Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-22 / 289. szám
1996. október 22., kedd Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Fásult fiatalok Egyetemisták a forradalomról Az 1956-os forradalom alapköve volt a mostani közép-kelet-európai átalakulásnak. 1989-ben a hazai politikai váltás idején pedig kulcsfontosságú szerepet töltött be, hogy a politikusok minek nevezték. Ellenforradalomnak, népfelkelésnek vagy forradalomnak. Azóta, sajnos, 1956 megünneplése politikailag felhasználható eseménnyé fajult - így látja 1956 mai helyzetét Gulyás Kovács Gergely, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem másodéves történész hallgatója. Ezt erősíti meg Farkas Róbert is: ő szintén történész hallgató.- 1956-ot illetően a vélemények erősen megoszlanak, a nemzet nem közösen ünnepli meg a forradalmat. Mindegyik politikai erő összehívja ilyenkor a saját táborát, és ezzel csak a széthúzást erősítik. Úgy gondolom azonban, hogy ez így is lesz addig, amíg az akkori események szereplői a politikai élet aktív részvevői lesznek. Álltak akár ez egyik vagy a másik oldalon. Még az ellenzék is külön-külön ünnepel, de nem is ünnepel, hanem inkább pufog. Pártok nélkül kellene a megemlékezéseket megszervezni, akkor lenne az ünnep valóban 1956-hoz méltó. A széthúzást erősíti a sajtó is, hiszen általában a szélsőséges eseményekről tudósít az évfordulón. Számukra a szélső jobboldali vagy a szélső baloldali megmozdulás a szenzáció.- Általános iskolás korunkban nem is hallottunk 1956-ról. Középiskolában is átsiklottak felette a tanáraink. Csak a felvételi előkészítőn foglalkoztunk vele megfelelően - számol be iskolai tapasztalatairól Gulyás Kovács Gergely. - A családunkban azonban beszéltünk róla, hiszen egyik családtagunk disszidált 1956-ban. Azt hiszem, ez nagyon sok családról elmondható. Az emberek emlékezetében 1956 mindig elevenen élt. Én természetesnek is tartom, hogy az ellenzék nem fog együtt ünnepelni azokkal, akik részt vettek a forradalom leverésében. Azt hiszem, korosztályom érzi 1956 súlyát, bár egyre inkább befelé fordulnak a fiatalok. A nálunk négy-öt évvel fiatalabbak számára már nagyon távolinak tűnik az esemény.- Szerintem ez törvény- szerű folyamat - mondja Farkas Róbert. - Régebben tilos volt megünnepelni 1956-ot. Akkor volt valami tiltott gyümölcs íze a dolognak. Ma már szabadon lehet beszélni róla. Talán túl sokat is teszik ezt, ezért unalmassá válnak az ünnepségek, és belefásulnak a fiatalok. U. G. SZIKRA JÁNOS: Hontalanok zsoltára kibírjuk ezt a telet is kibírjuk igen jöhet a fehér szörny a puha mankón betoppanó lágy özvegy is a hó szerelmeskedünk pálinkát iszunk szalonnát falunk ha van fát vágunk begyújtunk begyújtjuk minden reggel a szívmotort aztán csak ülünk s hallgatjuk halálra ítélten mint berreg lassan álmosan életunottan kibírjuk ezt a telet is ki kell hogy bírjuk igen s nagykarimájú szalmakalappal álmodunk nyarat szerelmet óceánt mivelhogy muszáj kibírni nincs kegyelem Felvonulás a sortűz előtt Az 1956-os véres mosonmagyaróvári tragédia - az október hu- szonhatodikai sortűz - előtti és utáni időről kilenc, évtizedekig rejtőző fénykép került ■ elő Szombathelyen. A rendkívüli dokumentumértékkel bíró felvételek készítője egészen mostanáig sem fedte fel személyazonosságát. Ez a felvétel a sortűz előtti felvonulást ábrázolja. Először a sajtóban: Nagy Imre beszédének gyorsírói jegyzete „Az „Elvtársak!" megszólításra az egybegyűlt tömeg "Nincs elvtárs! Polgártárs! ” ütemes kiáltásokkal válaszolt 1956. október 23-án este. Amikor azután Nagy Imre „Ifjú barátaim”-ra vagy valami hasonlóra javította ki megszólítását, „Itt van egész Budapest! Itt van a nemzet!”-válaszok érkeztek” - úja Bill Lomax-nak a „Magyarország 1956” című könyvéhez fűzött jegyzetében 1989- ben a fordító, Krassó György. Majd hozzáteszi: a beszéd hiteles, szó szerinti szövege nem maradt fenn. De igen, fennmaradt! Az évtizedekig lappangó történelmi dokumentumot Fenyvesi Mária, a Magyar Távirati Iroda nyugdíjas, Áranytollal kitüntetett munkatársa bocsátotta a Fe- renczy Europress rendelkezésére. A kiváló gyorsíróként is ismert újságírónő kollégájával, dr. Baczony Lászlóval tudósítóként volt jelen október 23-án kora este abban a parlamenti helyiségben, amelynek az erkélyéről Nagy Imre szólt a Kossuth téren összegyűlt tízezrekhez. Fenyvesi Mária talán egymásfél méterre állt Nagy Imrétől, és gyorsírással jegyezte, amit mondott. Ám nemcsak azt. Parlamenti gyorsírói múltjához híven sztenogrammjában rögzítette a hallgatóság közbevetéseit, megnyilvánulásait is. A kéziratból hiányzik a beszéd bevezető néhány mondata. A Parlamentből ugyanis az utolsó percben szóltak az MTI-nek, hogy jöjjön gyorsan két újságíró, mert hamarosan fontos dolgok történnek, s mire Fenyvesiék a helyszínre értek, Nagy Imre már beszélt. Mint a kéziratból kiderül, a szónok időnként vitatkozott, már-már párbeszédet folytatott a tömeggel. Erről a Szabad Nép nem számolt be. A pártlap szerkesztője következetesen kihagyta a tüntetők közbeszólásait, mindenekelőtt az akkor még pártfőtitkár Gerőre vonatkozó, csöppet sem hízelgő részt. Általában elmondható, hogy kissé „vonalasabbá” tette Nagy Imre mondatait. Az események úgy hozták, hogy Fenyvesi Mária a tudósítást akkor azon melegében nem tudta leadni. így azután az az újságírónő gyorsírói noteszában maradt. Á lila fedelű füze- tecskére egy nagy 6-ost, nem 56-ost, hanem 6-ost rajzolt, és gondosan eltette a ruhásszekrény legmélyére. Ott aludta álmát egészen 1989-ig. Akkor az újságírónő elővette, és sajnálkozva vette tudomásul, hogy a füzetnek lemállott a teteje. A sztenogrammokból áttette a szöveget, legépelte, és aztán sokáig tűnődött, mit kezdjen vele. S most átadta a Ferenczy Europress-nek. íme, a szöveg: „... ellene magának a magyar ifjúságnak kell fellépnie. Áz egyetemi ifjúságnak, dolgozó népünk fiainak el kell határolniuk magukat azoktól, akik soraikban zavart igyekeznek kelteni. Az egyetemi ifjúsággal, a hazafias erőkkel mi igenis szót értünk - kedves barátaim -, de a zavarkeltőkkel nem! Az egyetemi ifjúságnak jogos követeléseiért vagy' sérelmei orvoslásáért való kiállása, a magyar ifjúság sérelmei és kívánságai meghallgatásra találnak, azok megtárgyalásra kerülnek és meg is valósulnak. Egyetemi ifjúságunk tehát hallgasson a mi szavunkra és arra, amit szocialista hazánkhoz való hűsége diktál. Ez pedig most fegyelmezett magatartást és nagy felelősségérzetet követel. Á mi erőnk a demokratizmus, az alkotmányos rend és a fegyelem, a legszélesebb hazafias, demokratikus erők egysége! Barátaim! Ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség a közeli napokban meghozza ide vonatkozó, megfelelő határozatait. Meghozza döntéseit, amelyek szilárd alapot teremtenek. (A tömeg kórusban kiáltja: Most vagy soha!) Barátaim! Ha én azt mondom, hogy ezek a döntések meg fognak születni, akkor bízzanak ebben a szóban! (Éljenzés.) Meg fognak születni azok a döntések, amelyek szilárd alapot teremtenek szabad, független, szocialista hazánk felvirágoztatásához (Éljenzés.), népünk boldog jövendőjéhez. A kormány se késlekedik a kibontakozásra irányuló döntéseivel (Zaj és füttykoncert. - Kórusban kiáltják: Mondjon le a kormány!) Barátaim! Figyelmet kérek, hallgassanak meg. Bízom benne, hogy a parlament... (Zaj.) Barátaim! Ide hívtatok azért, hogy mondjak egy pár szót, ide hívtatok azért, hogy mondjam meg a véleményemet. Én a véleményemet akarom nyilvánítani, de ha nekem itt erre lehetőséget nem adtok, akkor hiábavaló minden szó! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalatkoztatok. (Felkiáltások kórusban: Nem!) Tehát amikor azt mondom, hogy a kormány sem késlekedik, higgyétek el, hogy úgy is van! (Zajongás.) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a Parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat előrehaladásunk útjából. Nem kell soká várni (Zaj.), amíg politikai életünk megújhodása ténnyé válik, s napirendre kerülnek azok a demokratikus reformok, amelyeket épülő szocialista hazánk érdekében megkövetelnek az események. Éljen a párt! Éljen megújhodó Népköztársaságunk! Bízzunk abban, hogy e téren is, a fegyelem, a rend terén példát mutatunk kommunistákhoz, magyar hazafiakhoz méltóan! Most pedig kérlek benneteket, hallgassatok szavamra! Rendben és fegyelmezetten vegyünk búcsút egymástól - bízva abban, hogy ... (Zaj. Kórusban kiáltják: Most vagy soha!) Barátaim! Hallgassatok szavamra, amellyel benneteket - kedves barátaim - fegyelmezettségre hívlak fel. Nyugodtan bízva a jövőben távozzatok. A legközelebbi viszontlátásig! (Éljenzés, majd zaj.) Barátaim! Csendet kérek. (Zaj és fütty. - Tömegesen kiáltják: Nem ezt vártuk!) Ismételten csendet kérek. Szeretném megkérdezni, vajon ez a füttykoncert kinek szól? (Tömegesen kiáltják: Ge- rónek!) Bízzunk, barátaim! Töltsön el benneteket az a hit és bizalom a jövőben, amely engem is eltölt. Érre kérlek benneteket és a hidegvér, a józanság, a nyugalom megőrzésére, amelyre ma mindennél nagyobb szükségünk van. Búcsúzom ezzel tőletek! (Nagy taps.) Menjünk szépen haza! (A tömeg elénekli a Himnuszt.) Éljen a magyar ifjúság! Viszontlátásra!” A nagyhatalmak nem támogatták a magyar forradalmat A berni Kelet-Európa Könyvtár érdekes dossziéi 1956-ról Egy alkalommal ismeretlen - hangjából ítélve idősebb - asszony telefonált. A padláson régi újságokat találtak, - mondotta -, ha érdekli a könyvtárat, jöjjenek el, vigyék el a csomagokat. A berni Kelet-Európa Könyvtár így jutott különleges ritkaságához, az orosznyelvű Iszkra genfi kiadásának teljes évfolyamaihoz. Az összegyűjtött anyag nincs híján a magyar vonatkozásoknak sem, a hazai könyvek mellett megtalálhatók a Magyarországról írott fontosabb könyvek, de a magyar emigrációs sajtó egyik legteljesebb válogatása is. Az intézmény vezetője több mint három évtizede Goszto- nyi Péter hadtörténész, aki az általános „rendszerkutatás” mellett különösen szívén viselte az 1956-os forradalommal kapcsolatos dokumentumok gyűjtését. Már 1957 óta felkérte azokat, akik élményeiket mesélték, hogy emlékezéseiket foglalják írásba az utókor számára. A visszaemlékezések sohasem lehetnek mentesek a szubjektív megállapításoktól, de a cél minél igazabb, objek- tívebb képet nyerni. Számos dokumentum már a budapesti 56-os Intézethez került, de három vastag dosszié még feldolgozásra vár. Köztük annak a három hosszabb beszélgetésnek anyaga, amelyet Gosztonyi 1994-ben Moszkvában azzal a Mala- senko tábornokkal folytatott, aki november 4-én a Budapestet megszálló csapatok parancsnoka volt. Még ma is kerülnek elő fontos dokumentumok, és ezért a könyvtár igazgatója rendkívül fontosnak tartotta azt a közelmúltban megrendezett budapesti konferenciát, amely a négy évtizeddel ezelőtti események nemzetközi összefüggéseit tárgyalta. „Igaz, az alapképleten az újabb részletek sem változtatnak - teszi hozzá. - A forradalom akkor bukott meg, amikor elkezdődött, mert az akkori világhelyzetben egyik nagyhatalom sem támogatta. A franciák és angolok Szuezzel voltak elfoglalva, Dulles amerikai külügyminiszter pedig 1956. október huszonhetedikén Texasban kijelentette, hogy csak gazdasági támogatás lehetséges. Bohlen nagykövet Moszkvában október huszon- nyolcadikán ezt Hruscsovval is közölte, aki szinte el sem akarta hinni. Furcsa módon a szovjet politikai bizottságon belüli irányzatok harca késleltette egy ideig a végkifejletet, október harmincegyedikén reggel azonban megszületett a döntés a «második katonai intervencióról. A könyvek gyűjtését Peter Sage berni politológus kezdte el, amikor az 1948 februári prágai hatalomátvétel tanulmányozása során tapasztalhatta, hogy a kommunizmusnak nincs rendszerezett irodalma Svájcban. A következő esztendőkben vagy tízezer kötetet szerzett e témából, a gyűjteményt végül a Tudományos Akadémia vette át, s így alakult ki a könyvtárat működtető alapítvány. Jelenleg átmeneti időket élnek, a hatalmas anyag egykét év múlva a svájci főváros egyetemi könyvtárának keretében folytatja tovább tevékenységét, természetesen önálló jelleggel. Réti Ervin t
