Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-23 / 22. szám
6 aj Dunántúli napló 1992. január 23., csütörtök Virovitica gyászol Együtt a háborúval Egy ultimátum margójára Szöknek a kisgazdák? Antall József szemlátomást nem ijedt meg a kisgazda ultimátumtól. A vasárnapi tévéinterjúban azt is világossá tette: nem veszi komolyan a nagyhangú fenyegetőzést. Szerinte Torgyán Józsefnek esze ágában sincs kilépni a kormánykoalícióból. Ezt egyébként már a kisgazda nagyválasztmány jónéhány küldötte is döbbenten ismerte fel, amikor a Torgyán-hívők lelkesült hangzavara közepette elgondolkodott arról, mi is történik valójában. Semmi új nem történik. Torgyán folytatja a „kinn is vagyok, benn is vagyok” című komédiát. Tavaly júniusban Torgyánt a „Ki velünk az MDF-kor- S mányból” jelszóval választot- | ták pártelnökké. A Kisgazda- pártnak a kárpótlási törvény miatt csalódott tagjai tőle várták a párt tekintélyének mege- I rősítését. A „megalkuvó” I Nagy Ferenc után Torgyán ! keménységet, a kisgazda ér- I dekek hajthatatlan képvisele- j tét ígérte. Ezt erősítette meg a I novemberi kongresszus is, I amely új koalíciós tárgyaláso- I kát követelt, s ellenkező eset- ; ben - újból - kilátásba he- S lyezte a kisgazdák kilépését a kormánykoalícióból. A sajátos, keményen képvi- I seit kisgazda érdekek azon- 1 ban, mihelyt zárt ajtók mögötti '• tárgyalásokra került sor, sokkal szelídebb magatartás vál- : tóttá fel. A kisgazda érdekek ott már lényegében csak arra korlátozódtak, hogy a miniszterelnök a Torgyánhoz hű emberek közül válasszon játékosokat” csapatába. Tény, hogy Antall kormányában a pártot olyanok képviselik, akik - j mint Kiss Gyula munkaügyi és ' Nagy Ferenc József tárcanél- ] küli miniszter - a párt „Tor- í gyán előtti” vezetői voltak, i Másfelől az is igaz, ’hogy az í Alkotmány szerint a miniszterelnök diszkrecionális joga, hogy megválogassa munkatársait. S legalább ilyen nyomós érv, hogy a Kisgazdapárt par- ; lamenti frakciójának kéthar- : mada - harminchárom képvi- j selő - ezt legalábbis tudomá- j sül vette, amikor a novemberi kongresszusi határozat elle- j nére szilárd és megbízható j támogatást nyújtott a kor- i Hiánynak. Antall József ezt a maga ré- I széről azzal honorálta, hogy I decemberben a Pásztor Gyula, I Oláh Sándor és Ómolnár Mik- I lós által vezetett csoport számára lehetővé tette, hogy a kisgazdák eddigi legnagyobb politikai és gazdasági sikerét produkálják. Rövid tárgyalás után Kupa Mihály pénzügy iniszter nemcsak hogy visszavonta korábbi elképzelését a mezőgazdasági kistermelők adókedvezményének eltörléséről, hanem azt is elfogadta, hogy a kedvezményt a korábbi családonkénti 500 ezer forintról személyenkénti 750 ezer forintra emeljék fel. Ezek után persze már nem kellett attól tartani, hogy a kisgazda képviselők nagyobbik csoportja nem szavazza meg az adó- és költségvetési törvényeket a parlamentben. Ezzel egyszersmind bizonyítani lehetett azt is, hogy a „csendes, komoly” kisgazdák eredményesebb tárgyalópartnerek, mint a „hangos követelőzők”. Ennél több is kiderült azon- ; ban a decemberi marathoni i szavazási menetekben. Neve- j zetesen az, hogy Torgyánék- j nak sincs más lehetőségük, : mint támogatni a kormányt. Eltekintve a pártelnök, vala- • mint a többszörösen megsér- i tett volt miniszter - Gerbovits Jenő előre bejelentett de- j monstratív ellenszavazatától, a Torgyán féle frakció eleget is \ tett ennek a követelménynek. És mivel így történt, legaláb- j bis kétséges a hitele annak, amikor nyilvános beszédeiben hevesen ostorozza „a nemzetet ' romlásba döntő” költség- 'i vetést. Úgy tűnik, a kormánnyal, ? sőt, a miniszterelnök szemé- > lyével szembeni vádakat, a ; hangos követelőzést egy j messzebbre tekintő taktika részeként kell értékelni. Ennek talán az lehet a célja, hogy rá- ; kényszerítse a kormányfőt: : szakítson ő, mondja fel ő „gálád módon” a kisgazdákkal kötött szövetséget. Fia pedig ez nem történne meg, Torgyán József akkor is, a kormánykoalíció tagjaként is harcos el- I lenzékiként szeretne majd el- * érkezni a következő új válasz- j tásokhoz. Hajdú András Ugrásszerűen nő a gazdasági társaságok száma A magyar-horvát határt átlépve elhalványulnak, a Barcstól 20 kilóméternyire lévő Vi- roviticára érve pedig jóformán megszűnnek a színek. A férfiak zöme a Horvát Gárda terepszínű egyenruháját viseli. A nők többsége fekete ruhát és fejkendőt hord. Nincsenek tarka kirakatok - azokat rég bedeszkázták -, még az autók hátsó jelzőlámpáit is fakóbarna szigetelőszalag fedi a légiveszély miatt. Virovitica körül tankgyűrű húzódik; tankokat mégsem láttam az út mellett, csak az ezek megfékezésére szánt sindara- bokból eszkábált úttorlaszokat, s homokzsákokkal védett lőál- lásokat. Viroviticán 12 gárdistát temettek. A holttesteket iszonyúan megcsonkítva műanyagzsákokban küldték haza, 51 élő szerb hadifogolyért cserébe. A városházán fölállított ravatal előtt 20 és 30 év közötti férfiak fényképei sorakoznak. A díszőrség tagjai között 20 évnél fiatalabbak is voltak. Nem ritka a gárda egyenruháját viselő fölfegyverzett fiatal nő. Az utakon főként „Cro Army” rendszámú gépkocsik láthatók, vannak azonban rendszám nélküliek is. Ezek olyan kocsik, amelyeket eredetileg Szerbiában vizsgáztattak, s valamelyik ottani város betűjelét viselték. Több helyen romosak a házak. Egy részüket bombatalálat érte, a többit a helybeliek rombolták le, mert korábban olyan szerbek laktak bennük, akik elmenekültek, s most Horvátország éllen harcolnak. „Odaát maguk könnyen mondhatják, hogy ez ~ vandalizmus” vagy hogy „miért nem hagyják már abba a harcot? De kérdezzék meg erről azokat is, akiknek a fiát műanyagzsákban, főldara- bolva küldték haza. Kérdezzen meg bárkit, egyebet sem fog hallani, mint hogy ha kell, mindannyian elmegyünk harcolni, az idősebb férfiak és a nők is!” Az utcai beszélgetések valóban bizonyították a rendkívüli eltökéltséget, s azt is, hogy bár az elmúlt napokban a körzetben hallgatnak a fegyverek, ez még korántsem a béke. Ha megszólalnak a szirénák A főtéren fiatal horvát gárdista lépett hozzánk, magyarul köszönt. Helybeli lakos, Éder József Bélának hívják.- Az itteni háború nem olyan, mint ahogy azt az európaiak elképzelik. Nem olyan, mint mondjuk az első vagy második világháború volt. Ez egészen más, itt furcsa dolgok vannak, melyeket igazán még én sem értek. Lent voltunk például Daruváron, mikor ott bombáztak, s Pakrac irányában támadtunk. Pakrac határában két tank állta az utunkat. Ki akartuk lőni ezeket, ám a pakraciaktól küldöttség jött, hogy ne tegyük: féltek, hogy bosszúból lebombázzák a várost, ha kilőjük a két tankot.- Szóval szemet szemért?- Próbálja megérteni: a gárda egy félreguláris hadsereg, mely nem a vasfegyelemtől ütőképes, inkább a harcosok eltökéltségétől. Úgy is mondhatnám, itt minden városnak külön hadserege van. Igaz, ezek segítenek egymásnak.- Hogyan tudnak az emberek együttélni a háborúval?- Úgy, hogy a legszörnyűbb dolgot is meg lehet szokni. Ha megszólalnak a szirénák, sokan már le sem mennek az óvóhelyre. Karácsony és szilveszter között Daruváron voltunk, ahol mindennapos volt a bombázás. Én sem jártam le. Csak egyszer, akkor is parancsra.- Számítanak újabb támadásra?-Állandó készenlétben vagyunk.- Fiatalember, Ön nem élt még háborúban, ám filmek, vagy olvasmányok alapján volt egy elképzelése a háborúról. Miben más ez a valóság?- Legfőképpen abban, hogy ami filmen csak jó kalandnak látszik, azt itt át is éli az ember. A pakraci harcok közben mögöttem 50 méterrel csapódott be a tank lövedéke. S aztán egyre csak sípolás és bumm. És az ember már nem is tud semmiről, csak az ismétlődik a fejében, hogy meghalhatok, meghalhatok. És ez végig jelen van. Most inkább a békével vagyok úgy, mint azelőtt a háborúval. Most a békét érzem egy különleges álomvilágnak, ami csak filmekben létezik. Az emberek sétálnak, kirándulnak, nincsenek légitámadások, az üzleteken neonfények világítanak. Talán egyszer valóra válik mindez. Háborús termelés Anton Hablacev Virovitica alpolgármestere. Hónapokat töltött a zágrábi börtönben még belgrádi parancsra, az emlékezetes magyar fegyverszállításokról szóló vádaskodások kapcsán. A viroviticai polgárok száz személyautóból álló karavánnal vonultak kiszabadítására. Mivel akkor már gyengült a központi hatalom, az akció sikerrel is járt. Ánton Hablacevet hazahozták és hősként ünnepelték. Most ő a helyi válságstáb vezetője is.- A helyi polgári lakosság körében volt-e halálos áldozata a háborúnak? Mit várnak a kéksisakosok érkezésétől?- A kéksisakosokra nem azért van szükség, hogy megvédjék azokat a határokat, melyeket a szerbek jelöltek ki, hanem azért, hogy tartós tűzszünet jöjjön létre Horvátországnak a világ által is elismert határain. Úgy gondolom, jönniük kell, mert addig nem szűnnek meg a harcok.- 1992 meghozza a békét?- Csak akkor, ha a szerbek kivonulnak az elfoglalt horvát területekről. Személy szerint még hat hónapnyi harcot föltételezek, jóllehet az ittlakók közül sokan hiszik, hogy az elismerés napjával - január 15-tel - megszűnnek a háborúskodások. Sajnos, ez csak illúzió.- Folyik-e a városban a termelés?-Igen. A háborús körülmények között is valamennyi környékbeli üzem termel. Sajnos, nagyon sokba kerül a háború. Csak városunk napi 30-35 ezer márkát költ a helyi gárdaegység élelmezésére. Pénzünk nincs, ezért szükségünk van a külső segítségre. Eddig 500 tonna élelmiszert, gyógyszert és ruhaneműt kaptunk. Ivan Ruzsek könnyes szemmel állt harcostársai ravatala előtt.- Július óta vagyok gárdista. Fél év alatt hozzászoktam a veszélyhez. Félteni csak a családomat féltem. Ők itt élnek Viroviticán.-Talán ez az utolsó ilyen szomorú esemény.- Ebben nem hiszek.- Ha béke lesz, mennyi idő kell, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba?-Ezt még megbecsülni sem tudom.-Mi a polgári foglalkozása?-A faipari üzemben dolgoztam, asztalos voltam.- Ki csinál most asztalokat?-Vannak, akik helyettesítenek. Nők egyenruhában Ilonka középkorú asszony. Családjából kilencen harcolnak a Horvát Gárdában.- A testvérem most tért visz- sza egy ütközetből. A gyerekei nem akarják elengedni az édesapjukat. Mindig mellette akarnak lenni - mondja elcsukló hangon. - De hát hamarosan vissza kell mennie a frontra, hogy a szabadság mielőbb eljöjjön. Sokat rettegtem az elmúlt hónapokban. Most egyre több bennem a reménység, talán már ebben a hónapban béke lesz. Ezért mi asszonyok is mindent megtettünk. A fiatalabb nők közül - mint a húgom is - sokan harcolnak a gárdában. Mi többiek pedig béketüntetéseket, felvonulásokat szervezünk, akciót kezdtünk azoknak a felkutatására, akiket eltűntnek nyilvánítottak, vagy akikről családja nem tud. A legtöbbet mégis azzal tehetjük, hogy dolgozunk. Mert nem állhat meg az élet. Van, ahol a pincében folyik a munka. Dolgozunk a harcolók helyett is. Sok asszony végez most férfimunkát. A gyerekeknek is nehezebb. A tanítás folyik, de nemegyszer szakította meg az órákat a légiriadó.- Mikor volt az utolsó légiriadó?- Karácsony óta este az utcákat is kivilágítják. A Horvát Gárda helyi egységéről, a „verőcei brigádról” már legendák is terjednek. Viroviticán közismert a történet, mikor a helyi gárdisták a daruvári harcokba mentek segíteni. A feladatuk több golyószórófészek megsemmisítése volt. A verőceiek nem ismertek félelmet. A golyók röpködtek, de ők csak mentek előre. Mikor a szerbek ezt látták, hátraarcot csináltak. Igaz, a bombázók ellen ez nem segít. De talán az ilyen kiállásra már csak az újjáépítésben lesz majd ismét szükség. Igaz, egy békeszerződést köny- nyebb lesz aláírni, mint a lelkekben békét teremteni, s begyógyítani az ország sebeit. Az elmúlt évtizedekben sok vegyesházasságot kötöttek. Mostvannak szerbek, akik, a gárdában harcolnak Horvátországért, és nyilván horvátok is „odaát”. Talán egy emberöltő is kevés lesz, e belső emberi konfliktusok lenyugvásához. Addig is béke kell. Bíró Ferenc Az óesztendő első tizenegy hónapjában átlagosan havi 1800 új jogi személyiségű gazdasági társaság jött létre és kérte bejegyzését. Decemberben azután, föltehetően az adózással kapcsolatos új rendelkezések hírére, minden korábbi csúcsot megdöntött a gazdasági szervezetek számszerű szaporulata: a KSH munkatársai összesen 3925 frissen alapított társaságot regisztráltak. Az új szervezetek túlnyomó többsége - 3675 - előélet nélküli, azaz valóban újonnan jött létre, s mindössze 250 volt olyan, amely „osztódással szaporodott”: átalakulás, ki- vagy szétválás révén alakult meg. Az alapítók nagy része egyébként - a korábbi tendenciáknak megfelelően - a korlátolt felelősségű társasági, illetve részvénytársasági működési formát választotta, s legtöbbjük 20-nál kevesebb alkalmazottat kíván foglalkoztatni. Ugyancsak a korábbi irányzat érvényesül a gazdaság új szereplőinek „pályaválasztásában”; zömük ugyanis a szolgáltatások területén, főként a kereskedelemben, illetve a vendéglátásban tevékenykedik majd. Amennyire pozitív jelenség a vállalkozási kedv érzékelhető növekedése, olyannyira elgondolkoztató, hogy aránylag kevesen vágnak bele kifejezetten termeléssel, termékelőállítással foglalkozó szervezet alapításába. Kivételt jószerével csak a gépipar és az építőipar jelent - ezekben az ágazatokban ugyanis viszonylag szép számmal születnek új vállalkozások. Legnagyobb vonzása Fortunának van: a beterjesztett kérelmek tanúsága szerint a fővárosban és vidéken egyaránt számos gazdasági kollektíva kíván játékautomaták üzemeltetésével, illetve szerencsejátékok szervezésével foglalkozni. A Statisztikai Hivatal gyors- jelentése szerint egyébként 1991. december 31-én összesen 51 800 jogi személyiségű gazdasági szervezet működött hazánkban - számuk egy év alatt mintegy 76 százalékkal emelkedett. (Zs)
