Új Dunántúli Napló, 1996. május (7. évfolyam, 119-147. szám)
1996-05-14 / 131. szám
8 Dunántúli Napló Riport 1996. május 14., kedd \ „Közösen akartunk, s megvalósult!” Művészeti napok Brassóban Civil kezdeményezésre „fesztivál-testvérváros” lett Pécs és Brassó. A dunántúli és az erdélyi nagyváros kultúrát ápoló polgárainak egy csoportja elhatározta, hogy évente felváltva művészeti napokat szerveznek itt és ott, ízelítőt adva hazájuk szellemi kincseiből. A következő helyszín Pécs lesz - 1997 tavaszán. Az indítás Pécsett történt, amikor a Magyar-Román Baráti Társaság megrendezte a romániai kulturális napokat. A fesztivál nyitókoncertjét a Brassói Filharmonikus Zenekar vonósnégyese adta, emlékezetes sikerrel. Az együttest elkísérték művelődési szakemberek, akiknek megtetszett a pécsi program, s felajánlották a viszonzást. Ilyen előzmények után került sor a folytatásra: az április 25. és 30. között Brassóban megrendezett Magyarországi művészeti napokra. Mit kell, mit illik tudni Brassóról? Mindenek előtt azt, hogy szellemében és küllemében hasonlít Pécsre. Brassó azt a helyet foglalja el Románia kulturális palettáján, amilyent a mi országunkban Pécs. Brassó is igen-igen régi város, az óbolgár birodalom fontos települése volt, a neve is bolgár-török eredetű, azt jelenti: szürke fa. Ugyanúgy egy hegység lábánál fekszik: a 950 méter magas Cenk alján. Brassóban is épen megmaradt a történelmi város- központ: a százsok építette patinás óváros. Szimbóluma ugyancsak egy templom: a híres Fekete-templom, nevét az 1689-es tűzvészkár bekormo- zódott falai után kapta. Brassó is háromnyelvű város, ennek megfelelően három neve is van: Brassó, Brasov és Kronstadt. Végül két brassói „leg”: Erdély legnagyobb városa (400 ezer lakossal és legszebb fekvésű városa, erdőövezete völgykatlanban). ' Paradoxonnak hangzik, de így van: már itthon tudtuk, hogy sikeres lesz a brassói fesztivál. Sikeres, mert élvonalbeli művészeket nyertünk meg a vendégszereplésre. Sikeres, mert Brassó gazdag kultúrájú, nyitott szellemű, barátságos város. Sikeres, mert mind a pécsi szervezők (a baráti társaság), mind a brassói szervezők (a megyei művelődési felügyelőség) gondosan előkészítették az egyhetes programot. Ez volt az idei év legjelentősebb művészeti eseménye Brassóban, s ez volt a Magyar-Román Baráti Társaság eddigi legnagyobb kulturális vállalkozása. A fesztivál során nyolc művészeti ágban (ének, zene, tánc, irodalom, fotó, báb, képző- és iparművészet) csaknem száz előadó és közreműködő lépett a brassói közönség elé. Öt magyarországi város - Pécs, Szek- szárd, Gyula, Szeged és Budapest - „színeit” képviselték a művészek és az együttesek. Külön színfolt volt a pécsi szakácsok jelenléte, akik a gasztronómiai napok keretében a hagyományos magyar konyha- művészettel ismertették meg a brassóikat. A rendezvénysorozat természetesen élvezte a két ország kulturális minisztériumának erkölcsi és anyagi támogatását, továbbá hozzájárultak a programhoz az érintett magyarországi városok önkormányzatai is. Hazánk számos közéleti személyisége levélben köszöntötte a brassói fesztivált, köztük Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter. Tabajdi Csaba miniszterelnökségi államtitkár és Lábody László, a határontúli Magyarok Hivatalának elnöke. Pécs polgármesterének levelét a nyitó ünnepségen olvastuk fel magyar és román nyelven. „Közösen akartuk, s megvalósult - hangsúlyozta üzenetében dr. Páva Zsolt. - Ezt a rendezvényt ugyanúgy akarták a magyar és a román szervezők, támogatók is. S talán ez a legfontosabb!” , Fáradtan és elégedetten tért vissza a kulturális delegációnk Pécsre, a minden várakozást felülmúló siker örömével és élményével. Egy héten át mi vola szobrokat. Mindez azt jelzi, hogy a román ifjúság őszinte érdeklődéssel fordul a szomszédos Magyarország felé. A fesztivál záróeseménye a Pécsi Balett tánccsoportjának megrendítően gyönyörű előadása volt. Az emberek sírtak a nézőtéren. Brassói magyarok jöttek hozzánk és mondták: Hogyan háláljuk meg ezt a csodálatos estet? Mit lehetett erre válaszolni? Azt, hogy nem a hála miatt tettük. Azért tettük, hogy örüljenek a szép elődásnak, legyenek gazdagabbak egy művészi élménnyel. A köszönet a táncosokat illeti. Vastapssal Brassót járva valahányszor az anyanyelvűnkön szólaltunk meg, mindig akadt ember, aki értett magyarul. Hány magyar él a városban? - kérdeztük. Körülbelül 35 ezer. Mintha még- egyszer annyian lettek volna! Ha már a magyaroknál tartunk ... Bizony sokszor el kell mennünk Erdélybe és sokat kell beszélgetnünk erdélyi magyarokkal, hogy jobban megismerjék nemzeti történelmünket. A diaporáma-vetítések közben derült ki, hogy nem tudják: mi az a Szentjobb, honnan származik a „A Magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket" foAz óváros látképe a Cenk-hegyről Nyitókoncert: a zongoránál Király Csaba A Muzsikás együttes, középen Sebestyén Márta népdalénekes Artner Katalin megnyitja a művészeti fesztivált tunk „a” Magyarország ebben a híres, szépséges erdélyi városban. Az utcákon és a tereken tízféle (grafikával díszített és több színben nyomott) plakát hívogatta magyar és román nyelven a polgárokat a fesztivál rendezvényeire. S jöttek is, százak és százak jöttek a hangversenyre, a kiállításokra, a balettestre, a népzenei bemutatókra, az irodalmi matinéra, a diaporáma-vetítésre, a bábelőadásra, s a vacsoraestekre. Velünk foglalkoztak a helyi lapok, a rádió- és tv-műsorok. A közönség soraiban mindig és mindenütt szembetűnően sok volt a fiatal: egyetemista lányok és fiúk. A nyitókoncerten legalább negyvenen álltak a falak mentén, nekik már nem jutott ülőhely. Pákolitz István költő népes hallgatóságának legalább háromnegyede fiatal volt. Az utolsó napon, amikor a művészek már bontották a kiállításokat, még mindig nagy csapat diák állított be a terembe - abba is hagyták a „leszerelést”, hogy a látogatók nyugodtan megnézhessék a képeket és köszönték meg a felejthetetlen produkciót. Végül néhány személyes élmény, kedves emlék! Király Csaba azon a napon lett 31 éves, amikor a hangversenyét adta Brassóban. Miután ez kiderült, a közönség lelkes ovációval kívánt boldog születésnapot és akkora virágcsokrot kapott, amilyent életemben még nem láttam. A Pécsi Balett táncosai ráírták nevüket a „két kicsiny, fehér balettcipő’’-re. Az egyiket emlékül otthagyták a brassói szervezőknek, a másikat köszönetképpen a .pécsi szervezőknek ajándékozták. A Diana Étterem szakácsai képviselték a kilencedik művészeti ágat: a magyar konyha- művészetet. A négycsillagos Hotel Aro Palace Éttermében 22 féle magyar étel közül választhattak a vendégek. Olyan étkek szerepeltek a kétnyelvű étlapon, mint borjúpaprikás, magyaros szűzérme, pacalpörkölt, hagymás rostélyos, villányi szüretelőpecsenye. hász és Mohács nem csupán egy vízparti város. Román kislány ült előttünk a bábszínház nézőterén. Az előadás: Mátyás király meséi - természetesen magyar nyelven. Amíg csak a szöveg ment, a lányka békésen ücsörgött a székében. Aztán megjelent a színen Mátyás király udvari bolondja, mire a kislány izgatottan felugrott a helyéről és elbű- völten nézte a kedves ugri- bugri figurát. . . Minek ide nyelvtudás? Pákolitz István volt a fesztivál kedvence. Nekünk is, a házigazdáknak is. A Brassói írók Társaságának elnöke bejelentette: kezdeményezi, hogy a Társaság fogadja tiszteletbeli tagjává a jeles pécsi költőt. Később hozátette: akár a város díszpolgárává is választhatnánk. Ha folytatódik az irodalmi műsor, talán még a polgármesteri székkel is megkínálják Pista bátyánkat. Egészen mellesleg: Brassóban (is) megkezdődött a hely- hatósági választások politikai kampánya. (A polgármesteri A Diana Étterem szakácsainak remekműve székre tizenketten pályáznak, köztük a a Brassói frók Társaságának elnöke). Az első számú téma mégis a magyarországi művészeti fesztivál volt. Vasárnap brassói családok látták vendégül otthonukban a magyarországi kulturális delegáció tagjait. Egy úr odalépett az utcán beszélgető csoportunkhoz és megkérdezte: Maguk a magyarországi művészek? Mi vagyunk. Üdvözletét intett és már lépett is tovább, de még hozzátette: Ilyen szép program ez- idáig nem volt Brassóban! Nos, a lényeg nem is az, hogy volt-e vagy nem volt ilyen szép program, hanem az, hogy a brassói polgár úgy érzi: valami különlegességet és értékeset kapott Magyarországtól. Iglói Zoltán Fotók: Tám László
