Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-27 / 293. szám
1993. október 27., szerda Kultúra - közoktatás üj Dunántúli napló 7 Életveszélyben a diákok a Zipernovszky kollégiumában Nedvesek az elektromos kábelek, mozog a válaszfal, a pincében, forrás ” csordogál A 62 évvel ezelőtt épült kollégiumot egyszer sem újították fel, mindössze kisebb javításokat végeztek rajta. 11 évvel ezelőtt megérett a helyzet a felújításra, a KÖJÁL bezáratta az épületet egy időre, azonban rövidesen ismét megnyitották. A tulajdonos, a pécsi önkormányzat kétszer is adott be céltámogatási pályázatot a felújításra, elkülönítették a szükséges saját tőkét is, azonban szeptember közepén derült ki, hogy nem nyerték el a céltámogatóst. A több mint 200 diák továbbra is az életveszélyes kollégiumban él, egyelőre reményük sincs, hogy új helyre költözhetnek. Barna Viktor, a Gépipari kollégiumának vezetője először végigkalauzol az épületen, mert a látvány minden beszédnél többet ér, és sokkal döbbenetesebb a hatása is. A külső vakolatból óriási (20-50 kilogrammos) darabok zuhannak le a járdára, a homlokzaton szinte nincs is száraz falrész. A kazánház mellett, a pincében „forrásként” csordogál a falból a víz, eredete meghatározhatatlan. A több évtizede üzemelő kazánok biztosítják az épület fűtését, szolgáltatják a konyha működéséhez szükséges hőt és melegvizet, illetve a használati melegvizet is. Felújításuk szintén régóta várat magára, meghibásodás esetén - ami bármikor bekövetkezhet - leáll az egész hőszolgáltatás és a konyha. A lépcsőház vizesblokk felöli fala szintén nedves, málik a vakolat. A fürdők és a mellékhelyiségek állapota szintén kritikán aluli. Egy szülő megjegyezte: még a tehenei tőgyét is különb körülmények között mossa meg a fejős előtt. A válaszfalak mozognak, kézzel bármikor benyom- hatók. Nem egy olyan szoba van, ahol az emeletes vaságyakkal támasztották ki a falakat. Minden nap előjön valami újabb probléma, a karbantartóink szinte megállás nélkül dolgoznak, mégsincs szinte semmi látszata a munkájuknak. Az egyik nap megcsinálják a csőtörést, másnap a javítástól néhány méterre újabb repedés jelentkezik. Több mosdó is van, ahol csak egy lámpa ég, a többit áramtalanítani kellett, mert a vizes falban az egymáshoz közel futó vezetékek áthúztak, a mennyezeten lévő armatúrában gyűlt össze a csepegő víz. Az északi homlokzaton lévő nyílászárók kirohadtak, javításuk lehetetlen, mert egyszerűen nincs mihez hozzászegelni az új deszkákat. Ennek következtében öklömnyi rések tátonganak az ablakszámyak alatt. A folyosók ezért kifűthetetlenek, illetve néhány szobában is szinte fáznak télen a diákok. Az igazgató elmondta, hogy a 62 éves épület még nem volt teljesen felújítva, mindössze kisebb javításokat végeztek a szerelők, illetve kicserélték a tetőt. 11 évvel ezelőtt merült fel a teljes felújítás gondolata, a munkálatok egy részét meg js terveztette a tanács. A KÖJÁL bezáratta az intézményt, azonban nemsokára újból megnyitották, mondván: 1-2 éven belül mindenképpen sor kerül a teljes felújításra, addig pedig még üzemelhet. Azóta is húzódik a felújítás, a néhány százezer forintos munkálatokon kívül más nem történt. A kollégium a gépipari szakközépiskola intézménye, az iskolának pedig a pécsi önkormányzat a tulajdonosa. Az iskola regionális beiskolázású, a diákok 80 százaléka Baranya megye távolabbi településeiről érkezett, illetve többen jöttek megyén kívüli településekről is. A dákok után járó fejkvótát a kollégium kapja meg, illetve a befizetett kollégiumi díjak is itt gyűlnek össze. Viszont ez az összeg (diákonként évente 80 ezer forint) mindössze a működtetéshez, a közüzemi díjak kifizetésére elegendő. Fotó: Szundi György Ebből egy fillért nem tudnak félretenni a felújításra. A pécsi önkormányzat tavaly elszánta magát a felújításra, saját költségvetéséből gazdál- kodta ki azt a több tízmillió forintot, amelyet félretett a munkálatok finanszírozására. A felújítás jóval több,'mint 100 millió forintba kerülne, ezért tavaly tavasszal céltámogatási pályázatot adtak be, azonban erre egy évig válasz sem érkezett, idén tavasszal pedig csak annyi: újra ismételjék meg a pályázatot. Szeptember közepén látott napvilágot a határozat, elutasították a pécsi kollégium felújításával kapcsolatos támogatási kérelmet.- Több kivitelező, illetve szállító cég is megkeresett bennünket ajánlatával, illetve je- lenkeztek a munkálatok elvégzésére - mondja Barna Viktor. - Egyelőre teljesen patt helyzetben vagyunk, pénzt sem kaptunk, illetve kilátásunk sincs arra, hogy átköltözhetne valahova a kollégium. Az önkormányzat illetékes irodájától megtudtuk, hogy más pénzforrásokat is megpróbálnak felkutatni, illetve a jövő évi költségvetésből igyekeznek a lehetőségekhez mérten kiegészíteni a hiányzó összeget. Mindössze a legszükszégesebb munkákra, illetve a balesetveszélyes vezetékek megszüntetésére tud pénzt biztosítani az ön- kormányzat a gépipari kollégiumának. Hajdú Zs. A bejárat fölött is jókora darabokban hullik a vakolat Ebben a fürdőben már megkezdődött a felújítás Köröndi pillanatok ,,Én nem is vagyok köröndi, jövevény vagyok, Küsmödről származom, és alig harminc éve élek Korondon, de azt mondtam a helybélieknek, ha már megkapták az életem, akkor fogadják el a testem is, oda szeretném ha eltemetnének” - e szavakkal kezdte bemutatkozását Szőcs Lajos tanitóbácsi a pécsi Magyar-Román Baráti Társaság ülésén. A pécsi székhelyű társaság meghívására városunkban vendégeskedő előadó egyik, a társasághoz levélben eljuttatott mondata azóta már szinte szállóigévé vált, így hangzik: „A barátságot, akár csak a házat, alulról kell építeni!” A diavetítéssel kisért előadásban megelevenült Korond és környékének múltja, jelene, s talán még a jövőjére utaló pár gondolat is körvonalazódott. Korond, a Hargita bércei alatt meghúzódó, katlanba zárt •nagyközség a vulkanikus és gyürődéses hegylánc találkozásánál, ahol a Pannon-tenger nyomai is fellelhetők a felszínre került sóhegyekben, kaolin és aragonit rétegekben. Korond, külföldiek számára egy színes színfolt egy erdélyi körúton, a székelykapuk és a gyönyörű, de néha giccses fazekasság őshazája. De azt már kevesen tudják, hogy a helyiség határában az előbb említett kaolin és aragonit bányákon kívül számos borvíz és sósvíz forrás is található a vulkanikus hatás utózöngéjeként. A húszadik század első évtizedeiben, a szebb időket is megért köröndi gyógyfürdőt felszámolták. Talán kevesen tudják, hogy a korondiak számára a fazekasság nem egy hobby, nem is csak mesterség, hanem talán az egyetlen megélhetési lehetőség, egy életforma. A köves talaj, a zord, hideg éghajlat minden más megélhetést kizár. Az éghajlat adta lehetőségeket kihasználva alig néhány kultúrnövényt sikerült meghonosítani ezen a tájon, olyanokat, mint a krumpli, a kukorica és a gyümölcsfák közül a szilva. Az ízes székely nyelvjárással előadott rövid ismertetőt a jelenlevők nagy élvezettel hallgatták. Olyan ötletek is elhangzottak, hogy a jövőre, egy meghatározott időpontban rendszeressé kéne tenni a köröndi fazekasok évenként egyszeri bemutatkozását Pécsett. Ezt az ötletet az előadó jónak találta, és otthon tolmácsolni is fogja. Ha ez megvalósulna, akkor ez a rendezvény a minden év augusztusának második hétvégén a Korond melletti Árcsó-fürdőn megtartott kirakodó kerámiavásár testvér-rendezvényévé válhatna. A Szőcs Lajos, köröndi tanító által szemléltetőnek szánt apró kerámia tárgyakból vásárolni is lehetett a Lenau-házban tartott előadás végén. Bandi András A geresdlakiak Három éve alakult Geresdla- kon a Hagyományőrző Nemzetiségi Néptánccsoprot Schneider János szervezésével. A nemzetiségi táncokat Heil Helmut tanítja be. Ugyanakkor jött létre a MINI-GOLD ifjúsági zenekar, Hazenauer Miklós vezetésével. Az együttesek felelevenítették a szüreti szokásokat, a felvonulást és a szüreti bált, több falu- és iskolarendezvényt tettek látványosabbá, hangulatosabbá. Többször szerepeltek Pécsett és a környező falvakban is, vasárnap Bolyban. Augusztusban nagy megtiszteltetés érte a tánccsoportot és a MINI-GOLD zeneakart: meghívást kaptak Németországból, Wendlingenből. Nagy sikerrel szerepeltek és sok-sok tapsot kaptak a wendlingiektől. Bállá Endréné Kapoli centenárium 100 éve, 1893. október 27-én született ifj. Kapoli Antal, aki 40 esztendeje, 1953-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet. Kiváló képességű faragópásztor volt, s a múlt rendszer sok-sok bűne közül az egyik az, hogy néki nem adták meg a Kossuth-díjat, melyet éppen úgy megérdemelt volna, mint édesapja, akitől a faragást tanulja, id. Kapoli Antal (1867-1957). Életútja során sok helyen ju- hászkodott az akkori Somogy megyében, a Zselic délkeleti részén, mely később Baranyához került - de nemcsak ez a két megye, hanem az egész ország büszkélkedhet tehetségével, a pásztorfaragások hagyományában mélyen gyökerező alkotásaival. ő is átadta tudását gyermekeinek, sőt, Ilona, Rozália, József, és Magdolna után az unokák némelyike is folytatja a fargó- hagyományt! Az öröklött tehetséget leginkább Ilona bontakoztatta ki: a faragás és a karcolt díszek alkalmazása mellett (főiskolai tanulmányok után) festőművészként is sok bel- és külföldi elismerést kapott. IQ. Kapoli Antal 1967-től 1971-ig bekövetkezett haláláig Szigetvárott élt, és annak ellenére, hogy megromlott látása, elgyengült keze lehetetlenné tette, hogy faragjon, mégis haláláig alkotott: leánya, Ilona biztatására papírra vetette motívumait. Első, 1966-os ceruzával készített rajzai szinte dobozfe- dél-terveknek látszanak, később azonban golyóstollal, rostirón- nal, színes ceruzákkal egyre merészebb kompozíciókat hozott létre. Ahogy megszabadult a pásztorfaragások technikai kötöttségeitől, a karcolás és dom- borfaragás korábban alkalmazott módjaitól, egyre szabadabban szárnyalt a fantáziája - több, mint száz rajzát önálló alkotásnak, népi grafikának tekinthetjük. E rajzok 1967-ben Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának „A két Kapoli faragóművészete” című kiállításon kerültek először közönség elé, majd 1970 nyarán a budapesti Eötvös Klubban kerültek bemutatásra a Népművelési Intézet (és Bánszky Pál) gondozásában, 1981- ben, halálának tizedik évfordulóján a barcsi Dráva Múzeum mutatta be alkotásait és a Kapoliak faragóművészetét. 1982- ben Pest megyében vándoroltak ifj. Kapoli Antal grafikái a tápiószelei bemutatót követően, 1986-ban pedig Boglár- lellén, a Kapoli Emlékházban kaptak helyet alkotásai. Szigetvárott is voltak már Kapoli-kiállítások, azonban a régen tervezett állandó Ka- poli-kiállítás, a „Kapoli Múzeum” még mindig várat magára, holott háromcsillagos látnivalóként szerepelne az idegenforgalmi tájékoztatóban, s nagyban hozzájárulna Szigetvár látogatottságához, világhíréhez. Ifj. Kapoli Antal születésének századik évfordulóján Szigetvár Város Önkormányzata nagyszabású megemlékezést szervez október 29-én 13 órakor megemlékezés és koszorúzás ifj. Kapoli Antal sírjánál a kanizsai temetőben (beszédet mond Darázsi Mátyás polgármester). 14.00 órakor „Kapoli Antal, a Népművészet Mestere” - tanácskozás a zeneiskolában. 16 órakor „Népművészet a rajzban” címmel meghirdetett rajzpályázat megnyitója és eredményhirdetése a könyvtárban, majd megemlékezés id. Kapoli Antal szobránál a könyvtár előtt. 17 órakor a Kapoli Emlékkiállítás megnyitója a Hely- történeti Múzeumban. A rendezvényeken közreműködnek a Zeneiskola növendékei, a Tinódi Vegyeskar ((Her- genrőder József vezetésével), a Tinódi Általános Iskola kamarakórusa (Hergenrőder Józsefné vezetésével), valamint Csajági György zenetanár. Reméljük, hogy e centenáriumi megemlékezés és kiállítás megteremti a lehetőséget egy régen várt és tervezett állandó Kapoli-kiállításnak! Dr. Mándoki László muzeológus k
