Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)
1999-06-18 / 165. szám
1999. június 18., péntek Háttér - Riport Húsz év után is hős maradt Magyarország egyetlen űrhajósa, Farkas Bertalan űrrepülése után majd’ két évtizeddel is igazi hős. Nem valószínű, hogy még egyszer megismételheti teljesítményét, ám arról a nyolc napról még most is tud újdonságokkal szolgálni - amint Élő Gábornak, kollégánknak is mesélt a szombati Napló Napon. Ma is népszerű az első magyar űrhajós fotó: laufer l. 1980. május 26-án, budapesti idő szerint 20 óra 20 perckor, moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor a Szojuz-36 fedélzetén Farkas Bertalan elindult a világűrbe. Fantasztikus élmény volt ez mindenkinek, aki részese lehetett, ám a korabeli tájékoztatási szokás szerint csak az örömhíreket tette közzé, miközben az utazás számos izgató, már-már kritikus pillanattal szolgált. Ma már természetesen ezekről is mosolyogva beszél a Magyarország Hőse kitüntető cím egyetlen birtokosa.-Valóban, ma már minden olyan momentum, ami akkor titkosítottnak számított, publi- kus. Ennek kapcsán azt is szeretném előrebocsátani, hogy az űrrepülés során semmilyen katonai programot nem hajtottunk végre. Az egy dolog, hogy a Magyar Néphadsereg egyenruháját viseltük, de az egész világon bevett dolog, hogy az űrhajósokat a szuperszonikus pilóták közül válogatják ki.-No, ami a repülést illeti. Nem hiszem, hogy van olyan űrrepülés, ahol minden „csont nélkül”, simán lemegy egy ilyen hosszú út során. Velünk is megesett néhány dolog, ami nem volt előre betervezve, és kicsit bonyolította az életünket. Rögtön az indítás pillanatában megszűnt az a speciális kapcsolat köztem, Kubaszov és az irányító központ között, amelyen keresztül minden fontos információ áramlott másodpercre. Képzeljék el, amikor a 340 tonna elindul a világűrbe, néhány másodperc múlva átlépi az első, a második hangsebességet - és megszűnik a rádiókapcsolat! Egymásra alig tudtunk nézni, mert a szkafanderben elfordíthatod a fejed, de a szkafander marad, ahogy letetted, szóval nem látod a társadat. A kezünkkel megérintettük egymást, hogy vajon mi történt, de Kubaszov se tudta megmondani. Ő harmadszor repült, de ilyen még nem fordult elő. Több mint két percen át nem volt semmilyen kapcsolat - félelmetes érzés volt. Aztán a világűrben összekapcsolódtunk a Szaljut-6 űrállomással. Mindenki látta már azt a pillanatot, mikor az űrhajósok átúsznak egyik űrhajóból a másikba. No, mi nem tudtuk kinyitni az ajtót. Dörömböltünk egymásnak, ők is odabentről. Azt gondoltam, nem létezik, hogy így menjünk vissza, hiszen előttünk, 1979- ben a szovjet-bolgár űrrepüléskor nem tudtak összekapcsolódni az űrállomással, csak 4 kilométerre közelítették meg, vissza kellett fordulniuk. Mi ott voltunk, összekapcsolódtunk, kiegyenlítettük a nyomást, és nem tudtuk kinyitni az ajtót. Itt lent, a Földön borzasztó egyszerű, az ember nekifeszül, mert súrlódás létezik, de odafent ez másképp működik. Hiába feszülsz neki, csak pörögsz körben a súlytalanság miatt. Még pájszer is volt nálunk, de nem mertük használni, nehogy a hermetikusság megsérüljön, mert az is létkérdés. De végül sikerült, és a felnőttek emlékezhetnek rá, milyen szeretettel fogadtak bennünket az űrállomáson. Mindenki boldog volt. A visszatérés volt a legnehezebb. Tudni kell, hogy a 28 000 km/h (8 km/sec)-ről kell lecsökkenteni az űrhajó sebességét. A leszállókabin hangsebesség alá csökken, kinyílik a fékemyő, vagyis működésbe lép a hármas fékrendszer, ami a földre teszi az űrhajót. Van még egy speciális berendezés, a reaktív hajtóművek, ami két méternél bekapcsol és a segítségével lassan és biztonságosan értünk volna talajt - na, ez nem működött. Körülbelül a testsúlyunk 40-szeresével (esetemben ez 3200 kilót jelentett) csapódtunk be. Szerencsére az űrhajósok olyan kipámázott ülésbetétben ülnek, amely sok mindentől megóvják őket, ám így is azonnal kórházi felülvizsgálatra vittek bennünket.- Nyolc nap odafönt az „ égen ”. Milyen érdekességet lehet még elmesélni róla?- Például azt, hogy a szokásos napi 8 órához képest rendkívül keveset aludtam, csupán 2-4 órát. Egyszerűen sajnáltam alvásra az időt, hiszen ki akarFB-viccek 1980*ból-Miért nincs bárányfelhő az égen?- Mert felment a Farkas!- Hogy hívják majd az első magyar űrhajósnőt?- Farkatlan Berta! tam használni azt lehetőséget, hogy a súlytalanság állapotában, Föld körüli pályán repülhetek 350 kilométer magasan. Az első kozmikus sebességgel az űrhajó, illetve az űrállomás másfél óra alatt megkerüli a Földet. Ez azt jelenti, hogy kinézek az ablakon, látom, hogy a Kárpát-medence felett repülünk. Dolgozom tíz percet, aztán megint kinézek ugyanazon az ablakon, és már a Közel-Keletet látom. Megint dolgozom tíz percet, és máris feltűnik az Indiai-félsziget. Megint eltelik egy kis idő, és máris Japán és a Koreai-félsziget úszik ki a képből, már az óceán felett repülök, és a másik ablakon már megjelenik Amerika!-Milyen lehetősége volt a földet érés után ...- A becsapódás után ... !-Szóval az űrrepülés után miképp tudott részt venni továbbra is az űrkutatásban?- Bevallom nagyon őszintén, hogy 1980-ban azt gondoltam, hogy kikerülök még egyszer a világűrbe, vagy ha nem egyszer, akkor kétszer! De sajnos a politikai rendszerváltással ez a dolog elhalt, senki nem foglalkozott vele. Ma igazság szerint minden további nélkül lehetne második, harmadik magyar űrhajós, de ez borzasztó sokba kerülne. Az Interkozmosz programban a volt Szovjetunió sokat segített, már csak azzal is, hogy megteremtette a feltételeket. Ma erről szó sincs, se Oroszországban, se az Egyesült Államokban. Egy-egy, az enyémhez hasonló űrrepülés 15-25 millió dollárba kerülne. Ez az összeg a magyar űrkutatás 10 éves költségvetése.-Szóval legbelül is lemondott már az újabb út lehetőségéről?-Elvben és gyakorlatban is le kellett mondjak, hiszen az űrhajósok is öregszenek. Bár John Glenn kolléga idei, 77 éves korában végrehajtott repülése szakmai és emberi szempontból mindenképpen nagyszerű siker, és azért ad némi reményt. Én most 49 éves vagyok, és biztos vagyok benne, ha mondjuk 20 év múlva lesz megint magyar űrrepülés, nem engem fognak választani. De ha mégis úgy alakul, örömmel állok rendelkezésre.- Magán a repülésen túl mit kapott az élettől űrhajósként?- Százötvenezer forintot kaptunk - ennyit az anyagi oldaláról. A nyugati javadalmazást nem mondom, mindenki tudja a különbségeket. Én jelenleg nyugdíjas vagyok, de ebből három gyereket nem lehet felnevelni. Ehhez pénz kell és a pénz üzlet. Egyébként ha ma kimegyek Oroszországba, a Szovjetunió Hőseként és Le- nin-rend birtokosaként még a mai napig is kényeztetnek.- Hogyan szemléli majd a nyári napfogyatkozást?- Nagyon várom, kíváncsi vagyok rá, és csak azt tudom mondani, hogy (megfelelő védőszemüveg használatával) ne hagyják ki, mert életünkben ez az egyetlen alkalom, hogy ilyen égi jelenséget élvezhetünk! Méhes Károly Lendvai Dávid jegyzete Amire büszkék lehetünk Ehunn a sörszezon. Ez különösképp abból látszik, hogy a magyar kereskedelmi tévék esténként szinte mást sem sugároznak, csak és kizárólag sörreklámokat. Egyik jobb, mint a másik. Itt vannak rögvest ezek a nagyon jó pofa fiúk, akiknek gegjein tavaly még valóban lehetett nevetni, erre az évre azonban - sajnos - csak az erőlködés maradt. Kár, mert a reklámból így éppen az hiányzik, amiért szeretni lehetett - az eredetiség. De hagyjuk is őket, s a lokálpatriotizmus által vezérelve vigyázó szemeinket vessük inkább szűkebb hazánkra. Hát, mit ne mondjak. A helyi üzem legfőbb márkájának hirdetései eleddig sem kápráztatták el különösképp a fogyasztói társadalom tévé- és reklámfüggő egyedeit, amit azonban most sikerült összehozni erről a jobb sorsra érdemes italról, arra nincsenek szavak. Ha valaki netán nem látta volna, annak röviden összefoglalnám a reklámfilm cselekményét. Embereink a férfi WC piszoárjában azzal múlatják az időt, amivel férfiak általában a piszoárban szokták - erre természetesen csak következtetni lehet, lévén hátulról vannak fotografálva. Igen ám, de meglepetésszerűen dalra fakadnak és büszkén éneklik, hogy ehhez a sörhöz bizony férfi kell. Dolguk végeztével inni látjuk őket, a várható következményeket pedig már jól ismeijük. Nem tudom, hogy egyértelműen átjön-e az üzenet. A sör azért jó, mert - bár ezeken a hasábokon ez nem feltétlenül szalonképes kifejezés - pisilni lehet tőle. Miközben azon tűnődöm, hogy ez a nagyon kreatív ügynökség vajon mivel hirdetne mondjuk egy tejmárkát, eszembe jut az a szolid sörreklám, amelyben ismert és ismeretlen szerzők idézeteiből okulhatunk. Az egyik így hangzik. „Az okos asszony nem kérdi, hol van a félje. Áz okos asszony tudja.” Most már mi is. Vécén. Kép-tár A palkonyai templom takács dezsó rézkarca hetedik oldal holnap ] Riport | Rendszerváltás Pécsett és Baranyában sorozatunkban dr. Ormos Mária akadémikus, a JPTE egyetemi tanára, az MSZMP Központi Bizottságának egykori tagja szólal meg. Ormos szemtanúként és történészként is beszél a sorsfordító, 1988-as pártértekezletről. Megtudjuk továbbá, miként készült az a múltat értékelő tanulmány, amelyből Pozsgay Imre a „népfelkelés” kifejezést citálta. Ormos kitér arra is, miért és hogyan támadták őt rektorsága ideje alatt. Portré „Igyekszem távol lenni a politikától” Megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy valaki egy jövedelmező kft. vezetése helyett visszatérjen a közigazgatásba és a Baranya Megyei Önkormányzatok Társulása Hivatalának vezetői székébe ugorjon. Szőke Éva azt mondja, nem szereti az állóvizet.- Tősgyökeres egerszegi. Hogy kötött ki Pécsett?- Karmester szerettem volna le, de erről unokabátyám, aki Pécsett volt karmester, lebeszélte a családot. így végül a pesti közgázra jelentkeztem, de Pécsre vettek föl. A miénk volt az első évfolyam. El voltam kenődve, és azzal biztattam magam, hogy egy év után majd fölmegyek. Nem tettem. Beleszerettem a városba.- Mégis visszatér Zalába.-Egy tsz-üzemághoz kerültem, ahol elméleti tudásomat kor megláttam a pécsi linóle- umos, hengerelt falú lakást. A másik kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor a megyei tanácsból pont azok mentek el, akik korábban odahívtak.- Kínos lehetett.-Átmentem a városházára. Megérte, mert itt ismertem Szőke Éva 1951. október 20-án született Zalaegerszegen. A pécsi közgázon '74-ben végez A közigazgatással Egerszegen ismerkedik meg, de visszatér Pécsre, ahol a városháza tervosztályán köt ki. '91-től vállalkozó, a jövedelmező maszekolást azonban '98-ban hivatalvezetésre cseréli. Élettársa Erdős János festőművész Egy felnőtt lánya van. meg a mostani élettársamat. De nem csak ezért szerettem a helyet, hanem a feladatok mikipróbálhattam a gyakorlatban. Persze fontos szempont volt, hogy a szabad kéz mellett lakást is adtak.-A Zala megyei tanács tervosztálya következik, innen csábul vissza Pécsre. Mivel vették rá?-Hát, nem a fizetéssel és a lakással. Zalában sokkal jobb minőségű otthonok épültek, elájultam, amiatt is. A tervosztály vezetőjeként például a színházrekonstrukciót irányítottam.-A rendszerváltás után távozik. Muszáj volt?-Nem éreztem jól magam az átpolitizálódott légkörben, ettől ma is igyekszem távol maradni. A párommal csináltunk egy kft.-t, reklámgrafikákat, dekorációkat készítettünk, én pedig könyveltem is. — Futott a szekér, mégis elvállalta a társulás hivatalvezetését. Unatkozott?- A kihívást kerestem. Nem szeretem az állóvizet, és azt hiszem, itt is sikerült felkavarnom. Rengeteget pályázunk, és már van eredménye.- Egyetem alatt népitáncolt. Ennek köszönhető, hogy nyugodtan letagadhatna tíz évet?- Azt hiszem, ez inkább alkati kérdés. De sosem érdekelt a korom. Azt sem érzem, hogy lassan ötvenéves leszek. Lendvai Dávid
