Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-13 / 100. szám
8 uj Dunántúlt napló 1993. április 13., kedd Stoltenberg Két héten át - amint ezt utólag maga árulta el - hiába próbálta rábeszélni Butrosz Ghali, a világszervezet főtitkára, és Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszter a közvetítői stafétabot átadója új megbízatásának vállalására. Második nekifutásra azután mégis megtört a jég, ,és Thorvald Stoltenberg norvég külügyminiszter bejelentette: kész az ENSZ nevében eljárni, hogy elősegítse a béke megteremtését a volt Jugoszlávia területén. A 74 esztendős Vance megromlott egészségi állapotára hivatkozva kérte felmentését, úgy tűnik, belefáradt a reménytelen szélmalomharcba. Közvetíteni a béke érdekében Boszniában - rendkívüli feladatot jelent, segyike a jelenkori politika bonyolult kihívásainak. Ám ha valaki, akkor Stoltenberg alkalmas rá, hogy megfeleljen a nem mindennapi követelményeknek. Kiváló nemzetközi jogász, aki norvég és amerikai egyetemeken tanult, s fiatal diplomataként Belgrádban kezdett, ott tanult meg szerbül is. Érti tehát a válságövezet egyik legfontosabb nyelvét, de vajon meg akarják-e őt érteni? Később a különböző szociáldemokrata kormányokban államtitkári posztokat töltött be, s három éven keresztül védelmi miniszter volt. Meg nem erősített hírek szerint nemcsak névrokonságban állt az NSZK akkori védelmi miniszterével, Stoltenberggel, hanem távoli, családi szálak is összefűzték őket. Amikor a szociáldemokraták ellenzékbe szorultak, a norvég szakszervezetek nemzetközi titkáraként tevékenykedett, felesége, Karin (három gyermekük van) ugyancsak a szak- szervezeti mozgalomban dolgozott. Mindent tud az ENSZ-ről, hiszen Norvégia nagyköveteként szolgált a világszervezetben, majd 1990-ben a világszervezet Menekültügyi főbiztosa lett Géniben. Tíz hónap múlva azonban Gro Harlem Brundtland asz- szony ismét szociáldemokrata vezetésű kormányt alakít Oslóban, s hazahívta az akkor hatvanesztendős Stoltenberget. Azóta is a norvég kabinet kulcsembere, a kormányfő legfőbb tanácsadója, kiváló ítélőképessége, nyugalma, munkabírása nagy népszerűséget biztosított számára a közvéleményben. Az ENSZ adta, az ENSZ elvette, s jóllehet a norvég „vas- lady”, Brundtland asszony szemeiben könnyeket véltek felfedezni, amikor az új megbízatása miatt lemondott Stoltenberget búcsúlátogatásra kísérte V. Harald királyhoz. S bár októberben választásokat tartanak az északi országban, mégsem tartóztatta. Sőt, azzal búcsúztatta, hogy Thorvald a megfelelő ember, aki szembenéz majd a világ legsúlyosabb konfliktusával. Stoltenberg közmondásos nyugalmával, szűkszavúan csak ennyit mondott: „Ha nem látnék reményt, nem vállaltam volna.. Réti Ervin Lesz-e Nagy-Románia? Benderi városánál, a Dnyesz- teren átvezető hídnál egy moldovai és egy orosz katona közösen vizsgál át minden kocsit, nem rejtettek-e fegyvert a csomagtartóba. Látszólag tehát érvényben van az a megállapodás, amellyel Snegur moldovai elnök, valamint Ukrajna, Oroszország és Románia képviselői Isztambulban véget vetettek a több száz halálos áldozatot követelő polgárháborús cselekményeknek. A folyó két partján azonban, s itt nem határról, csupán a moldovai és az orosz nemzetiségű lakosokat elválasztó Dnyeszterről van szó, páncélosok és ágyúcsövek néznek farkasszemet egymással, jelezve mennyire törékeny a béke. A 33 700 négyzetkilométer területű, ma csaknem négy és félmillió lakosú Moldva felett gyakran változtak a zászlók. Lengyel, török, osztrák, orosz, román fennhatóság váltotta egymást, 1939-ben a Hitler- Sztálin-paktum következtében a Szovjetunióhoz került, 1941-ben a románok visszafoglalták. 1944-től szovjet köztársaság. Hosszú Csipkeró- zsika-álom, majd 1989-90-ben a románt államnyelvvé nyilvánították, a cirill írásról áttértek a latin betűkre s a szabad választásokon győztes Moldovai Népfront a híres szuverenitási nyilatkozattal kihirdeti az ország függetlenségét. A kis ország azonban gyakorlatilag három részre szakadt, s a korábbi feszültségeket újabb ellentétek élezték ki. A Dnyeszteren túl élő csaknem egymillió orosz és ukrán félti jogait, s Tri- aszpol székhellyel kikiáltotta a „köztársaságot”. Hivatalosan nem, de valójában támaszkodhatnak a 14. orosz hadseregre, s annak „önkénteseire”, akik részt vettek az elmúlt évek harcaiban. Mircea Snegur elnök személyesen is közreműködött abban, hogy megalakuljon a Moldova és Románia közötti Egyesülési Tamács. E célkitűzés gyors gyakorlati megvalósításának - vagyis, hogy létrejön-e Nagy-Románia - mindkét országban vannak többnyire szélsőséges nacionalista indulatoktól fűtött hívei, viszont határozott ellenzői is. Ilyen körülmények között tovább romlottak a gazdasági mutatók: egy év alatt több mint 25 százalékkal csökkent a nemzeti jövedelem. A chisineau-i (kisi- nyovi) piacon egy kilogramm hús 800-1000 rubel, a töltőállomásnál egy liter benzin 250 rubel, miközben az átlagbér havi 6000, a garantált minimálbér 3000 rubel. De még mindig jobb a helyzet a fővárosban, mint a Dnyeszteren túl, ahol többnyire még drága árakon sem lehet a kívánt élelmiszerhez jutni. Csak harcias érzésekben nincs hiány. A folyón innen úgy nyilatkoznak, hogy „meg kell védeni Moldovánkat”, a folyón túl, hogy „meg kell mutatni azoknak a basáskodni akaróknak.” S miközben nem szűnik meg a szócsata, fenyegetően irányulnak egymás felé az ágyúcsövek. Boszniai szerb őrjárat a Velez-hegységben, Szarajevótól 80 kilométerre Bosznia egy éve Éppen egy éve, hogy Szarajevóban elszabadult a pokol. A dátum egyébként szimbolikus érvényű: 1944-ben ezen a napon vonultak be a partizánok a boszniai fővárosba. Annak idején még egy új és testvéri világot ígértek a második világháború romjain. Mára az ígéretekből semmi sem teljesült: nemzeti gyűlöletek sosem látott ■szörnyűséget okoztak, az évtizedekig rejtegetett bosszúvágy a felszínre tört. Szarajevóban kedden, az évforduló napján összeülnek a három boszniai nemzet katonai vezetői, de aligha tudnak megegyezni fontosabb kérdésekben. A boszniai szerb parlament - bár most utólag Belgrádban szépíteni próbálják a határozatot - kategorikusan elvetette a rendezési javaslatot. Helyette kétoldalú tárgyalást javasolt, amibe a köztársasági vezetés nem egyezhetett bele, s amit Izetbegovic elnök azon nyomban el is utasított. Ezzel kudarcot vallott az ENSZ összes eddigi békéltetése, Cyrus Vance, a fáradhatatlan közvetítő is feladta, s leköszönt tisztségéről, helyét Stoltenberg norvég külügyminiszter veszi át, de ő is csak annyit tudott mondani terveiről, hogy nem akarta visszautasítani a tisztséget, mert különben élete végéig lelkiismeretfurdalása lett volna. A háborúért a legnagyobb felelősséggel nyilvánvalóan a szerbek tartoznak, hiszen az ő kezükben van a régió egyetlen valóban ütőképes hadserege. A felelősségben azonban osztozni kell. A horvátok csöndben elfoglalták Bosznia csaknem harmadát, s döntő pillanatokban hagyták cserben muzulmán szövetségeseiket. Sőt, egy valójában sosem cáfolt feltételezés szerint Tudj man horvát elnök és Slobodan Milosevic szerb vezető már két éve megállapodott Bosznia felosztásában. Nagy felelősség hárul azonban a nyugati hatalmakra, hiszen átgondolt stratégia nélkül, s a pillanatnyi kényszereknek engedve próbáltak békét teremteni, s szükségszerűen kudarcot vallottak. Most sem történik más, miután a szerb parlament minden fenyegetőzés dacára elvetette a Vance-Owen tervet, Washingtonban nem sietnek beváltani a komor jóslatokat, hanem a tervet akarják módosítani. Boszniában közben egyre több a menekült, az üszkös rom, a halott. A háború egy éve alatt közel kétmillióan váltak hajléktalanná, kétszázezer a halottak száma, Szarajevó egyetlen romtenger. A Száva mentén eltűntek a minaretek, szaporodtak a tömegsírok, s a háborúnak még nincs vége. Walkó György Ukrajna atomfegyverei Az atomfegyverek kivonásának lassítását tanácsolták vezető ukrán katonai szakértők a Kijevszkij Ve- sztnyik legfrissebb számában. Viktor Onyiscsenko és Andrej Szobolev, mindketten alezredesek, sem jogi, sem politikai, mégkevésbé gazdasági okot vagy külső késztető tényezőt nem látnak arra, hogy Ukrajna siettesse a nukleáris fegyverek kivonását illetve azok megsemmisítését. Szerintük Oroszországnak és az Egyesült Államoknak meg kell érteni: az ukrán parlament kizárólag akkor ratifikálja a START-1 szerződést, ha az atomhatalmaktól komoly, írásos biztonsági garanciát kap, és ezen államok jelentős anyagi és műszaki segítséget is adnak a fegyverek leszereléséhez és megsemmisítéséhez. „Hazaárulók” Különös gyűlésről számolt be a PAP lengyel hírügynökség. „Felszeleteljük-e hazánkat eu- rorégiókra?” címmel rendezett találkozót a Hazai Gazdaság Klubja és a Megmentés és Fejlesztés Társaság Varsóban. A résztvevők a forró hangulatú vitában egymásra tromfolva minősítették hazaárulóknak az eu- rorégiók létesítésének híveit, és határozatot hoztak: az Európa Tanácstól követelik a (Debrecenben megalakított) Kárpátok Eurorégió létrehozásának érvénytelenítését, mert az sérti Lengyelország függetlenségét és szuverenitását. A Vatikán „békenagykövete” 25 éves A lengyel külpolitika gondjai Késik a vízumkényszer A Sant Egidio katolikus békeszervezet 25 éves. A Vatikán „békenagyköveteként” emlegetett szervezet bár még ifjúnak számít, máris figyelemre méltó múltra tekinthet vissza. Öt kontinensen: Salvadortól Mozam- bikig számos sikeres béketeremtő akciót bonyolított le a szervezet, amely a különböző vallások közti közeledést előmozdító párbeszéd létrehozója egyben.-Nem pályázunk az ENSZ babérjaira - közölte a Sant Egidio negyedszázados fennállása alkalmából Mario Marazziti, a tizenötezer tagot számláló és gyorsan növekvő katolikus közösség szóvivője. A Vatikánban és az olasz külügyminisztériumban egyaránt elismerik a békeszervezetet, amely a leginkább rászorulók, a hajléktalanok, a cigányok, az egyedül élő idős emberek és az elhagyott, a történelem margójára került népek felé nyújtja ki segítő kezét. A szervezet legsikeresebb akciója kétségkívül a nemzeti megbékélés létrehozása volt Mozambikban. Joaquim Chis- sano mozambiki elnök és a kormány ellen harcoló RE- NAMO közötti közvetítését a múlt év október 4-én koronázta siker, amikor is Rómában aláírták az országban tizenhat éve folyó polgárháborút lezáró békemegállapodást. A mozambiki elnök és a RENAMO emberei 1989-ben, a római Trastevere negyed egy régi palotájának kertjében álltak először szóba egymással. A találkozó a Sant Egidio és a mozambiki érsekek kapcsolatfelvétele nyomán jött létre. Az olasz kormány csak ezután karolta fel a kezdeményezést, átvállalva a tárgyalások, műholdas telefonbeszélgetéseket is magába foglaló tetemes költségeinek kétharmadát. A Sant Egidio, amelyet Olaszországban egyesek féltékenyen bizonyos elitizmussal vádolnak, valójában a II. Vatikáni Zsinat és XXIII. János pápa „Pacem in Terris” encikli- kájának a gyümölcse. A szervezet szóvivője maga is megerősítette, hogy II. János Pál pápa is „nagy egyetértéséről” biztosította a szervezetet a szegények iránti elkötelezettsége miatt. Nemrég a Sant Egidio közreműködött például a Koszovói Demokratikus Liga vezetője római látogatásának megszervezésében. A békeszervezet a különböző vallási közöségek közötti párbeszéd szervezésében is élen jár. 1987-88 óta Rómában, Varsóban, Bariban, Brüsszelben és Máltán voltak ilyen rendezvények. Ebben az évben Milánó ad otthont egy ilyen találkozónak. - Félhivatalosan mi kaptuk „örökségül” az 1986-ban a pápa által bemutatott Assisi nagymise hagyományát - közölte a szóvivő. A Sant Egidio nagy célja annak megakadályozása, hogy a vallás a háborúk, az ellenségeskedés igazolásául szolgáljon bárhol a világon. Ennek szellemében szervezte 1990-ben a közösség az első háromoldalú, keresztény-zsidó-muzulmán konferenciát Jeruzsálemről. Két hónapja az Iszlám Liga főtitkára és a Sant Egidio vegyes bizottságot hozott létre a békekezdeményezések támogatására. A fő prioritások: a volt Jugoszlávia és Szudán. A szervezet nemrég Belgrádban felkereste Ireneusz ortodox szerb pátriárkát, aki korábban elutasította, hogy II. János Pál meghívására részt vegyen az assisi imádságokon. Albániában a kommunista diktatúra bukása után a különböző vallásuak közötti párbeszédhez készítik elő a terepet. A szervezet a szóvivő szerint egyharmad részben adományokból, kétharmad részben pedig közpénzekből tartja fenn sokrétű tevékenységét. (AFP) Úgy tűnik, hogy a pénzhiány válik a lengyel keleti politika egyik legfőbb problémájává. A külügyminisztérium bejelentette, hogy a volt Szovjetunió területén létrejött független országokban idén egyetlen nagy- követséget vagy konzulátust sem tudnak létesíteni. A rendszerváltozás óta mindössze két új diplomáciai képviseletet nyitott Varsó a keleti szomszédoknál: Rigában és Tal- linban. Vilniusban, Minszkben és Kijevben a problémát úgy oldották meg, hogy az addigi lengyel konzulátus adott helyet a nagykövetségnek. A tervek szerint ebben az évben meg kellett volna nyitni a lengyel nagykövetséget Kazahsztánban, Grúziában, Üzbegisztánban és Moldáviában. A közvetlenül szomszédos államokban legalább konzulátusokra lenne szükség, de egyedül a szükséges épületek bérleti díja csaknem egy millió dollárt tenne ki. Ilyen körülmények között nehéz elvárni a parlametben oly erőteljesen szorgalmazott aktiv keleti politika képviseletét és bonyolítását. Ez a helyzet ráadásul keresztülhúzza azt a belügyminisztérium által javasolt, és a parlamentben nagy népszerűségnek örvendő tervet, hogy állítsák vissza a vízumkényszert a szovjet utódállamok Lengyelországba utazó állampolgárai számára, ugyanis nem lehet felállítani az ezek kiadásához szükséges konzulátusokat. A pénzhiány nemcsak a feltétlenül szükséges fejlesztést nem teszi lehetővé, de mind lehetetlenebb helyzetbe hozza a minisztérium személyi állományát is. Barabás T. János
