Új Dunántúli Napló, 1994. január (5. évfolyam, 1-30. szám)
1994-01-20 / 19. szám
1994. január 20., csütörtök Honismeret üj Dunántúli napló 11 Új pécsi utcák Esztergár Lajos út Az 1893-as pécsi Jókai-ünnepély Budaörsön, 1978. szeptember 9-én hunyt el az a férfiú, akit Pécsett a nyilas hatalom- átvétel után polgármesterként letartóztattak, Nagykanizsára internáltak, ahonnan kalandos körülmények közt a Mecseken át jött haza társaival, s 1945 márciusáig újra betöltötte a polgármesteri tisztséget. Ezt követően pedig a pécsi tudományegyetem jogi karán oktatott 1949-es eltávolításáig. Egy újságcikk elég volt ehhez, s azt kvöetően még a nevét sem volt szabad kiejteni, felejtésre száműzték, pedig tevékenysége korszakos jelentőségű volt a város történetében.. . Abrudbányán született 1894. május 28-án. Harcolt az első világháborúban, majd befejezte egyetemi tanulmányait Kolozsvárott, Debrecenben. Munkáját a rendőrségnél kezdte, majd az egyesített bí- rói-ügyvédi vizsga letétele Az előtörténet sommásan: a nagymúltú erdélyi grófi család fiaként 1814. január 13-án szü- eltett Wass Sámuel még kolozsvári iskolásként megtanult románul, németül, latinul és franciául. A kor szokása szerint jogi pályára ment, de közben szorgalmasan foglalkozott természettudományokkal is. Elsősorban a kémiában szerzett jártasságot. Külföldi utakat tett, majd megyei közhivatalokat viselt. 1848-ban megyéje ország- gyűlési képviselője lett. * Wasst 1849 februárjában Kossuth titkos megbízatással Amerikába küldte, hogy fegyvereket vásároljon és egy kisebb hadiflottát toborozzon, amelynek Fiúméba kellett volna érkeznie. Wass Konstantinápolyon, Párizson és Londonon keresztül eljutott Amerikába, s feladata első részét megvalósította: egy hajórakomány szuronyos puskát indított haza. (Sajnos ezek sosem érkeztek meg, a császári hadsereg elfogta a szállítmányt.) Ezután hozzálátott a hajóhad felállításához. Egy tengerésztiszt azt javasolta, hogy a nyugat-indiai szigeteken toborozzon legénységet. Wass útnak is indult, de vállalkozása váratlanul összeomlott. után közigazgatási pályára lépett. Az 1929-es közigazgatási választások után lett Pécs város jogügyi és népjóléti ügyosztályvezetője, éppen akkor, amikor a világgazdasági válság mind több ember számára „hozta el” a munkanélküliséget, a szegénységet Pécsett is. A szegénygondozási és foglalkoztatási rendszer országosan előírt alapja az Egri Norma volt. Ő ezt továbbfejlesztette. Ellentétben Egerrel nem az egyházi szervezetet, hanem a városi törvényhatóságot tekintette olyan központi szervnek, amely összefogja, irányítja ezt a munkát és programot is ad. A Pécsi Normává lett rendszer A küldetés az Amazonas torkolatánál ért véget, Wass poggyásza, hátrhagyásával menekült csónakon az Amazona- son felfelé, majd a Rio Negron annak forrásvidékéig jutott. Innen átment az Orinocóra, azon evezett lefelé, majd a Rio Guá- ricón felfelé, s annak förrásvi- dékétől gyalog jutott el a venezuelai Caracasig. New Yorkba 1849 novemberében érkezett vissza, ekkor tudta meg, hogy a szabadságharc elbukott, tehát nem mehet haza. * Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek című kötetében Wassról azt is közli, hogy New York-i tartózkodása idején kohászati tanulmányokkal egészítette ki kémiai szaktudását. Az ominózus hajóvásárlásra is utal egy mondatban: „Indulásuk előtt árulás történt, ami majdnem az életébe került.” A történet további részét jobban ismerjük: az „amerikás” magyar menekültek történetét feldolgozó könyvek kivétel nélkül megírták, hogy a kaliforniai aranyláz sok magyart is odacsábított. Közöttük volt Wass Sámuel is: aranyat mosott a Sierra Nevada hegység vízfolyásaiban. Hogy milyen körülmények között, talán arra elegendő utalás Wass életrajzi köalkalmazottainak továbbképzéséről gondoskodik, s ezt összekapcsolja az egyetemi oktatással. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy gondoskodtak a rászoruló néprétegek segélyezéséről, kidolgozták a szociális intézmények működésének új rendszerét, s a munkanélküliek részére in- ségmunka-, az állástalan diplomásoknak szükségmunkaprogramokat indítottak. Kibővültek a szegényházak, létrehozták a Tüzér utcai szociális foglalkoztatót, s Stefánia Szövetség anya-és csecsemővédő intézetét, kezdték építeni a tüdőszanatóriumot, új alapokra helyezték az együttműködést az egyházi és a társadalmi setetének egyetlen mondata: „Másfél évig nem aludtam ágyban”. Aztán társakkal találkozott, köztük Haraszty Ágostonnal, aki már 1840-ben érkezett Amerikába, s az 1850-ben létesült Kalifornia állam első parlamentjének tagja, sőt vezéregyénisége lett. Vele s még néhány magyarral aranyfinomító vállalatot alapítottak. Xan- tus János egy édesanyjának írt levelében így számolt be az üzemről. „A gyárépületek mintegy nyolc hold területet foglalnak el, két fő osztályra szakadnak, az aranyfinomítóra és a metallurgiára ... 122 munkás és egy 60 lóerejű gőzgép éjjel, nappal szünet nélkül mozgásban van itten... Az üzem 16 hónap alatt 4 és fél millió dollár értékű aranyat rafinírozott, és két és fél milliót érőt osztályozott. . . Ez egyik legfőbb látnivaló a Csendes-tenger parthosszán, melyet mindenki méltán bámul. Mi, magyarok, valóban büszkék lehetünk gróf Wassra és társaira, kik a világ egyik legnagyobb nemzete kebelében hazánkat ily méltóan képviselik.” Az aranyfinomító olyan jó nevet szerzett, hogy megbízást kapott 5, 10, 20 és 50 dolláros aranyak verésére. Összesen több mint két és fél millió dolgélyszervezetekkel... Polgármester-helyettes 1936-tól, a város első embere 1940-től lett. Egyik kidolgozója volt az ONCSÄ programjának, a közjóléti szövetkezetek megszervezésének, folytatta elődei biztos alapokon nyugvó gazdaságpolitikáját, nagymérvű városfejlesztésbe kezdett. Tervet dolgoztatott ki a várfalak kiszabadítására, a műemlékek védelmére. Számos kulturális, gazdasági, egészségügyi, kereskedelmi, turisztikai létesitmény- nyel gazdagodott a város. Ösztönzésére fölpezsdült a város irodalmi, képzőművészeti, zenei és tudományos élete. Ez az országos jelentőségű életmű megbecsülést, tiszteletet követel. Ma már - sajnos túlkésőn - a 39-es Dandár út helyén Esztergár Lajos út áll a város térképén. Dr. Vargha Dezső lár értékű érmet készítettek, amelyekből a hazájukba mindig visszavágyódó magyarok az első mintadarabokat elküldték a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahol ma is megtalálhatók. Rövid idő múlva azonban az aranyláz lelohadt, a vállalkozás csődbe jutott. Amint lehetségessé vált, Wass hazatért. A lapokban nemzetgazdasági, iparügyi cikkekeket publikált, s 1861-ben kiadta Kilencz év egy száműzött életéből című könyvét. Útleírásának első kötete a Liverpool - New York hajóút leírása, a második kötet pedig a Karib tenger szigetein szerzett tapasztalatairól számol be. Ezek közé tartozik a Vodu (vagy Wudu) titkos társaságnak és szertartásainak leírása. Bemutatta ezt a „sajátszerű babonával és bálványozással vegyített vallásos titkos társaságot, melyet Afrikának vadonaiból a rabszolgák vittek át Amerikába.” A harmadik kötet, amely talán nyugat-indiai kalandjait tartalmazta volna, nem készült el. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, elfoglalta helyét a Felsőházban, 1866-ban pedig ugyanaz a kerület választotta újra képviselőjének, amelyik 1848-ban, ezúttal Deák-párti programmal. Részt vett a Földintézet megalapításában, s teljes erővel segítette az ipari vállalatok fejlesztését, újak alapítását. Menczel János Az ország 1893-ban tisztelgett a legnagyobb kortárs regényíró, Jókai Mór előtt, annak ötven éves írói jubileuma al- kalmból. Se vége, se hossza nem volt az ünneplésnek, egymást érték a rendezvények, a tisztelgő ülések és küldöttségek. Pécs városa - a ciszterci főgimnázium és a város társadalmi, kulturális erői - a központi ünnepséget 1894. január 6-án tartották, a Király utcai „Hattyú” és a szomszédos Nemzeti Casino termeiben. Reggel 8-kor a főreáliskola önképző körének elnöke, dr. Ge- recze Péter tartott megnyitót, majd felsorolta a beérkezett pályaműveket, valamint a díjazottakat. Ez utóbbiakból részleteket olvastak föl. Sürgönyt is megszövegeztek a nagy írónak. A főgimnázium ünnepélye 10-kor kezdődött. Jókai szövegére írt dalt énekelt a kar, az elnöki megnyitót Zalai Mihály tanár tartotta. A növendékek méltatták Jókai érdemeit, műveit és munkásságát. Este nyolckor tartották a központi megemlékezést. A híres Pécsi Dalárda énekelt a Cs.Kir.44. Gyalogezred zenekarának kísérete mellett, majd Zalai Mihály szavalta el dr.Várady Antal ez alkalomra írt „Jókai” című ódáját. Az ünnepi beszédet Körösi Henrik főreáliskolai tanár tartotta. A Hunyadi László c. operából hangzott el a nyitány, majd a kor kedvelt gyakorlata, az élőkép-összeállítás következett. Jeleneteket láttak a nézők olyan híres művekből, mint a Kárpáthy Zoltán, a Kőszívű ember fiai, Az aranyember. A végén következett az „Apotheozis” című jelenet, amelyben Jókai gipsz-szobra fölé a megszemélyesített géniusz babérkoszorút tartott, mintegy Baranya és Pécs tisztelgéseként az ünnepelt író előtt. Eközben a Pécsi Dalárda a Himnuszt énekelte. Jókai Mór összes műveinek ki sorsolása következett ezután. A 213-as sorszámmal a szerencse a neves karnagy, Wachauer Károly feleségének kedvezett. A megható ünnepséget reggelig tartó tánc fejezte be. A rendezvény jövedelme meghaladta az ezer forintot, mivel a rendezvényen a város polgárainak szine-java részt- vett, a széksorok zsúfolásig megteltek, és sokan tartották meg azt a korabeli kedvelt gyakorlatot, hogy a belépőn fölül újabb összeget fizettek a rendezőknek. Közben megindult az az akció, amely az évforduló alkalmából megjelenő Jókai-díszki- adásnak ezer előfizetőt kívánt gyűjteni. A pécsiek a Jókai-emlékün- nepélyre albumot készítettek, amelyet február végén maga a létrehozó, Rihmer János dísz- műkészítő adott át dr.Blum Béla királyi közjegyzőnek, a rendezőbizottság elnökének. Az album első lapja a következő ajánlást tartalmazta: „Jókai Mór legnagyobb és legszeretettebb írónk 50 éves irodalmi működése tiszteletére Pécsett, 1894. évi január hó 6-án rendezett ünnepély emlékéül fölajánlja a rendező bizottság.” Az író ezüstmonogramjával együtt található az 1843-as és az 1893-as évszám. A kötetet az ünnepély leírása, képei díszítik. Az 1825. február 18-án, Komáromban született, és az ország ünnepelt írójává vált Jókai Budapesten hunyt el, 1904. május 5-én. Dr. Vargha Dezső Egy majdnem elfeledett világutazó Kossuth fegyvervásárlója Darimana Saudara? 4. Nem hétalvóknak ajánlom a szumátrai fővárost, mivel már hajnali fél 5-kor felharsantak a mecsetek hangszórói, és a mü- ezzinek imára szólították híveiket. Valamivel később meg- kondultak a keresztény templomok harangjai és a hindu kápolnák csengetyűi is. Személyes tapasztalatom, hogy bár az iszlám hívők alkotják a lakosság döntő többségét, mégis minden lehetőség adott a kisebbségben lévő vallások, köztük a kereszténység gyakorlására. December elejétől szinte az egész város karácsonyi díszpompában fénylett, valamint szenténekektől voltak hangosak nem csak a templomok, hanem az áruházak és szállodák is. Az egyszerű nép vallásossága mellett elég erős még a babonákba vetett hit is. Magam is részese voltam egy rituális szertartásnak, amellyel erőmű-gépegységünk elkészültét ünnepelték. Két levágott kecske vérével körbelocsolták az új létesítményt, majd felvirágzott fejüket eltemették az új erőműrész udvarán. Papi segédlettel imádkoztak és vallási énekeket énekeltek, míg ropogósra nem sültek nyárson az áldozati állatok. Amiket aztán vallási hovatartozásra való tekintet nélkül közösen jóízűen elfogyasztottunk. Más alkalommal egy előzőleg karbantartásra leállt gépegységet sehogy sem tudtak újra felterhelni, ezért a haragvó szellemek kiengesztelésére állatáldozat mellett döntöttek. Nem volt hiábavaló, hiszen rövid idő múltán ismét teljes terheléssel működött ez a gépegység is. Viccelődtünk is egymás között, de régen ettünk egy kis jó nyár- sonsültet, ezért nekünk is el kellene állítani egy kissé a terhelés-szabályzót a mi gépünknél is. Előzetes információim helyesnek bizonyultak, mert valóban sok fiatal és gyerek él ebben az országban. Reggel 7-8 óra között ellepi a várost az iskolákba igyekvő diákok áradata. Színes formaruhájukban gyalogosan, biciklin, motoron, riksán vagy éppen taxin haladnak iskolájuk felé, ahol is közös tornával kezdik napjukat. Heti 6 alkalommal, mivel itt még nem vezették be az iskolákban a szabad szombatot. Az elemi iskola 6 évfolyamos, és szinte csak az írás-olvasás-számtannal foglalkoznak a kisdiákok. Ugyancsak ennyi ideig járnak az emeltszintű középiskolákba, itt kötelező az angol nyelv is. Szokatlanul hosszú az egyetemi tanulmányi idő, amely 7-8 évig tart. Ebből adódik, hogy egy orvos vagy mérnök csak 26-27 éves korára végzi be tanulmányait. A fiatalság fizikai állapotával is foglalkoznak az iskolák. Alig múlt el hétvége, hogy ne rendeztek volna kerékpár- vagy kismotorversenyt a város egy-egy lezárt, széles útszakaszán. A versenyek többszáz résztvevővel, a Toyota vagy Mitsubishi cégek szponzorálásával zajlottak. Az iskolaudvarokon karate és táncoktatások folytak, a parkokban kiscserkészek gyakorolták a sátorverést. A futballpályákon hol az ifjú labdaművészek, hol az 50-60 tagú majorette-zenekarok bűvölték el a közönséget. Gondolom, ennek a mozgásra nevelésnek eredménye az is, hogy később munkahelyeiken felnőtt korukban is közös tornával, futással kezdik napjaikat. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék a munkáról, amelyet igen kemény klímaviszonyok között végeznek. Elnéztem, hogy a földművesek milyen megfeszítő munkával hódítanak el a dzsungeltól újabb és újabb földterületeket. Térdig érő sárban, több ember által húzott ,Jióekékkel” távolítják el a mocsarak buja tavirózsás növényzetét, hogy annak helyére rizst palántázhassanak. A vízellátását sokszor még ma is a középkort idéző, emberi erővel hajtott emelőberendezésekkel biztosítják. Vállalva a malária, az élősködők, a kígyómarások veszélyét. Az építkezéseken - jóllehet a legmodernebb géppark is rendelkezésre áll, sok kétkezi munka folyik. Nehéz kapákkal vágják fel a talajt, s pálmalevelekből fonott füleskosarakban, kézben vagy vállon hordják el a sáros-latyakos földet, sokszor nem kis távolságra. Egy kétemeletes ház építésénél láttam egy ősi szállítószalagot: a falhoz támasztott hosszú bambuszlétrán egymás fölött álló munkások adták kézről-kézre a téglával, betonnal teli kosarakat. Csodálattal figyeltem az erőmű kazánjait szerelő munkások lég- tornász mutatványait is. Úgy közlekedtek a 30-40 méter magason levő, 20-30 cm széles acélvázakon mintha egy széles-korlátos hídon sétálnának. Egy-egy függőleges acélgerenda beemelésénél, csupán lábaikkal kapaszkodva, két szabad kezükkel illesztették helyükre a daruk által emelt több tiztonnás vasszerkezeteket. Nem lehet nem említeni az indonézek természet- és főleg virágszeretetét. Még a legszegényebb bádogviskót is pálmákkal, mangó és banánfákkal, örökké virágzó cserjékkel ültetik körül. Egy alkalommal azt láttam ablakomból, hogy több teherautónyi virággal díszítik fel a szemközti bank épületét. Kíváncsiságom levitt az épülethez, amelyet szinte teljesen elborítottak a több négyzetméteres virágtáblák. A rajtuk lévő (szintén virágokból álló betűk) felirata szerint egyik alkalmazottjuk esküvőjét ünnepük. Baki Dezső
