Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-09 / 39. szám

8 üj Dunantüii napló Honismeret 1995. február 9., csütörtök Régi februárok Kilencvenhárom táncmulatság a farsang idején HÍRES, PÉCSI FŐRABBIK Dr. Wallenstein Zoltán Az erdők // • őrei Sebbel-lobbal szétbontott, ' nagyjából újra összerakott! világunkban régi és új, vagy { újjászabott és színezett j egyenruhák keresnek em­bert, aki hajlandó beléjük ; bújni és a hozzátartozó fel­adatot vállalni. A felelősség ! területe, megítélése külön- | böző. Olvashatunk az új pol- ; gárőrség biztatóan jó szerep- I léséről. Reménykedünk, J mert ránkféme a jobb köz- I biztonság. Érdemesnek látszik újra j elővenni a régi mestersége- I két, amelyeket nagyrészt j már csak néprajzi leírások, { sárgult újságoldalak, poros s regények, vagy novellák őriznek. Ilyen testületen ki- j vüli, önálló rendfenntartó j munka volt a bakteré, aho- í gyan az éjjeli őrt nevezték. A gyorsan „megprivati- j zált” erdők táján zavaros | helyzet alakult. Felelőtlen újbirtokosok veszélyeztetik 1 a nemzeti vagyont, fatolva- f jók, orv vadászok garázdái- f kodnak. írják, hogy hiá- }, nyoznak az „erdei rend- | őrök”, a néhai erdőkerülők. A ködbevesző, megszé­pítő messzeségből az egy- í kori hegyőr és a vadőr alak- i ját, valaha élt személyét idé- | zem fel. Ma már nehéz el- "} képzelni, hogy a Mecsek déli oldala nem volt sűrűn béé- pítve, azt, hogy szőlők vol- jj tak ott villákkal, présházak- 1 kai, köztük keskeny utak az \ erdőszélig. Ezeket járta be a ; hegyőr-bácsi. Annak hívtuk >: mi gyerekek. Csaknem min- ;; den este betért hozzánk, ■ amikor vacsora után a kert- 5 ben üldögéltünk. Elvszívott í egy pipát, aztán folytatta út- ; ját reggelig hűséges kutyájá- í val. Nem is fordult elő még . tyúktolvajlás sem, nemhogy ' présházfeltörés. A vadőr felfelé pödrött ;; bajszával, napcserzett bőré- j vei jóképű ember volt. Egy j vadászházban lakott, de he- , tenként bejött a városba * tiszta alsóért, élelemért. A j vadállományt számszerint, a { szebb szarvasbikákat sze- ] mély szerint ismerte. Rend­ben tartotta a magasleseket és a hozzájuk vezető kés- ’ kény cserkésző-ösvényeket. j Régmúlt emberek, akik j egyszerű munkájukat is hi- ; vatásnak tekintették és em- ? berséggel, becsülettel végez- \ ték. Jelvényt és egyenruhát : számukra a beléjük helyezett bizalom jelentett. A távolság megszépíti az emléket, de jól esik ezekre a derék emberekre gondolni j azzal a reménnyel, hogy mai j utódaik is felelősséggel, em- . berséggel és eredménnyel végzik feladatukat. K. T. A. , A hetven évvel ezelőtt, 1925. február 1 -jén megjelent Dunán­túl címoldalán földrengésről adott hírt. Szerencsére Pécstől távol, Miskolc, Sátoraljaújhely térségében érzékelték. A leg­erősebb földlökések Egerben ledöntötték az állomás négy kéményét, megrepedt a líceum fala, a lakosság pedig még órák múltával is az utcákon tartóz­kodott, újabb földlökésektől félve. A február 14-i számban arról tájékoztatták az olvasókat, ho­gyan kell bevallani a jövede­lem- és vagyonadót. Közölték az új gáz- és villanyárakat. Na­ponta részletesen tudósítottak a nemzetgyűlésben folyó költ­ségvetési vitáról, idézve név- szerint a felszólalókat, köztük azt a képviselőt, aki az adózás revízióját, az adminisztráció egyszerűsítését és a szociális kérdések megoldását sürgette. Nendtvich Andor polgármes­ter elnöklete alatt a február 20-i közgyűlés este