Új Dunántúli Napló, 1999. december (10. évfolyam, 329-357. szám)
1999-12-04 / 332. szám
1999. december 4., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló H Száz kép. Pécs két régi és népes képzőművészeti alkotó közössége rendezett kiállítást a Civil Közösségek Házának Gebauer Galériájában. A Pécs Városi Képzőművész Kör Tűzzománc Szakosztálya és az Alkotó Pedagógusok Képzőművészeti Műhelye száz alkotást tárt a közönség elé: festmények, grafikák, zománc művek. A változatos tematikájú, színvonalas tárlaton különösen Daczóné Szabó Margit, Futó László, Hidasi Ágnes, Kutnyánsz- ky Géza, Márkus Ilona, Sas Zsuzsanna, Svasticsné Bogáthy Zsuzsanna, Sz. Zsámboky Ilona, Szakácsnő Kozári Piroska és Takács Dezső képei ragadják meg a látogatót. fotó: muller a. » Egy város beszélő kövei Igazi csemegével lepi meg a városszerető polgárokat Tillai Ernő M. FLAP fotóművész A festői Pécs címmel megjelent könyve. Lapozható lenne színes fotóalbumként is, ha nem varázsolnának el a képek, és kifejezőerejük, valamint Méhes Károly versbetétei révén nem szólítanának meg bennünket a falak a nevünkön is. Kinek szerelmes Firenzéje, kinek Budapestje, Párizsa, Niklá- ja van. Mindaddig, amíg képes átölelni a világot, ha egy múló pillanatra is. Tillai Ernőnek, - akik régóta ismerik, régóta tudják róla - egy mecsekalji városa van. Pécs. Az amúgy - banálisán szólva is - gyönyörű Pécs. Természetesen végezhetnénk most valamiféle stíluselemzést, a fotó, s persze mindenekelőtt Tillai képességét méltatva, hogy milyen tündökletes impresszionista hangulatokat képes teremteni, és hogy az Utcák, terek ciklust nyitó fotó a Király utca ragyogásáról, nemcsak bravúros „pillanatkép”, hanem klasszikus példa a fény „átírhatóságára”, a valóság mélyebb, igazabb megragadását szolgáló absztrakció- ra. Ám mindezt most hagynám a műítészekre. Hanem kanyarodjunk vissza a varázslathoz. A művek szerzője ugyanis Ybl- díjas építész, kinek munkásságát országszerte számos középület is jelzi. Ennek tükrében a fotófestmények akár kirándulásnak is tekinthetők egy másik műfajba - ám így együtt, bárhol is lapozok bele a nagyon szép könyvbe, elragadtatott vallomás is. Vallomás azokról a fényekről, melyek ezekből a falakból sugároznak vissza ránk, azokról az emberekről is, akik nyáron a napszítta cserepek, télen a didergetően fehér, havas háztetők alatt laknak, vallomás a virágba boruló májusi erkélyekről, az ablakban beszélgető párnákról, amelyek csak itt, ebben a városban, és csak itt nézhetnek ránk így, ezen a módon, ezzel az életigenlő belső derűvel. Mindamellett a könyv Méhes Károly verseinek köszönhetően kép és szöveg egymást erősítő párbeszéde is. Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent szép kiadványt Harnóczy Örs tervezte, az előzékfotók Körtvélyesi László fotóművész munkái. B. R. Hírcsatorna Út Feldbachba. A Pécsi Szimfonikus Zenekar december 6-án és 7-én koncertet ad Feldbachban. Az együttes Liszt és Sibelius műveit adja elő Howard Williams vezényletével, fellép Szabadi Vilmos hegedű- művész és Szakály Ágnes cimbalomművész. A zenekar januári programjában egyiptomi út is szerepel. (m) Naiv festők Mesevilágra emlékeztető színkavalkád, a falusi életből vett kedves, tréfás jelenetek, nagy műgonddal festett munkák - ez jellemzi azt a különleges kiállítást, amely ma délután 5 órakor nyílik meg a pécsi Parti Galériában. A „Horvátországi naiv festők” című tárlatra közel 20 festő és szobrász küldte el félszáz alkotását. Mint a galéria egyik vezetője, Fabinyi Gabriella elmondta, a képekre először Artner József gyárigazgató irodájában figyeltek fel, aki a koprivnicai mesterekkel is összehozta őket. A naiv festők közül különösen Josip Generalic és M. Mehkek neve ismert. Érdekesség, hogy a képeket üvegre viszik fel. A tárlaton csendéletek, tájképek, vallási témájú munkák mellett faszobrok is helyet kaptak. A megnyitón dr. Kunszt Márta mond bevezetőt, vendég lesz Slavko Dedi koprivnicai polgármester, és Mariján Spoljar művészettörténész is. Fellép az ottani néptáncegyüttes és a tambu- razenekar. H. I. Gy. A rézfúvós a legvidámabb Mint a régi vándorlegények: külföldön tanult, de a tudását hazahozta. Horváth Zsolt nemcsak jól akart trombitálni, a tanításban is formabontó egyéniség. Mosolygós tekintete bizonyítja, amit állít, hogy a rézfúvósok a legvidámabbak egy zenésztársaságban. Diákjai viszont vaskezűnek tartják, ám ő úgy gondolja, nem akarja tovább szaporítani a frusztrált muzsikusok sorát olyan pályakezdőkkel, akik nem tudnak majd elhelyezkedni. Horváth Zsolt kalandos úton jutott a pécsi Művészeti Szakközépiskola trombita tanszakára tanárnak. A hahóti fiút Nagykanizsán tanította a zenére Baráth Zoltán, aki útmutatásaival egyben meghatározta életét is. Zsolt szaxofonra vágyott, de a zeneiskolában csak trombita volt, így maradt annál, s nem is bánta meg. A legszebb 4 évet a pécsi szakközépnek köszönheti, a város elcsábitotta. Mindenki megdöbbenésére a Zeneakadémia helyett a Bécsi Zeneművészeti Főiskolát választotta, ahol Carole Dawn Reinhart személyében olyan világhírű mesterre talált, aki nemcsak a tanításban, hanem a játékban is virtuóz. Tapasztalatai alapján a 29 éves Horváth Zsoltnak határozott véleménye van.- A nyugat-európai gyakorlattal szemben mi itthon a gyerekeket túl hamar kiválasztjuk - állítja. - Nálunk a növendékek hangszertechnikailag már érettek, de ehhez a tanárok egy kicsit örökbe is fogadják őket. Én olyan gyerekeket akarok nevelni, akik versenyképesek, be tudnak futni. Már hatodikos kortól figyelem a tehetségesebbeket a régióban, folyamatos konzultációkra járnak, s közülük is csak a legjobbakat veszem fel. Minden növendékem legalább négy órát fúj naponta. Nem lehet pihenni, hiszen a lazítás az esélyeken ront, egy jó szólistából a világnak egy kell legfeljebb, a többieknek a zenekar marad, ahová nem is olyan könnyű bejutni. Hogy diákját ne nyomják a szív édes terhei; Zsolt még azt is megengedi, hogy a szerelmes lányka ott üljön az órán. Szokatlan módszereinek is köszönhető talán, hogy idén a VI. Országos Trombitaversenyen növendéke, Kresz Richárd lett az első, pedig pécsi trombitás utoljára akkor lett dobogós, amikor még '87-ben ő nyerte el a harmadik díjat. Horváth Zsolt mindenben kitartó, pedig van munka elég: játszik a Pécsi Szimfonikus Zenekarban, ahol a szakszervezet ügyeit is intézi, tanít az egyetemen, szervezi a Pécsi Trombitás Napokat, egy kollégájával megírta a trombitatanárok továbbképzési programját, s a Trombitaszövetség alelnöke is. Szülei méltán büszkék rá, és testvérére, H. Bíró Lászlóra, aki a Népszava főszerkesztője. A legtöbbre ez a két fiú vitte a családban. A hétköznapi zenetanulást és a muzsika szeretetét Zsolt a minőség, az érték felismerése szempontjából tartja a legfontosabbnak.- Nyugaton hangversenyre járni tradíció, egy-egy családnak saját helye van, s az osztrák tévékben például a reklámok alatt, vagy az iskolákban az óraközi szünetek idején is komolyzene szól. Borzongató belegondolni, milyen sokan tanulnak nálunk a zeneiskolákban, a felnőttek közt meg aztán alig van, aki hallgatná a komolyzenét. Nem a teljesítmény a legfontosabb, hanem az élmény, a boldogság, ami az élet minőségét változtathatja meg. Hodnik I. Gy. A zenei élmény, a boldogság az élet minőségét változtathatja meg Magyarul magyarán Rejtvényfejtés Sokak szórakozása. Bizonyság erre, hogy napilapok, hetilapok, időszaki kiadványok rendszeresen közölnek - elsősorban keresztrejtvényeket. Sőt vannak szabályos időközökben megjelenő rejtvényúj- ságok is. A hosszas várakozások, utazási idő hasznos eltöltésén ki- vül csiszolja az elmét, próbára teszi ismereteinket, kombináló képességünket. Ráadásul a megfejtők közül kisorsolt szerencsések nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismerésben is részesülnek. A tévécsatornák mindegyikében van vetélkedőműsor. Pl. Rózsa György: Ki marad a végén? c. taktika és tudás játéka. Ezek az újságok keresztrejtvényeinek szóbeli megfelelői. Most a keresztrejtvények tartalmi és nyelvi vonatkozásairól teszek néhány megjegyzést. Hogy mennyire nem egyszerű az összeállításuk, arra abból is következtethetünk, hogy vannak gyakran ismétlődő adatok. Ézek nyilván a meghatározott számú betűhely „vattázására” valók. Ilyen például Zola vagy Ibsen regénye (NANA, NÓRA); Lamartine és Heine műve (A TÓ, ATTA TROLL); Mikszáth- hős (AKLI). Másik csoport: kazah város (ALMA ATA ma: ALMATI); vendéglői lap (ÉT);... asszony (MENY); kamionjelzés (TIR); angyalrang (ARK). Sok gond adódik a szinonimákkal, illetve az egyes szavak stílusminősítésével. Pl. a gondol, vél tájszóval való megjelölése az ALÍT megoldást kívánja. Sokkal inkább elavultnak (archaizmusnak) minősíthetjük. Pázmány szövegeiben igen gyakori. Népdal is őrzi: „Aki a szerelmet soha nem próbálta, csak álomnak álltja.” A betakarítás hívószó helyére az aratás írható. Bizony, aki egy kicsit is járatos a hagyományos paraszti gazdálkodás fogalomkörében és szókészletében, az tiltakozik ellene. A betakarítás vagy takaro- dás, hordás, gabonahordás az aratás után következik, majd utána jön a cséplés vagy masi- nálás. A pálca, bot, furkó, fustély, karó, dorong, pózna, cölöp rokon ugyan - közeli vagy távoli -, de nem ugyanaz, ezért más és más hívószóra vagy körülírásra lehet velük felelni. A léc sem azonos a kapufával. Tájékozatlanságból nem tesznek különbséget a SZOROS és a HÁGÓ között. A földrajzórán meg kellene tanulni közös alapjelentésüket: mindkettő 'magas hegyen való átjáró'. A SZOROS szurdok, völgy rendszerint folyóvizzel. Ilyen például az Ojtozi-szoros, benne folyik a Kárpátokon keresztül kifelé az Ojtozi-patak. Vagy a Békás-szoros. A HÁGÓ viszont magaslaton vezet át. Az egyik oldalon fölfelé kell kapaszkodni, amíg el nem éri az ember a vízválasztót, amely még mindig alacsonyabb, mint maga a hegy, a másik oldalon pedig leereszkedik az ember a völgybe, a hegy lábához. Pl. a Vereckei- hágó. Á nem kellő gonddal összeállított keresztrejtvény félrevezető is lehet. Rónai Béla A Szeráfi Kórus Éppen hetven éve indult, és éppen negyven évvel ezelőtt kellett külső kényszerítő erők befolyására elhallgatnia. A pécsi Szeráfi Kórusra emlékeznek azok a tagok, akik a vegyeskart most újjáalakítani szeretnék. Az évforduló és egy vegyeskar alakításának szándéka találkozott szerencsésen össze az ősszel Pécsett. A Collegium Seraphicum rektoraként dr. Kiss László buzdította hasznos elfoglaltságra egyetemista kollégistáit, akik végül Nagy Ernő karnagy vezetésével kezdték meg a munkát. A ferences rendházban több, mint húsz taggal induló vegyeskar első bemutatkozása december 8-án 19 órakor lesz a díszteremben, a pécsi ferencesek templomában egykor Agócsy László irányításával létrejött Szeráfi Kórus 70 évvel ezelőtti megalakulásának évfordulóján. Az ünnepen a mostani, erdélyi, vajdasági, felvidéki, határon túli fiatalokból álló kar tagjaiból újjáalakul a Szeráfi Kórus. Mint Nagy Ernő elmondta, meghívták a legidősebb alapítót is, a most 94 éves Várnagy Viktort, és előadják azt a Mária-éneket, amelyet a kórus számára zenésí- tett meg Agócsy László. Az egykor országos hirű Szeráfi Kórus utódai szeretnének később aktív szerepet vállalni a megyei kóruséletben, és tervezik, hogy a magyar területekről érkező diákjaik szülőföldjére is elviszik az „angyalok muzsikáját”. H. I. Gy. • • Otven esztendő Ötven évvel ezelőtt alakult meg a JPTE Pécsi Egyetemi Kórusának jogelődje, a Főiskolai Vegyes kar. A ritka jubileum alkalmából a múlt hét végén Pécsett, a Liszt teremben koncertet adott a mai kórus Tillai Aurél vezényletével, majd az egykori kórustagok részvételével hangzottak fel népszerű művek. A köszöntők után olyan karnagyok is vezényelték az együttest, akik valamikor ebben a kórusban énekeltek (képünkön éppen Szabó Szabolcs). Késő este az egyetem aulájában baráti találkozó kezdődött, amelyen felléptek a Spirituálé, a Szélkiáltó, a Floridus együttes és az UniCum Laude - tagjaik többsége az egykori főiskolai kórus tagja volt. Fotó: Läufer László
