Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-29 / 145. szám
1993. május 29., szombat uj Dunántúli napiö 7 Színművész és zeneszerző Beszélgetés Fillár Istvánnal Amiért fölfigyeltem Fillár István alakításaira, az a jól kimunkált színpadi alakhoz társuló példás színpadi beszéd. Tavaly a Noé című rockopera zeneszerzőjeként is bemutatkozott, szép sikerrel. Olyan dallamanyagot írt olyan harmóniákkal és melódiákkal, amelyeket a hangszerelés után hónapokig próbált és adott play back-re a színházi zenekar, egy rock-együttes, egy szintetizátor és az ütőinstrumentumok serege. Fillár István mindössze négy éve végzett a főiskolán, és máris jelentős szerepeket tudhat maga mögött. Visszapillantva még felsorolni is jólesik. A Godspell-ben debütált Pécsett; majd játszott vígjátékokban (Amit a lakáj látott, Vígjáték sötétben); Szép Ernő Vőlegényében, Márai Kalandjában; a Szentivánéji álomban (Lysan- der); Havel A leirat-ában, s utóbb két operettben is táncoskomikusként bővíthette szerepKezet a szívre: ki ne emlékezne sajgó nosztalgiával elröppent diákéveinek évzáró műsoraira, az előadások lámpalázas boldog izgalmára? A szép szokás ma is él. S az is eléggé köztudott, hogy Pécsett és Baranyában jónéhány általános iskola szakkörszerű színjátszással szerepel ilyentájt a különböző (megyei és területi) bemutatókon. Ezúttal mégis olyan iskoláról ejtünk szót, ahol - különösebb hagyományok nélkül - léptek szélesebb nyilvánosság elé. A pécsi Alkotmány utcai gyakorló iskola színjátszói a minap zenés mesejáték keretében mutatták be Erich Kästner A két Lotti c. regényének színpadi változatát az IH-ban. Vállalkozásuk önmagában is elismerést érdemel. Választottak egy olyan ifjúsági művet, amely az egymástól elszakított ikerkislányok történetében a mai gyerekek talán legégetőbb lelki sérüléseinek forrásvidékét láttatja - a szülők válása után. A gyerekek ugyanakkor játszók és nézők egyaránt, „megkóstoltak” egy irodalmi értéket. Az adaptáció nyilván érdeklődést kelt az eredeti mű iránt: kézbe venni, elolvasni. S ha semmi más nem volna, már ez is dicséretet érdemel. Több évtizede féltjük - okkal - az ún. „Gutenberg-galaxist” az ellenében ható televíziós hatásoktól. Az egymás erősítését célzó törekvések sajnos, elbuktak. Miközben a nyelv, a szókincs, a logikai gondolkodás szükségleteit „helyettesítő” műsorok (csatornák) szellemi elhákörét. (Mária főhadnagy, Mórica grófnő). Eddigi sikereit az idei évadban - „Marica”-beli élvezetes Zsupán Kálmánja mellett - egy nagyon szép, árnyalt prózai alakítással folytatta, T. Williams Üvegfigurák c. drámájában. A rendkívül összetett alapszituációban hiteles lélekrajzot tár elénk; erőteljes vonásokkal egészíti ki a fő alakok jellemzését. Nemrég leültünk egy kávéra.- A beszédet illetően - válaszolta érdeklődésemre -, ez azt hiszem, nálam elsősorban adottság. Azon felül a főiskolán Ságodi Gabriella volt a tanárom, aki Montágh Imre-tanítvá- nya ... Magam, tudatosan, úgy érzem, soha nem törekedtem a „szép” beszédre, arra igen, hogy érthető legyek. Vagyis figyelem magamat. S ha valamikor elkezdett a beszédem „kásásodni” - megráztam magam ..: Ezen a téren is nagyon jól jött a két operett. Eléggé nehezek a dalszövegeim, így a figyelem és Dévényi Borbála és Anna jasodásra ösztönző vonzereje éppen a korai vagy későbbi tinédzser-korban hervasztja le mind inkább a több tudásnak, a világ megismerésének igényeit. (A műsorok, „filmek”, kazetták pornoid-agresszívitás tartalmának vagy az utcai szennyirodalomnak a negatív hatásairól nem szólva.) Mindezzel szemben a hazai és a világirodalmi értékek végtelen tárháza áll. Birtokba venni egy részét pedagógiai alapkövetelmény lenne. Nem vonom kétségbe a jó szándékú iskolai törekvéseket vagy akár az ún. kötelező olvasmányok szerepét ebben. Ám a tv kontra olvasáskultúra mérkőzésen nincsenek azonos súlycsoportban. Épp ezért itt minden új kísérlet aranyat ér. S ha nyomában legalább a gyerekek egy része közeleb jut De Amicis, Kipling, Be- cher-Stove vagy Móra, Kőszegi Imre, Szepes Mária ifjúsági (gyermekirodalmi) műveihez, a ronggyá olvasott Egri csillagokig bezáróan, onnan már nagydiákként egyenes az út - Hegedűs Géza szavaival az olvasás gyönyörűségéig. S ennek egyik eszköze lehet a gyermekszínjátszás is. Annál is inkább, minthogy bizonyos műveket hiába is erőltetnénk hivatásos színházak színpadra. Ezért is mennyire méltatlan dolog a félévezredes magyar diákszínjátszást perifériálisán lekezelni! Ha egyáltalán ... Mindemellett úgy gondolom, az Alkotmány utcai első és zsenge kezdeményezéshez nem közelíthetünk a kritika csőre tölfőleg a magasabb hangok miatt - a beéneklés itt különösen fontos. Persze, németül még nehezebb a tiszta szövegmondás; most, hogy kinn voltunk Németországban a Markával, tapasztalhattuk. Ott aztán tényleg van „Görbe bögre ...” Szerencsére ment, a visszajelzések is megnyugtatóak.- A rockopera komponálásának voltak-e előzményei?- Tanultam gitározni, a középiskolában zenekart is alakítottunk a barátaimmal. Ők profi zenészek lettek - én színművész. Most pedig a Afoé-nál találkoztunk ismét...- Kiváló a hangszerelésük, nekem legalábbis nagyon tetszett. Az Ón dallamanyaga pedig különböző stíluselemekből szövődött. Ez voltaképp hogyan jött létre?- A szöveg itt meghatározó, a zenei anyag ehhez és a szituációkhoz illeszkedik. Általában én gitáron játszottam, Torma pedig lejegyezte ... Elvégre ő a hivatott fegyvereivel. (Bizakodván: egyszer még alaposabb és szigorúbb elemzésre is érdemessé válnak). Néhány észrevétel talán azért hasznos lehet. A színpadra ültetés, tehát a szövegkönyv, két fő vonalával, nekem tetszik. A jelenetek azonban nem következnek egymásból természetesen: a tánc- és mozgáselemek jó része funkciótlannak hat. Gyermek-környezetben több lehetne a diákhumor: hiányoznak vagy épp nem „pukkannak” a színpadi ötletek. A színeket, a vonzó gyermekelőadás-atmosz- férát jelentős részben Schóber Tamás hangulatos, odaillő zenéje teremti meg, amelyet a nyolctagú gyermekzenekar s a rendkívül muzikális lány-kama- rakórus szólaltat meg. Á gyerekek nem tudnak „színpadiul” beszélni, ami első nekifutásra talán nem is várható el. A két címszereplő kivételével jószerével csak szövegfoszlányok jutottak el a nézőtér hátuljára. Ez másfajta beszédstílus, ezt külön meg kell tanulni. S itt nem mentség, hogy gyakran a profi színészt sem értjük ... Az adaptáció Sebők Gábor, a koreográfia B-né dr. Temesy Tünde és Trubies Balázsné munkája; a rendező D. Borsos Margit. Az ikreket Dévényi Borbála és Anna játszotta. Az országban (Pécsett is) évente megrendezik a Weöres Sándorról elnevezett gyermek- színjátszó találkozókat. Szerintem ott a helyük. Sok tanulással, kemény munkával, szakköri felkészüléssel. Wallinger Endre tásos muzsikus. Néha én írtam le, de csak ilyen módon nehezen, lassan ment volna. Az egész rockopera nekem a fejemben volt meg a leginkább. Azután Vedres Csaba és Torma Ferenc meghangszerelték, és következtek a felvételek. Ha visszagondolok, eleinte csak játék volt... Mindig szerettem verseket megzenésíteni. Azután Moravetz Levente írt egyet, én zenét pengettem hozzá - és egyszercsak „íródott” a rockopera ...- Lesz folytatása a Noénak!-Vannak ötleteink, de magam csak akkor tudom csinálni, ha jólesik ... Szerződéssel, határidőkkel soha nem merném vállalni. A zeneszerzést hobbinak tekintem; én nem ebben vagyok profi... De, ha jön valami jó gondolat, szívesen megzenésítem. Én pedig bizakodom: lesz még Fillár-Moravetz zenés színházi premier Pécsett. W. E. Kiss Benedek: Petőfi lázálma az eljövendőkről Március tizenöt - ezer a gumibot. Ezer a gumibot - március tizenöt. Mit is akartam én, Én: csenevész kölyök? Ezer a gumibot - március tizenöt. Lehetne április - gumibot akkor is. Május vagy december - mi ember az Ember? S Október is jövend: kettő is! Egyike öli a másikat - iga már, nem Ige! Március tizenöt - ezer a gumibot. Nyögnek a temetők - mélyükben hánytorog hány csenevész kölyök! Március tizenöt - zászlódísz a város Világlik a Sötét. Sötétlik Világos. Bertók László: Mintha lehajolt volna csak Amikor már nem érdekes csak előbb-utóbb megakad úgy tesz hirtelen mintha tesz mintha lehajolt volna csak Mintha nem is a pad alatt csak meglenne amit keres itt a kalap hol a kalap a kaszája is egyenes mintha megint valamihez csak megőrültek s újra csak szemet mereszt fület hegyez fogak falak falak fogak s mintha mindenki okosabb és az lesz megint ami lesz A két Lotti ürügyén Gyermekszínjátszástól - a gyermekirodalomig > Dévényi Ildikó és Fillár István jelenete Fotó: Simara Szép magyar vers Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! Törő István: Július 31. Most vinnéd a virágcsokrokat, mikor annyi kétely kering, s elsodornak, ha nem hallanád üzenő hangját a Tiszával, korrajzok nélkül is csak egyszer is nyugtathatnának a történészek, megtisztelnék az áldott hantokat, „Avagy virág vagy te, Hazám ifjúsága?”, azóta is véresen viszed kereszted, s állítgatod a kopjafákat - virágok havában járkálsz, meglegyint a kor, csokrok, zászlók és túlélések, s remények édes lángja lelkedben bolyong: hazák voltak, lesznek és márciusok, hálaénekek, siratódalok, s szíveket rikató cigányhegedűk, és lesznek, mint voltak, kordalnokok, s igaz hangú jeremiások - most viszed a virágcsokrot, július van, segesvári csatameleg, s az emlékek zűrzavarát nem ködösíthetik új Bábelek, minden, mi egykoron kinyílt, ma is virág, s az ifjúságra nem takarhat a kor újabb halotti szemfedőket.
