Új Dunántúli Napló, 1999. június (10. évfolyam, 148-177. szám)

1999-06-13 / 160. szám

1999. június 13. Magyarország A kullancs, ugyebár, nem a leg­kedveltebb állatfajok egyike. Pi­ci és alattomos, egy szép erdei kirándulás után „tetvészkedni” kell miatta, nehogy agyvelő- gyulladást kapjunk, a szép ne­vű Lyme Borreliosis-ról nem beszélve. Most az óriás válto­zattal fenyegetnek, a neve: Tibola. 1996 májusa óta gyűjtik az adatokat Tibola-ügyben, mivel egyre több betegnél találtak ha­sonló tüneteket, kullancscsí­pést követően. Az első adat­gyűjtést magyar orvos végezte, és arra jutott, hogy a budai he­gyekben és a Balaton-felvidé- ken a legelter­jedtebb a Tibola kul­lancsfaj. Bár a Mecsek is ab­szolút veszé­lyes, hiszen év­tizedekre visz- szamenően Ba­ranya megyé­ben az egyik legmagasabb a kullancsfertőzéses esetek szá­ma. A Tibola tünetei nem kelle­mesek, hiszen a hajas fejbőr és Kullancsfertőzöttsóg Magyarországon Pozitív leletszám 527 634 927 1103 1159 1807 6440 alatt Forrás: Lym0 Alapítvány 6440 fölött a tarkótáj közelében lévő nyi­rokcsomók fájdalmas duzzana­ta a csípés után két héttel áll elő. A csípés helyén 0,5-3 cm átmérőjű folt jelenik meg, ami idővel pörkösödik, és a pörk alól váladék ürül. A gyógyulás után - amely megfelelő kezelés híján akár másfél évig is eltart­hat - a pörk helyén a fejbőr ko­pasz marad. Egyébként a Tibola-csípés megfelelő anti­biotikummal kezelhető. Ezen túlmenően érdekes, hogy még komoly szakkiad­ványok is annyit tudnak csak tanácsolni a kullancscsípés- megelőzésre nézve, hogy kerül­jük el az állatok élőhelyeit, úgy mint „füves, bokros csalitot, cserjést és er­dőszéleket”. Ezt a kirándu­lók és túrázni vágyók bizo­nyára nehezen teljesítik. Per­sze, a tudo­mány ennél már okosabb, és a bőrön al­kalmazható kü­lönböző kul­lancsriasztó spray-k hatéko­nyan és tartósan tartják távol az élősködőket. Még a Tibolákat is, amelyek még ma is magyar- országi specialitásnak számíta­nak. Méhes K. Főiskolaváros lesz Szekszárd? Régi vágya teljesülne Szek- szárdnak, ha dr. Tollár Ti­bornak, a megyei közgyűlés alelnökének sikerülne kijár­nia, hogy a volt laktanyából mezőgazdasági főiskolát alakítsanak ki. Az alelnök a kisgazdák megyei elnöke is egyben. Küldetésében azért is bíz­nak a helybéli kormánypár­tiak, mivel a HM is kisgazda, és Torgyán József a mező- gazdasági iskolák ügyében is előnyöket harcolt ki tárcá­jának. A közelmúltban egy sajtó- beszélgetésen Koltai Tamás, a megyei közgyűlés elnöke azt mondta, hogy a laktanya területén nemcsak mező- gazdasági, hanem kereske­delmi-vendéglátó főiskola indítását is szeretnék. A dolog pikantériája, hogy sem Szekszárd város közgyűlése, ahol Toller Ti­bor a mezőgazdasági bizott­ság elnöke, sem a Tolna Me­gyei Közgyűlés nem adott felhatalmazást a tárgyalá­sokra. Hazafi J. Védett politikusoknak kóstolgatnak A védett politikai vezetőknek - köztársasági elnök, miniszterelnök, miniszterek - jó dol­guk van: testőrök vigyáznak rájuk, kényel­mes Mercedesekben suhannak, ráadásul a fogadások és díszebédek előtt az ORFK egy speciális egysége az összes fogást megízle- II. így történt ez akkor is, amikor márciusban Göncz Árpád felavatta a Dunántúli Nap- ^ ló székházát. A modern előkóstolók státusát hivatalo­san kicsit körülményesen lehet meghatá­rozni: az ORFK Köztársasági Őrezred Élelmiszer-higiéniai és vegyi laborató dumának munkatársai. A nagybajomi származású Győréi János rendőr al­ezredes, a csapat vezetője a műhely­titkokat nem hajlandó elárulni, csak nagy vonalakban vázolja a labor munkáját.- Mi nemcsak megkóstoljuk az ételeket, hanem készítésük közben is jelen vagyunk, ügyelünk arra, hogy minden a higiéniai követelmé­nyeknek megfelelően történjen. Aminek hideg­nek kell lennie, az hideg legyen, aminek forró­nak, az ne langyos legyen, hanem forró - mond­ja. A veszélyes alapanyagból ké­szült ételekre fokozottan fi­gyelnek, a gombás, tojásos ét­kek összetevőit tüzetesen megvizsgálják. Amikor min­den elkészült, jöhet a kóstolás, hiszen - ahogy a laborvezető fo­galmaz - ha valaki megépít egy hidat, merjen alááll- ni, ha jön a terhelési próba. Győréi János nyolc éve dolgo­zik ebben a szak­mában. Munkája van bőven, hiszen szinte naponta ér­keznek a különbö­ző delegációk ha­zánkba. A sok híres vendég közül né­hány: Bili Clin­ton, Borisz Jelcin, II. János Pál, Er­zsébet királynő. A hazai politikusok közül a leg­több munkát Göncz Árpád köztársasági elnök adja a labornak, hiszen programjában rengeteg a protokolláris rendezvény. Nimmerfroh F. Dél-Dunántúl Ötödik oldal Több vonata Balatonon. A MÁV a nyári balatoni szezonra tekin­tettel június 19-étől augusztus végéig újabb InterCity-jára- tot indít, amellyel Balatonszentgyörgyig közlekedhetnek az utasok. A Balatont eddig három ilyen IC-járattal lehetett megközelíteni. A MÁV a nyárra az északi partra egy, a Bala­ton déli partjára pedig további két pár mentesítő vonatot ál­lít be a hétvégi forgalom zavartalanabb lebonyolítása érde­kében. (MTI) Földvár-fesztivál. Komolyzenei hangversennyel a hét végén megkezdődött a Balaton déli partján a Földvár-fesztivál. A programsorozatban a hangversenyeken kívül folklórnapok és más színes előadások szerepelnek. (ns) Elkészült a baranyai Szulimán község címere, amelynek a paj­zsában tölgylevél, búzaszál, félhold kereszttel, valamint ekevas és csoroszlya található. A címerben megjelenített ábrák idézik a zselici középkori makkoltatás és a török hó­doltság korát is. (csj Páncélököl a kéményben Május 7-én éjfél körül egy páncéltörő gránát romokba döntötte R. Ernő bajai vállalkozó házának kéményét. R. István, az elkövető bosszan­kodhatott, mert nem a kéményt akarta ledönteni, hanem a háló­szobába belőni a vesztes per miatt, amelyet R. Ernő nyert meg egy benzinkút adásvétel kapcsán. R. Istvánt a napokban kerítette kézre a rendőrség. Mint dr. Rákosi Mihály, a Bács- Kiskun Megyei Rendőr-főkapi­tányság alezredese lapunknak elmondta, hogy páncélökölhöz a megyében még nem volt sze­rencséjük. A nyomozás megál­lapította, hogy az elkövető egy jugoszláv állampolgártól vásá­rolta a fegyvert, ezer márkáért. A páncéltörő gránát különösen veszélyes, hívja fel a figyelmet az alezredes, hiszen kétszer robban, először ütközéskor, majd még egyszer. Őrizetbe vet­tek egy másik személyt is, aki­nek köze van az ügyhöz, s töb­beket is gyanúsítanak, de a nyo­mozás érdekében egyelőre sűrű homály fedi a szokatlan „ököl­harc” részleteit. Cs. L. Csónak nélkül Nagykanizsa Nagykanizsa üde színfoltja a 45 hektárnyi zöldterület közepén lévő csónakázótó. Mintegy tízezer kikapcsolódni vágyó élvezhe­ti itt a természetet tömegnyomor nélkül - ám egyet nem tehet­nek: hogy csónakáznak. Közhasznú munkásokkal gyönyörűen rendbe tették a területet, viszont a bérlő szerint szőrén-szálán el­tűnt a hét vízibicikli és a tizenöt csónak. - Kellene egy tőkeerős beruházó, aki nem egy szezon alatt akarja megszedni magát - mondta Nemes Anna, a szabadidőpark vezetője. - Sajnos, addig a játszótér és a csónakkikötő sem tud megújulni, mert erre hely­ben nincs pénz. Elvileg fürödni sem lehet a tóban, mert az ÁNTSZ nem engedi, de az igényt jelzi az önkormányzat strand­előkészítő tanulmányterve, valamint az, hogy sokan rendszere­sen megmártóznak a vízben. M. K. ■■hihhhí MELLETT, laSMMIMBliigMMIllMa Emberi sorsok, végletek Egy hajnali töprengésem révén hirtelen és váratlanul felötlött bennem az annak idején közismert nagyszerű rádiós neve, Ember Györgyé, akinek vasárnapi jegy­zetét ő maga olvasta fel dél-egy óra kö­zött közéleti dolgokról. Alkalmasint „Húsleves” címen arról elmélkedett, hogy annak a bizonyos vasárnapi csalá­di ebédnek micsoda összetartó ereje van, hogy bár a hétköznapi ebédeket a család felnőtt tagjai más-más időpont­ban és többnyire munkahelyükön költik el, de az egyetlen vasárnapon szinte kö­teles minden családtagnak helyet foglal­nia - a megszokott székükön -, és elfo­gyasztani a közös ebédet, mindenről be­szélgetve, lassan és ünnepélyesen. Talán ez volt a legerősebb családi morál, amely összetartotta a fiúkat, menyeket, vöket és unokákat a szülőkből áradó meleg szeretet jegyében. Egy pécsi húsipari szakember mesél­te - igaz, jó néhány éve -, hogy Mohács közelében laktak egy nagyközségben, és vasárnap pontosan déli tizenkettőkor, harangszókor a családfő - a nagypapa - kiment a zárt rendszerű parasztház ka­pujához, és ráfordította a kulcsot: két óráig soha, senki, se rokon, se ángyi, se koma, se szomszéd oda be nem léphe­tett megzavarni az egyik legszebb csalá­di szertartást, a közös ebédet. Fönnállásom óta láttam már néhány olyan családi házat, amelyben két, sőt három-négy generáció lakott nem panel­méretű, házgyári sufnikban, hanem tá­gas szobákban. Sok kisebb konyha mel­lett láttam egy nagyon tágas nagy kony­hát - amelynek óriási asztalát vasárna­ponként tizenöten-húszanf?) ültek kö­rül. Hogy mindig, mindenki mindent tudjon a másikról, mert ők egy igazi nagy család. Baranyában - M. nevű jó­módú nagyközségben - olyan házba hívtak meg, amelyet négy utca ölelt át. Az utcára nyíló szoba-ablakok sokasága fogadta az embert, az udvarra nyíltak a konyhák, kamrák, egyebek, de milyen udvarra! Nem gyöpös volt, hanem üde, gondosan nyírt pázsit, középen a fémvá­zas igazi tornaszer, egy nyújtó, az uno­kák, dédunokák számára, és a fal tövétől vagy méternyi szélességben tágas tégla­járda futott körül, amely fehéren csillo­gott a zománcfestéktől. Itt élt négy gene­ráció, valamennyien kétkezi munkások voltak, kőfaragók, asztalosok, parasz­tok, és amikor a dédszülőket megkér­deztem, hogyan élnek itt sokan a több fürdőszobás lakásokban, akkor azzal kezdték: karácsonykor például itt fo­gyasztják el vacsora után a szokásos di­ót és az almát. A ház maga volt a tiszta­ság, tisztesség, munkaszeretet, a családi összefogás megnyilvánulása. Másodkézből hallom egy hajléktalan sorsát, kálváriáját. „Hol lakik?” „Sehol” - mondja az öreg, s kiderül, nem is öreg, mindössze negyvennyolc esztendős. Neki - miután szétesett a családja - volt egy lakása, egy szoba-konyha, ahova ugyan önként költözött be, ám évek múltán a Hivatal felfedezte, felszólítot­ták, hogy ha már itt él évek óta, kiutalják neki a kopott otthont, de előbb fizesse ki hat évre visszamenőleg a lakbért. A ti­zennégyezer forintos rokkantsági nyug­díjából... Kié lett a lakás? Valamilyen ipa­ros megkapta raktárnak. A Hivataltól. Mert rend a lelke mindennek. Meg - ugye - a pénz. A napokban a tévében látom, hogy egy földszintes öreg sorház - több, szo- ba-konyhás lakással, mint afféle hajdani •f 4,.. cselédlakások - népét gyerekestől, nagy- mamástól a Hivatal kiebrudalja, a mun­kások már le is szedték a szélső - bár ez éppen lakatlan volt - lakás tetőszerke­zetét, döntötték a falakat, a nép pedig kint az udvaron... Egy férfi elsírta magát, és elfordult a kamera elől. Később kide­rült - miután nagy nehezen kénytelen volt megjelennie a Hivatal emberének -, csak a lakatlan lakásra szólt a lebontás, a későbbiekben persze az egészre. A la­kók meg mehetnek ki az utcára. Több év, családalapítás után, porontyaikkal együtt. E történetek két végletet jelez­nek. De tudjuk, hogy a végletek valami­lyen mértékben magukban hordják a ke­gyetlen valóságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom