Új Dunántúli Napló, 1992. május (3. évfolyam, 120-149. szám)

1992-05-16 / 134. szám

1992. május 16., szombat uj Dunántúli napló 11 Aradi vértanúk szobrai A magyar szabadságharc kálváriája Mi hiányzik? Természetesen a pénz: az a 66,7 milliárd forint, amely a kevesebb (242 milliárd fo­rint) bevétel és a több (308,7 milliárd forint) kiadás egyen­legeként az állami költségve­tést deficitessé tette. Hogyan keletkezett április végéig ekkora hiány? A Pénzügyminisztérium az okok között felsorolja a gaz­dálkodó szervek költségve­tési befizetéseinek elmara­dását, a tervezettnél kisebb vám- és importjövedelmet, s azt, hogy a lakosság is keve­sebb személyi jövedelema­dót fizetett, mint ahogy elő­zetesen számították. Honnan ezek az elmara­dások? Minden egyes tétel mögött egész folyamatok húzódnak, amelyek a kérdé­sek özönét vetik fel. Vajon megalapozott volt-e a költ­ségvetés tervezése? Vajon mennyiben a termelés visz- szaesése vezetett a kisebb ál­lami jövedelemhez? Vajon számoltak-e azzal, hogy a lakosság teherbíróképessége, „fogyasztóképessége” - ami az állami bevételek fontos forrása - már a végső hatá­roknál tart? Akkor hát mik hiányoz­nak? A pénz mellett a vála­szok is. Mert nem megkerül­hető a válasz arra, amitől na­gyon sok függ: milyen hatás­sal lehet ez a hiány az inflá­cióra, a fizetési mérlegre és a kamatlábakra? P. T. A pécsi északi tehermentesítő út nyugati szakasza az Aradi vértanúk útja. Pécsi polgárok elhatározták, hogy az 1848— 49-es magyar szabadságharc vértanúhalált halt hős táborno­kai emlékére létrehozzák a ma­gyar szabadságharc „Kálvári­ája”-! . Az „ARADI VÉRTA­NÚK SZOBRAI” Alapítvány célja, hogy a fent említett út minden nyolcadik műkőoszlo­pán egy-egy hős vértanú szobrát helyezzék el. Az 1849-ben kivégzett tizen­három hős tábornok iránti tisz­teletből avattuk Damjanich Já­nos tábornok Trischler Ferenc által készített mellszobrát, kö­zérdekű kötelezettségvállalás­ból 1991. október 6-án. (Név szerint Dévényi Sándor, Illa Gyula, Skrobák László és Trischler Ferenc adományából.) További szobrok készítését is az Alapítványból fedezik. A szobrok Pécs város önkormány­zata tulajdonába mennek át. Az ARADI VÉRTANÚK SZOBRAI Alapítvány kezelé­sére az alapítók kuratóriumot hoztak létre. Az alapítók a cél megvalósulása érdekében azt kívánják elérni, hogy mindazok, akik e nemes akaratelhatározást magukénak érzik, pénzbeli hoz­zájárulással vagy anyagi értékű munkával segítsék Pécs város történelmi arculatának művészi szintű továbbformálását. Szíves tájékoztatásul közöljük, hogy egy szobor felállítási költsége mintegy 450 000 forint. Ha az adományozó 50 000 forint feletti értékben járul hozzá a szobor állításához - úgy a szobor talapzatán - nevét ma­radandóan megörökítjük. Amennyiben a teljes költséget vállalja, a hős tábornok kivá­lasztása - természetesen - meg­illeti, valamint a szobor zsűrizé­sének munkájában is részt ve­het. Az „ARADI VÉRTANÚK SZOBRAI” Alapítványhoz való szíves hozzájárulását kérjük, hogy mielőbb megvalósulhas­son az alapítók célja, a tisztelet- adás és méltó megemlékezés Pécs város polgárai által hazánk nagyjaira. Születésük szerint németek, szerbek és magyarok voltak: Aulich Lajos, Damja­nich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, gróf Leiningen-Westerburg Ká­roly, Nagy-Sándor József, Poel- tenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf Vécsey Ká­roly. Az alapítvánnyal kapcsolatos részletes felvilágosítást adnak: az alapítvány kuratóriumának képviselője: Molnár G. Judit, a Művészetek Háza igazgatója, tel.: 15-388, és Dévényi Sándor alapító, a Kuratórium tagja, tel.: 25-673. Az „ARADI VÉRTANÚK SZOBRAI” Alapítvány elszá­molási számláját a Kereske­delmi és Hitelbank Rt. Pécs, Színház tér 3. vezeti. Számla­szám: OKHB 242-14915. Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés május 25-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A május 2-i lapban közölt rejtvény megfejtése: Adjon egy felest nyugtatónak, hogy ne remegjen a kezem műtét közben. Ajándékutalványt nyertek: Dócs József, Mo­hács, Felszabadulás ltp. 14/b„ Molitor András, Véménd, Engelmann P.u.ll., Pónya Melinda, Maráza, Fő u. 101., Tóth Szilárd, Pécs, Váci M.u. 22., Wolf Jánosné, Pécs, Szegfű u. 20. Az utalványokat postán küldjük el. »Baranyai barangolások Ivánbattyán Szilárd burkolatú utak épülnek a falu mellékutcáiban A telefon ragasztószalaggal körbetekerve, lógó drótok tár­saságában szerénykedik a ve­gyesüzlet melletti telefonfül­kében. A kommunikáció vi­lágában ez az egyetlen össze- kötettés Ivánbattyán és a nagy­világ között. Felveszem a kagylót, búgás, női hangjelentkezik.- Kérem, mondja be a hí­vandó számot, az ön nevét, lakcímét, hogy a beszélgetés díját kiszámlázhassuk! A villányi postáskisasszony szerint ez a „becsület-telefon megoldás” jól működik, persze előfordul, hogy blöfföl a tele­fonáló, s hamis adatokat mond be, de nem ez a jellemző. Persze, kik csalnának? A helybéliek örülnek annak, hogy szükség esetén egyálta­lán felhívhatják az orvost, tele­fonálhatnak ismerősnek, ro­konnak, idegenek pedig ritkán vetődnek el ebbe az egészen kicsiny dél-baranyai faluba. *** Bár még alacsonyan áll a Nap, az ivánbattyáni kocsma ajtaja tárva-nyitva, a férfiem­berek felesek, fröccsök társa­ságában üldögélnek, s nézik a televíziót. A Dallas-beli Pa­mela csábosán tekint újság- szerkesztő udvarlójára, de vá­gyakat nem csak benne sikerül gerjesztenie. Amíg bent cikáz­nak a zaftos megjegyzések, az udvaron Erzsébet, a volt boltos mesél néhány pletykát, amely a falut kevésbé, őt azonban mindenképpen izgalomban tartja. „De ne írja meg, mert nem akarok bajba kerülni.” Ebben maradunk.- Nem is gondoltam volna, hogy ebben a kis faluban ilyen nagy forgalmunk lesz - mondja Balogh Tamás kocs- máros, aki élettársával működ­teti az italboltot. - Az AFÉSZ-től béreljük, egész nap nyitva vagyunk. Sok a munka- nélküli ember, szívesen bejön­nek, eliddogálnak egy kicsit. Részegség ritkán fordul elő, verekedés pedig még egyálta­lán nem volt. Békés, de általában szegény emberek az ivánbattyániak. Ez utóbbi a falun, a házakon is meglátszik. Néhány porta kivé­telével sok a felújításra szoruló épület, de hát a pénztelen­ség... Subicz Jánosék sem dúskálnak a földi javakban, ám nemrégiben úgy döntött a csa­ládi tanács, hogy fürdőszobát csináltatnak.- Legalább ez legyen, ha már másra nem futja - mondja az ivánbattyáni születésű Su- biczné -, legalább egy kicsit lépést tudunk tartani a korral. Szép lett a fürdőszoba, az asszony örül a dicséretnek. Most beruháznak, bár mint Az ivánbattyáni főutca megtudom, már régóta szeret­tek volna elköltözni innen.-Egyre reménytelenebb ez a vágyunk, így igyekszünk el­viselhetőbbé tenni a környeze­tünket. Vókányban néztünk is házhelyet, de az ára! Úgy tű­nik, mi itt öregszünk meg. Nem elkeseredés, inkább be­letörődés van az asszony hang­jában. Miért akartak elmenni innen? Mert ebben az alig két­száz lelket számláló faluban se munka, se kikapcsolódási lehe­tőség nincs, a gazdálkodás fel­tételei nem valami fényesek, a föld tulajdonviszonyai rende­zetlenek. Villányban van csak orvos, ritkán jár az autóbusz, akinek nincs autója, motorja - nehezzen tud kimozdulni. S a többségnek nincsen. *** A falu végén, a vadászház­hoz vezető földút mentén „működik” a szemétlerakó: most már nem sokáig, mert ké­szül az új. Az erdő mellett. Mi­ért oda? Keresztes Lászlóné, a polgármester felesége szerint azért, mert az a földterület még a falué, s ott jó a vízzáró réteg. Igaz, a természetet féltők nem tapsoltak ennek az ötletnek, de belátták, még mindig jobb, ha „gödrös” szemmételepet csi­nálnak, mint a mostani állapot. Hallottam, találtak olyan őzet, amelyiknek a körmébe egy vaskos konzervdoboz nőtt. Fejlődik Ivánbattyán, s hogy ez mennyire igaz, arról Keresz- tesné igyekszik meggyőzni.-Régebben úgy tekintettek erre a kis falura, mintha nem is létezne. Alig-alig jutott va­lami, ennek is köszönhető, hogy ennyire rossz helyzetbe került. Most alapvetően más a helyzet, de hát mint mindenütt- kevés a pénz. Ennek ellenére tavaly 500 négyzetméter járda épült, ezt az idén is folytatjuk, szerencsére van jó vizünk, az­tán megszűnik végre a faluvégi szemétlerakás, ami nagy szé­gyenünk. Beszélgetünk arról, hogy sok az idős ember, a segélyke­ret pedig kevés, így tavaly tű­zifát is adtak a rászorulóknak. A legnagyobb gond a munka- nélküliség, ezt azonban falu sajnos nem tudja megoldani, az egész térség ezzel küszkö­dik. *** Juhász Nagy Imre azok közé tartozik, akiknek van munka­helyük, ennek ellenére meglep, hogy kemény dobozos Marl­boro cigarettával kínál.- A, dehogyis ezt szívom mindig, úgy kaptam ajándékba- válaszol a kalapos fiatalem­ber. - Bár szerencsére dolgo­zom, azért annyira nem kere­sek jól. Tíz éve él édesanyjával Ivánbattyánban, a villányi ter­melőszövetkezetnél vagyonőr, s azon kevesek közé tartozik, aki elégedettnek tartja magát.- Jó itt az élet. Állandóan éj­szaka dolgozom, hazafelé jö­vet betérek a kocsmába, egy kicsit eliddogálok, elbeszéle- getek, aztán megyek lefeküdni. Délután négy körül felkelek, segítek egy kicsit a ház körül - mindig van tennivaló -, s már indulok is munkába. Az ilyen élethez jó Iván­battyán. Ha valaki többet akar, többre és szebbre vágyik, az meneküljön innen. Minél, mi­nél meszebb! Roszprim Nándor Kóródi Gábor felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom