Új Dunántúli Napló, 1999. november (10. évfolyam, 299-328. szám)
1999-11-20 / 318. szám
10 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1999. november 20., szombat Hírcsatorna Levelek Toledóból. A Pécsi Magyar-Spanyol Baráti Társaság pécsi levelező partnereket keres a Pécs és Toledo közötti testvérvárosi kapcsolat elmélyítése, nyelvtanulás, barátságok kialakítása céljából. Az érdeklődők jelentkezését az igények megjelölésével, név, életkor, telefonszám, cím feltüntetésével a Civil Közösségek Háza címére - Pécs, 6724 Szent István tér 17. sz. - várják. (m) „Szivárványos” pályázat. A zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. Gyermekalkotások Galériája a tizenkettedik alkalommal hirdeti meg „Szivárvány” nevű nemzetközi gyermek képző- és iparművészeti pályázatát 4-18 évesek számára. A témájában, technikájában szabad 20x30 centiméternél nem kisebb, legfeljebb 50x70 cm-es munkákat március 31-éig kell beküldeni a Szivárvány 2000, Gyermekalkotások Galériája címre. Érdeklődni a 87/568-500-as telefonszámon lehet. (m) In memóriám IVlayer Ferenc. Az egyházi zene védőszentje, Szent Cecília tiszteletére és a száz éve született Mayer Ferenc emlékére zenés áhítatot tart a Pécsi Madrigálkórus november 21-én este a pécsi Szent Ágoston plébániatemplomban, a 6 órai szentmisén az 50 éves karnagyi jubileumát ünneplő Jandó Jenő vezényletével. (m) Megemlékezik a Pécsi Magyar-Finn Társaság Katarina Lievonenről, a társaság lahti szervezetének titkáráról november 24-én. A neves előadóművészre a pécsiek emlékezhetnek, amikor a finn irodalom remekeit adta elő, s népszerűsítette hazájában a magyar irodalmat. (m) H. Purcell Cecília ódája. A pécsi Líceum templomban november 22-én 19 órakor a Schola Cantorum So- pianensis Kórus H. Purcell „Cecília óda” című művét adja elő Jani Gabriella, Marosvári Péter, Csapó József, Bárány Péter, Mizsei Zoltán és Kovács Szilveszter fellépésével, vezényel Jobbágy Valéria, kísér a Pécsi Kamaraegyüttes. (m) % Művészképzés, nem középfokon A budapesti Képzőművészeti Főiskola rangjára lépő művészképzéssel büszkélkedhet az idei tanévtől a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Kara, ahol leendő szobrászok, festők kaphatnak olyan szellemi alapokat, hogy hivatásuk egy életre szóljon. A főiskolával egyenrangú, diplomát adó művészképzés az idei tanévtől indult Pécsen - kínál hellyel Tolvaly Ernő festőművész, a Művészeti Kar festő tanszékének vezetője az állványokkal, falnak fordított olajképekkel zsúfolt irodában. Nyolcán szobrásznak, tizenhármán festőművésznek tanulnak. Amikor tudakolom, hogy föl lehet-e tenni úgy, a piac otrombaságával a kérdést, hogy hány festőművészre van szükség nálunk, Tolvaly Ernő elmosolyodik, időközben érkező kollégája, Valkó László festőművész pedig a felvetésre mindjárt magyarázatot is ad: „Magyarországon nyolc-tíz festő él meg. És ki ne tudná, hogy ennél sokkal többen vannak, hiszen folyik a módszeres giccs- gyártás is.”- Megkerülhetetlen az anyagi része! - fordítja komolyra a szót a tanszékvezető - hiszen az eltökéltségen túl azért pénz is kell, feltételek, hogy valaki az élete során csak festészettel foglalkozhasson. Ezért is latolgatjuk, hogy a később - talán már jövőre - a festőnövendékek vizuális tanári szakot is társíthassanak mellé, ami azért egzisztenciális biztonságot is jelent. Aki megengedheti magának hogy idejárjon, az tudja ezt, és ha nem is lesz mindenkiből művész, ő maga mindenképp gazdagodni fog. Másképp fogja látni a világot. Az is biztos, mondják, hogy a sokszoros túljelentkezés után ide kerülő fiatalok valóban tehetségesek. Győrtől Debrecenig a szélrózsa minden irányából jöttek és felvételiztek - néhányan Budapestről is. A festőhallgatók többsége lány - heten Tolvaly tanár úr, hatan Valkó László kurzusaira járnak, s tehetik ezt nagy szorgalommal, ugyanis hétfőtől péntekig minden délelőtt rendelkezésükre áll egy-egy szűköcske műterem. A rendszeres műtermi munkát délután váltja fel az elmélet - de, hogy a művészettörténeten, anatómián, színelméleten és bizonyos számítástechnikai ismereteken kívül hogyan is épülnek egymásra a tantárgyak, arra igazából nem kaptam kielégítő választ a diákoktól sem. Aki szereti, azt az olajfesték, a szén ismerős illata azonnal körülveszi, befogadja. A 30 négyzet- méteres műteremben talán csak a ruhájába visszabújó, addig mozdulatlanul heverő aktmodel] számára jelentett jóleső pihenőt rövid betérőm. A festőhallgatókat megzavarhattam munkájukban. A félig kész képek mustrára vagy folytatásra vártak az állványokon, ki szénnel, ki temperával vagy olajjal kísérletezett, hogy megoldja korántsem egyszerű feladatát. A hölgyek a nevüket sem kívánták az új ságiró orrára kötni. Egy vékony fiatalember, Lovas Gábor viszont egyenesen kérte - némi iróniával -, hogy az ő nevét írjam csupa nagybetűvel, s hogy ő a legmesszebbről, Békéscsabáról jött. Szegeden a Tömörkény Gimnáziumban végzett, és jó előre kikutatta, hogy Pécsett olyan művészek élnek, mint Keserű Ilona, Valkó László, s hogy itt tanít Tolvaly Ernő is, akik valóban kiválóak. Pedagógusként is. Azt is megtudtam, többségük azért választotta Pécset, mert úgy érezte, hogy ide könnyebben bejuthat, mint a budapesti képző- művészetibe, egy szép szemű, fekete lánynak pedig egyszerűen csak Budapesttől volt fóbiája. Megjegyezték azt is, hogy ebben a műteremben a modelltől való négyméteres távolságot sem tudják tartani. Egyszóval a feltételek, amelyek a leendő univer- sitásban sem kecsegtetnek sok jóval, ugyanis az eszközökre szánt pénzeket már is megrövidítették. A közelmúltban baráti áron elkészített festőállványokat ajándéknak tekinthetik, akkor, amikor egy új 170 ezerbe kerül, a papír ára szinte hónapról hónapra nő és a hatalmas vásznak vakkereteit gyalulatlan cseréplécekből ütik össze. Rövid volt a vizit, hogy az ifjú növendékek munkához láthassanak ismét. Egy igazán jó aktrajz elkészítése a tehetségen túl alapos tudást sejtet - az anatómián, geometrián, és a színek ismeretén túl általában az emberről, a világról való mélyebb tudásunkról is árulkodik. B. R. Valkó László tanítványai a műteremben fotó: laufer László Dunai Tamás dallamai Az idén ünnepelte ötvenedik születésnapját Dunai Tamás, akivel az utóbbi években leggyakrabban zenés produkciókban találkozhatott a közönség. A népszerű színész sorra énekelte a legszebb musical főszerepeket, évekig a színészzenekarban is játszott szaxofonosként és klarinétosként, mostanában a Buda- pester Klezmer Band koncertjeinek gyakori vendégszólistája.- Az utóbbi időben szoros a kapcsolata a zenével, hiszen a budapesti Madách Színházban Dr. Herztől Tevjéig sorra játszotta a musicalfőszerepeket... Mire készül ebben az évadban?- Az öreg Ádámot játszom Az ember tragédiájában. Ezt az elődást három Adámmal és három Évával Kerényi Imre rendezte. Érdekes és botrányt kavaró produkció. Kerényi bátran átírta a darabot, még Karinthy Frigyes persziflázsát, az Emberke tragédiáját is beleszőtte. Egyébként örülök annak, hogy a zene, ami tulajdonképpen pótcselekvésként került az életembe, ma már igazi örömforrás. A Budapest Dixieland Band közreműködésével elkészítettem új CD-met, amelyen József Attilától Nagy Lászlón át Kányádi Sándorig több magyar költő összesen tizennyolc versét mondom el. Nemrégiben töltöttem be az ötvenet. Úgy hiszem, aki ezt a lemezt meghallgatja, pontosan tudni fogja, mit gondolok ma a világról. Hollósi Zs. Keresztektől a kálváriákig A magyarországi németek szakrális emlékeit mutatja be az a látványos és alapos könyv, amely a Frankfurti Könyvvásáron is nagy sikert aratott. A „Keresztek, szentek, kálváriák, temetők” című, kétnyelvű kötet egyedülálló a maga nemében. Ebben segít Tüskés Tibor szövege, amelynek egy része már a könyv megjelenése előtt is létezett. A fotó és a szöveg nem egymás illusztrációja, ám az olvasmány segít abban, hogy a képek tartalmát, meditativ jelentését a befogadó jobban átélhesse. A városlódi kereszt fotó: tám László Négy fejezetre bontva 89 település keresztjei, szentjei, kálváriái és temetői kerültek be abba a 103 oldalas könyvbe, amelynek képanyagát egy évtizedes munkával készítette el Tám László pécsi fotóművész. A Pannónia Könyvek kiadásában megjelent reprezentatív munkában külön érték az önálló műként is teljes szöveg, amely Tüskés Tibor író tollát dicséri. Már a címlap is jelképes üzenet, hiszen a palko- nyai égbolt alatt a városlődi kereszt látható, a borító képe igy mindenkihez szólhat. Az alkotók a hazájukból kitelepítetteknek is különleges emléket küldenek ezzel a könyvvel.- Nem tudományos feldolgozás ez, mégis a cél az volt, hogy felhívja a figyelmet a szakrális értékekre - mondta el Tám László.- A temetőkről készült felvételek inkább dokumentum értékűek, többnyire 1800 előttiek, s félő, hogy ezek a tárgyi emlékek hamarosan végleg elpusztulnak. Több, mint százötven települést kutattam fel a tíz év alatt, s az összegyűlt képekből már korábban • is kiállításokat rendeztem. Kilenc magyarországi megyében jártam, de vagyok annyira lokálpatrióta, hogy baranyai kiadót kerestem meg. A Pannónia Könyvek sikeresen kutatott fel támogatókat, a könyv megjelenéséhez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Frankfurt '99 Kht. és a Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Kollégiuma járult hozzá. A mai rohanó világban persze, amikor csak alig egy pillantás jut egy képre, ritka élmény, ha hosszabban is elidőzhet az olvasó egy-egy fotón, felidézheti a hozzá tartozó ismereteket, emlékeket. Olvashatunk kis történeti áttekintést, művészet- és vallás- történeti vonatkozásokkal, külön ismertetőkben az egyes szentek életéről is szó van, és több magyar, illetve német nyelvű vers és ima is kprült a válogatott idézetek közé.- Az írással, a mottókkal, az idézetekkel is az volt a cél, hogy többoldalú benyomás érje az embert. A jó fotó megállásra készteti az embert, ehhez segít hozzá a szöveg is, a maga információival, élményi tartalmával - emelte ki Tüskés Tibor, aki egyébként változatos formákat alkalmazott, a tárgyszerű leírásoktól a riportjellegű megfogalmazásokon át a személyes élményekre való utalásokig. A Frankfurti Könyvvásáron is bemutatott munkának jó visszhangja volt, a sikerhez hozzájárult Szende Béla fordítása, aki nem egyszerűen csak tolmácsolta a magyar szöveget. így a könyv annak is új élményt nyújt, aki mindkét nyelvet beszéli. Kiemelendő a kötetet tervező Katona Csaba munkája, aki ízléses, harmonikusan szerkesztett oldalakat hozott létre. Hodnik I.Gy. Futnak A Képek NAGY IMRE FILMJEGYZETE Forest Whitaker, mint Ghost Dog, a szamuráj Nincs délidő. Éjszaka van. Az utakon lopott autók haladnak, mint Kháron ladikjai. Éjszaka. Farkasok órája. A szamuráj útja a halálba vezet. A végzet beteljesül, ahogy a fekete égbolton fokról fokra kitelik a fehér, hideg, élettelen Hold. Jim Jarmusch új filmje, a Szellemkutya (Ghost Dog) úgy kezdődik, hogy a halál angyala egy lassított felvételen repülő postagalamb képében lepillant a világra, s a mélyben egy élettelen, fagyott, lakatlan vidéket lát. Ez a galamb hozza a halálos ítéletek végrehajtására felszólító üzeneteket a főhős számára, aki maga is a halál küldönce, és amikor a történet végén őrá is sor kerül, s már haldoklik, ez a galamb jön el a leikéért. Jim Jarmusch legújabb filmjeit Thanatosz uralja, az éj sötét fia. Ebből fakad e művek ismétlődésekkel telt, s most a narrátornak a képfolyamot meg-megszakító idézeteivel az A szamuráj útja elbeszélés „ítélkező-temetkező” vezérelvévé emelt, komor szertartásként értelmezhető cselekményszövése, amit számomra csak még feketébbé fest az a groteszk komikum, ami a halálba süppedő lét abszurditását sugallja. Hová lett a régi Jarmusch? Hová lett a törvénytől sújtott hős letörhetetlennek látszó életereje, az éjszakában egymáshoz közelítő magányos embereket átmelegítő részvét? Nincs, nincs sehol. Csak az alkotás minősége maradt, egy nagy művész súlyos, ezredvégi látomása. Ezek az újabb hősök mind halálraítéltek. A Szellemkutya is, akihez stílszerűen egy kóbor eb hozza el a megfellebbezhetetlen végzést. Talán a fagyialtos kivétel, a hős barátja, akinek másságát fehér köpenye mellett az is jelzi, hogy franciául beszél. És biztosan kivétel a néger kislány, mert neki varázsereje is van: egy üres pisztoly nem létező lövedékével is képes súlyosan megsebesíteni egy gonosztevőt. Ez a kislány furcsa, kortalannak látszó vagy inkább koravén figura, szemben a felnőttekkel, akik viszont idétlen, infantilis lények, állandóan rajzfilmeket néznek. A film egy véres alvilági leszámolás története, s tán nem is kellene mondanom, hogy itt az „alvilág” szót mind kriminalisztikai, mind pedig mitológiai értelemben használhatjuk. A főhős szintén e pokoli világ része, de kívülálló is, aki a szamurájok ősi erkölcse szerint él. Forest Whitaker játssza, aki mackós, lomha járásával, szótlanságával, különcségével hangsúlyozza, hogy a „Szellemkutya” egy rég letűnt kultúra groteszk utolsó mohikánja, aki bensőséges viszonyban él az állatokkal, postagalamb által kommunikál a világgal, és Akutagawának, a sebzett lelkű álmodozónak Rashomon-ját olvassa. De azt nem ismeri fel, mikor fordul át a történet a Délidő keserű parafrázisába. Nemtudása nemcsak kívülállását húzza alá, hanem azt is hangsúlyozza, hogy Fred Zinnemann amerikai víziója értelmét vesztette: nincs jó és rossz, felcserélődtek, mert felcserélhetővé váltak a szerepek. Gárdonyi Tamás
