Új Dunántúli Napló, 2000. június (11. évfolyam, 149-177. szám)
2000-06-10 / 158. szám
2000. Június 10., szombat KULTÚRA Új Dunántúli Napló -11. oldal MŰVELŐDÉS A kortárs művészet vára Diáklányok, fiúk sustorgása fiatalít az öreg falakon. A siklósi vár galériájának látogatói. A város ismét gazdag képző- művészeti kínálattal gyarapítja nyári látnivalóit. De vajon iskolateremtő csoportosulás-e ez, mint azt a laikusok találgatják? A közelmúltban nyolcadik alkalommal nyitotta meg kapuit a Siklósi Szalon nyári tárlata a vár termeiben, amelyre ötvennyolc kortárs alkotó küldte el közelmúltban készült műveit. Mint a tárlatszervező, Kovács Ferenc festőművész elmondta, a nyár folyamán legalább 50-60 ezren fordulnak meg itt, ami a seregszemle jelentőségéről szinte mindennél többet mond. Köztudott, hogy a kiállítók valamilyen módon kötődnek a városhoz: itt élnek, itt éltek, vagy az országosan is úttörő jelentőségű első siklósi szimpóziumok alapító tagjai voltak. Nem iskoláról, alkotói csoportosulásról, még csak nem is szellemi rokonságról van szó, mondja a festőművész, de mint a katalógushoz előszót író Angyal Mária művészettörténész fejtegeti, a műfaji és egyéni különbségeken túl arról a legáltalánosabb értelemben vett közös szellemről igen, amely a közös élményeken, a művészet szeretetén és egymás megbecsülésén alapul. Először csak harmincán voltak - tudom meg a festőművésztől - ma viszont már közel hatvanan reprezentálják a kortárs képzőművészet legkülönfélébb áramlatait a szentendrei Patak-csoporthoz tartozó Aknay Jánostól a siklósi születésű és Pécsett ötvös szakot végzett Zvolszky Zitáig. Éppen a heterogenitása, szabadsága miatt a díjazás egy-egy művész éves teljesítményének is szól, tehát a zsűri sem vállalkozik méricskélésre az összemérhetetlen műfajok, műalkotás-egyéniségek közt. Az idén például Tóth István iparművésznek, a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanárának míves grafikáit, a Rétfalvi Sándor-tanítvány Németh Pál érzékien súlyos és anyagszerű fémszobrait, H. Barakonyi Klára szuggesztív zománckompozícióit tartották elismerésre méltónak. De szolgáljon további példákkal a sokszínűségre az, hogy Nyári Zsolt, az ifjabb korosztályhoz tartozó, a szobraival Japánt is megjáró Bencsik Ist- ván-tanítvány, vagy a még mesteriskolás Kuti László ugyanígy itt van alkotásaival, mint kerámia- szobrászatunk ötletekben soha nem szűkölködő „nagyasszonya”, Ligeti Erika, aki kollégájáról, a szobrot belülről felrobbantó Schrammel Imréről készített ironikus portrét. Siklós egyébként is nagy olvasztótégely a szó gyakorlati, de szellemi értelmében is, hiszen az üvegművész Je- genyés Jánosnak éppolyan természetes helye van itt, mint például a budapesti Kádár János Miklós és a szekszárdi Baky Péter festőművészeknek, vagy Lacza Márta grafikusművésznek, akinek mint arról sokan hallhattak már - gyománnyá váló kiállítása nem az szinte az egész életműve lett a tűz irányzatokat, hanem a kortárs martaléka az elmúlt napokban. A magyar képzőművészetet képvi- Siklósi Szalon immáron erős ha- seli. b.r. Magyarul - magyarán Könyörgöm? Az az állhatatosság, amely- lyel Kapitány János siklósi olvasónk figyelemmel kíséri mai magyar nyelvünk használatát, föltétien tiszteletet érdemel. Megköszönve érdeklődését, és azt a jó néhány kérdést, észrevételt, amit leveleiben tett, némi késéssel igyekszem törleszteni adósságomat. Sorra veszem azokat a megfigyeléseit, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. A könyörgöm szóalak helytelenítésével az úgynevezett ikes és iktelen ragozás kérdéskörére utal. Helyesen állapítja meg, hogy ez az ige se nem ikes, se nem tárgyas. Gyakori használata téves analógia eredménye, vagyis az ikes ragozás szabályának kiterjesztése nem ikesek ragozására. Folyamatos szövegben egyáltalán nem, vagy csak ritkán fordul elő (Naponta kö- nyörgök - nem könyörgöm! - neki, hogy javuljon meg.) A filmek, színművek érzelmi telítettségű jeleneteiben már nem tárgyas (nem is lehet), de nem is igei jellegű, hanem többé-ke- vésbé jelentés nélküli, módosítószó értékű kifejezés. A kérem szépen udvariassági kifejezéshez hasonlóan, amelyet gyakran akkor használunk, ha a köszönetét nyugtázzuk: Köszönöm szépen - Kérem szépen. Vagy egy-egy érdeklődő, tájékozódó kérdés bevezetéseként, amikor nem tudjuk a kérdezett figyelmét személyfelhívással (Uram! Asszonyom! stb) megjelölni. Kérem, hol az állomás? A „könyörgöm” tehát a kérem szinonimája (rokon értelmű megfelelője) lett, alázatoskodó, rimán- kodó felhanggal. Megemlíti még levélírónk az esz iktelen alakját egyes szám 3. személyben. Az eszik az egyik leggyakoribb használatú ikes igénk, amelyhez csaknem mindig hozzátesszük a ragozás névadójaként ismert -ik ragot. De még itt is van kivétel. Az esz a méreg, esz a fene, esz a rosseb (az indulat magasabb fokozatán). Ezeket a formákat nyugodtan nevezhetjük kivételeknek, amelyek ez esetben nem erősítik a szabályt. Az ikes ragozás ugyanis, mint rendszer, már nem él. A tiszta, szabályos, illetve állandó ikesek mind a három (kijelentő, feltételes, felszólító) módban való végigragozása (alszom, alszol, alszik - aludnám, aludnál, aludnék - aludjam, aludjál, aludjék) a magyar szakos egyetemi hallgatók nyelvtani ismereteit is meghaladja. S akkor még nem beszéltünk az ingadozó ikesekről (búj - bújik; botol - botlik; múl - múlik; tündököl - tündöklik; tör - törik; hajol - hajlik; vál - válik stb). Az ikes igék ható alakjait ma általában iktelenül ragozzuk: alhat (ik), ehet(ik), vonatkozhatok). Megemlíthetjük még az iktelen igék köznyelvi felszólító alakjához enyhítő, kedveskedő árnyalattal kapcsolt 2. személyű ragot: adj - adjál, menj - menjél. Végül a nyelvjárások iktelen igéinek 3. személyű ikes alakját: adjék, menjék. Az ikes ragozás már régen elvesztette sajátos szerepét, s voltaképpen stiláris eszközzé lett. Mindez azonban nem lehet magyarázat a könyörgöm használatára a könyörgök helyett. Rónai Béla Kiskorú medvék zuhanása Soha korábban nem láttam a gyermeki félelemnek, mérhetetlen magánynak és szomorúságnak olyan szívszorító megfogalmazását festményen, mint amilyet évekkel ezelőtt egy lelki gondozásra szoruló kicsikkel foglalkozó intézmény falán. A festő, Szilágyi Szilárd azóta érdekelt. Kalandvágy és bátorság biztosan kellett ahhoz, hogy a mindig jó tanuló, jogot végzett Szilágyi Szilárd a talár helyett az ecsetet válassza, s a Pécsi Galériába menjen, először amolyan minde- • nesnek. Ám az ott eltöltött évek alatt olyan alkotókkal találkozhatott, mint Pinczehelyi Sándor, Lantos Ferenc, Martyn Ferenc vagy Gyarmathy Tihamér, akitől az egyik legfontosabb jótanácsot kapta: ha valakit elfogad a szakma, gyakran nem mer mást csinálni, mint amit megszoktak tőle, s végül minden egyes művével a börtönének falait vastagítja. Szilágyi Szilárd eldöntötte egy életre, hogy soha nem fog falakat építeni önmaga köré. A nyolcvanas években az akkor huszonéves fiú különös technikával készült sorozataival keltett feltűnést, a színeket egyenesen a félig még nedves fehér fes- tékre vitte fel, így szinte a vásznon keverte ki az árnyalatokat. Születtek a festészeti módszerekkel való birkózást is szimbolizáló súlyemelők, vagy játékmackók, akik védtelenül zuhannak a valóság álmokból szabadult fenyegető szörnyei közé, ám később a pasztellszínekbe fojtott, szinte szürrealista figurák mellett már erőteljes színvilágú, érzelemgazdag, expresszionista képeket is festett a pécsi fiatalember. Készültek gegekkel, poénokkal teli munkák, alumíniumszalagokból összerakott, emberméretnél nagyobb angyalszobrok, legutóbb láttunk is róluk néhány szokatlan, ironikus gondolatokat ébresztő képet a Pécsi Galériában. Máskor filmrendező húgának, Szilágyi Eszter Annának versei ihlették meg, vagy a talán előző életekből származó indián emlékek, sokszor pedig a cím már megvan rég, s a gondolatra épül a mű. A legújabb festményeken a sokatmondó cím is része lett a műnek, tűnődhetünk tehát, milyen is a „Repülési tilalom vége”, vagy mi akad a kezünkbe, ha megtörténik a nagy „Merülés értékekért”. A művészet felé mindenkit más visz, beszélgetőtársam gyermekkorából a csodaszép környezetet emeli ki, kastélyokban, vadregényes parkokban nőtt fel, édesapja, aki a pécsi Apáczai Nevelési Központ egyik meghatározó alakjaként is ismert, korábban nevelőotthonokban volt igazgató. Mindig támogatta törekvéseit előbb pedagógus, majd pszichológus édesanyja is, így hát nem furcsa, hogy a Szilágyi családban a három gyerek, Áron, Márton és Dorka az édesapával együtt mázolja vastagon a festéket hol a vászonra, hol a padlóra, az édesanya, Császár Zita elnéző pillantásai előtt. Van, hogy Szilárd reggeltől estig fest a műtermében, aztán meg a munkája után néz, mert- hiszen megélni is kell valamiből. (Régen voltak olyan évek is, amikor nyáron szörfkölcsönzőt nyitott, a befolyt pénz meg elég volt rá, hogy télen csak a festésnek szentelhesse magát.) A fa vonzotta, így a 90-es évek elején, amikor még a hintalovak is műanyagba voltak öntve, fajátékokat kezdett készíteni. Ma játszótereket csinál, egy-egy építmény néha kalózhajó a homoktengeren, máskor megrohamozni, elfoglalni való erőd. Ha az eredményeket kellene sorolni, néhány díjat, s több hazai kiállítás mellett frankfurti, párizsi bemutatkozásokat említhetnénk, tagságot előbb a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában, majd a Képzőművészeti Alapban. Ám mindennél fontosabb talán a folyton megújuló alkotóerő, az örömmel végzett munka. Hiszen kevés embernek adatik meg az, ami neki, hogy valóban azt tegye, amitől boldog lehet. Pedig valójában mindannyiunknak így volna jó élnünk. HOONIK I. CY. A Jelenkor júniusi számából A szépirodalom minden ágából válogattak a szerkesztők a legújabb Jelenkor lapjaira, így a tanulmányok, kritikák mellett regény, novella, költemény is olvasható a legfrissebb számban. A lap összeállítással köszönti egykori fő- szerkesztőjét, a most hetvenéves Tüskés Tibort is. A Pécsett szerkesztett Jelenkor júniusi száma Bogdán László „Drakula megjelenik” című regényének részletével kezdődik, amelynek története az ötvenes évek Romániáját idézi. Ezt követően Oravecz Imre és Makay Ida versei olvashatók, majd folytatódik Márton László regényének közlése. Vörös István verseit a róla szóló méltatás követi Mészáros Sándor tollából. A szépirodalmi rovat további részében Hortobágyi Katalin és Háy János közöl verseket, Zoltán Gábor pedig „Férfizene” é című novellájával jelentkezik. Tüskés Tibort, a Jelenkor egykori főszerkesztőjét, 70. születésnapja alkalmából köszönti a folyóirat soron következő összeállítása, amelyben Tüskés Tibor három irodalmi portréja olvasható Bárdosi Németh Jánosról, Csorba Győzőről és Lázár Ervinről, majd a pályatárs Csűrös Miklós méltatja a szerzőnek Fodor Andrásról írott kötetét. A tanulmányrovatban elsőként Csuhái István „Ne ijedjenek meg, Mr. Gould itt van” című írása a 20. század egyik legnagyobb formátumú kanadai zongoristájáról, Glenn Gouldról szól, akinek „A hangfelvétel küátásai” című esszéjét is közli a lap, ugyancsak Csuhái István fordításában. A júniusi számot Bartha Judit elemzése zárja Virginia Woolf „Hullá- mok” című regényéről. _______■ Ba ranya fehér virágai Fehéren fehér, hószínen hószínű virágok. Takaró Rezsőné, kit az uránvárosi lakóépület lépcsőházában és a somogyi hímzőkörben Juliska néninek ismernek, a legmagasabb kitüntetésben részesült az idei Országos Népművészeti Kiállításon. Gránátalma-díjat kapott. Hófehér damasztterítőt hajtogat ki elém, gyönyörű, tömött, fehér gömöri virágmotívumokkal. Mutatja, ahol sűrű a minta, hogy kell a cérnával megfejelni a tűt. A gyárvárosi templomban három úrihímzéses, ezüsttel kontúrozott terítő dicséri keze munkáját. A csatai hímzés lángoló pipacsvöröse a Felvidékről való, de van kóstoló a debreceni szűrhímzésből is - élénkzöld színekben pompázó terítő piros szegéllyel. Kávészín párnahaj következik meggypiros vonalak lágy lüktetésével, majd a baranyaiak, csupa fehéren fehér: virágok batisztra szórt puha cérna-szirmokkal - borsókás szélű drávaszegi, baranyai horvát, szigetvidéki cakkos szélű. Az egyik kimunkáltságában, a másik egyszerűségében szép. A „békaszájú- akat”, a hálósán lyukasakat Baranyában is csak kevesen tudják utána csinálni. A vásárosbéci születésű 73 éves asszony tízéves korában költözött be Pécsre újra megházasodó édesanyjával, de nem a szülőfalujából hozta ezeket a keze alatt mívessé váló mintákat. Azt mondja, mint minden falusi lányt, az édesanyja őt is megtanította varrni, és a házimunkából is mindig kivette a részét a dolgok rendje szerint, de a hímzésre már az Istenkúti Általános Iskola tanulójaként kapott kedvet. Három fiút nevelve csak néha, ráérő idejében ülhetett neki hímezni, de falvédőket díszíteni, térítőkre virágot rakni giccsnek sz. mított, úgyhogy biztatást sem kapott sokat. Közel két évtizedig volt takarítónő a POTE kollégiumában, s mikor portás lett, az éjszakái egy részét is ennek szentelhette. De a nyugdíjas- éveknek kellett eljönniük, hogy végleg nyugalmat adó szp vedé- lyének élhessen. Ekkor i r Balogh Lászlóménak, a pécs-somogyi és a pécs-vasasi szakkör vezetőjének a kitűnő szakmai irányításával dolgozik és sorra hozza az országos díjakat Békéscsabáról, Mezőkövesdről, Hajdúszoboszlóról, Dunaújvárosból. Különösebb titka nincs. Azt mondja, világéleté- ben mindig szerette a szépet, b. r. A tánc jegyében Fergeteges táncestekre számíthatnak azok, akik ma, holnap és holnapután este ellátogatnak a pécsi Horvát Színházba. Az Anna utcai nyári játékok keretében három együttes lép fel. A Szeged Táncegyüttes kezdi ma 21 órakor a táncos programok sorát, ők a magyar nyelvterület táncait dolgozták fel két részből álló műsorukban. Az együttest vezető Nagy Albert a tolnai, szatmári, kalotaszegi, felcsíki, eleki ritmusok mellé dunántúli dallamokat is válogatott, de lesz szlavóniai, rábaközi tánc is többek között. Különleges táncszínházi műsorral lép fel a budapesti Fáklya Táncegyüttes holnap, összeállításuk címe: „Énekek éneke”. Az esten táncballadát, táncdrámát is előad a társulat, az utóbbit például épp az Énekek éneke egy sorával ajánlják: „Mert erős a szerelem, mint a halál, kemény, mint a sír...”. A bunyevác táncok, a sokáé lakodalmas mejlett izgalmas élményt ígér az „Égi jel” című oratóriumi részlet, amelyhez a zágrábi Lado együttes szolgáltatja a zenét. A műsort Kricskovics Antal, Erkel-díjas érdemes művész rendezte. Pünkösdhétfőn a hazaiaké a színpad, 12-én 21 órakor a Baranya Táncegyüttes ad műsort. A Szeged környéki, a Mura és a Dráva menti és más táncok mellett gradistyei anyag is szerepel például. A legtöbb feldolgozás Sárosácz Mihály, Leránt György és Vidákovics Antal nevéhez fűződik. Remélhető, hogy az időjárás is kedvez majd a táncnak, hiszen esőnapokat nem jelöltek ki. H. I. GY. 4 4 t A 4