Új Dunántúli Napló, 1994. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1994-03-30 / 88. szám

1994. március 30., szerda Oktatás - Kultúra uj Dunántúli napló 7 Steven Spielberg jutalomestje volt Oscar-eső Los-Angelesben Pro Scientia-díjas hallgatók Pécsről A holnap tudósai A JPTE nemrég átadott, új épülete Minden egyetem oktatási színvonalát minősíti, hogy hall­gatói milyen eredményeket ér­nek el évről évre a tudományos diákköri pályázatokon. Ezeket az Országos Tudományos Di­ákköri Tanács szervezi külön­böző tudományágakban iroda­lomtól számítógépes informati­káig. Az OTDT és annak szak­mai bizottságai konferenciákon bírálják el a jelöltek felkészült­ségét és munkáját. Azok, akik ezen alkalmakkor a legjobbnak bizonyulnak, és az Országos Tudományos Tanács - számba- véve nyelvismeretüket, esetle­ges oktatói múltjukat, publiká­ciós tevékenységüket - java­solja őket, minden év végén a Magyar Tudományos Akadé­mia által is támogatott díjban részesülhetnek, mintegy negy­venen (szekciónként 5-10 elő­terjesztést fogadnak el). A Pro Scientia-díjat a leg­utóbbi átadáskor hat pécsi fel­sőoktatási intézményben tanuló vagy tanulmányait épp befejező hallgató kapta meg Kosáry Do­mokostól, az MTA elnökétől és Módi Ferenc művelődési és közoktatási minisztertől. * Ábrahám István ma már or­vos, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett 1993-ban „Summa cum laude”. Diákköri munkáját másodévesként kezdte a Biofizikai Intézetben, később ezt az Élettani Intézet­ben folytatta, ahol az Idegélet­tani Tanszék Akadémiai Kuta­tócsoportjában dolgozott, és ez­zel párhuzamosan az intézetben demonstrátorként is foglalkoz­tatták. Már hallgatóként is szá­mos publikáció társszerzője volt, több hazai és külföldi kongresszuson vett részt elő­adóként. Jelenleg, végzés után, az MTA Kísérleti Orvostudo­mányi Kutató Intézetében Ph.D. státuszú kutatóorvos. * Delacasse Krisztina most ál­lamvizsgázott a JPTE Állam- és Jogtudományi Karán, felavatott jogász. Egyetemi évei alatt vé­gig a Jogtörténeti Tanszéken végezte tudományos diákköri munkáját. Kiváló németes, több ösztöndíj-úton vett részt Né­metországban és Ausztriában. 1992-ben a Legfőbb Ügyész és az Ügyészek Országos Egyesü­letének Kozma Sándor emlék­pályázatán nyert első díjat a Magyar Királyi Ügyészség kia­lakulását taglaló pályázatával. Bár korábbi szerződése a Zala­egerszegi Bírósághoz köti, ahol fogalmazóként fog dolgozni, je­lenleg is egy négyhónapos Frankfurt am Main-i ösztöndíj­jal a német jogrendszert tanul­mányozza. Tanszéki tanárai remélik, hogy idővel sikerül „visszacsábítaniuk” kiváló ta­nítványukat az egyetemre. Kovács Zsolt a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola harma­déves, végzős hallgatója. A Pro Scientia-díj egyik legfiatalabb kitüntetettje (21 éves), és az is érdeméül szolgál, hogy főisko­lásként vajmi kevesen részesül­nek ilyen elismerésben. Az is igaz, hogy egy „slágertémán” dolgozik, nevezetesen az IMS vázszerkezet problémakörén, 1992-ben és 1993-ban is e té­mában nyert TDK illetve OTDK első díjat. Jelenleg szin­tén ehhez kapcsolódóan a dip­lomamunkáján dolgozik, mely­nek elméleti része már készen van, a nagy feladat számára most az, hogy tervezőikészségét is bizonyítsa, s elkészüljenek rajzai. Diplomavédés után an­gol nyelvterületen szeretne to­vábbtanulni (ez lehet holland, belga, angol és olasz egyetem is), ahol egyetemi szintű, majd Ph.D. kurzusra járna. Szabó Gábor 1987-1992 kö­zött végezte el a JPTE an­gol-történelem szakát, azóta az egyetem Angol Tanszékén ta­nársegédként tanít. 1991-ben egy szemesztert az amerikai Ball State Universityn töltött. Főképp a nyelvtesztelés, az al­kalmazott nyelvészet, és ezen belül a pszicholingvisztika iránt érdeklődik. Tudományos diák­köri dolgozatát is az első téma­körben írta, és egy edinburghi és egy lancasteri konferencián is részt vett, melyek elsősorban azzal foglalkoztak, miképp le­het az angol nyelv tanítás kap­csán felismerni a tanulók tudá­sának pillanatnyi állapotát mi­nél pontosabban. Mindennek ki­terjedt elmélete van, és a rend­szeres gyakorlati mérés is alap­vetően hozzátartozik. Ehhez kapcsolódik valójában Szabó Gábor másik kutatási területe, az idegen nyelv elsajátításának elmélete, amit a pszicholing­visztika segítségével művel a Ph.D.-fokozat megszerzésének érdekében. Vitai Miklós Ajkán érettségi­zett, majd a JPTE Természettu­dományi Karán matema­tika-technika szakon tanult, itt kapott diplomát 1993-ban. 1992-tól az Országos Közokta­tási Intézet Embertan műhelyé­nek tagja. Részt vett a JPTE kol­légiumi Pedagógiai Műhely megalapításában, valamint a Pécsi Egyetemi Klub Kulturális Egyesületének elnökségében is dolgozik. Tudományos diákköri dolgozatát „Az emberközpontú nevelés új lehetőségei” címmel nyújtotta be, amit később Pro Scientia-éremmel jutalmaztak. Jelenleg a JPTE Bölcsészettu­dományi Karán művelődési és felnőttképzési mene­dzser-kommunikációs hallgató. Sál András, akár csak Vitai Miklós, tavaly végzett a JPTE matematika-technika szakán, je­lenleg a pécsi Janus Pannonius Gimnáziumban tanít matemati­kát és számítástechnikát. Az egyetemi a diákköri munkába már első évfolyamosként be­kapcsolódott, 1991-től ő volt a hallgatói vezető. A Pro Scientia elismerését többek között annak köszönheti, hogy az elmúlt két évben a TDK-n, OTDK-n kivá­lóan szerepelt, szoftverbemuta­tón, konferencián is részt vett. Fő témaköre a számítógéppel segített gyártmány és gyárt­mánytervezés. Sál András sze­rint a XX. század végén az az egyik legnagyobb változás, hogy egyes tudományok egyre inkább függnek más tudomány- területek eredményeitől. A jö­vőben még inkább szükség lesz az informatika, a mikroelektro­nika vívmányainak hasznosítá­sára ahhoz, hogy szuperintelli­gens szerszámgépeket fejleszt­hessenek ki. A fiatal szakember állítja, hogy manapság már semmilyen haladás nem kép­zelhető el technikai műveltség nélkül, mely része kell legyen a korszerű, általános műveltsé­günknek is. M K. Huszonhárom kategóriában osztottak Oscar-díjat az idén, s ebből tizet egy rendező - Ste­ven Spielberg filmjei - a Schindler Listája és a Jurassic Park kapott. A sikert persze nem számokkal mérik, a művé­szi teljesítményt még kevésbé. A tényszerűség kedvéért mégis jegyezzük meg: ilyen Oscar-eső Los Angelesben legutóbb 33 évvel ezelőtt esett, amikor a West Side Story tíz díjat kapott. Igaz volt még ennél is nagyobb Oscar hullás. A Ben Húr 1959-ben 11 Oscart nyert. Ez volt a csúcs, s a történelmi inte­lem: nem minden aranyszob­rocska egyformán fénylik. A Schindler Listája által el­hódított szobrocskák fénye azonban erősnek és tartósnak bizonyulhat. Spielberg 46 éves és hosszú pályája során most először kapta meg a legjobb film Oscar-díját. A film ezenkí­vül legjobbnak bizonyult a for­gatókönyv, az operatőri munka, a vágás, a zene és a díszlet kate­góriájában is. Hogy mit