Új Dunántúli Napló, 1999. május (10. évfolyam, 119-147. szám)
1999-05-29 / 145. szám
1999. május 29., szombat Háttér - Riport Vita Pécs, Baranya és a régió jövője (8.) Az együttes fellépés megadhatja a lehetőségét a térség fejlődésének Igent mondunk a régióra, de kérdés, hogy milyenre? - ez az alapgondolata vitasorozatunk legújabb megszólalója, Tóth Attila cikkének. Dombóvár polgármestere az erős önkormányzatok mellett teszi le a voksát, miközben a megyei önkormányzatok megszüntetését sürgeti. A Dél-Dunántúl jövőképéről indított vitasorozathoz továbbra is várjuk a hozzászólásokat. Nagy figyelemmel kísérem a dél-dunántúli régió jövőjével kapcsolatban kibontakozó vitát, mint egy olyan város képviselője, amelyik földrajzi helyzeténél fogva már ma is képes „dél-dunántúliul” gondolkodni. Hiszen ha ránéznek a térképre, rögtön látszik, hogy városunknak'>egy formán fontos a saját megyéje, de ugyanúgy Baranya és Somogy fejlődése is, hiszen mindhárommal együtt él, együtt lélegzik. Ennélfogva régóta elkötelezett hívei vagyunk a regionális együttműködésnek - utalok itt csak a városunkban megrendezett „Duna-híd” konferenciára, vagy az általunk kezdeményezett tavalyi kopjafaállításra a három megye összekapcsoló- dási pontján. Hiszünk abban, hogy az együttes fellépés súlya megadhatja a lehetőséget a Dél-Du- nántúlnak nemcsak az európai uniós területfejlesztési források elérésére, hanem a régió gazdasági leszakadási folyamatának a megállítására is, amelyre már többen utaltak a korábbi hozzászólásokban. Egyetértek Körömi Attilával, hogy ebben a legfontosabb, hogy a régió kelet-nyugati és észak-déli irányú gyorsforgalmi úthálózatának mielőbbi megteremtését el- éijük. Az elmúlt évek gyakorlatából is látszik, hogy a befektetői, beruházási kedv az autópályák végénél hirtelen lecsökken, éppen ezért óriási jelentőségű lenne például a Dunántúli autópálya gazdaságélénkítő hatása, ami a tabi, tamási, dombóvári, sásdi, komlói kistérségeken átvezetve (amelyek mindegyike magas munkanélküliséggel sújtott, hátrányos helyzetű kistérség) feloldaná Pécs jelenlegi „zsákutcavég” jellegét is. Ennek realitását azonban csak egy politikai hovatartozástól függetlenül egyesült erejű, regionális fellépés tudja megteremteni, amelyre dr. Szili Katalin is utalt hozzászólásában. Természetesen a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése érdekében történő együttes fellépés ugyanakkor csak egy része a regionális együttműködésnek, hiszen rivalizálás helyett valószínűleg hatékonyabb lenne egységes álláspontokat kialakítani, és utána annak elérésére vállvetve síkraszállni a regionális reptér, a táblabíróság vagy az egyetemek fejlesztése ügyében is. Ez a gondolat persze elvezet már a regionális belső egyeztetés szükségességéhez, amely hajlandó lenne az egyes területek éppen rájuk jellemző erősségét figyelembe véve az esetleg egymást kioltó rivalizálás feloldására. Ehhez viszont már egy ténylegesen működő, széles döntési kompetenciákkal rendelkező, a régió valamennyi térsége által legitimnek elismert regionális „kormányzatra” van szükség. És itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez - mivel láthatóan a régiók megteremtésének szükségszerűségével valamennyien egyetértünk -, hogy milyen legyen ez a régió? Elvileg két megoldás lehetséges: egy kormányzati vagy egy önkormányzati típusú régió. Mindkét megoldásra találhatók példák Európában, de mindegyik alternatíva összefügg az önkormányzati középszint problémájával. Ahol a kormányzati hatás dominál, ott az önkormányzati középszint csak „díszpinty”, jelentősebb jogkör és döntési kompetenciák nélkül. Az ilyen régió működését a kormányzati utasításokat végrehajtó prefektúra irányítja. Az elfogadásra Parlamentünk elé terjesztett területfejlesztési törvénymódosítás ezt a változatot vetíti előre: kialakulnának a kormányzati, központi irányítás alá vont régiók, ahol dísznek megmaradnának a „történelmi” megyék, különösebb hatáskör nélkül. Ebben a változatban a döntések a régióról a lünk, de nélkülünk - születnének, az önkormányzatiság visz- szaszűkülne a kistérségek szintjére. A rövid idő alatt megszokott és megszeretett önkormányzatiságunk számára ez nyilván nem szimpatikus perspektíva - de milyen más megoldás lehetséges? Két középszint - ebben egyetértek dr. Gyenesei Istvánnal - értelmetlen, nem működőképes. Lehetséges viszont az, hogy feladjuk az ezeréves megyeszemléletünket azért, hogy cserébe megvédhessük a régiók önkormányzatiságát! s"*»e mfmm Hiszem azt, hogy eljött az ideje annak, hogy kimondjuk: a továbblépést Európa felé most az szolgálja, ha a következő önkormányzati választásokon - a szükséges törvénymódosítások után - a régiók a térségeik által választott, erős legimitású önkormányzatokat hoznak létre a megszűnő megyei önkormányzatok helyett, amelyek teljes hatáskörrel és hozzárendelt forrásokkal dönthetnek a régiók ügyeiben. A május 13-14-én megtartott „Régiók Európája” című nemzetközi konferencia vitájában elhangzottak megerősítették ezt a meggyőződésemet: régió igen, önkormányzati régió igen, Európa igen! Tóth Attila Dombóvár város polgármestere A régió úthálózatát sokkal jobban kell fejleszteni A kistérségek gazdasága is fejlődés előtt áll, további új munkahelyeket kell létesíteni fotók: laufer László régióban élők feje fölött - róDunai Imre jegyzete Csak 18 éven felülieknek Holnap megint Nap lesz: gyereknap, mókáknak, kacagásnak, felnőttbohóckodásnak szánt nem hivatalos ünnep. Ma még talán nem számít ünneprontásnak néhány - csak 18 éven felülieknek szánt - tény felemlegetése arról, hogy a harmadik évezred küszöbén nem állunk jól az Úr színe előtt. Fals és veszélyes tünetek mutatkoznak világunk gyermekcentrikusságában. Az öt-tizennégy éves gyermekek egynegyede dolgozik világszerte, gyakran igen nehéz körülmények között. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) jelentésében az áll, hogy mintegy 250 millió gyermeket foglalkoztatnak rendszeresen a fejlődő országokban. Többségük veszélyes körülmények között végzi a munkát, és igen alacsony bért kap. Egyeseket rabszolgának adnak el, vagy adósság térítésére adják munkába, másokat prostituáltként dolgoztatnak. Egy másik ENSZ-szerve- zet, az UNICEF adatai szerint gyermekprostitúcióval és gyermekpomográfiával foglalkozó bűnbandák világszerte évente mintegy 5 milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak le. Az üzlet folyvást növekszik. Egyedül Ázsiában is egymillióra tehető a kiskorú prostituáltak száma. Ám a gyerekek a fejlett országokban is dolgoznak. Még Nagy-Britanniában és az USÁ-ban is. A társadalmi és gazdasági átalakulások következtében a gyermekmunka Kelet- és Közép-Európában ismét megjelent az ILO szerint, ám nem közöl számokat. Ez még kutatásra vár, és hazaira. Es alighanem azért vár, mert kínos bizonyítvány származhat belőle. A gyermekprostitúció nálunk is felütötte a fejét, a koldulásra fogott gyerekek sem számítanak csődületet okozó ritkaságnak. Hát még a mezőgazdasági, állatgondozói foglalkoztatás azon esetei, amelyek a ház - vagy mások háza - körüli segítségként álcázottak. Pedig a szelíd szavú költő, Szép Ernő lassan már fél évszázada áll a Tejúton, hogy szomorú, játéktalan gyermekkora miatt kárpótlást kérjen Istentől. És talán mindazoknak, akik nem játszottak, nem játszhatnak. Úgy látszik, még nem segítettünk magunkon, a jövőnkön eleget. Fotótár >o oki A iososIIkiIbv ii,/<i'r/i!A A hétvége a gyermekeké fotó: tám László ^hetedik oldal héflőn Riport Utolsó hívás az éjszakába. SOS Élet telefonszolgálat: „Itt nem megmentők vannak. Mi az élni akarás vágyát, a reményét, lehetőségét akarjuk a másikban megerősíteni.” Portré ... Tillai Ernő építész, fotóművész. „Megvolt a lehetőség arra, hogy legyőzzem az akadályokat. Egyrészt, mert nem bürokraták állították őket és csak magamban kellett bíznom.” Portré „Ha munka van, az az első 'AY> Szabó István hálás portréalany, szinte kérdezni sem kell. A hat éve igazgatóskodó professzor leginkább a gyakorlatban hasznosítható tudományos eredményeire és a klinikára büszke. Igaz, megszámlálhatatlanul sok kitüntető címét sem kell szégyellnie. Többek között a Magyar Nőorvos Társaság elnöke, a Perinatológiai Világtársaság Tudományos Tanácsának tagja.-Mennyire mélyek az erdélyi gyökerei? Az „és” helyetti „ esezés ”-t hallom.- Sajnos semennyire. Nem élnek kint rokonok, az is a véletlen műve, hogy épp Márama- rosszigeten születtem: éppen arra voltunk. Az lehet, hogy a beszédemen hallani, apáméktól így tanultam.- Nagyapja kántortanító, apja jogot végzett, édesanyja pedagógus. Viszont testvére is szülész. Hogy lettek orvosok?- Ez csak az utolsó vizsgákon dőlt el. Nagyon kemény volt a szülészet-kollokvium, de jelest kaptam. A klinika igazgatóhelyettese szólt, hogy jelentkezzek gyakornoknak. Megtettem, de hátra volt még az ideg-vizsga.- Ha jól sejtem, átment.- Apám mindig azt mondta: „Ha segíteni nem tudsz, legalább ártani ne árts senkinek”. Most Dr. Szabó István 1942. június 6-án született Máramarosszigeten. azt mondom, Pár napos csupán, amikor a család Baranyába költözik. A pécsi ez a filozófia Nagy Lajos Gimnáziumba jár, az orvosin ’66-ban végez. A POTE biztosan köz- Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján kezd dolgozni, ahol ’93 óta hivatásom, rejátszott a igazgató. Felesége kardiológus, István fiuk szintén orvos. -A felesége Úgy meglepődtem, hogy csak a télikabátom egyik ujjába bújtam bele, a másikat a földön húztam. Csodálkoztam, miért kerülnek az emberek.- Most viszont rengetegen kedvelik. Hogy az önök által használt szakzsargonnal éljek: eddig hányat szült?- Talán úgy tízezret. Ha azt kérdezné, mi a hobbim, egyértelmű a válasz: a pályaválasztásban.- Mindenesetre azonnal fölvették az egyetemre. Már akkor tudta, hogy szülész lesz?-Borzalmasan nehéz volt. Azt hittem, kapok egy kettest, de itt sem úsztam meg az ötöst. elviseli a leterheltségét?-Szerencsére igen. Tudja, ha munka van, az az első. Egy kongresszuson nemrég odament hozzá egy idős prof, és azt mondta, nem a férje címei az érdekesek, hanem az, hogy mennyien szeretik.- A magánéletben is hiú, vagy csak a szakmában? Ha például valaki azt találná mondani a nyakkendőjére, hogy ronda, megsértődne?-Nem. Hazamennék és levenném. Lendvai Dávid
