Új Dunántúli Napló, 1992. március (3. évfolyam, 60-90. szám)

1992-03-16 / 75. szám

1992. március 16., hétfő oj Dunántúli napló 3 Kitüntetések március 15-én Vasárnap délután a Parla­mentben nyújtották át a Kos­suth- és a Széchenyi-díjakat il­letve a Magyar Köztársasági Érdemrendeket. Kossuth-díjat kapott Ascher Tamás Jászai Mari-dí­jas érdemes művész, a kapos­vári Csiky Gergely Színház fő­rendezője „kiemelkedő, nagy hazai és nemzetközi sikerű színházi rendezéseiért, ame­lyekben példamutató követke­zetességgel az írói szándékot közvetíti a közönségnek”; Ágh lst\’án József Attila-díjas költő, „költői, írószociográfiai és mű­fordítói munkásságáért”; Ben­es ik István szobrászművész, „művészi alkotómunkája, mű­vészetszervezői és művészetpe­dagógiai tevékenysége elisme­réseként”; Fodor András József Attila-díjas költő, „kiemelkedő költői, tanulmányírói és műfor­dítói munkásságáért”; Horváth József színművész, Jászai Mari-díjas kiváló. művész, „a drámairodalom karakter-szere­peinek elmélyült, örök érvényű alakításaiért”; Herényi József Ybl Miklós-díjas építész, „pél­daértékű városmentő építészeti tevékenységéért”; Kováts Kolos Liszt Ferenc-díjas érdemes mű­vész, a Magyar Állami Opera­ház magánénekese, „az operai­rodalom basszus főszerepeinek példás megvalósításáért”; Ná­das Péter József Attila-díjas író, „a magyar regényt megújító munkásságáért”; Orbán Ottó József Attila-díjas költő, író,- műfordító, „kimagasló költé­szeti tevékenysége elismerése­ként”; Pesovár Ernő Erkel Fe­renc-díjas tánctörténész, „a ma­gyar néptánekútatás terén kifej­tett, nemzeti értékeket megala­pozó életművéért; Raksányi Gellért színművész, Jászai Mari-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja, „művészi munkássága elisme­réseként”; Szalay Lajos grafi­kusművész, kiváló művész, „ki­emelkedő művészi életműve el­ismeréseként”; Sz.őts István filmrendező, „életművéért, melynek filmjei mellett elhagy- hatatlan része pedagógiai tevé­kenysége és az 1945-ben publi­kált, mai napig érvényes Röpi- rata a magyar filmművészet ügyében, valamint a Gróf Bat­thyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága című nyomtatásban is megjelent forgatókönyve”; Zádor Anna művészettörténész, a művészettörténeti tudomány Bizonyára ismerik Kedves Olvasóim azt az adomát, mikor a parasztot megtámadta a ta­nácselnök kuvasza, s a jámbor, védekezés közben a vasvillával agyon találta szúrni a kutyát. Szidta érte az elnök, miért nem védte magát a vasvilla nyelével a kutya ellen. Igen, bizony, mondta a paraszt, ha az is a far­kával akart volna harapni. Nos, Deran Sarafian Börtön­csapda című filmjének hőse, Louis Burke detektív se a szer­szám nyelével támad ellenfele­ire. Szó ami szó, nincs könnyű helyzetben. Azt a feladatot kapja, hogy rabnak álcázva jus­son be a Harrison fegyházba, egy sor rejtélyes haláleset oká­nak felfedése céljából. Amint átlépi a börtön küszöbét, min­denki ki akarja nyírni. Előbb csak néhány rabtársa, afféle hétpróbás bűnözők, pláne ami­kor megtudják, hogy zsaru. Az­doktorát, nyugalmazott egye­temi tanár, „kimagasló művé­szettörténészi, oktatói tevé­kenysége, életműve elismerése­ként”; Sütő András romániai magyar író, „kiemelkedő próza­írói munkásságáért, nyelvőrző és nyelvteremtő művészetéért, napjaink magyar színházművé­szetében játszott kimagasló sze­repéért”. Széchenyi-díjat kapott Bánhídi Antal nyugalmazott repülőgéptervező mérnök, „életműve elismeréseként, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevé­kenységéért”; Benda Kálmán történész, címzetes egyetemi tán a börtönparancsnok és em­berei is el akarják tenni láb alól, akik egy emberi szervekkel üz­letelő bűnszövetkezet tagjai. A mi nyomozónkat azonbn nem akármilyen fából faragták! Ám amikor kiderül, hogy nem bír­nak vele, behozzák a dutyiba ősi ellenfelét, az őrült gyilkost, akit a poén kedvéért Álomma­nónak neveznek, s aki már rég­óta feni a fogát a mi heku­sunkra. Megjegyzem, ez nem is csoda, hiszen a történet előjáté­kában Burke beléeresztett egy egész sorozatot, ami elég ok a neheztelésre. Mi tagadás, az Álommanó is meglehetősen szívósnak látszik. Történnek azonban e filmben ennél még furcsább dolgok is. Mondok néhány példát.Egyszer a mi hősünk titokban meg akar szerezni a börtön irattárában egy fontos dokumentumot, de kiderül ám, hogy azt egy hatal­tanár, az MTA rendes tagja, a Ráday Gyűjtemény igazgatója, „a történettudomány kiemel­kedő műveléséért és népszerűsí­téséért”; Benedek István orvos, író, „életművéért, különösen a tudományos ismertetterjesztés terén kifejtett tevékenysége el­ismeréseként”; Fügedi Erik tör­ténész, címzetes egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora, „különösen a magyar közép­kor-kutatás terén végzett mun­kásságáért, a legfrissebb nem­zetközi eredmények, módsze­rek, megközelítések átültetésé­ért, eddig elhanyagolt kutatási területek (egyháztörténet) mű­veléséért”; Gergely János or­vos, az MTA rendes tagja, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, „immunológiai területe­mas páncélszekrény rejti. Burke nézi, nézi a mackót, majd ha­nyagul hátranyúl, hát nem bele­ütközik a keze egy fémfű­részbe? Vajon ki készítette oda? Talán a rendező. Máskor kap­csolatot kell teremtenie kinti segítőivel. Na, mit tesz erre? Elővesz egy szuper adóvevő ké­szüléket. Pofon egyszerű. Ha pedig az egyik gonosz börtönőr be akar hatolni a cellájába, elő­kent egy áramfejlesztőt, s bele­vezet a rácsokba vagy harminc­ezer voltot. S ez így megy to­vább. Egészen addig, míg az Álommanót sikerül belökni egy felfűtött, lángoló kazánba. Az aztán ott szépen kipiheni magát, s néhány perc múlva újult erő­vel bukkan elő. Úgy kell át­bökni a nyakát egy félméteres csavarral. Én azon se csodál­koztam volna, ha ezt is kibírja. Azt hallom, a forgatókönyv írója, David S. Goyer mindösz- sze huszonkét éves. Szerintem ken folytatott igen sikeres tevé­kenységéért”; Győrffy György történész, az MTA rendes tagja, „példaértékű történészi mun­kássága elismeréseként”; Ju- hász-Nagy Pál, az ELTE egye­temi tanára, az MTA levelező tagja, „a matematikai model­lekre alapuló teoretikus elemzés és gondolkodás bevezetése az ökológiába - területen elért eredményeiért”; Kákosy László egyiptológus, a történelemtu­domány doktora, az ELTE tan­székvezető egyetemi tanára, „nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű kultúr­történeti és régészeti tudomá­nyos eredményeiért, a magyar egyiptológia világhírű képvise­letéért, az ókori egyiptomi kul­túra széles körű megismerteté­még sokra fogja vinni ebben a szakmában. Talán még televí­ziós sorozatokat is fog gyártani. Olyanokra gondolok, mint a Dallas vagy az Onedin család, mely utóbbiban például a derék Banes kapitánynak kinőtt a lába, amit néhány résszel az­előtt annak rendje és módja sze­rint amputáltak. De hát jó em­ber volt, igazán megérdemelte. Én pedig rossz vagyok, mert csak gúnyolódom, s még a ká­kán is csomót keresek. Ahe­lyett, hogy kezemet dörzsölve élvezném a sok bunyót és lö­völdözést. Bezzeg a múlt héten Fellininek még azt is elhittem, hogy a Holdat elfogták, elszállí­tották egy majorba, ott lekötöz­ték, s az csak ragyogott, árasz­totta a fényét, mintha mi sem történt volna. Nem tagadom, mindezt simán bevettem. Neki még az Álommanót is elhittem volna. Nagy Imre sében és népszerűsítésében szerzett érdemeiért”; Kelemen Endre orvos, címzetes egyetemi tanár, az orvostudomány dok­tora, a SOTE I. számú Belgyó­gyászati Klinika tudományos tanácsadója, „életművéért, a kí­sérletes és klinikai haematoló- gia kutatás terén elért eremé- nyeiért”. Ugyancsak Széchenyi-díjat kapott Kollár Lajos okleveles mérnök, az MTA levelező tagja, a BME egyetemi tanára, „az építési szerkezet alakítása terü­letén végzett négy évtizedes elméleti, gyakorlati és oktatói tevékenységéért, valamint a héj szerkezetek kifejlesztésében elért, nemzetközileg is széles körben elismert eredményei­ért”; Kretzoi Miklós paleontoló­gus, a földtudomány doktora, nyugalmazott egyetemi tanár, „a magyarországi ősgerincesek, különösen az ősemberi marad­ványok feldolgozása és a világ szakmai közvéleményével való megismertetése terén végzett munkásságáért”; Lajtha György Ybl Miklós-díjas okleveles mérnök, a műszaki tudomány doktora, címzetes egyetemi ta­nár, a Magyar Távközlési Válla­lat főmunkatársa, „a vezetékes és optikai hírközlés terén vég­zett több évtizedes hazai és nemzetközi kutatási és fejlesz­tési tevékenységéért”; Lendvai Ernő Erkel Ferenc-díjas zene- történész, a zenetudomány dok­tora, „korszakalkotó Bartók, Kodály, Verdi, Wagner kutatá­saiért és a műelemzés megújítá­sáért”. Ezt a díjat kapta Nemeskürty István Balázs Béla-dijas, József Attila-díjas filmtörténész, író, az irodalomtudomány doktora, a Színház- és Filmművészeti Fői'skola egyetemi tanára, „ki­emelkedő történelmi, irodalmi és művészeti munkásságáért, a tudomány eredményeinek több évtizedes népszerűsítéséért”; Pais István a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Apác­zai Csere János-díjas tanszék- vezető egyetemi tanára, a me­zőgazdasági tudomány doktora, „a mikroelemek kutatása terén elért kimagasló eredményeiért, közel öt évtizedes kiemelkedő oktatói tevékenységéért”; Vá­rnái Imrédé Németh Mária a Fővárosi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás szak- tanácsadója, a mezőgazdasági tudomány doktora, „a gyü­mölcsfajok vírusmentesítése te­rén végzett nemzetközi vonat­kozásban is jelentős kutató munkája elismeréseként. Megosztott Széchenyi-díjat kapott Bagdy Dániel orvos-bioké­mikus, az orvostudomány dok­tora, a Gyógyszerkutató Intézet Közös Vállalat tudományos csoportvezetője, Bajusz Sándor Állami díjas vegyész, a kémiai tudomány doktora, a Gyógy­szerkutató Intézet Közös Válla­lat osztályvezetője, „széleskö­rűen alkalmazható kitűnő trom­bózisgátló vegyület megterve­zéséért, előállításáért és bioló­giai hatásának felderítéséért”; Leindler László matematikus, az MTA rendes tagja, a JATE tan­székvezető egyetemi tanára, Tandori Károly Kossuth-díjas matematikus, az MTA rendes tagja, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára, „a matemati­kai analízis témakörén belül el­sősorban a klasszikus Fou- rier-sorok konvergencia- és összegzési kérdéseinek kutatá­sában elért, nemzetközileg is el­ismert kiemelkedő eredményei­kért”. Magyar Köztársasági Érdemrend A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetést kapta: Fekete Gyula író; Har- mathy Attila, az ELTE egyetemi tanára; Kolozsvári Grandpierre Emil Kossuth-díjas író; Lukács Margit Kossuth-díjas színmű­vész; Mensáros László Kos­suth-díjas színművész; Sinko- vits Imre Kossuth-díjas színmű­vész; Tolnay Klári Kossuth-dí­jas színművész. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal: Dr. Szabó Zoltán, a SOTE egyetemi tanára. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje: Szőnyi Erzsébet zeneszerző, nyugalmazott egyetemi tanár. Magyar Köztársasági Ér­demrend tisztikereszje pol­gári tagozat kitüntetést kapta: Bárány Tamás költő, író; Cor- nides István címzetes egyetemei tanár; Gonda János zeneszerző; Gyurkovtcs Tibor író; Mater Juhász Mária, az Angol Kis- assszonyok egri középiskolája igazgatója; Marczis Demeter operaénekes; Molnár Aurél nyugalmazott újságíró; Rákos Sándor író; Rátosi Ernő, a MÓL Magyar Olaj- és Gázipari Rt. igazgatósági tagja; Szabó Mik­lós operaénekes; Tréfás György operaénekes; Zimányi József az MTAlévelező tagja, a Központi Fizikai Kutatóintézet kutató- professzora. Magyar Köztársasági Ér­demrend tisztikeresztje kato­nai tagozat kitüntetést kapta: Kátai József határőr ezredes; Kopácsi Sándor nyugalmazott rendőr vezérőrnagy; Láng László honvéd alezredes; Prei- ninger Ambrus honvéd vezérőr­nagy; Simon Jójárt Sándor hon­véd ezredes; Tőrincsi József ha­tárőr ezredes. Magyar Köztársasági Ér­demrend kiskeresztje polgári tagozat kitüntetést kapta: Ba­kos János, a Magyar Távközlési Vállalat beruházási főosztály­vezető-helyettese; Barna B. Pé­ter, a MTÄ Műszaki Fizikai In­tézet tudományos osztályveze­tője; Benczédi Mihályné, a Ma­gyar Államvasutak gazdasági vezérigazgató-helyettese; Benkő László, a Magyar Állam­vasutak nyugalmazott igazga­tója; Dankó Imre, a debreceni Déri Múzeum nyugalmazott igazgatója; Fehérvári László, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. vezérigazgató-helyettese; Inke László színművész; Jenei Imre, a Magyar Hajózási Rt. amszterdami vezér-képviselet vezetője; Juhász Béla irodalom- történész, az Alföld című folyó­irat szerkesztő bizottságának elnöke; Mikes Lilla színművész, a Korona Pódium művészeti vezetőjének; Plachy Sándor, a Közlekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztérium közúthálózat fejlesztési osztály vezetője; Pre­iser Klára textil-iparművész; P. Szabó Éva textil-iparművész; Rátonyi Róbert színművész; Tasnády László zongoramű­vész, zeneszerző; Varga Sándor nyugalmazott lapszerkesztő; Végh János nyugalmazott fő­mérnök. Magyar Köztársasági Ér­demrend kiskeresztje katonai tagozat kitüntetést kapta: Ba­lázs István honvéd alezredes; Hamza József rendőr alezredes; Kiss Sándor honvéd alezredes; Komlósi Lajos rendőr főhad­nagy; Pető János honvéd alez­redes. A részletek szépsége Bencsik István Kossuth-díjas Tisztelettel köszöntjük a Mestert! S csodálkozunk. A garabanciásokat nem szokták kitüntetni. Ők csak berepülnek időnként a kéményen, csodát tesznek, aztán eltűnnek, mint a kámfor, nem őrzi őket doku­mentálható királyi kegy. Bencsik István mint „kis- kondásból” lett művészpalánta élvezhette volna a hatalom kegyét, ha nem hiszi el, hogy valóban kiváncsiak a vélemé­nyére, hogy valóban őszinte­séget várnak tőle. így aztán alig tudták meg­menteni a „kámforrá válás­tól”, akik már akkor felismer­ték a tehetségét. Ézerkilencszázatvanöttől a Fiatal Képzőművészek Stúdió­jának elnöke. Már-már meg­valósítják az alkotói szabad­ságot, cenzor nélkülikiállítá­sokat szerveznek, amikor a csehszlovák példától megré­mült hatalom „rendet teremt”, s elsőként a nagyszájú Ben- csiket röpíti ki a kulturális kö­zéletből. A hetvenes évek elején a Villányi Symposion felvirá­goztatásán és nemzetközi el­ismertetésén fáradozik — eredményesen. Hetvenötben Nagyatádon létesít faszobrász alkotótelepet. Bizony, mind­két helyről szinte menekülnie kell. Nyolcvankettőtől a Pécsi Janus Pnnaonius Tudománye­gyetem rajztanszékén tanít. Az elmúlt évben a Képzőmű­vészeti Mesteriskola egyik alapítója, ma egyik meghatá­rozó professzora. Immár Jó­ban van” a hatalommal, csak a közízléssel csatázik. Mert a közéleti harcok köz­ben kialakult egy sajátos, ösz- szetéveszthetetlen bencsiki formanyelv. Aztán szeretné, ha észrevennénk, hogy szép, tehát értékes a másik ember. A részletek szépségét mutatja fel, ami elkerülné felületes fi­gyelmünket az egész láttán, azt emeli ki, azt nagyítja fel. Hátha így már becsülni tud­juk. E részletek mindig tökéle­tesek, mert konkrétan kötőd­nek egy hús-vér emberhez. Ha minden így figyelnénk a rész­letekre, többre jutnánk, s nem csak a művészetben. Ezért kö­szöntjük tisztelettel a Mestert, s gratulálunk! Bükkösdi László A Az Álommanó visszatér

Next

/
Oldalképek
Tartalom