszkvai Puppet Show előadására a váro­si sportcsarnokba. Az egyene­sen Párizsból érkező társulat a bábművészet sajátos elegyét al­kotja meg, klasszikus elemekre épít, de rengeteg újdonságot, szokatlan ötletet is alkalmaz. A Puppet Show-t Natalja és Ar- kagyij Kovtun 1980-ban alapította meg, és a 20 fős társulat méltó képviselője a világhírű orosz báb­művészetnek. Mesés történeteik­ben bábfigurák kelnek életre úgy, hogy maga a művész a báb, vagy­is a kistestvérhez képest mérhe­tetlenül felnagyítva zajlik a moz­gás. Természetesen nem marad­nak el a profi showelemek sem, a fény- és lézerlátvány. A Magyarországon bemuta­tott Arkadi kétrészes előadás űr­utazásra invitálja a nézőket, akik a bábfigurák bolygójára tesznek kirándulást. A turista­közönség pedig mesebeli figu­rákkal - állatokkal, tündérekkel, ördögökkel találkozhat, csodák és varázslatok történnek. Az űr­utazásban ismert útikalauzt kapnak a nézők, Straub Dezső színművész segít az eligazodás­ban. Nem véletlen a bemutató időpontválasztása sem: ez egy ünnepi produkció, de már szil­veszteri hangulatban. M. B. E. Minden nyelvben változatos módon érvényesül a gazdasá­gosság szempontja. Legföltű- nőbben a beszéd és az írás ta­karékos megoldását jelenti. Leggyakrabban alkalmazott formái a rövidítések szóban és írásban. A rövidítés összefoglaló fogalom. Be­letartoznak azok a gyakrabban elő­forduló rövidítések és jelek, amelye­ket a HSz (A magyar helyesírás sza­bályai 11. kiadás) 282. pontja sorol fel (összesen 74-et). Ezeknek a kiej­tése és a helyes írása az iskolázott embereknek ritkán okoz gondot. Annál többet a rövidítés összefogla­ló fogalomkörébe sorolt ún. moza­ikszók. A HSz A rövidítések és a mozaikszók c. fejezetben tárgyalja őket (276-287). A mozaikszó lehet a fogalom további tagolása szerint be­tűszó, valamely többszavas név al­kotóelemeinek kezdőbetűiből ala­kult. Lehet tulajdonnévi, amelynek minden betűjét (a többjegyűeknek minden jegyét) nagybetűvel írjuk: MÁV (Magyar Államvasutak), PTE (Pécsi Tudományegyetem), ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete), amely az eredetinek a tükörszava: UNO (United Nations Organisa­tions). A betűszó lehet köznévi (az előbbi tulajdonnévivei szemben) csupa kisbetűből áll, mivel kis kez­dőbetűs szót helyettesít. Ilyen a tv (televízió). Mind gyakrabban ún. betűneves írású: tévé, a tsz (téesz), vécé (water closet), gyes (gyermek- gondozási segély). A mozaikszó másik változata a szóösszevonás. Rövid nagy rövidített szavakból, szórészletekből, esetleg kezdőbetűkből alakultak. Az első betűjét általában nagy-, a többit kis­betűvel írjuk, úgy, ahogy a tulajdon­neveket. Ilyen pl. a MAHART (Ma­gyar Hajózási Rt.), MEDOSZ (Mező- gazd., Erdészeti és Vízügy Dolgo­zók Szakszervezete). Nehéz elkülö­níteni a betűszóktól, de Kermi (Ke­reskedelmi Minőségellenőrző Inté­zet), Of ötért (Optikai, Finommecha­nikai és Fotócikkeket Értékesítő Vál­lalat). A szóösszevonás is lehet köz­szói. Csupa kisbetűvel írjuk: radar (radio detection and ranging), tmfó (transzformátor), telex (teletype ex­change), tsz (termelőszövetkezet), így betűneves, írással: téesz, tv - té­vé, kp- kópé (készpénz). Azokat a tulajdonnévi mozaik­szókat, amelyek idegen eredetűek, s mozaikszó jellegük sem ismert, nem írjuk csupa nagybetűvel, ha az átadó nyelvben sem úgy írják őket. Pl. Fiat (Fabbrica Italiana di Auto- mobüi Torino). Kiejtésük szerint lehetnek egy­beejtettek: MÁV, ELTE, HÉV; betű­ző ejtésűek: FTC, MTK, MDF; ve­gyes ejtésűek: MTESZ (emtéesz) - (metesz). A betűszókhoz a toldalé­kokat kötőjellel kapcsoljuk: MAV- ot, ENSZ-szel, DNS-sel, tsz-szel, tv­zik. A szóösszevonásokkal viszont kötőjel nélkül, egybeírjuk: Fiattal, AUtaliánál, telexszel tmfója. A betűszók toldalékos alakjainak kiejtése, főleg ha idegen eredetűek, még nem állapodott meg. Ezt olva­som egy hetilapunkban: „Ezt fogják számon kéretni az ORTT-vel?” El­lentmondás van az írott alak és kiej­tett alak hangrendi illeszkedésében. Ha egybeejtjük, akkor ORTT-tal, ha betűzve, akkor az oenáével Ugyan­ez a gond a tv, a tb, az APEH, az MFB, az OTP, valamint a MÉH tolda­lékolásával. Rónai Béla „Bajoriáda” a Mecsekalján Ezt az embert „tanítani kéne”. Mi­után átvette a múlt héten a Ma­gyar Köztársaság Arany Érdemke­resztjét, a ceremónia után félre­húzta egy zugba a kancelláriami­nisztert: lobbizni kezdett egy tor­nacsarnok és egy kitűnően felsze­relt kollégium érdekében. Tudniillik Joachim Scheffczyk- nek, a Hanns Seidel Alapítvány pécsi programvezetőjének szent meggyőződése, hogyha a diák olyan értelmes elfoglaltságot talál az iskolája közvetlen környezeté­ben, ami nemcsak leköti, de szó­rakoztatja, kikapcsolja, ébren tartja a fiatalságát, a szellemét, a testét, ak­kor véletlenül sem az alkohol, a drog, a „kri­mi” foglalja el érték­rendjében az első há­rom hely valamelyikét. Hogy a nőket hová so­roljuk, arról nem esett szó, de azt hiszem, nem passzítja be a fő­bűnök közé, persze ki­lengésnek helye nincs, nem is lehet várni ilye­tén felfogást valakitől, aki tizennégy testvért tudhatott maga mellett. Azt mondja, „Ma­gyarország legnagyobb patikájá­ból, Villányból” jőve olyan szép az esti gyöngyökre felfűzött hegy, hogy már ezért is megéri itt élni. Pedig bő hat éve, hogy elő­ször tette itteni földre a lábát, ad­„Értelmes elfoglaltságot kell adni a diáknak” dig csak annyit hallott rólunk, hogy nagyon kedves és vidám népek laknak errefelé. Ké­sőbb aztán, mondja, arról is meggyőződött, hogy ész is szorult az itteniekbe, meg lele­mény, meg kíváncsi­ság, akár Bajorország­ban, úgyhogy nagyon hamar otthon kezdte érezni magát. Olyany- nyira, hogy bár három hete esett át egy súlyos térdműtéten, tíz napot sem volt képes megma­radni a fenekén, repü­lőre ült, mert vonzotta a város, szó nélkül is hívták az emberek. Néha nem is tudom hová tenni, amikor rám köszönnek az utcán, nevet. Nincs olyan ajtó, ami ne nyílt volna vagy ne nyílna meg előtte. Amikor azt mondta, hogy kétszázötvenezer német márka kell ahhoz épületekre, eszközök­re, felszerelésre, hogy Pécsett né­met mintára elindítsák az úgyne­Néha nem tudom már hova tenni, amikor ram köszönnek'' vezett duális szakmunkáskép­zést, először megmosolyogták. És tessék! - mutat a szoba falain túlra, nem megcsináltuk? Most valamivel több, mint ezeregy­száz építőiparis diákunk van, de már ezerötszázban gondolko­dunk a Pollack igazgatójával együtt. Miért? - válaszol magá­nak a fel sem tett kérdésre. Mert akkor négyszázzal több jól kép­korábban, azaz kevés a napi nyolc óra, s ez nem munkamánia, ha­nem egyszerű életfilozófia: min­den föltett kérdésre valahol adott a válasz, s ha ez így van, akkor miért ne keressük meg? A nyakam teszem rá, hogy meglesz a tornacsarnok és a kollé­gium is. Mégpedig úgy, ahogy el­képzelte. BALOGH Z. - FOTÓK: T. L. zett szakember lesz, akiknek biz­tosan lesz helyük, akik közül so­kan hamarosan önálló vállalko­zásba kezdenek, építenek és gya­rapodnak, és így gyarapodik az ország is. Egyszerű, nem? Kanyarodjunk kicsit vissza odáig, hogy milyen szél is hozta erre a tájra a most hatvannyolc éves embert, aki Münchenben és környékén három-négyszáz fős cégeket irányított évti­zedeken át, tanterveket dolgozott ki és vizsgáz­tatott, mesterek százai kerültek ki a keze alól, volt igazságügyi szak­értő, ifjúkorában köny- nyűatléta és síoktató ez a nyughatatlan bajor. Talán egyetlen véletlen fuvallat: egyszer meg­hívták egy vizsgára. Vé­gigülte, aztán körbejárt, látott egy csomó romos épületet - és megmoz­dult a fantáziája. Aztán most majdnem ugyan­ott tart, mint évekkel „Minden kérdésre van valamilyen válasz”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom