Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)
2002-08-05 / 212. szám
6. OLDAL SZALATNAK B EMUTATKOZIK 2002. Augusztus 5., hétfő Úszni tanulnak a gyerekek A szalatnakiak ragaszkodnak ugyan az iskolához, de ha ilyen mértékben fogy a gyereklétszám, s ha a legközelebbi társközség, Köblény nem tudja kiegyenlíteni számláját, csődhelyzetbe kerülhet az intézmény. Persze jelenleg ilyenről szó sincs, egyelőre a helyi önkormányzat fedezi a költségeket meg a legszükségesebb felújításokat, de a fent előrevetített helyzetre is fel kell készülni. A faluban 1967-ig több épületben folyt az általános iskolai oktatás, sokáig csak alsó tagozatú osztályok voltak, aztán ezeket is összevonták. Az új épü- letszámyat pontosan azért építették, hogy egységes helyen működjön az intézmény, hiszen a köblényi, szalatnaki és a Kárász vasútállomási lakótelep gyermekei jelenleg is betöltik a tantermeket. Most nyolcosztályos az iskola, a 10 pedagógus átiagban 74 gyerekkel foglalkozik, osztályonként 10-13 gyerekkel. Kétségtelen, ők is küszködnek a gyermeklétszám csökkenésével, arra persze gondolni sem akarnak, hogy az iskolát érdektelenség miatt bezárják. Ezt leginkább a szülök elleneznék, hiszen akkor a meglehetősen rossz közlekedésre hagyatkozva kellene csemetéjüket vagy Szászvárra, vagy Ma- gyaregregyre járatni. Az intézményvezető, Pápainé Szabó Maüld ezt lehetőségként említi, bár ő sem gondol arra, hogy ez valamikor bekövetkezik. Mindenesetre jelenleg még minden olyan szolgáltatást megadnak a gyermekeknek, amely korosztályuknak megfelelő felkészítéshez elengedhetetlenül szükséges. A legnagyobb nemzetiségre való tekintettel a szülők többségének kérésére napi egy órában bevezették a német nyelvoktatást. A falubusz adta lehetőséget kihasználva a mozgáskorrekcióra szoruló gyermekeket rendszeresen járatják Magyaregregyre gyógytornára, valamint Bonyhádra járnak úszni. A számítástechnikai oktatást is megoldották, hiszen nem kellett beszerezni a technikai berendezéseket, a pályázati pénzekből kialakított teleházban tartják a gyakorlati oktatást. Az iskolaépület ugyan kívülről még nem szorul tatarozásra, előbb-utóbb azonban erre is sort kell keríteni. Az önkormányzat viszont jelenleg már a fenntartást is alig tudja finanszírozni, éppen ezért csak állami támogatással lehet az építkezést megoldani. Jelenleg a legszükségesebb lenne a vizesblokkok cseréje. Az iskola épülete a közeljövőben még nem szorul tatarozásra A Hegyhát jellegzetes falvainak egyike, a szomszédos Köblénnyel együtt zsáktelepülések, portalanított közúton csak Kárász felől közelíthető meg. Földúton Alsómocsolád is elérhető, a Dombóvár felé nyitást ezen út megépítésével képzelik el a település lakói. Közvetlen buszjárat köti össze Komlóval és Szászvárral, a dombóvár-bátaszéki vasútvonal is érinti. Az önkormányzatiság kialakulásakor automatikusan a tanácsi rendszer székhelyközségében alakult meg a környék községeinek körjegyzősége. Innen azonban személyi ellentétek miatt hamarosan kiváltak, ezt követően Szászvárt választották jegyzőségüknek. Az önállóvá válás hatalmas fejlődést eredményezett a bányatámogatás által amúgy a régi rendszerben sem elhanyagolt településen. Mindenekelőtt a vizet kellett bevezetni, a lakosság évtizedek óta „szomjúhozta” az egészséges ivóvizet. Az akkori liberális támogatási rendszernek köszönhetően a vízmű kialakítása, valamint a csőrendszer lefektetése szinte teljes egészében állami pénzekből készült el, az itt lakóknak egy fillérjébe sem került. A telefonigény kielégítése is régi vágya volt a családoknak, hiszen a községben a kilencvenes évek előtt csak kurblis segélyhívó állt a rendelkezésükre. A távbeszélőért viszont már mindenkinek fizetni Radios József polgármester SZALATNAK LAKOSSÁGÁNAK ALAKULÁSA 1930 1940 1944 1997 1990 2002 kellett, nem is keveset, ennek ellenére a családok többsége életbevágóan fontosnak tartotta a telefont, bevezetéséért anyagi áldozatokra is hajlandó volt. Radios József polgármester szerint az eddigi nagy fegyvertényük egyike 1998-ban a földgáz bevezetése volt. Nyolc falu állt össze (Magyaregregy, Kárász, Vékény, Szászvár, Szalatnak, Köblény, Hegyhátmaróc, Egyházaskozár), támogatásokkal együtt sikerült a költségeket 53 ezer forintra leszorítani (egyébként a kisebb rendszereknél 100 forint körüli a hozzájárulás). A szalatnakiak csaknem 80 százaléka élt is a lehetőséggel, hiszen a szolgáltatás igénybevételére kölcsönt is fel lehetett venni. Az önkormányzat is jól járt, hiszen a gáz bevezetését követően valamennyi közintézményt átállították gázfűtésre, az olcsóbb energiaforrás jelentős megtakarítást eredményezett. A közvilágítást is átállították, energiatakarékos lámpatesteket szerelték fel az idén tavasszal.- Az utóbbi évek legnagyobb vívmányának tartom, hogy sikerült a falugondnok-szol- gálatot kialakítani. Természetesen a költségvetésünkből ezt sohasem tudtuk volna megvalósítani, szerencsére lehetett állami támogatásra pályázni, kaptunk is célunk megvalósítására 3,1 millió forintot, mi is hozzátettük a magunk részét. A falugondnoki szolgálat már csak azért is fontos volt, mert a bányák bezárásával megszűntek a munkásjáratok, a jelenlegi Volán menetrend pedig nem igazodik - nem is igazodhat - a sokfajta műszakkezdéshez. Az állami támogatásból vásárolt mikrobuszunk- kal szinte mindent el tudunk intézni, a falugondnok betegeket MekényesŐ o Nagyfiajrriás Mágocs EgyházasBikafo Gerényes ° rM P‘ Vá sárosdombó o Meződ V ö SZALATNAK oTarrós 0 Sásd Kisvaszar oVázsnok Alsómocsolád ^ Hegyhátmaróc ^ o Köblény q Felsőegerszeg Kárász°vékéO Magyaregregyő visz rendelésre, gyógyszereket vált ki, ebédet szállít, a civil szervezetek rendelkezésére is áll. Ők, mármint ezek a szervezetek (nyugdíjasklub, német nemzetiségi egyesület, faluszépítők) fizetnek a szolgáltatásért, az ön- kormányzat viszont a szervezetek működéséhez 30-100 ezer forinttal járul hozzá. Valamennyi szervezetnek külön helyisége van a kultúrházban, összejöveteleiket itt tartják. A legrégebbi ezek közül a német egyesület, ez a szervezet rendelkezik ének- és tánc- együttessel, rendszeresen fellépnek a nemzetiségi összejöveteleken. A nyugdíjasok kirándulásra használják a falubuszt. A községben teleházat is kialakítottak A falu gazdái Polgármester Radios József (63 éves, nyugdíjas), alpolgármester Bregó János (50, ügyvezető igazgató). A település önkormányzatának választott tagjai: Varga Péter (46, vállalkozó), Lőcsei Jenő (51, körzetszerelő), Sillei Tivadar (49, kőműves) és Dobszai János (53, cipész). A falugondnok Almayer József, szociális gondozó Szauer Imréné, teleházvezető Csipkés Anna. A közös igazgatású közoktatási intézmény igazgatója Pápainé Szabó Matild, helyettese Lobi Zoltánná. A Német Nemzetiségi Egyesület elnöke Strigencz Vilmos, a Faluszépítő Egyesület irányítói Tamása Antal és Gáspár Lászlóné. A Nyugdíjasklub elnöke Székely Lajosné, a sportkör vezetője Décsi Zoltán, a helyi Vöröskereszt-szervezet irányítója Gungl- né Csőke Ildikó. Szalatnak összkomfortossá vált A FALU TÖRTÉNELME Az Anjouk uralkodása idején, 1325-ben találkozhatunk először Zalathna névvel az első Anjou-okmány- ban, akkor még Tolna megyéhez tartozik. 1554-ben a szászi - azaz szászvári - fejadóetterben 12 házzal szerepel, lakossága magyar. Szalatnak néven 1565- ben fordul elő először a korabeli dokumentumokban, amikor már 13 ház után fizet adót. Az első német telepesek Elzász-Lotaringiából érkeztek a XVIII. században, a falu földesura Petrovszky József ezredes volt. 1890-ben már 764 lakója volt, azonban a falu lélekszáma a német ajkú lakosság 1948-49-es kitelepítésével jelentősen megfogyatkozik. A hatvanas évektől lakossági ösz- szefogással indul fejlődésnek a falu - bekötőút, mozi épül, megújul az akkori tanácsháza (ma polgármesteri hivatal) és az orvosi rendelő. A ravatalozó 1971-ben készült el. A falu egyik legrégibb épülete ad otthont az óvodának Ősszel csatomaátadás A faluban a második világháború befejezése óta folyamatosan van óvoda, bár kezdetben még csak úgynevezett idénynapköziként tevékenykedett. A későbbiek folyamán átalakult rendszeres szolgáltatást végző intézménnyé, régebben átlagosan 60 gyermek foglalkoztatását látták el, az utóbbi tíz évben a gazdasági átalakulást követő népességfogyásban elsősorban a fiatalok „tűntek el”, az óvodában pedig ezzel párhuzamosan 25-re csökkent a létszám. A helyiségek viszont maradtak, igaz, nincs kis- és nagycsoport, ezért a foglalkozásokat a lehetőségek kihasználásával az oktatási tematikának megfelelően külön-külön tartják. A három területről (Köblény, Kárászi vasútállomás lakótelep, Szalatnak) érkező gyerekek közül egyre több a hátrányos helyzetű, éppen ezért úgynevezett játékos felzárkóztató programokat is kénytelenek tartani. Ekkor a játékon keresztül próbálják az óvodai pedagógusok az iskolai érettségnek megfelelő felkészítést elérni. Ugyancsak tanterv szerint foglalkoznak a faluban igen jelentős számban élő nemzetiség, a németség gyermekeinek felkészítésével a mozgástevékenységen keresztül. A tapasztalatok cseréjére, a módszerek eredményességének megvitatására Magyaregregy, Szászvár és Szalatnak óvónői rendszeres konzultációt tartanak. Az óvoda vezetője, Lobi Zoltánná szerint az önkormányzat a lehetőségeihez mérten segíti tevékenységüket. Sikeres pályázatokkal nyert pénzen a felszerelések egy részét felújították, újakat is vásároltak. Ám még mindig sok a hiány, ennek egy részét a 2003-ra megígért 300 ezer forintból nagyjából pótolják. Ezenkívül szeretnék a tornafelszerelést is megújítani. Szerencséje is van Szalatnaknak, sikerült bekerülnie egy olyan ön- kormányzati körbe, amely sikeresen pályázott állami támogatásra. A Magyaregregy, Kárász, Vékény, Szászvár, Szalatnak és Köblény alkotta csatornaépítési közösség ugyanis - feltehetően a jelenlegi és a várhatóan növekvő idegenforgalomra való tekintettel - sikeresen nyertek csaknem egymilliárd forintos állami támogatást. A lakosságnak is kedvező volt a konstrukció, ugyanis a lakástakarékban gyűjtögetett pénzükkel, meg a visszaigényelhető 15 százalékos közműfejlesztési hozzájárulás beszámításával ezer- forintos havi befizetéssel, tízéves lejárattal juthattak hozzá a közműhöz. Ezzel persze jócskán növekszik az ingatlanok értéke is, aminek a falu lakossága - már akinek van eladó ingatlana - örül is, az önkormányzatnak viszont - látva a falu elöregedését - nem felhőtlen a teljes infrastruktúra kiépítése felett érzett öröme. Még a csatornázás megkezdése előtt egyik évről a másikra megnövekedett a külföldi - leginkább holland - érdeklődés a falu házai iránt. Arra már nem emlékszik senki, vajon hogyan fedezték fel a „tulipánosok” ezt az isten háta mögötti, ám nagyon jó adottságokkal rendelkező falut, ám tény, jelenleg már tíz házat a külföldiek birtokolnak. A falu lakossága tulajdonképpen örülhetne is a holland érdeklődésnek, ám a hirtelen megnövekedett vásárlási kedv olyan magas szintre hozta fel az ingatlanok árát, hogy azt már az egyébként is alacsony jövedelemmel bíró fiatalok nem tudnák megfizetni. Éppen ezért az önkormányzat nem nézi túlságosan jó szemmel a hollandok lelkesedését, holott a külföldiek igen szép összegeket fektetnek be a birtokba vett házak komfortfokozatának növelésébe, felújításába. Vita, összezördülés nincs, a faluban idegennek számítók a közszolgáltatást egész évre megfizetik, holott általában csak nyári hónapokban használják birtokaikat. szalatnak.dunantulinaplo.hu Az oldal a szalatmúd önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor A csatornaépítés a végéhez közeledik Nemzetiségi oktatás