jelentett ez a hét Oscar (hármat a Juras­sic Parkért kapott) Spielberg számára, arról ő maga tett egy megjegyzést a legjobb filmért járó díj átvétele után: „A leg­jobb ital ez; mely életem leg­hosszabb szomját csillapítja.” Ennyit a művészember hiú­ságáról. Ettől eltekintve az idei Oscar-osztás távolról sem mondható hiúságok vásárának. W. Goldberg, aki jóízű humor­ral fűszerezte meg a Dorothy Chandler Pavilonban rendezett ünnepséget, már a gála kezde­tén arról panaszkodott, hogy „túlságosan sok volt a jó film ebben az évben”. És valóban, az utóbbi évek szellemi apálya után az amerikai film új ambí­ciókkal jelentkezik, s nem siker­telenül. A Schindlerről Spiel­berg és sokan mások azt tartják, hogy középiskolai tananyag­ként kellene szolgálnia a törté­nelmi emlékezet ápolását egy olyan korban, amikor sokan már a holocaust puszta létezését is hajlamosak lennének feledtetni a világháborús armageddon összes egyéb tanulságaival egyetem­ben. De nem csak a Schindler szól a fiatalokhoz, s esedez tole­ranciáért, hanem a Philadelphia is, melynek hőse a filmben AIDS-ben elpusztuló Tom Hanks valószínűleg nem csak jó alakításának, hanem az AIDS ál­dozatok iránti rokonszenvnek is A mindenkori kormány min­dig támogatást kényszerül adni a felelősségi körébe tartozó köz- szolgálati intézményeknek mű­ködésük érdekében - hangsú­lyozta Kulin Ferenc MDF-frak- cióvezető alelnök. Sajtóbeszél­köszönheti a legjobb férfi fősze­replőnek járó díjat. Hanks a díj átvétele után a sajtószobában másról sem beszélt mint arról, hogy a toleranciát mindennapos gyakorlattá kell tenni. Ugyanezt a húrt pengette paul Newman is, aki a Jean Hasholt humanitárius díjat vette át hétfőn este. „Megítélésem szerint az Egyesült Államok a földkerek­ség legnagylelkűbb országa.” - mondta, újabb politikai ízeket vegyítve az idén amúgy sem po­litikamentes Oscar-koktélba. Miért? Spielberget az utcán ün­neplő amerikai fiatalok üdvri­valgása és az Akadémia tagok ál­lítólag rendhagyóan egyöntető szavazatai, s a művészfilm kate­góriájába tartozó alkotások (Schindler Listája, Philadelphia, Apám nevében, A zongoralecke, stb.) díjai mind ugyanazt az őszinte és "heves törekvést il­lusztrálják: Hollywood megpró­bál kitömi a kommerszfilmek rosszhíréből. Sajnos magyar filmmel Los Angelesben a Mephisto óta nem találkoztunk. A Sose halunk meg, Koltai Róbert filmje nem került az öt jelölt közé. A legjobb külföldi filmnek járó Oscart na­gyon erős mezőnyben a spanyol La Belle Epoque kapta. Nagy sikert ért el Los Ange­lesben és világszerte A zongora­lecke című Új-Zéland-i film, mely három Oscart is kapott, méghozzá nagyértékűeket. Jane Campion a legjobb eredeti forga­tókönyv, Holly Hunter a legjobb női alakítás, Anna Paquin a leg­jobb női epizódalakítás díjával távozhatott. Ez utóbbi azért is fi­gyelmet érdemel, mert a kis Anna Paquin a második legfiata­labb színésznő (Tatum O'Neil után), aki valaha Oscart nyert. Mindössze 11 éves, s Los Ange­les után visszatér az iskolapadba. Tüneményes tehetség. Bizonyo­san hallunk még róla. Egyébiránt az Oscar-gála nem sok meglepetéssel szolgált. Ta­lán ilyesminek számít, hogy Tommy Lee Jones, a Szökevény nyomozója Oscar-díjat nyert a legjobb Ralph Fiennes-nél, aki a koncentrációs tábor parancsno­kát játszotta a Schindlerben. De egy díjat azért egy tőrőlmetszett akciófilmnek kellett adni. Annak jeléül, hogy Hollywood nagyon szeretne megváltozni és meg­komolyodni, de úgy, hogy köz­ben azért önmaga maradjon. Bokor Pál getésen elmondta: az elkezdett racionáló intézkedések ellenére a televízióban még mindig nem sikerült megváltoztatni a műkö­dési szerkezetet és a pazarló gazdálkodást, s ezért drága a te­levízió működtetése. Hat pécsi egyetemen tanuló, vagy tanulmányait most végző fia­tal részesült kitüntetésben Fotó: Vincze Barbara Drága a televízió Grazi fotók Pécsett Testvérvárosunk egyik ki­váló fotóművésze: Franz Josef Poier tárlatát nyitotta meg a Nevelők Háza Galériájában összegyűlt nagyszámú érdek­lődő előtt Somogyvári Imre, az Osztrák Köztársaság tisztelet­beli konzulja. Példásan fejlődő kultúrális kapcsolataink újabb jelentős eredménye ez, a Me­cseki Fotóklub rendezte kiállí­tás, amely művészi értéke mel­lett eredményesen szolgája két testvér-régió: Steiermark és a Dél-Dunántúlon belül Baranya közös „szívügyét” a szőlő- és bortermelés stájer módjának és sajátosságainak megismerteté­sével. Követendő példája a vá­logatás a művészi igényesség szigorú figyelembevételével összeállított tematikus kiállítás­nak, amely bármiféle „reklám­íz” nélkül hatásos bemutatása és hírverése szomszédaink há­rom „bor-útja” legnevezete­sebbjének, a dél-stájer „Wein- strasse”-nak. Öröm nézni a minden év­szakból és más természeti szép­ségeket, táji jellegzetességeket elénk táró remek színes fotókat, amelyek akaratlanul is feléb­resztik a vágyat: ezt látni kell! És a szakértők szerint ezen alapszik a világ már második legnagyobb „iparága”: a turiz­mus, amelynek a „titka”: keltsd fel az érdkelődést, és odajön a mindig-mindenre kiváncsi tu­rista!” Minden, oly áhított bevé­tel alapja a hatékony reklám, ami akkor igazán jó, ha indirekt, nem rábeszélő, hanem áttétele­sen meggyőző! Ez persze a leg­nehezebb - és ennek az iskola­példája az ilyen, művészi igé­nyű, még egyetlen betű nélkül is beszedésen meggyőző-vonzó fotókiállítás, amely a fényképe­zés nemzetközi-közérthető vi­lágnyelvén szól a nézőhöz Eu­rópától a Tűzföldig! Bárha a rákényszentett Csip­kerózsika-álmából végre ébre­dező, méltó ismertetésre váró tájegységi kincsünket, a 'Vil­lány-'Villánykövesd-Palkonya menti baranyai „bor-útat” is ilyen színvonalú kiállításon mu­tatnák már be a helyi fotóművé­szek a csupán „átutazó”-pénz- hajhász „vándorfotósok” sajnos kiadványokban, sőt még nem­zetközi bemutatókon (!) is ki tudja miért minket „reprezen­tálni hivatott” tucatmunkái he­lyett! Félreértés ne essék, - a téma tudatos megválasztása itt távol­ról sem holmi reklámcélból tör­tént! Minden egyes bemutatott felvétel olyan magas esztétikai és technikai igénnyel-szinten készült, ami alapfeltétele egy művészi fotókiállításnak. A tár­latnak az csupán Járulékos ér­téke”, hogy a képek olyan ér­zékletesen varázsolják elénk a pannon tájegység nyugati ré­szének egyik gyöngyszemét. Itt is látható, hogy mennyire egy­séges ez a pannon táj, mint ahogy az sem véletlen, hogy számunkra egyedül és kizárólag csak az osztrákok a „sógorok”. Szerencsére az emberi kap­csolatok még soha sem voltak jobbak Ausztria és Magyaror­szág között, mint most, az Al­pok-Adria-Munkaközösség és a testvérvárosi illetve községi kapcsolatok virágzása idején. Ehhez az egyre szépülő képhez értékes „mozaikkockákkal” já­rult és járul hozzá a grazi „Gösta Pongratz” és a Mecseki Fotóklub tartós emberi és mű­vészi kapcsolata. A kiállítás április 17-ig te­kinthető meg. Dr. Szász János r» % k

Next

/
Oldalképek
Tartalom