fél tíz órakor ért véget. Arról döntöttek, hogy a mind tűrhetetlenebb lakáshiány enyhítése érdekében - figye­lembe véve a fokozódó munka- nélküliséget - az évi költségve­tésből egy milliárd koronát kis­lakások építésére fordítanak. Sok szó esett azidőtájt a köz­gyűléseken a pécsi szegény néposztályok olcsóbb szénnel való ellátásáról, amihez a Du- nagőzhajózási Társasággal kö­tött nagyon kedvező szerződést a város. Annál élesebb viták robbantak ki a vízhiánnyal kap­csolatos intézkedésekről. Pécs vízszükséglete 4800 köbméter volt, amiből 2200-at a Tortyogó szállított, a Tettye hatszázat. A hiány 2000 köbméter, aminek a nyári hónapokban való további növekedésére fel kellet ké­szülni. A korlátozások - így a fürdőszobák vízcsapjainak nagy felzúdulást keltő lezárása - csak átmenetileg segített át­vészelni a nehéz helyzetet. Egyetlen megoldásként a vízmű kibővítése került szóba. Nem kizárólag a közgyűlé­seket tartották annakidején a városháza II. emeleti díszter­mében. Gyakran rendeztek ott más összejövetelt is. így a nemzeti szabadtanítás pécsi egyesülete népszerűbb nevén a szabadliceum mindig értékes üléseit éppúgy, mint a Pécs-Ba- ranyamegyei Múzeum Egyesü­let felolvasó délutánjait. Feb­ruár 21-én Visy László nyug. főispán, a Nemzeti Casino el­nöke tartott előadást a XIX. század elején megalakult pécsi Nemzeti Casino első éveiről, kihatásáról Pécs kulturális és gazdasági fejlődésére. Másnap a Dunántúl megkezdte az előa­dás szövegének 6 folytatásban való közlését. Ma is értékes helytörténeti forrásanyagul szolgál Visy László tanulmá­nya, mely mindenekelőtt azt kívánta megértetni hallgatósá­gával, miért volt a magyar nemzeti kultúra szempontjából korszakalkotó lépés az, amikor itt a Nemzeti Casino a nemes­ség és a polgárság összefogásá­nak eredményeként megala­kult. A történet az 1838. esz­tendő végével kezdődik, az ala­kuló közgyűléssel, amelyen el­nökké görcsönyi és orahovicai Mihálovits Imrét, Baranya vármegye táblabiráját válasz­tották. Folytatódik a kaszinó épületének megvásárlásával: 10.000 pengő forintért Ehret- lenzberger Vince ny. gazda­tisztnek a Fő utcában lévő házát szándékozták megvenni, mely­nek nyugati szomszédja az úgynevezett sóház, pénzügyi palota volt, míg keleti szom­szédja a Hattyú-épület és tánc­terem. Tulajdonosa Trixler Ist­ván ugyan akadékoskodni kez­dett, végülis 200 forint kifize­tése ellenében hozzájárult a vé­telhez, de még kért egy nyilat­kozatot, miszerint a Casino a megveendő telken soha színhá­zat építeni nem fog. A szüksé­ges átalakítások után 1839. au­gusztus 12-én foglalták el a ta­gok a kaszinó kényelmes és dí­szes helyiségeit. Mai formáját, eredetileg Kirstein Ágost tervei szerint, a század végén nyerte el, emeletén színi előadásra is alkalmas díszteremmel. Még egy helytörténeti érde- kességű írásból. Rónaky Kál­mán kétrészes cikkéből szeret­nék idézni, melyet az 1825. február 18-án született Jókai Mór baranyai kapcsolatairól írt. Ez a megye becsülte meg leg­jobban a 100 esztendeje szüle­tett nagy írót. Négy alkalommal került az országházba baranyai mandátum útján. A siklósi vá­lasztókerület volt az első, mely követté választotta 1861. már­cius 18-án. A kerület két pártra oszlott. Az ellenzéki program­mal fellépő Jókait, a Magyar Tudós Társaság tagját az eré­lyesebb határozati párt jelölte, mely arra törekedett, hogy az országgyűlés nyilatkozata hatá­rozat legyen, ne