Új Dunántúli Napló, 1998. december (9. évfolyam, 329-357. szám)

1998-12-12 / 340. szám

1998. december 12., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Boldogtalan békeidők Kaszás Gergő és Mucsi Zoltán fotó: Tóth l. Luca-napi varázs Az új borok ünnepével tegnap megkezdődött a Luca-napi va­rázslatok című rendezvényso­rozat Pécsett. A Mecsekaljai borvidék jövőjéről folytatott tanácskozáson szó volt többek között a szőlőbortermelés reha­bilitációjáról, az itteni borok piacra jutási lehetőségeiről is. Ma és holnap a Színház téren több betlehemes bábműsor lesz, illetve tér- és dudazene. Fellép a BAB Társulat, a Márkuszín- ház, a Ládafia Bábszínház és Sólyom Katalin is. Az érdeklő­dők a baranyai borokkal és ha­gyományőrző kézművesekkel is találkozhatnak. A szervező Pécsi Kulturális Központ első­sorban a családoknak kínálja programjait, a külső, éttermi helyszíneken azonban a bor di­csérete jegyében zajlanak a borkultúrával kapcsolatos ese­mények. H. I. Gy. Talán a „szplín” és az „ideál” a legjobb két szó arra az életér­zésre, mely Szép Ernő Lila ákác című művéből árad. Csa- csinszky Pali „bankfiú”, Tóth Manci mondén táncosnő és Bizonyosné nagyságos asz- szony szerelmi háromszögét Szép Ernő az első világháború előtti békeidők vurstlis, város­ligetes környezetébe helyezte. A kaszinóban persze azért tablószerűen bemutatkoznak a kor (ma is ismerős) figurái: az üzleti célból nőimitátorra lett orfeumi direktor és a zsidóve­résről ábrándozó részeg fiatal­úr. A budapesti Bárka Színház a Pécsi Harmadik Színházban mutatta be a darabot, mely Si­mon Balázs rendezésében egy­szerre kesernyésen ironikus és érzelmesen szomorkás. Érdem, hogy az előadás résztvevői él­vezhetőén vissza tudták adni azt a nyelvi világot, mely ha­nyagul, folyton változva és nagy leleménnyel kezeli a ma­gyar nyelvet, s amellyel Szép Ernő egy új életforma, új gon­dolkodás és beszédmód kiala­kulását követte nyomon. A Lila ákác meséje a soha be nem teljesülő szerelem tör­ténete is. Csacsinszky (Kaszás Gergő) az ideálképet keresi a nagyságos asszonyban (Bőr­ösök Enikő), az viszont prob­lémamentes szeretőt remél csak benne. Manci (Pokorny Lia), a díva, aki titokban még érintetlen, Paliért rajong, a fiú viszont csak pajtásaként sze­reti. Ezek az ellentmondásos pillanatok tartják az egész elő­adás belső építményét. Mindhárom szereplőnek emlékezetes perceket köszön­hettünk, Börcsök Enikő egy sóhajtása is felért egy néma monológgal, Kaszás Gergő az érzelmek széles skáláját tudta felmutatni, míg Pokorny Lia egységes személyiséget tudott létrehozni a naiv kislány-félvi- lági nő-szerelmes lány jellem­vonásaiból. Kiemelendő volt Mucsi Zol­tán játéka a nőimitátor szere­pében és Tóth József alakítása, aki kellő iróniával fűszerezte Bizonyos nagyságos úr megje­lenéseit. Az előadást egészét támo­gatta Mínusz szerepében Sche­rer Péter, virágárusnőként Molnár Erika, Majmóczy sze­repében pedig Magyar Attila. Hédi (Vasvári Emese) és Lali fiatalúr (Szikszói Rémusz) az előadás harsányabb figuráit testesítették meg. Megbízha­tóan játszott Kovács Krisztián, Hajdúk Károly, Cseh Judit is. Hodnik I. Gy. Magyarul magyarán Rokonértelműség A stílus nem más, mint kife­jezésmód, válogatás a nyelvi jelek közül a közlés körülmé­nyeinek figyelembevételével. A válogatás feltétele, hogy egy fogalom megjelölésére legalább két jel (szó) vagy jelkapcsolat (szószerkezet) álljon a beszélő rendelkezé­sére. Az azonos vagy rokon alapjelentésű szavak, szó- szerkezetek megléte és hasz­nálata a szinonimika, magya­rul rokonértelműség. Aki még nem találkozott ezzel a jelen­séggel, annak azt ajánlom, hogy néhány napig figyelme­sen olvassa el lapunk Gyász­hírek c. részét. Tapasztalni fogja, hogy akik gyászolnak, milyen változatosan hozzák tudomására ismerőseiknek azt, hogy valaki meghalt. Akinek egy fikarcnyi stílusér­zéke van, minden további magyarázat nélkül képes föl­fogni azt a különbséget, amely a. fáradt szíve megszűnt dobogni és a földobta a talpát között van. Ez alkalommal a nyelvkö­zösségben élő teremtő-, alko­tóerőről kívánok szólni, amellyel szinte folyamatosan gazdagítja a rokon értelmű szavak és kifejezések számát azért, hogy a nyelv, a mi ese­tünkben a magyar nyelv újabb finom értelemámyalatok, hangulatok kifejezésére vál­jék alkalmassá. Egy közis­mert gyomnövényünk nö­vényrendszertani neve: Pon­gyola pitypang. Ismertebb köznyelvi elnevezése: Gyer­mekláncfű, de nem kevés iró­niával nevezik Asszonyhűség- nek is. A Kerti oroszlánszáj Tátika-ként sokkal ismertebb. A kissé bizalmas, gyakran humoros színezetű szinonima ritkán válik hivatalos szak­nyelvi megnevezéssé, de a köznyelvben meggyökerezik, sőt a szótárba is bekerül. íme néhány az ismertebbek közül: villanyrendőr, villanypásztor, csőgörény, gulyáságyú, kony­hamalac, dézsatündér. Újabb keletűek: fekvő rendőr (forga­lomlassító útakadály), gör­dülő országút (autó-, kamion- szállító vasúti kocsi). A gyászhuszár sokat veszített eredeti gúnyos hangulatából. A lánglovag(ok) tűzol tó(k) ér­telemben mára az őket joggal megillető tisztelet kifejezője. A következő szavak több­sége csúfolódó jellegű. A drótszamár a kerékpár; a pa­pírjaguár, egérkamion pedig a kisautó pejoratív (rosszalló) hangulattal telített szinoni­mája. Egy tanfolyam előadója a Trabantot tökhéj-nak ne­vezte. Ehhez a csoporthoz tar­tozik a rozsdaboglya ócska(roncs) autó értelemben. (L. rozsdatemető!). A benzin­tyúk a motorkerékpár hátsó ülésén kuporgó nő. Erkölcsi ítéletet is hordoz a kapaszö­kevény (faluról városba köl­töző fiatal. (L. katonaszöke­vény!) A háború idején köz­ismert volt a hitlerszalonna (kemény, vágható gyü­mölcsíz). A szegénység ironi­kus nyelvi megnyilvánulása a suszterfánk (sült krumpli). A szókészlet vulgáris rétegébe tartozik a kutyagumi és a ló­citrom. A pajzánságot képvi­seli a bájdorong, hancúrléc, kéjbarlang. Valamennyi a nyelvi leleményesség bizo­nyítéka. Rónai Béla Múzsák szomszédsága Neves vendége volt a IV. or­szágos gitárfesztiválnak Pé­csett. A Londonban élő Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongora- művész, számos nemzetközi verseny győztese, akit a magyar zenekultúráért végzett tevé­kenységéért köztársasági elnöki Arany Emlékéremmel is kitün­tettek. A rádiózenekari turnéi­ról is elhíre- sült művész 1993 óta az Magyar Rá­dió és Televí­zió főzene­igazgatója is. A szerdai hangverse­nyen a Pécsi Szimfonikus Zenekart ve­zényelte.- Művész úr, vállalta a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar dirigálását, és gyakran lép fel kar­nagyként is.-Már nyolcévesen Mozart-zongoraversenyt ját­szottam, de a karmesteri pálya mindig vonzott. A zeneiskolám igazgatója zongorista és kar­mester volt. De pályakezdőként a kettő együtt nem ment, ke­nyeret kellett keresni. Pedig az Operaházba járva 56-ban lassan ki is próbálhattam magam. Vonzott a színház, az ének, a zenekar - az operában mindent megtalálni együtt, az ember szabadon kreálhat. Én nagyon nem szeretem a zongorista pá­lyát - nem vagyok egy ver­senyló-típus. És ha a zongorán valamit százszázalékosan tudsz, annak a pódiumon hosz­szas gyakorlás után is csak a nyolcvan százalékát tudod visszaadni. A karmesterkedés­nél ez éppen fordítva van. Szű­kös esztendők voltak, de zon­gorakísérőként kimehettem Moszkvába, ahol aztán felfe­deztek. Úgyhogy a Filharmónia szólistája, Kodály asszisztense lehettem. Vasváry Tamás zongoraművész-Ez már jó megélhetést je­lentett?- Szűköset. És a sors is belé­pett. Nagyon „rossz” családból származtam: édesapámat, Vá­sáry Józsefet, amikor 1956-ban újjá akarta éleszteni a kisgaz­dapárt jobbszárnyát, lefogta, bezárta az AVH. Hiába fordul­tam Münnich Ferenchez Kos­suth-díjas művészek ajánlásá­val, nem segített. A belga ki­rálynőtől kértem kihallgatást, akinek jó kapcsolata volt Moszkvával, úgyhogy rövide­sen édesapám kezében volt az útlevél. A Deustche Gramofon­tól kaptam lemezszerződést, ami 1958-ban sikerlemez lett Angliában. Lionel Solter kriti­kája' után London legnagyobb zongoramenedzsere segített.- Ma kevesebben vállalják ezt az aszkétikus pályát.-Ellenkezőleg! Csak amíg korábban kétszáz azonos ké­pességű tehetségből egy jutott el a hírnévig, élt meg előadó­művészetéből, addig ma két­ezerből egy, és ma már egy nemzetközi ver­seny első helye­zettjének a nevét is könnyen elfe­lejtik.-A gitár ün­nepén a Művé­szeti Szakközép- iskola növendé­keinek is kurzust tartott.- Én ugyan egy hangot nem tudok gitáron ját­szani, de azért ál­talános zenei kérdésekről több mindent el lehe­tett mondani. Ezeknek a nagyon tehetséges fiataloknak - akik a gitáron klasszikus zenét, Bach-átiratot, Mozart-szonátát játszottak! - ez a beszélgetés önbizalmat is adott.-Mi a véleménye a Pécsi Szimfonikus Zenekarról?-Az ország egyik legjobb társulata, amelyen meglátszik a vezető karmester, Howard Wil­liams kézjegye is. Ez megnyil­vánul az együttműködési kész­ségben *és abban is, hogy kivá­lóan együtt tudnak gondolkodni a karmesterrel olyan művek előadásánál is, melyet soha nem játszottak még. B. R. FOTÓ: MÜLLER ANDREA Megint Sétatér Aki szellemi sétatereken szívesen sétál (vagy bóklá­szik, netán bolyong), érdek­lődéssel veheti a kezébe a Pécsett megjelenő transz­kulturális folyóirat, a Séta­tér idei összevont, 3—4. számát. Érdeklődéssel és bizony meglepődve, mert a 280 ol­dalas lapot nem kevesebb, mint 51 szerző írása „béleli ki”. Ahogy egy művészeti lapnál dukál, tanulmányok, esszék, szociográfiák és mű­fordítások sorjáznak lap lap után, azonban mégis kieme­lendő a rendkívül változatos és mennyiségre is sok szép- irodalmi szöveg. Ismert szerzők - Galambosi László, Balog Robert, Miha- lik Zsolt - mellett immár hagyományosan a Sétatér valóban teret biztosít azok­nak, akik az írói-költő pálya (leg)elején tartanak: több­nyire pécsi, baranyai vagy innen elszármazott fiatalok­nak, diákoknak. „Költőava­tás” történik Bánky József esetében is, hiszen a neves zongoraművész versekkel jelentkezik! A tanulmányok között is sok érdekesség kerül terí­tékre, mint téma. Ilyen a mohácsi gimnázium József Attila-tanításának tanulsá­gait taglaló írás; a gimnazis­ták öngyilkosságról való vé­lekedései; de még - bár lát­szólag kicsit kilóg a sorból - a rendőrség PR-tevékenysé- géről főkapitányi szinten beszámoló dolgozat is. A kritikarovatra sem lehet pa­nasz, hiszen szépirodalom­ról, fotózásról, festészetről és cikkgyűjteményről ol­vashatunk. M. K. Egy pedagógus „őszikéi” Noha nem versekről van szó, hanem kis akvarellképekről, amelyek különös eljárással készültek - annyiban ráfelel­nek a hasonlatra, hogy egy nyugdíjas pedagógus hangu­latteli munkái. Keszthelyi Gyula Beremenden kezdte ta­nári pályáját, majd a pécsi 508. sz. Szakmunkásképző következett, edző volt a PEAC-nál, végül a Babits Gimnáziumban, illetve annak jogelődjében tanított 17 évig testnevelést. Egykori tornászként a szer­torna, s amellett a röplabda állt a szívéhez a legközelebb, hogy mára a rajzolás-festés, és faműves műhelyének illata álljon a szívéhez legközelebb. Azt mondja, már gyermekko­rában szívesen rajzolt-festett. A Gyöngyszem Galériában látható akvarellképei eltérnek a szokványostól, a táj natura­lista illúzióját keltik, általában egy-egy évszakhoz, a Pécs környéki tájhoz kötődnek. A színek előhívásában segítsé­gére van, hogy a festék itatós­papír-szerű felületre kerül, amely maga is grafikus hatású rajzolatot ad. „Vékony műszá­las anyag, amire egészen vé­letlenül bukkantam - mondja - hiszen régebben olajjal fes­tettem, pasztellképeket készí­tettem kedvtelésből. Ez a technika inkább nagyvonalú­ságot enged, noha az aprólé­kosság illúzióját adja. Cser­készként rengeteget kirándul­tunk, a természetet mindig csodáltam. Ez alól az érzés alól nem tudtam és nem is akartam soha kibújni.” B. R. Az alkotó szinte minden kiállított képét a finom pasztellvo- nások és tónusok jellemzik fotó: laufer László Kulturális ajánlatok A pécsi Művészetek Háza ajánlatából. Jótékonysági est lesz a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével december 14-én 19 órakor. A Pécsi Nőegylet a bevételt gyer­mekek étkeztetésére fordítja. 15-én 19 órakor hegedűestre kerül sor a Házban. Gergely László műsorában zenei különlegessé­gek hangzanak fel. (ly) Az Ifjúsági Ház programjából. A pécsi 1H Kísérleti Galé­riájában a hónap végéig láthatók Zádori Iván festményei. Az IH Galériában Nádasi Tibor munkái szerepelnek. Ma este 6 órakor horvát nemzetiségi est lesz, több énekkar és tánccsoport részvé­telével. Az est horvátországi vendége a Slavonski Becari eszéki tamburazenekar. (ly) Emlékkiállítás. A Janus Pannonius Múzeum az 1947 és 1990 között élt kiváló keramikusművész, Samu Géza emlékére ren­dezett kiállítást a Múzeum Galériában. A tárlat január 19-éig lá­togatható. (ly) Klasszikusok és népzenék. A Pécsi Vasutas Koncert-fúvós­zenekar ma 18 órakor a Liszt Ferenc Hangversenyteremben ját­szik. 13-án 10.30-kor a Csontváry Múzeumban a Floridus Énekegyüttes lép fel. 18-án 19 órakor a Dominikánus Házban az egri Gajdos Népzenei Együttes ad karácsonyi koncertet, (ly) t > t >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom