Új Dunántúli Napló, 2000. április (11. évfolyam, 90-118. szám)
2000-04-26 / 114. szám
2000. ÁPRILIS 26., SZERDA HATTER PORT Új Dunántúli Napló - 7. oldal hetedik oldal — Az első lebukás után A Whiskys-sztori (1. rész) Május 17-én kezdődik a Whiskys rabló bírósági tárgyalása. Ambrus Attila most másodszor van lakat alatt. Hat évig tartó bankrablássorozat, majd lebukás után tavaly júliusban sikerült megszöknie. Két ismert újságíró, Gyuricza Péter és Kardos Ernő kinyomozta a Whiskys szökésének és egyik legnagyobb rablásának körülményeit, találkozott bújtatóival és barátnőivel, áldozataival és őreivel. Lapunk a megjelenés előtt álló könyvből sorozatban közöl exkluzív részeket. Ambrus Attila naplójából: 1999. január 16. szombat, 17.00 óra. Egy lestrapált meseautóval, eléggé megviselten érkeztem a Gyorskocsi utcába. A 18 órán át tartó kihallgatás a „Patyomkin várban”, azaz a Teve utcai Országos Rendőr-főkapitányságon nem múlt el nyomtalanul. Tudtam, hogy mostantól új időszámítás kezdődik az életemben. Dióhéjban az előző 24 óra eseményei: 1999. január 15-én, péntek délután társammal, Orbán Gáborral kiraboltuk az OTP Frankel Leó úti fiókját. Miután kirámoltuk a pénzintézetet, Gábort a közelben a zsaruk lekapcsolták. Nekem sikerült egér- utat nyernem. A rablástól számított negyedik órában azonban engem is lemeszeltek az ártándi határátkelőnél. Az elfogásom simán ment. Nem akartam a határőrt lelőni, ugyanis miután Gábor elmondta elfogását követően a nevemet, tudtam, hogy előbb- utóbb rám is sor kerül. Ezért nem akartam az i-re a pontot gyilkossággal feltenni. Nem lenne tisztességes, ha Gabit okolnám az elfogásom miatt, mert annál a balhénál mindketten hibáztunk. A lelkem mélyén már rég készültem erre a napra, tudtam, hogy nem kerülhetem el a lebukást. Ez a pillanat hat éve benne volt a pakliban. Megérkeztünk a rablási osztályra. Kértem egy Budapest-térképet, és tollba mondtam a hat év történéseit. Sikerült mind a 27 fegyveres rablást beazonosítani. Úgy gondoltam, értelmetlen az égről a csillagot lehazudni. Az emberben legyen annyi betyárbecsület, hogyha valamit elkövetett, annak vállalja a következményeit. Ma már tudom, hogy én vagyok az ország leghülyébb embere. Ha Magyarországon valaki törvényelleneset tesz, kapásból letagadja. Itt nem divat vállalni a következményeket. Én viszont odaáll- tam és azt mondtam, kész, ennyi, ti nyertetek. Jöjjön, aminek jönnie kell. Azóta több mint egy év telt el. Ha újra kéne csinálnom az egészet, ugyanezt tenném. Ha akkor tartom a szám, maximum nyolc rablást tudnak rám bizonyítani, vagy talán ennél is kevesebbet. A hosszú kihallgatás mindenkit megviselt. A titkárnő, aki gépelt, egy idő után kidőlt, ugyanígy a rendőrök. A zsaruk váltották egymást, egyedül én tartottam a frontot. A kihallgatás végén kétszer két deci whiskyt kaptam, az nagyon jólesett, a zsaruk korrektek voltak. Szombat délután irány a Gyorskocsi utca. Előzőleg sokat hallottam a híres helyről, de úgy gondoltam, ez nem az Alcatraz vagy a Sing-Sing, a Gyorskocsi utca közel sem olyan hírhedt. Á meseautót nem engedték be az udvarra, ezért a kapu előtt kisállítottak, és gyalog mentünk be a műintézménybe. Ennek azért van jelentősége, mert később, a stüszerűség kedvéért gyalog is távoztam. Bent az átadás-átvétel úgy ment, mintha egy leszerelési tárgy lennék. Akit behoztak, kapott egy számot, és utána már nem azt mondják, hogy XY, hanem egy szám alapján szólítják. Nekem a 47-es jutott. A ruházatomat A-tól Z-ig átnézték, még a cipőm sarkát is, nehogy valami tiltott dolgot vigyek a zárkába. Miután a motozással végeztek, levittek az alagsorba, itt kaptam egy műanyag kanalat, műanyag bögrét, két törölközőt és ágyneműt. Minden az újdonság erejével hatott, vasajtók sokasága, rengeteg kamera. Amerre mentünk, mindig nyitották és zárták az ajtókat. Itt semmit sem bíztak a véletlenre. Ahogy elnéztem az új otthonom, hirtelen az jutott az eszembe, hogy aki innen olajra lép, az festi magát. Régi szokásom, ha bemegyek egy épületbe, legyen az felhőkarcoló vagy parasztház, vagy akár a Gyorskocsi, mindent megfigyelek. Ez a beidegződés a „munkámhoz” is hozzátartozik. Cinikus vagyok, amiért a rablásokat munkának nevezem, maradjunk abban, hogy köztörvényes bűnöző vagyok. A harmadik emeleten átvett a szintparancsnok. Elkönyvelték a füzetbe a nevemet és a 47-es számot, s miután regisztráltak, irány a 12-es zárka. Képzeljünk el egy fazont, aki terepszínű ruhában becsörtet egy cellába. Sejtettem, hogy az új cimborám flú- gos. Isten bizony, az a ló, amelyik megnyeri az Epson-i derbit, nem fújtat annyira. Na meg a bemutatkozás.- Szevasz, Gyilkos vagyok.- Szia Öcsi, én meg Attila.- Te nem ismersz? Nem hallottál rólam? Engem mindenki ismer. Hogyhogy nem hallottál a Gyilkosról?- Nézd, cimbora, új bútordarab vagyok, nem ismerem az itteni menőket, ezért azt sem tudom, ki fia, borja vagy. Mi a sorod? - kérdeztem. Két napig írhatnám újsütetű cimborám priuszát. Most spéciéi valami rendőrt vert el. Hivatalos megfogalmazás szerint hatóság elleni erőszak, de állítólag nemcsak emiatt hozták be. Ezenkívül kedves feleségével valami öreglányt is megkopasztottak. Kiderült, az édes kis felesége közönséges kurva az Illés utcából. A Gyilkos a nőt előszeretettel édes kis feleségemnek titulálta. Nem szeretném ezzel a lányt bántani, hiszen nem ismerem, és attól, hogy kurva, még lehet normális nő. Különös hóbortja volt a Gyilkosnak. Minden áldott nap 15-20 oldalas leveleket írt áz asszonykájának, aki két emelettel feljebb volt. Csaldiogy egy idő után a szintparancsnokoknak ki lett a tökük a levélhordással, és tovább nem vállalták a postás szer repét. Erre a cellatársam óriási haragra gerjedt. Már így is eléggé össze volt szabdalva az alkarja, ezért megfenyegette az őröket, ha nem adják át a leveleket, ő biz’ kajakra be- falcol. Sittes zsargonban ez azt jelenti, hogy nemcsak a bőrt vágja fel az alkarján, hanem csontig rántja a pengét. A békesség kedvéért, meg a fölösleges papírmunkától tartva inkább átadták a leveleket, mintsem jelentéseket írogassanak. Ha valaki földobja a talpát, vagy lefalcol, az őröknek egy csomó jelentést kell írni. Ha újra kéne csinálnom az egészet, ugyanezt tenném A Gyilkos néha finoman megvágta a kezét, és vérrel fejezte be a levelet: „Imádlak aranyom, csak a tied vagyok!” - ehhez hasonló frappáns jelzőkkel riogatta az asz- szonykáját. Szerencsétlen nő, el tudom képzelni, mit érezhetett, amikor a vérrel írt leveleket olvasta. Az egyik nyomozótól kaptam egy írógépet, és elkezdtem irogatni a memoáromat. Erikát, a 30 éves masinát magáztam a kora miatt, az a kattogó hang, amit a gépelés során ldbocsátott magából, felért egy dobtáras Maxim géppuskával. Ahhoz, hogy üzemmódba álljon, egy jó nagyot rá kellett verni. Ez még hagyján, de kalapáló hangja miatt az emeleten az összes előzetes szidott, mint a bokrot. A következő szöveget olvastam a WC falán: „b... meg viszkis, hány bankot nyomtál föl, hogy ennyit tudsz írni?!” Sok üzenetet kaptam, a falra írtak többnyire elismerték a teljesítményem. Az egyik falfirka mellé odaírtam: „Öcsi, csináld utánam, ne a szád járjon!” Amíg rendszeresen jártam kihallgatásra, megengedtem a Gyilkosnak, hogy használja az írógépet. Az első időben nekem is iszonyúan ment a gépelés, de ahogy a Gyilkos írt, az felért egy Benny Hill show-val, katt, egy perc szünet, katt, újabb perc; mire legépelt egy levelet, kinőtt a szakállam. Cellatársam kissé lökött volt, nem csodálom, a tizenvalahány év nem múlt el nyomtalanul. A szakemberek 8-10 évre teszik a mércét. Ha ennél többet ül valaki, az esetek többségében megkattan az illető. Gyuricza Péter - Kardos Ernő (A sorozat következő, második részét jövő szerdán olvashatják.) MÉSZÁROS ATTILA A bűn tetőzése A napokban volt módom beszélni egy emberrel. Több mint negyvenen álltak irányítása alatt, hogy a tiszai árvíz elleni védekezésből, távol családjuktól, kemény munkával kivegyék a részüket. Ez az ember lihegett, alig lehetett levegőhiánya miatt érteni, mit mond. Hiába volt vezető, hiába kellő számú munkatársa, maga is keményen dolgozott. Hallom, hogy a szolnoki bíróság egy, mindössze pár tízezer forint kárt okozó tolvajt pillanatok alatt hozott ítélettel három évre zárt be. Szokatlan gyorsaság, szokatlan szigor. Mégis hiányérzetem maradt. Csak három év? Olyanoknak, akik az árva elleni védekezéshez akkor még éppen szűkében lévő homokzsákokat loptak? Nézem az idős asszonyt. Abból a korosztályból, amelyik - lehet bármilyen erejű a folyó fenyegetése, szakadhat át bármikor a gát - nem hajlandó elhagyni otthonát. Rémület, tanácstalanság, dac és mérhetetlen bánat a szemében. Az ember még távolból is figyelve jajkiáltását, megborzong a kiszolgáltatottság innen át nem élhető mélységeitől. Sorolja a rádió, mi mindent loptak el az árvíz elleni védekezéshez használt eszközök közül. Hogy elvetemült emberek csónakokkal járnak a tetőzetig vízben álló épületek körül, s visznek mindent, amihez hozzáférnek. És hallgatom azt a polgármestert, aki a cinizmust, a becstelenséget, a normális emberektől idegen mértékű felelőtlenséget tapasztalva megtört hangon mondja, milyen súlyos következménye lehetett volna az ellopott dolgok hiányának. És elképzelem magam elé azt az árvízvédelem egyik különösen veszélyeztetett szakaszán harcoló munkavezetőt, akinek éppen akkorienne szüksége arra a cölöpverő gépre, amit előző nap elloptak. Jézusom! - ordít fel. - Most mit csináljak? A háta mögött ezrek bíznak a biztos védelemben, sokmilliós értékek mentendők. Várom a rádió, a televízió, a sajtó további híreit. Hogy beszámolhatnak nagyon gyorsan meghozott ítéletekről. Nem tudom, milyen mértékben keményekről, de a három évnél sokkal, de sokkal szigorúbbakról. ___DUNAI IMRE__________________________ Ön költséges egészség Külföldi tapasztalatok alapján a betegségek megelőzését, gyógyítható fázisban történő felismerésén szolgáló programot dolgozott ki nők számára három Csong- rád megyei szakorvos. Abból indultak ki, hogy nálunk jóval rö- videbb a várható élettartam, s magasabb a kifejlődésükben megelőzhető betegségek, az elkerülhető halálesetek száma, mint a fejlettebb országokban. A Magyarországon egyedülálló rendszer egyik ága az egészségvédelemmel kapcsolatos ismeretek átadása a pácienseknek. A tanácsadást széleskörű szűrővizsgálatok egészítik ki. Ha felmerül valamilyen gyanú, a pácienst szakrendelésre irányítják. A programot Szegeden és Hódmezővásárhelyen indítják el. Az ügy idáig ragyogó, csakhogy van pénzügyi oldala is: az egészségvédő szolgáltatásért az önköltségi árat bizony ki kell fizetniük a nőknek. Arról nincs még hír, hogy ez mennyi lesz, de nyilván megéri majd azoknak, akiknek futja pénzt költeni az egészségükre. És akiknek nem, azokkal mi lesz? A társadalombiztosításnak ugyanis nem telik rá, pedig az egészségügy vezetői a betegségek megelőzésének fontosságát hangsúlyozzák évtizedek óta: Az anyagiak azonban más lapra tartoznak. A hasznot és a kiadást nálunk nem szokás az egész rendszer összefüggéseiben elszámolni. Például: ha kevesebb a súlyos beteg, kevesebb a táppénz, és kevésbé költséges a gyógyítás, vagy inkább lehet korszerű, mint eddig. Nálunk külön kalapokban számolják el a pénzt, és ebből származnak az ellentmondások. Elmaradnak olyan kiadások, amelyek másutt megtakarításként bőven megtérülnének. Ráadásul az egészségügy finanszírozása néhány éve súlyosbodó pontértéklátásban szenved. Ennek a tünete például, hogy minden kórházi szenvedélybeteg-osztály ráfizetésesnek minősül, miként az onkológia is. Az intenzív osztály még inkább az. Viszont, ha kevesebben jutnának oda, az lenne az egyik legfőbb igazolása a megelőzésnek. Lehet, hogy ehhez annak a külföldi tapasztalatnak átvétele is szükséges, hogy befektetés nélkül a betegség megelőzésében sincs haszon. hetedik oldal HOLNAP Riport Az autistákat sokan az Esőember főhősével azonosítják. Azonban nem mindegyikük ilyen, voltaképp ahány, any- nyiféle. Egyben valamennyi különbözik az Esőembertől: nem gyógyíthatóak. Gyógyulásuk csak Hollywoodban lehetséges, a hazai aulisták legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy nem hagyják őket magukra Portré Mánfai György, aki a dia- poráma műfajában aratta első sikerét, de azóta a fotózás más területein is bejutott. Könyve készül Európa- térkép fotós szemmel Portré Szép az, ami érdek nélkül való A tanár úr telkemből szólt, amikor beszélgetésünk elején mindjárt kijelentette, hogy szerinte nem lehet a komoly- és a könnyűzene között választóvonalat húzni, s egyik avagy a másik pártjára állni. Ő is szereti mindkettőt - ha jó, ha lelket melegítő. És ez a lényeg. Mert kérem szépen, a Beatles dalai valójában huszadik századi Schubert-dalok.- Honnan önben ez a hihetetlen vitalitás? Ivasivka Mátyás harminc éve nem változott.- Feltehetően szüleimtől örököltem az erőnlétet, ekként tehát a bennem lévő vitalitás a genetika dolga, amihez semmi közöm. Ehhez persze társul az életmód is valamelyest. Soha sem dohányoztam, próbálok egészségesen táplálkozni, imádom a természetet, sokat vagyok kint a jó levegőn. E felé vitt a cserkészmozgalom is, amelynek nagyon sokat köszön hetek.- Ekként lett rekorder?- Valójálehetősen ifjan szereztem zenetanári diplomát.- Kisgyermekkorától mindig karnagy szeretett volna lenni?- Szó sincs róla. Orvosnak készültem, de ifjan hegedülni és zongorázni is tanultam, és édesapám rám parancsolt, hogy nyomás a zeneiskola. Ötvenegyben érettségiztem, és tudták ban a Nagy Lajos Gimnáziumban valaha tanított összes kollégám között a leghosszabb időt töltöttem eleddig a katedrán. Immáron 43 éve dolgozom itt, s remélem, hogy még nincs vége. Meglvasivka Mátyás Pécs zenei életének meghatározó egyénisége. Bár Miskolcon szüléett 1933-ban, Pécsett eszmék, gyerekeskedett és lett felnőtt. Ekként akár tüke is lehetne. Pedagógus és karnagy; több kórus alapítója és a cserkészmozgalom szerelmese. Nős, három lánya és egy fia van. Felesége matematikatanár. szegény szüleim, hogy egy „maszek” család gyermeke nem sok eséllyel felvételizik az orvosira. Édesapámnak eredetileg könyvkötőműhelye volt Miskolcon.- De azért nem bánta meg a pályaválasztást? ' - Hát persze hogy nem. A kórusmuzsika egyik hazai fellegvárában dolgozhatom, egy olyan városban, amelyet „a Tillai Ernők” neve fémjelez, ahonnan bárhova elmegy az ember a nagyvilágba, mindenütt tudják, hogy ha pécsi a kórus, akkor élmény lesz a hangverseny is. És gondolja meg: van e annál jobb dolog, mint megismertetni a szépet másokkal is?- Mi az, hogy szép?- Sokan megfogalmazták már előttem, s tőlük idézve, szép az, ami igaz, minden, ami érdek nélkül való. Ilyen a dal, a muzsika is. KOZMA FERENC