pedig az ural­kodóhoz felteijesztett felirat tartalmazza a sérelmeket, amint azt a Deák Ferenc vezette, mér­sékeltebb fölirati párt akarta. Ennek jelöltje volt Siklóson Vajda János, nemes Baranya vármegye második alügyésze. Az ő alapítványa teremtette meg a siklósi polgári fiúiskolát. Midőn a választáson Jókainak már 1236 szavazata volt, Vaj­dára pedig csak 146-an adták- voksukat, Vajda a jelöltségtől visszalépett. így a jelen lévő Jókait kiáltották ki a siklósi ke­rület követjéül. A siklósi választókerület 1865-ben újból Jókait válasz­totta követté. A dárdai kerület 1872-ban, majd 1875-ben adott mandátumot Jókai Mór kezébe. Jókai születésének 100 éves jubileumára megyeszerte folyt a készülődés. Csaknem vala­mennyi iskola, intézmény, egyesület megtartotta a maga Jókai emlékünnepélyét. Kie­melkedett közülük a Pécsi Nemzeti Színház február 18-i díszelőadása, melyen a hon­véd- zenekar a Rákóczi nyi­tányt játszotta, majd Bujdos Balázs, a Zrínyi Miklós reális­kola tanára tartott lelkes taps­sal kísért ünnepi beszédet. Assszonyi László színtársu­lata pedig előadta Jókai 5 fel- vonásos szomorújátékát, A szigetvári vértanuk-at, mely a kritika szerint „méltón igyeke­zett az est ünnepi hangulatát emelni.” íF Február 15-én, hamvazó­szerdán azt olvashatták a pé­csiek, hogy a farsang 49 napja alatt Pécsett 93 táncmulatságot rendeztek, nagyrészt jótékony célút. Sajnos, amint az lenni szokott, a kiadások a jótékony célú jövedelmek oroszlánré­szét felemésztették. Dr. Nádor Tamás „ ... az ősidők főpapjához volt hasonlatos, amint szobor­szerű alakja talpig fehérben megjelent Kol Nidré estéjén a fényárban úszó pécsi zsinagóga szószékén” ... ahol „ ... or- gonabúgású hangon, gyönyörű magyarsággal, a meggyőzés fü­zével, átütő erővel hirdette a zsidóság eszméit és tanait ..- így búcsúzott tőle a vérzivata­ros időben, 1944. szeptember 26-i temetésén az akkori duna- földvári főrabbi, dr. Scheiber Sándor. Súlyos, gyógyíthatatlan betegségben, és méltatlan kö­rülmények között halt meg, nem sokkal élvén túl a pécsi, baranyai zsidóság pusztulását. A komáromi Szent Bene- dek-rendi Főgimnázium, az Or­szágos Rabbiképző Intézet, a Pázmány Péter Tudományegye­tem filozófiai szaka, a berlini Rabbiner Seminar für das orto­doxé Judentum, a Hochschule für die Wissenschaft des Juden­tums, a Friedrich-Wilhelm Tu­dományegyetem bölcsészeti és keresztény teológiai fakultásá­nak elvégzését követően - ahol tanulmányait mindig színjele­sen teljesítette -, 22 évesen pap­jává választotta a komáromi hitközség dr. Schnitzer Ármin főrabbi, az Országos Rabbi Egyesület elnöke után. Szemé­lye már ekkor országos föltű­nést keltett, a fővárosban tör­ténő lelkésszé avatásán ugyanis nemcsak a magyar zsidóság or­szágos vezetői voltak jelen, ha­nem a református, az evangéli­kus egyház képviselői, és az akkor már cseh megszállás alatt álló városa küldöttsége is, dr. Szijj Ferenc polgármesterrel az élen. Rövid komáromi időszaka azért is felejthetetlen volt az ott élőknek, mert szónoklataiban mindig kiállt a magyarság ügye mellett . . . Amikor emiatt a cseh elöljá­róság Teresienstadtba akarta in- temáltatni, egyszerre hívta mag vallási vezetőjének Debrecen, Székesfehérvár, Újpest zsidó­sága. Ő működése színhelyéül mégis Pécset választotta. Bár 1923-ban kezdődő mű­ködésének elején nem sikerült elérnie azt, hogy a városi isko­lákban a zsidó diákokat föl­mentsék a szombati írás alól, és nem sikerült a hitközségen belül minden tekintetben irányító sze­repet elérnie a gyülekezet veze­tésének minden kérdésében, a tudományos továbbképzés és kutatómunka, a lelkipásztori, hitszónoki és oktatói tevékeny­ségében országos elismertség övezte. Újjászervezte az első világ­égés alatt megszűnt ifjúsági Talmud Tórát, majd kiegészí­tette felnőtt tagozattal, női tan­folyammal. Gondja volt a tanu­lóifjúság minden korosztályára, megbecsült szerepet játszott a város közéletében, tudományos munkássága országos jelentő­ségű volt, igazi sikereit mégis a szószéken aratta. A jó kiállású, magas, szép férfiú tekintélyt pa­rancsoló, igazi vezéregyéniség. Dinamikus, klasszikus művelt­ségével átitatott, remekül meg­szerkesztett, szellemesen fordu­latos, aforisztikus utalásokkal koronázott szónoklatai élmény­számba mentek, s avatták or­szágos jelentőségűvé működé­sét. Bátor kiállása éppen a zsidó- törvények,az erősödő antisze­mitizmus és a német befolyás idején lelket öntött a csüggedő hívekbe, reménnyel töltötte el az emberi szellemben hívőket. Az 1889-ben született, egyéni és közéleti sikereket arató, korszakos egyéniség ép­pen akkor betegedett meg, ami­kor a hazai zsidóság számára közeledett a vészkorszak, 1944 első hónapjaiban. Amikor a fő­városban kezelték, történt meg a dél-dunántúli zsidóság depor­tálása, a közel négyezer mártír közt volt Iván, Éva nevű gyer­meke és nagyanyjuk is, úgy­hogy teljesen igaza van dr. Schweitzer Józsefnek, aki a hit­község történetét feldolgozó meghatározó művében halálát úgy jellemezte, hogy egyéni tragédiája egybeesett a magyar zsidóság tömegkatasztrófájával. Dr. Vargha Dezső A Nemzeti Casino épülete Pécsett, a Király utcában, 1847-ben Gróf Zichy Nándor és a Néppárt Száz éve alakult meg a katolikus Néppárt Magyarországon a Wekerle majd a báró Bánffy vezette kormány egyházi érdekeket sértő törvényeket vezetett be. Válaszul néhány kiváló arisz­tokrata és egyházi méltóság megalakította a keresztény Néppártot. Ä párt zászlóbontására 1894 novemberében került sor Szé­kesfehérváron, de a párt prog­ramját is adó nagygyűlést 1895 január 28-án tartották. Mind az alapítók, mind a párt programja megkülönböztetett figyelmet követel. Gróf Zichy Nándor (1829-1911) azon mé­lyen vallásos, nagy műveltségű főnemeseink közé tartozott, akik a keresztény eszmeiség védelméért politizáltak. Zichy gróf a Bach rendszerben is bát­ran kiállt hazája érdekében éle­sen kritizálva Ausztria magyar- ellenes politikáját. Ezért bör­tönbüntetést szenvedett, sőt még grófi méltóságát is elveszí­tette egy rövid időre. Később a báró Sennyei féle konzervatív körhöz tartozott. Elnöke lett a Szent István Társulatnak és ne­véhez fűződik a katolikus Nép- szövetség megszervezése. Új­ságot is alapított. Hívő katolikus lévén érzéke­nyen reagált a XIX. sz. második felében történt támadásokra. A liberalizmus egy ága szenvedé­lyesen ostorozta az egyház belső életét, a főpapság befo­lyását. A szabadelvű eszmeiség megkérdőjelezte a hierarchiát, az egyházi vagyon létjogosult­ságát. A szekularizáció e viharában a Wekerle és a Bánffy vezette kormányok szembehelyezked­tek az egyházzal. Ezidőtájt lépett fel pártalakí­tási igénnyel Zichy gróf és né­hány barátja mint a kiváló er­kölcsű gróf Esterházy Miklós Móric (1855-1925), a híres szó­nok Steiner Fülöp püspök (meghalt 1900) és Molnár Já­nos apátplébános. Zichy lett a párt elnöke. Programja sokban meghaladta minden addigi ha­zai politikai csoportosulás prog­ramját. Zichy megértette XIII. Leó pápa híres „Rerum Novarum” kezdetű enciklikáját ((1891), mely főleg az iparban dolgozó munkásság helyzetével foglal­kozott. Az enciklika rámutatott a tömegek elszegényedésére, és az ezzel együtt jelentkező kap­zsi, nyerészkedő réteg növekvő hatalmára. A pápa hangsúlyt fektetett arra, hogy az egyháznak hirdet­nie kell - a szocialista pártokkal ellentétben - hogy nem az osz­tályharc és a vele természetsze­rűen megjelenő gyűlölet, hanem e különböző társadalmi osztá­lyok együttműködése oldhatja meg a problémát. Az enciklika a nők védelméről, a vasárnap­ról, mint pihenő időről, a mun­kásosztállyal szembeni tisztes­séges és méltányos bánásmód­ról is szólt. A néppárt főleg katolikusokat tömörítő párt volt. A közjogi vi­táktól távol álló, a nemzetisé­gekkel is törődő, szociálisan ér­zékeny párt jött létre: munka­adók és munkavállalók viszo­nyának rendezése, létminimum meghatározása, nemzetiségek jogainak figyelembevétele - anyanyelvűk szabad használata (a felekezeti iskolák államosítá­sának liberális törekvését elle­nezte), igazságosabb adórend­szer bevezetése, kisiparosok, kisgazdák hiteligényeinek ki­elégítése, szövetkezetek létesí­tése. A programból azonban hi­ányzott egy lényeges pont, a birtokreform. A Néppárt választói főleg a Dunántúlról és a Felvidékről kerültek ki, annak ellenére, hogy a kormány a választási ter­rortól sem riadt vissza. Sajnos Zichy Nándor és Es­terházy Miklós visszavonulása után a Néppárt szép lassan eltá­volodott a nemzetiség érdekeit szem előtt tartó, szociális vi­szonyokon javítani kívánó cél­kitűzéseitől. A párt 1904-től be­lekeveredett a közjogi vitákba és beleszürkült a magyar belpo­litikába. A Néppárt későbbi sorsa is érdekes. Ä párt eredeti célkitű­zéseit Gieswein Sándor kano­nok alapította Keresztény Szo­cialista Párt vitte és fejlesztette tovább. A forradalmak sok egyéb mellett az államformát is megváltoztatták, több volt nép­párti képviselő legitimista (ki­rálypárti) politikát folytatott. 1933-ban a fasizmus és az Anschluss veszélye késztetett néhány keresztény politikust, hogy a jogfolytonosság érdeké­ben pártot alakítsanak Nemzeti Néppárt néven. Vezetője Griger Miklós plébános volt. A párt 1936-tól Nemzeti Legi­timista Néppárt néven műkö­dött. A legitimisták általában Horthy val szembehelyezkedtek, németellenes politikát folytat­tak és trianoni revízióban gondolkodtak. 1944-ben jött létre a Keresz­ténydemokrata Néppárt. Veze­tője gróf Pálffy József. A párt antifasiszta volt, röpcédulákat állított elő, katonaszökevénye­ket és zsidókat bújtatott. A náci megszállás után a Gestapo a párt több tagját letartóztatta, többnek bújdosnia kellett. Mégis 1945 után a kommunista belügyi szervek akadályozták a párt munkáját. Később Demok­rata Néppárt néven sikeresen szerepelt az 1947-es választá­sokon dr. Barankovics István vezetésével. A kommunista dik­tatúra nem tűrte a valláserkölcs alapján álló polgári párt műkö­dését, és így 1949-ben a Nép­párt megszűnt. A ma működő KDNP büsz­kén vallhatja elődjének, a száz évvel ezelőtt alakult Néppárt eszmeiségét. Azt a Néppártét, amely 1895-től 1949-ig gyakran változó politikai légkörben megpróbálta megőrizni a ke­resztény eszmeiség lényegét. Czeininger Tamás « ( t.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom